St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-03-08 / 5. szám
Ihirek a nagyvilágból! ellen-mellett küzd SAIGON — A kommunisták „Tet-offenzivája” az idén főleg rakétázásban és aknázásban merült ki, néhány helyen azonban öngyilkos gyalogos rohamokat is indítottak. A feltűnő az, hogy a Viet Congot küldték előre, holott annak káderei már a végső kimerülés stádiumában vannak. Ok az,hogy Washington tudomására hozta Hanoinak, hogy amennyiben megsérti az előzetes hallgatólagos megállapodást, elrendelik az újbóli bombázást. így Hó Si Minh úgy csinál, mintha ez nem az ö, hanem a Viet Cong ténykedése volna, amellyel természetesen, nem volt ilyen megállapodás. Nixon elnök nehéz helyzetbe került ezzel, mert ha újból megkezdi a bombázást, a Szovjettel tervezett nagy csúcskonferencia megint eltolódik. Már pedig ő erre építette fel egész külpolitikáját, sőt saját politikai jövőjét is. A Berlin körüli veszekedésben a Szovjet van ugyanebben a helyzetben és nem győzi biztosítani Nixont, hogy ez a keletnémetek egyéni akciója, a Szovjetnek semmi köze sincsen hozzá. Az igazság az, hogy Hő is, Ulbricht is — a két kecskeszakállas diktátor — egyaránt Moszkva parancsai szerint járnak el. A Szovjet megint kétkulacsos politikát folytat, ami nem jó ómen a totális Nixon-diplomáciára. ★ WASHINGTON D. C. — Most derült ki, hogy az amerikai törvénykönyvben már régen van egy paragrafus az egyetemi lázadók ellen, de egyszerűen nem vettek róla tudomást azok, ak'knek ezt alkalmazniuk kellett volna. A Kongresszus által hozott törvényi rendelkezések szerint a lázadó diákokat „meg kell” fosztani ösztöndíjaiktól, tanulmányi kölcsöneiktöl és minden egyéb adófizetők által nyújtott előnyeiktől. Mindegy, hogy a diákot elítélték vagy nem, ha egyszer résztvett ilyen lázadásban, meg „kell” — tehát nem csak meg „lehet” — tagadni tőle ezeket az előnyöket. A közoktatásügyi galambok azonban egyszerűen nem írták meg azokat a formalitásokat, amelyek e törvénynek azonnali teljes alkalmazását biztosították volna. — így is lehet szabotálni a Kongresszust és az ország törvényeit! ★ PÁRIZS — Nixon elnök látogatására a párizsi nagykövet — Sargent Shriver és felesége, Eunice Kennedy — nagy előkészületeket tett. Levették a falakról a sok futurista és expresszionista képet, amit a Kennedyek az „új művészetnek” tartanak és John F. Kennedy elnök számos fényképét is. Miután de Gaulle ott ebédel együtt Nixonnal, nyilván attól féltek, hogy a két konzervatív Ízlésű államfőnek elveszik az étvágyát a felismerhetetlen témájú képcsodák. ★ WASHINGTON D. C. — Nixon elnök a republikánus párt nemzeti bizottságának élére — a kényszerlemondott Ray Bliss elnök helyére — Rogers Morton kongressusi képviselőt nevezte ki. A több mint kétméteres óriás Thruston Morton volt szenátor öccse, aki az első pillanattól kezdve Nixon mellé állt, miközben bátyja eleinte Rockefellert támogatta. A törekvés a pártszervezésben a fiatalok és az öregek (igen, az öregek!) fokozottabb bevonására irányul. A fiatalok képviselik a párt jövőjét, az öregek pedig a párt jelenét, mert a nyugdíjaskorúak száma egyre nő az országban és így egyre nagyobb erőt képviselnek — a választásokon. ★ LONDON — A brit-francia diplomácia „skandallumnak” már több. féle magyarázata forog nemzetközi körökben. Akik jól ismerik de Gaulle gondolkodását, azt állítják, hogy ez egy nagyon ravasz csapda volt annak bizonyítására, hogy a britek nem akarják feladni amerikai kapcsolataikat, vagyis nem eléggé „jő európaiak”. Ezzel — a Nixon-vizit előtt — azt akarta elérni a tábornok, hogy a többi európai ország ne támogassa Anglia belépését Európába. A terv azonban visszafelé sült el, mondják ezek a jól informáltak. Azzal, hogy a britek azonnal nyilvánosságra hozták a tábornok tervét, azt bizonyították, hogy nagyon is jó európaiak, mert féltik a többi európai partnereiket a „négyes direktóriumtól”, amit de Gaulle javasolt. De ugyanakkor jó partnerei Amerikának is, amit a többi piaci országok egyáltalán nem kifogásolnak. ★ HOLLYWOOD — A Pueblo kapitányát, Lloyd Buchert elhalmozzák ajánlatokkal. Egy csomó kecsegtető ajánlat érkezett hozzá könyvkiadóktól, hogy írja meg az egész Pueblo-ügy történetét. Most azután Hollywood is jelentkezett. Két nagy stúdió is meg akarja filmesíteni a Pueblo-affért és egy millió dolláros ajánlatot tettek Bucher kapitánynak és legénységének. A TV is hasonlóképpen érdeklődik. A kapitány mindaddig nem veszi fontolóra az ajánlatokat, míg a Navy-vizsgálat be nem fejeződik és amíg el nem határozza magát arra, hogy bent marad-e a Navyban, vagy kéri leszerelését. Kétségtelen, hogy az írói és filmhonoráriumok gazdaggá tehetik a kapitányt és legénységét, ami valamelyes kis ellenszolgáltatás lenne a sorstól az elszenvedett gyötrelmeikért. ★ SAN FRANCISCO — Dr. S. I. Hayakawa professzor, aki az ottani Állami College ügyvezető elnökeként bebizonyította, hogy ellentállni is lehet a lázadó diákok követeléseinek, valószínűleg megpályázza a közoktatásügyi főigazgató tisztségét. Ez e pillanatban Max Rafferty, egy erősen jobboldali ember kezében van, aki szenátornak lépett fel 68-ban és elbukott a túlzott jobboldalisága miatt. Az ő megbízatása 1970-ben jár le és ha a japánszármazású Hayakawa valóban fellép, biztos győztesnek látszik — e pillanatnban. ★ LIMA, Peru — Váratlan és elég komisz ellentét robbant ki Peru és az Egyesült Államok közt. Peru nem nagy ország, de hamarosan akadtak követői és támogatói Déltörtént, az legalábbis furcsa. Ami történt, az elegalábbis furcsa. Miközben a perui katonai junta, Velasco generális elnökkel az élén egyszerűen kisajátította a Standard Oil ottani olajvállalatát, persze, kártérítés nélkül, a Szovjettel 100 millió dolláros kereskedelmi szerződést kötött. A nehézipari berendezések ellenében, amit az oroszok szállítanának, nem tud megfelelő perui exportot adni, így a fizetség abból a pénzből telnék ki, amit Amerika ad Perunak évi segélyként. Ez 26 millió dollárt tesz ki. Mivel azonban van egy USA- törvény, amely szerint minden amerikai tulajdon kisajátítását hat hónapon belül kártalanítani kell, mert különben be „kell” szüntetni a segélyt, Peru nehéz helyzetbe került. Még nagyobb baj lenne, ha a USA a cukorimportből is kitagadná őket, mert ez 45 millió dollárt tesz ki évenként. Ezt a Szovjet nem tudja pótolni, mert máris túlédes a szája Fidél kubai cukrától, amit nekik kell elszopogatni. Érzi a vészt Peru is és most azt a zseniális megoldást találták ki, hogy az április 9-iki határidő lejárta előtt Párizsba küldik saját elnöküket követnek és — visszacsinálják az olajrablást. ★ WASHINGTON D. C. — Az ABM-hálózat (az atombomba-elhárító Sentinel-telepek) felállítására mégis csak sor kerül, Edward Kennedy demagóg követelése ellenére is. A helyzet ugyanis az, hogy a megelőző Kongresszus nem csak megszavazta rá a szükséges összegeket, hanem a „felhatalmazási” bizottságon is keresztül ment a törvény, ami viszont kötelező. Teddy ezt talán nem tanulta Harvardban, de mint föszenátor kényeién tudomásul venni. Sőt: Melvin Laird szerint egy egész komoly, sűrű hálózatra is kerülhet sor, ha a Szovjettel nem tudnak megegyezni a kölcsönös nukleáris korlátozásokban. Persze, ez valószínűtlen, de ezzel Laird megmentette Nixon pozícióját, amit Kennedy elnöki ambíciói majdnem végleg elrontottak. Ha Laird belekezd a Sentinel-eLhelyciések kitárgyalásába, ez már „az erő pozíciójának” visszanyerését jelenti. Kennedy most két saját tudóst bérelt fel az ABM használhatatlanságának igazolására: Wiesner Jeromost és Chayes Ábrahámot. Mindketten ádáz ellenségei az atomelhárításnak. (FIGYELŐ) Ki ne ismerné Zambiát? Ez is egyike azoknak az „elmaradt”, vagy érzékeny diplomáciai nyelven: „fejlődésben lévő” afrikai országoknak, amelyek fazt hiszik, hogy most jobb dolguk van, mint volt a britek idején. ZAMBIA egyeduralkodó elnöke, Kenneth Kaunda, aki igen vallásos ember és igyekszik szigorú rendet tartani alattvalói között. Ez helyes is, mert hát a bantulyányok, akik kivételesen jóképű feketeszemélyek, hajlamosak a kilengésekre. Kaunda, mondom, vallásos ember és mint ilyen, természetesen, küzd a modern imperiálista erkölcstelenségek ellen. Így a miniszoknya ellen is. Erre ott is nagy szükség van, mert a mini-szoknya olyan csábító, hogy a bantuszép. ségek képtelenek ellentállni neki. Az átkozott imperiálisták régebben alkohollal, most apró-szoknyával rontják meg az ősi erkölcsöket. Zambiában egyetlen kizárólagos párt van, mást nem tűr meg a nagy Kenneth, mert az kényelmetlen. Mivel ő az „uhuru”, a szabadság atyja, mindenki tiszteli, még az ellenzék is, mert az nincs. Kaunda utasította pártjának fiatal legényeit, hogy üldözzék a mini-szoknyás lányokat. A LEGÉNYEK ÖRÖMMEL vállalták ezt. így azután néha irtózatos sikoltozás hangzik fel Lusaka, a főváros utcáin, amikor az üldözök lesből rárontanak áldozataikra. Ha elérik őket, egy nagy disznőölö késsel felhasítják a szoknyájukat. Még nincs egészen tisz-Egy New Jersey (US) államban élő kedves előfizetőnknek nagyon N * . ” ' " • » f még jobban tetszene, — írja, —ha Sárbogárddal is foglalkoznánk. Legyen a kívánsága szerint. E sorok írója jóval az első világháború után abban a „kitüntetésben” részesült, hogy beosztották egy. különleges zászlóaljba. Azért volt különleges ez a zászlóalj, mert felemás felszerelést hordott. Két század még Ferenc Jóska bornyuját cipelte a hátán és hosszú manlichert a vállán. A másik két század már Horthy Miklós hátizsákját hordta és kurta karabély tette harciassá. -Más különbözőségek is voltak a két felszerelés között és e különbözőségeket kellett kipróbálni afelől, hogy melyik célirányosabb. Egy szép öszeleji napon Székesfehérvárról indultunk nagy trombitaszóval. Persze, gyalog, Hogy hová megyünk, csak a tisztek tudták azok se mind. Útközben kúsztunk, másztunk, rohamoztunk és retiráltázva, hogy ez a helyes eljárás-e, mert a hasítás után még több látszik ki abból, amit leplezni kellene. Emellett ez a hajtóvadászat kicsit értelmetlennek tűnik, mert öt percnyire Lusakától, faluhelyen még most is a legcsekélyebb szoknya nélkül járkálnak a bantuszépségek. Egy kis kukoricaháncs lepelke csüng alá ott, ahol kell. Enynyi az egész. Tekintve ezt az ősi szokást, nem egészen érthető Kaunda atya hosszú szoknyája. Ez ugyanis határozottan az imperiálista brit idők divatja volt. HA VÉGLEGESEN dönteni akarunk abban a nehéz kérdésben,hogy Kaunda atya az ősi szokások ellen vagy mellett harcol-e, nem szabad figyelmen kívül hagyni legújabb rendeletét sem, amely visszaállította az ősi többnejűséget. Ez az ősi civilizáció mellett szólna. De nem ezt, hanem egy modern célt szolgál. Az utóbbi időben ugyanis túlsók a — törvénytelen gyerek. A mini-szoknya teszi-e, vagy az uhuru áldása ez, nem tudni. De tény az, hogy a bantulányok futószalagon szülnek. Ez az erkölcstelen helyzet a többnejűséggel egy csapásra megszűnik. Á papa nem menekülhet többé, feleségül kell vennie a gyermek mini-szoknyás, vagy szoknyátlan, esetleg slafrokban járó mamáját. Kaunda mini-szoknya elleni harcáról eszünkbe jut Robert Fulton, a gőzhajó feltalálója. Amikor először mutatta be ezt a furcsa alkotmányt, amely kiszorította a vitorláshajót, büszkén mondta: „Ezentúl nem kell várnunk a szélre!” A mini-szoknyánál sem... tunk is néha. Ami por, sár, bojtorján, elhullott szalma- és szénaszál előtaláltatott, az mind ráragadt a rajtunk lévő angyalbőrre. Így értünk Sárbogárd alá. Szalay alezredes úr „álló foglalkozást” rendelt: „Egy órán belül a legkoszosabb honvéd is úgy ragyogjon a tisztaságtól, mint Szent Mihály arkangyal az oltárképen”. Csinos Imre őrmester úr hozzátette, hogy „Csak ügyesen csatárok, sárbogárdi lányok elé megyünk”. Sűrű káromkodások között úgy-ahogy kikoszolódtunk. Aztán mentünk tovább. Az első házak közé érve, nótát parancsolt az alezredes úr. Rázendítettünk: Sárbogárdi híres lányok, Hejretyutyutyu, A spiritusz gyárba járnak, Hejretyutyutyu, Hetven krajcár a napszámjuk, Hejretyutyutyu, Mégis slinges a szoknyájuk, Helyretyutyutyu... Fújtuk egy darabig, nagyokat huppogva a porban, amiből igen hamar cuppogás lett. Akkora zivatar: jégeső, eső kerekedett, hogy az utca közepén bokán felül léptünk a sárban. De a járdán is hiába masíroztunk volna, mert a járda is csak téglából való szigetekből tevődött össze egy-két „előkelőbb” üzlet előtt. Akkora sarat azóta se láttam. Nem hiába hívják Sárbogárdnak. Még a „piacon” lévő szobor is nyakig sáros volt. Hiába akartuk kibetüzni, hogy kit ábrázol. Végül egy helybeli honpolgár világosított fel bennünket arról, hogy „Tinórdi úr lenne”, akit bronzból odaállítottak, de felőlük elvihetné az ördög, mert méreg még ránézni is. Hogyne volna méreg, amikor a felsőbbség ilyen hiábavalóságokra költi a pénzt Szegény Tinődy Lantos Sebestyénre, az utolsó igricre görbe szemmel néztek a sárbogárdiak. Azóta se jártam Sárbogárdon, de tudom, hogy már van összefüggő járdájuk, „Tinórdi úr” is megvan a maga helyén. Mogorván nézi, hogy egyre többen zsibonganak körülötte. A lakosság létszáma túl van a hétezren. Többnyire állattenyésztők. Egyes tanultabb emberek bronzkori és honfoglaláskori elődeinket szedik elő a föld alól, amit a helybeli honpolgárok szerint elég rosszul tesznek. Szívesebben látnák, ha a kommunistákat raknák a föld alá. De bíznak benne, hogy idővel majd erre is sor kerül,.. Kis tárton József Európai utazás— ángy a Iszárnyakon NEHÉZ FERENC Ismertetője TŰZ TAMAS: „Elraboltam Európát” című verseskötetéröl Minden költő magányos, de talán legmagányosabb a papköltő, aki a kaliforniai rengetegben, a Lake Arrowhead nevű óriáshegy tetején, egy kicsi amerikai plébánián él. A bércek, az erdő, a mókusok a barátai, meg a tó, amelyet mesterségesen csináltak az állami fegyintézet kényszermunkás lakói, de amely mégis igazi tengerszemnek tűnik, mert a legtisztább s legmélyebb kék ég választotta tükréül. Tűz Tamás, aki megjárta Calgaryt s San Diegoból, az „utca könyökén bolyduló város”-ból is elmenekült, keresve se találhatott volna megfelelőbb helyet. Alomvilágának élhet itt, annak a tündérvilágnak, ahol „hangafű hajlik új reménybe” s ahol mentségére igazíthatja a babitsi szót: „nem én írom a verseket, a versek írnak engem”. Új könyve is ennek az álomvilágnak kivetülése. A cím — „Elraboltam Európát” — arra a nyolchónapos útra utal, amelyet, amerikai magányát megszakítva, az ősi földrész nyugati felén tett legutóbb, de a könyv tartalma arról győz meg, hogy ez az út is voltaképpen álmodás, annak a nyugtalan szárnyalásnak eredménye, amely Tűz Tamás költészetét általában jellemzi. Ezért volna tévedés azt hinni, mintha a költő azért kelt volna útra, hogy ezt a könyvét megírja Nem témát rabolni ment Európába, hanem tovább álmodni az álmot, tovább építeni saját világát, amely nem ebből a hideg, zajos, zavaros, atomkori tragédiával s a Háromkirályokat is megrabolni akaró életszemlélettel tele világból való: Gáspár vigyázz az aranyadra Menyhért rejtsed el a tömjént a polgármester elől Boldizsár a mirrhát nem kell féltened van már penicilin s Elizabeth Arden mindenről gondoskodik Fázik, didereg ebben a világban, lázálmok gyötrik, amelyek visszaviszik 1956 Budapestjére, a „véresre karmolt utcákra” s Mécs Lászlónak az újkori vértanuság vértelen tragédiájának sejtelmeivel üzeni haza: „a szeretet időtlen kapcsai belekattannak a szélbe s a stigmákat arany ívbe igazítják”. Igen, ezek a sejtelmek, csalódások repítik át a tengeren s repülése az angyali költőé, akinek világa, birodalma eggyé vált a kozmikus mindenséggel: immár menthetetlen vagyok párás felhőibe takart a naprendszerek közti szerelem átlényegülök a sugarakba a porszemnélküli remegésbe Rómában a „sültgesztenyeillatú utcákon” csapong, megszabadul a Kupola „lefelé húzó nyűgéitől”, a Mózes előtt az „orkánok szelét” érzi, amelyben megverik a prófétákat s szembeköpik az igazmondókat, de „végül is majd az jön sorra, ki Istenként a földre lép”. A kötet legmegrázóbb darabja a Piéta-ihlette óda: az emberi esendőség, a zaklatott atomkori élet, a lélekhasadás és gonoszság misztériumának parabolája. Aztán Németország, Franciaország, Belgium, Anglia, Írország, Spanyolország, Portugália következik: mindenütt talál valami kincset, amit érdemesnek tart elrabolni, szárnyai alá rejteni. Párizsban nemcsak Mona Lisa „hallgatag szemének acélját” látja meg, hanem észreveszi a hétköznapi élet apró mozzanatait is: egy 14 prózai versből álló ciklus születik ebből, valami egészen új, merész vállalkozás költészetében, tele misztikummal, forró lírával, nyelvi szépséggel. S a másik érdekesség: hosszú idő után részben visszatér a hagyományos formákhoz s lám, most is éppen olyan mesterien bánik velük, mint ifjabb korában. Nyelve éppen olyan színpompás, tömör, képei éppen olyan megkapók a kötött keretek közt is, mint szabad verseiben: Az őgyelgés örök litániáin a tükröző víz partján valahol már tömjén-imát zsolozsmáz a jázmin s fehéren béget a nárcisz-akol. Lourdesba s Fatimába nem mint pap, hanem mint a többi egyszerű, megtört s kitárulkoző zarándok érkezik. S ekkor lendül igazi elemébe: szárnya súlytalanná válik, nincsen benne „paránya sem a mélybehúző árnynak, se rettegés, se szenny, se alkonyat. Teljesen beleolvad a kozmikus térbe, ahol „minden pihén a végtelen űr zizzen s hajnali harmat friss permete szárad”. S míg így szárnyal, ilyen boldogan, ilyen súlytalanul s porszemnélküli remegéssel, egyszercsak eszébejut a ködös otthoni táj, a füzes Rábapart, ahol „hogyha gyűl az alkony Isten tudja hogy mi fáj.” Leereszti szárnyait, leborul a nyugati állomáson s halkan, végtelen egyszerűséggel — csakugyan a rábaparti magyar parasztéhoz hasonlóan — így buggyan ki belőle az imádság: Istenszülö Anya országunk csillaga most se hagyj el bennünket Mint annyi omláskor véres áldozáskor óvd törékeny lelkünket Azt hiszem: aki angyali költő létére ennyire egyszerű s ennyire emberi is tud lenni, az valóban nagy költő. * * •» (TŰZ TAMAS: „Elraboltam Európát” című verseskötete, 240 oldal, megjelent az Amerikai Magyar írók kiadásában. Megrendelhető a költő címén: Rév. Tamás Tűz, P. O. Box 700, Lake Arrowhead, Cal, 92352« — Ara 5 dollár.) Seiji Ozava, a torontoi szimfonikus zenekar japán karmestere közönségével szórakozik. Kívánság-riport Sárbogárdról
