St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-02-08 / 3. szám

Megnyílt az út az öregedés kiküszöbölésére h Két amerikai tudós-csoport — egymástól teljesen függetlenül — egy időben jött rá a nagy titok megfejtésére: hogyan lehet az em­beri sejt kémiai életét meghatáro­zó enzimeket mesterségesen meg­teremteni. Több ezer enzimről tu­dunk, de még sohasem sikerült egyet sem laboratóriumban, mes­terségesen előállítani. Most a Ro­ckefeller Egyetem tanárainak (dr. Bruce Marrifield és dr. Bernd Gut­­te) és a Merck kutatólaboratórium tudósainak (dr. Robert Denkewal­ter és dr. Ralph Hirschmann) egy­­időben, teljesen külön és más eljá­rásokat alkalmazva, sikerült az el­ső enzimet, a ribonuclease-t mes­terségesen előállítani. Ez a Nobel­­díjra érdemesítő áttörés végtelen távlatokat nyit meg a gyógyításra olyan betegségeknél, amelyek az enzimek részleges hiányából, vagy hibás működéséből keletkeznek. • 124 KOCSIS TEHERVONAT Először lássuk, hogy mik is azok az enzimek? Az enzimek a protei­nek (fehérjék) nagy családjának tagjai és az emberi testben leját­szódó kémiai folyamatokat sza­bályozzák. Ezek teszik lehetővé, hogy az élelmiszer a szükséges kémiai anyaggá alakuljon át tes­tünkben (metabolizmus), ezek te­szik lehetővé hogy lélegezzünk, hogy az izmaink működjenek, hogy elhasználódott sejtjeink folytono­san újjáépülhessenek, hogy új vér­sejteket képezhessünk — egyszó­val: ezek teszik lehetővé, hogy egyáltalán létezhessünk. A sok-sok enzim mindegyike más és más feladatot lát el a sejt­ben. Minden sejt tele van enzi­mekkel, amelyek adott időben és helyen egy-egy különleges kémiai folyamatot hoznak létre. A ribonuclease, amit most mes­terségesen előállítottak, csak egyi­ke az enzimeknek és nemcsak a legismertebb, hanem a legköny­­nyebben szintétizálható (mestersé­gesen előállítható) is. Feladata az RNA — a ribonucleic acid — szét­törése, namely az átöröklést szabá­lyozza. Az RNA hibás működése, vagy részleges hiánya súlyos át­­öröklési hibákat okoz. Ilyen a phe­nylketonuria, amely szellemi visz­­szamaradást okoz a gyermekek­ben (nágyon gyakori súlyos álla­pot). Valószínűnek tartják, hogy a diabetes (cukorbaj), továbbá né­hány vérszegénység, sőt esetleg a rák egyes fajtái is enzim-rendel­lenességek okozatai. A ribonuclease 124 molekulából tevődik össze, amelyek 19 külön­féle amino acidból állanak. Az amino acidok (mint az RNA is) hatalmas láncban fonódnak ösz­­sze a ribonucleaseban. Olyan ez, mintha 124 teherkocsit akasztaná­nak egymás után egy hatalmas te­hervonat összeállítására. De a sor­rend nem mindegy, ahogy ez a lánc kialakul. A ribonuclease összeállítá­sát mér régebben ismerik, ezért választották ezt az első mestersé­ges enzim megépítésére. Igen ra­vasz módon állították össze a 124 kocsis tehervonatot — a két tu­dós-csoport két különböző mód­szerrel — és az eredmény ugyan­az a labdaszerű ribonuclease mole­kula lett, amely a testben is mű­ködik. A laboratóriumban már ki­próbálták a viselkedését is és ez tökéletesen azonos a természetes ribonucleaséjével. • A HALÁL KÉSLELTETÉSE Ezt a hallatlanul nagyjelentősé­gű tudományos áttörést azonban még nem lehet közvetlen gyógyí­tási célokra felhasználni. Ezen ke­resztül és ennek példája nyomán igyekeznek a többi enzimek szer­kezetét is megismerni és mester­ségesen előállítani azokat De a későbbi gyógyáaszti szere­pük fantasztikusan nagy lehet Má­ris használnak enzimeket a gyó­gyászatban, de ezek természetes enzimek, amelyeket csak végtele­nül kis mennyiségben állítanak elő és így tömeggyógymóddá sohasem válhatnak. Ilyenek: az L-asparagi­­nase, amely a leukémia (a vér rák­ja) bizonyos formáit gyógyítja és az urokinase, amelyet a vérrögök szétoldására, vagy képződésük meg­akadályozására használnak szív­rohamok esetén. Ha ezek szintéti­­zálását megoldják, azonnal tömeg­gyógyszerré válhatnak. De min­den más enzim hibás, vagy hiá­nyos működésének is megvannak a maga betegségei és így az enzim-RICHARD NIXON elnök fizeté­se $200.000 évenként. Ez kb. 87 ezerre olvad az adó levonása után. Ennyi pénzért nem lehetne egy komolyabb vállalat élére vezérigaz­gatót szerződtetni. Ez tény. De vannak az elnöknek egyéb „mellé­kesei” is. Költségeire évi 50 ezret kap (ez is adó alá esik), az utazásaira pe­dig 40 ezret, ami adómentes. Ez összesen bruttó 290.000 dollár. Még mindig kevés. gyógyászat végeredményben meg­szabadíthatja az emberi testiét a főbb betegségeitől. A legnagyobb ilyen „betegség” az emberi sejt és test elöregedése, amit az enzim­kúra egészen csodálatos módon le­lassíthat. Ezzel az ember képessége, hogy a halált kitolhassa, a végtelen le­hetőség útjára lépett. Idő kérdése csupán és ez nem lesz túlhosszű, mert a ribonuclease mesterséges előállítása az egész világ tudósai előtt megnyitotta az ajtót a továb­bi kutatásokra. Magyar fiú sikere South Bend, Indiana —- Huszon­négy középiskola legjobbjai vettek részt nemrégiben a NOTRE DAME egyetemen tartott újságíró-nap ke­retében rendezett cikkíró verse­nyen, amelyet Amerikában szüle­tett magyar fiú, ifj. Szász Ernő, a South Bend-i John Adams High­school utolsó éves tanulója — ki­tűnő munkatársunk, Szász Ernő fia — nyert. Díjnyertes pályamű­vében — amelyről a helyi nagy an­gol újság főhelyen hozott idézete­ket — a jó újságírói stílussal fog­lalkozott. „Használj egyszerű sza­vakat — írta — de csak annyit be­lőlük, amennyire szükség van. Ke­rüld a nagyképü kifejezéseket és mesterkéltséggel ne kényszerítsd olvasódat arra, hogy írásokat két­szer kelljen olvasnia ahhoz, hogy megértse, mert ezzel csak idejét lopod”. Ifj. Szász Ernő jól beszél magyarul, sőt angolul csak az is­kolában tanult meg. Ennek elle­nére ott is a legjobb angolosok csoportjába került (500 diákból 17- et választottak ki), akik az ameri­kai irodalommal úgynevezett „elő­rehaladott fokon” foglalkoznak. Esete válasz lehet sok magyar szü­lő kételyére, akik attól félnek, hogy az otthoni magyar beszéd a gyerek rovására lehet az angol nyelv tanulásában. Igen,-de vannak olyan „fringe”­­kedvezmények is. amelyek erősen feljavítják a helyzetet. A különle­ges alap $1.500.000, amelyből a Fehér Ház-i konferenciákat, az el­nöki tanulmányi csoportok és ri­portok költségeit fedezi. A FEHÉR HÁZ fenntartására é§ a háztartás vezetésére 3.229.000 dollárt ntal ki a kincstár. Ebben ilyen szolgálatok díjazás van bent, mint: 34 állandó iparos — asztalo­sok, vízvezetékszerelők, villany­szerelők, lakatosok, szobafestők, stb- — fizetése; a házvezetőnő, öt szobalány, a fehérneműmosőnök, a ruhatisztítók, két szakács két kukta, két mosogatólány,' négy ka­pus, öt söprögető és más egyebek fizetése. Ebből az összegből kerijl ki a Fehér Ház építészeti fenntar­tása is. A PARK gondozására külön 200 ezer dollárt fordítanak. A {Secret Service és á Fehér Ház" rendőrsége külön évi 2,503.000 dob ' lárba kerül. Az autókat nem úgy veszi a Fe­hér Káz. hanem „kölcsönben” kap­ja a nagy gyáraktól. Van egy-egy páncélozott nagy Lincoln és Ca­dillac, ezen felül 20 fekete Mercu­ry. Ezeknek, valamint az elnöki repülőgépeknek és hajóknak fenn­tartása és mindezek személyzeté­nek fizetése kb. 1.050.000 dollár évenként. MINDENT ÖSSZEGEZVE: ezek a költségek 8,772.000 dollárt tesz­nek ki évente. Tegyük ehhez hozzá magát a „kis lakást” (a Fehér Ház értékét 125 millióra becsülik), a Camp Da­vid pihenőhetyet (150 ezer), az in­gyenes orvosi kezelést magának és családjának, az ország legkiválóbb Specialistáit is beleértve, végül a nyugdíjat (Nixonnál ez 25 ezer) és már nem is aggódunk. AZ IGAZ, hogy rettentően nagy, testet, ideget és agyat tépő mun­kát végez, de a szakértők szerint csak olyan állampolgár élhetne úgy ahogy az elnök él, akinek évi 35 millió dollár a jövedelme. Ilyen pe­dig nem sok akad. Ha még hozzátesszük mindeh­hez az óriási hatalmat, amit a vi­­lág legnagyobb katonai és gazda­sági ereje nyújt neki, nem kell saj­nálnunk az elnököt. ...ÉS KÜLÖNBEN is —- ő akart el­nök lenni! Mr. JÓZAN ÉSZ Alig akartunk hinni a szemünknek! Dániában törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, hogy tegye lehetővé a férfinek fér­fivel és a nőnek nővel való törvényes házasságát. Sőt, amennyi­ben többen akarnak együttélni törvényesen, akkor egyszerre ha­tot is eskessen össze egyetlen „házaspárrá” az anyakönyvvezető. Érthető felháborodással fogadtuk a hírt, mert ezek nyilván be­tegek és a helyük valami ideggyógyintégetben van. Gyógyításra szorulnak, nem a betegségük vidám törvényesítésére. Munkatársunk rohant mr. Józan Észhez, hogy megtudja a vé­leményét erről az újabb liberális destrukcióról, amire megáll az ember esze. — Tud róla, mr. Jóján fgj? fr- kérdezte lihegve munkatársunk. — Igen, olvastam a hírt — felejte. — És? Nem tartja felháborítónak? — Well — kezdte elgondolkodva — az jutott az eszembe, hogy ilyenfajta házasságod már korábban is történtek. — Történtek? kérdezte elképedve munkatársunk. — Nos, például $ztalín ép bfjtler között a világháború előtt, az­után Roosevelt és Sztálin között a háború Után­— De... de ez mégiscsak más, mr. Józan Ész! — Igen, más, de mindegyik egyformán természetellenes. — Ez igaz — adta meg magát munkatársunk. — Eszerint te­hát ön helyesli a dán törvényjavaslatot? — Dehogy helyeslem! — kiáltotta mr. Józan Ész. — Termé­szetes, hogy nem helyeslem azt, ami természetellenes. De ez a törvény remek példát szolgáltatna, vagy mondjuk igényesebben: igen hasznos precedenst teremtene. — Mire érti ezt, mr. Józan Ész? — Well, ugyanilyen alapon sok világproblémát lehetne meg­oldani. — Hó... hogyan? — dadogta munkatársunk. — Hát például, ha Ma® összeházasodnék Brezsnyewel, egye­sülne a világkommunizmus. Ha de Gaulle oltárhoz vezetné Nixont, megteremtődnék a francia-angolszász kéke. És, természetesen, ha Lévi Eskol egybekelne Nasszerrel, vége lenne a középkeleti vál­ságnak! — De, mr. Józan É$z, így három külön csoportra szakadna a világ! — Miért? Ez csak hat és hatan törvényesen együttélhetnek, nem? — Ez igaz, de nem gondolt arra, hogy mind a hatnak van fe­lesége? — Persze, persze... — motyogta mr. Józan Esz. — Hiába, a nők állnak a világbéke útidban és ... Itt hirtelen abbahagyta mr. Jóján És? és... megállt. IM- .1 r ,r; ^IM».',1."" Nem is él olyan rosszul a USA elijöke! Ujjlenyomatot vesznek egv orángutánról a tokiói állatkertben. Nem követett el semmi bűnt, csak attól félnek, hogy — ellopják. így nem lehet kicsempészni! Évike, még ha tüntet is, divatöt teremt Ez a Saa Francisco-i fiatal hölgy protestáló gombokkal díszítette kalapját így oldották meg a japánok a közlekedést! Japánban még nagyobb problé­ma a szomszédsági forgalom lebo­nyolítása, mint Amerikában. Ez alatt a nagyvárosokban dolgozó munkások és tisztviselők be- és ki­szállítását értik a szomszédos kül­városok területéről, illetve terüle­tére. Ennek kettős oka is van. Az egyik az, hogy a japán nagyváro­sokban óriási a lakáshiány, így a különben is természetszeretö ja­pán a környékre menekül, ahol Ejnye, ezek az autósok! A rendőrség évkönyvei minden pszihiáternél szebben bőszéinek az öntudatos autósok jellemi bőr­­keményedéseiről. Az egyik -autós így vallott: „Ha­za hajtottam, de eltévesztettem a házat.” Mire a rendőr: „Na és, honnan tudta meg ezt?” Az autós: „Onnan, kérem, hogy nekimentem egy fának, holott nekem nincsen fám!” Ó, nem ő a hibás! A fa a hibás. Egy másik még ennél is ártatla­nabb volt. Aszongya: „Dudáltam én, kérem, de nem szólt, mert el­lopták. Így azután pechemre át­szaladtam egy gyalogoson. Az öreg gentlemant kórházba szállí­tották és őszintén sajnákozott a körülményeken”. Eey harmadik egyenesen mél­tatlankodott: „Egy gyalogos el­ütött engem és a kocsim alá fe­küdt.” Nem rossz, ugye? De a legjobb a negyedik magya­rázata: „A hölgy hirtelen észre­vett, elvesztette a fejét és így — találkoztunk.” Mit szólna az ilyen örült, ha tör­ténetesen egy úthengerrel talál­koznék? Az UTOLSÓ UDVARI BOLOND A brit királyi udvar a napokban elvesztette utolsó udvari bolond­ját. A Kingston kórházban 72 éves korában meghalt Búd Clanagan udvari bolond és versenyistállótu­lajdonos. Tréfáival hosszú éveken át mulattatta a királyi családot és az udvart. Valóságos fogalommá vált Angliában. sokkal olcsóbb is a lakás, mint — mondjuk — a 10 milliós Tokióban. A másik ok az, hogy a japán nem keres annyit, mint az amerikai és így kevesebben tartanak közülük autót. Hovatovább Amerikában is át kell térni a commuter vonatok szaporítására, mert itt meg az utak zsúfoltsága és a parkoló helyek viszonylagos - csökkenése akadá­lyozza a forgalmat. Japánban a városban dolgozók­nak mintegy 70%-át a vasutak szál­lítják be és ki. Ez óriási megterhe­lést jelent, különösen a csúcsfor­galmi órák idején. Mivel hosszabb és több vonatot a forgalom biz­tonsága miatt nem tudnak beállí­tani, a japán vasutak egészen szo­katlan módon oldották meg ezt a problémát. Nem a vonatok, vagy a kocsik számát szaporították, hanem a szállított utasokét Mármint az egy vonaton szállított utasokét. Arra határozták el magukat, hogy a máris zsúfolt vonatokba még több embert préselnek be. Igen ám, de amikor az utasnak máris a másik lábán kell álldogálnia, nem könnyű felszállni. Ezen segítettek a praktikus japánok. Felfogadtak 2.577 „préselöt”. A préselök, persze, maguk is embe­rek, de nem akármilyen emberek ám! Izmos, erős fiatalokat, lehető­leg olyanokat alkalmaztak erre a célra, akik judoban, karate-ban, birkózásban és hasonló sportok­ban jeleskednek. Ezek az izmos fiatalok egyszerűen bepréselnek még 10-20%-ot a már „álló-hely­­sincs” kocsikba. A terv remekül bevált. A vona­tokon ugyan fulladásom életveszélyt jelent utazni, de ez a szardínia-ál­lapot nem sokáig; tart, mert a vo­natok gyorsak és a távolság sem túl nagy. Ki lehet bírni. És az a nagy előnye ennek a rendszernek, hogy senki sem marad le, nem ve­szít munkabért és a gyár sem ve­szít termelő órákat. Arról nem szól a krónika, hogy a préselök közt vannak-e hölgyek? De ez nem valószínű. Ellenben ar­ról tudunk, hogy a nők előnyben részesülnek ~ a préselésnél. A pré­selök szívesebben tologatnak nő­ket, különösen ha csinosak, de a már egymás nyakában utazók is szívesebben fogadják be őket. Amikor befut a vonat, felcsen­dül a szavalókőrus a kocsikból: „Csak nőket kérünk!” És a fiatal préselők nagy ügybuzgalommal nyomják, tolják, préselik be a nő­ket a kocsikba. Azután szemügyre veszik a még ott maradt állományt és várják a következő vonatot, amely öt perc múlva fut be. Hiába, a nők ebben is szerencsé­sebbek! Előbb lehetnek szardíniák mint a férfiak. Fenyegetően növekszik az űr-szemét Az Űrbe fellőtt mübolygók szá­ma olyan gyorsan növekszik, hogy máris felvetette a kérdést: mi lesz az Űr biztonságával néhány éven belül? De ehhez a kérdéshez egy másik is csatlakozik: mi lesz a föl­di ember biztonságával, ha ezek az űrszemetek rázuhannak a Földre? A mai válasz az, hogy „igen ke­vés” a veszély. De máris kezdik mondogatni, hogy ez a veszély év­ről évre növekszik. Hetenként át­lagosan három műbolygót lőnek fel az amerikaiak és az oroszok. Franciaország nemsokára csatla­kozik az Ür-klubhoz és erre lehet számítani más országok részéről is. így az a veszély, amit az eddi­gi mübolygók és rakéták roncsai jelentenek, évről évre sokszoro­­zódni fog. E pillanatban mintegy 750 mű­bolygó közül nagyon kevés talán egy millió évig is fennmarad az Űrben, messze azon az időn túl, ameddig működésben maradhat­nak. A töbség azonban lezuhan. Mármost, a Föld légkörével való érintkezés során legtöbbjük elég, mint egy hulló csillag. De ahogy a meteorok közűi is lezuhan néhány, ugyanúgy megtörténhet ez a mű­bolygókkal, vágy azok részeivel is. Meg is történik. Egy amerikai ra­kéta két darabja -— az egyik 150 font súlyú —- belezuhant az Atlan­ti óceánba- Tavaly egy szovjet-ra­kéta vasdarabjai hulltak a Földre Cape Kennedy" tájékán és nagy riadalmat okoztak a lakosság köré­ben. Igaz, hogy a Föld nagyobb része tenger, vagy lakatlan szá­razföld, de ez nem vigasz, inert la­kott helyekre is rázuhanhatnak ilyen ürrone?ok. Ami pedig az Űrben orbítólő asztronauták biztonságát illeti, lassan itt is kialakul égy bizonyos veszély. „Ezidő szerint egy millió az egyhez az az esély, hogy két műbolygó összeütközzék”. Alig hogy kijelentették ezt, két hírköz­lő bolygó összeütközött. Nem arról van tehát sző, hogy a földi vagy égi biztonság máris különösebb veszélyben van, hanem arról, hogy komoly veszély állhat elő, ha a fellőtt mübolygók szá­ma növekszik, mint ahogy erősem növekszik. Ha az eget továbbra is roncstelepnek tekintik, elkövetkez­het az idő, hogy éppen olyan ve­szélyes lesz az Űrben utazni, mint egy síkos úton autózni a csúcsfor­galom óráiban. Tudósok már törik is a fejüket, hogy lehetne az űrroncsokat meg­semmisíteni, de eddig még pem ta­láltak rá megfelelő választ. SZELLŐZTETÉS Egy olvasó a következőket kér­dezte a „Formaggio” (Sajt) című szaklap szerkesztőségétől: Miért van annyi lyuk a svájci ementhali sajton, amikor a gorgonzolának és roquefortnak sokkal nagyobb szüksége volna a szellőzésre? Ezek új moszkvai felhőkarcolók. Még mindig nem dűltek össze, pedig már nem támasztják őket a kőművesek. Belsejüket a „testvéri álla­mok” készítik — rabszolgamunkával.

Next

/
Thumbnails
Contents