St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-02-08 / 3. szám

jjniREK A NAGYVILÁGBÓL! MÜNCHEN — A „Bayernkurier” c. keresztényszocialista lap szenzá­ciós hírt röpített fel, amiben ugyan sokan nem hisznek, de még töb­ben hisznek. Ismerve a kommunis­ták módszereit a Szovjet békesze­rető vallatásaiban és kiirtási tech­nikájában, a hír egyáltalán nem hi­hetetlen. Prágában igen komoly bennfentes körök esküsznek rá. A hír arról szól, hogy Alexander D u b c s e k pártföitikárt augusz­tusi moszkvai fogságában olyan súlyos „besugárzásban” részesítet­ték, hogy ez az arcán égési sebek­ben is látható volt. Ez tény. Az is tény, hogy azonnal kórházba ment, ahol megállapították, hogy leukémiája van (a rádiumsugárzás egyik általános következménye) és olyan nagy mennyiségű strontiumot találtak nála, hogy legfeljebb két évet élhet még. A hírt nem tud­juk, de nem is lehet ellenőrizni, s csak azért közöljük, hogy olvasó­inknak módjukban legyen az el­lenőrzése, ha mégis — ne adj Is­ten! — igaznak bizonyulna. ★ WASHINTON D. C. — Jellem­ző Edward Kennedy elnöki ambí­cióira, mondják washingtoni de­mokraták, az a szenátusi beszéde, amelyben tagadta, hogy akár ré­széről, akár Robert bátyja részé­ről Johnson volt elnökkel szem­ben bármilyen ellenérzést táplál­tak volna. Ez a Johnson-tábornak szólt, amelyet egyetlen demokra­ta jelölt sem kicsinyelhet le. Ezzel szemben megállapítják, hogy Ro­bert volt az, aki nyilvánosan kije­lentette, hogy támogatni fogja Johnsont a jelölésben és megvá­lasztásában, de mihelyt McCarthy kísérlete sikeresnek bizonyult, azonnal Johnson ellen fordult. Jó­­szemű demokraták szerint Edmund Muskienak nagyobb esélye van a jelöltetésre 1972-ben, mert maga mögött tudhatja Humphrey, John­son híveit, míg Kennedy kénytelen lesz balra tolódni, hogy McCarthy és McGovern egyre csökkenő tá­borát megszerezze magának. Sze­rintük a harc nagy lehet, de Mus­­kie látszik ezidő szerint esélye­sebbnek. ★ MOSZKVA — Koszigin minisz­terelnököt állítólag készülnek el­távolítani Brezsnyev és társai. Már öt hét óta nem jelent meg egyet­len nagy parádén sem, beleértve a kozmonauták ünneplését, ame­lyen az ismeretes merénylet tör­tént. Koszigin és Brezsnyev kö­zött súlyos ellentétek állnak fenn nemzetközi ■ kérdésekben, Cseh­szlovákia lerohanását is beleértve. Brezsnyevet támogatja a hadsereg is, ami döntő lehet a savanyúarcú Koszigin kibukatatásában. Állító­lag májbajban szenved, de ez csak kifogás, mert különben aktiv, csu­pán a nyilvánosság előtt nem volt szabad megjelennie. Utódjaként Dimitrij Polyanszkit, egy feltörő fiatal ukrán sztálinistát tartják a legesélyesebbnek. Nixonnak meg kell tehát várnia a — változást. Egyelőre nincs kivel tárgyalnia. ★ WASHINGTON D. C. — Nixon elnök azt tervezi, hogy a különbö­ző neveken (Peace Corps, Teacher Corps, VISTA) futó ifjúsági önkén­tes szervezeteket összevonja, sőt, hogy esetleg egy Ifjúsági Miniszté­riumot szervez helyettük. ★ NEW YORK — Minden híresz­teléssel szemben, beavatottak azt állítják, hogy Nixon elnök nem utazik külföldre a közel jövőben, hanem megvárja az áprilisi NATO- konferenciát Washingtonban. Ez igen ügyes húzás lenne arra, hogy de Gaulle jöjjön első vizitre Nixon­öt „vontató-hajó” is tolja — méghozzá oldalvást—a világ legnagyobb olajszállító hajóját, a 312.000 tonnás „Universe Ireand”-et a kikötő dokkjába, ahol megcsapolják a hasában hozott kuwaiti olajat. hoz és nem fordítva. A tábornok ugyanis még mindig tagja a NATO- nak, csak a hadseregéből vonult ki és el is akar jönni Washingtonba. Nixon itthon maradása mögött an­nak a félelemnek az eloszlatása is áll, amit a NATO-tagok, elsősor­ban Nyugatnémetország érez, hogy Nixon Párizsban esetleg olyan megállapodást létesít de Gaulle-al, ami a többi nyugati ország rová­sára menne. ★ WASHINGTON D. C. — John Mitchell, az új igazságügyminisz­ter azt a benyomást kelti politikai körökben, hogy nagyon gyakorla­ti, kemény ember, aki nem magya­­rázgatni, hanem végrehajtani akar­ja a törvényeket. Eddig úgy volt, hogy ö a legesélyesebb a Supre­me Court elnöki székére, mihelyt Warren lelép. Most azonban Her­bert Brownell személye is előtér­be lépett, aki Eisonhower idején igazságügyminiszter volt. Őt is gyakorlati és nem teoretikus jo­gásznak ismerik. A bírák körében azonban mozgalom indult meg, hogy az elnök ne a barátai, ha­nem az ország fellebbviteli tör­vényszékeinek bírái közül válasz­­szón tagokat és elnököt a Supre­me Courtba. ★ WASHINGTON D. C. — A Pueb­lo elrablása óta állandóan jetek és gyorsnaszádok kisérik a kémhajő­­kat, sőt olyan veszélyes terepen, mint Északkorea és mások, tenger­alattjárók látják el a feladatot. — Politikai körökben erősen kritizál­ják a Navy vezetőségét a Pueblo esete miatt. Miért nem volt meg­engedve Bucher parancsnoknak, hogy saját hajójának „titkos” ka­binjaiba belépjen, amiért most fe­lelőssé teszik? Miért nem teljesí­tették kívánságát nagyobb hatású fegyverzet iránt? Miért biztosította az aggódó parancsnokot Johnson tengernagy arról, hogy az ágyúkat sohasem kellene használnia, sőt még a két géppuskáját is fedje be, amelyek végül befagytak és képte­lenek voltak az adott esetben hasz­nálni őket? Miért nem volt a Pu­­eblőn megfelelő robbantószer, vagy más, hogy a hajót elsüllyesszék? A kérdés a Kongresszus elé kerül. ★ MOSZKVA — A kozmonauták elleni merénylet állítólag Brezs­­nyevnek szólt, ahogy ezt már meg­írtuk. De más kombinációk is van­nak forgalomban. Egyik az, hogy Koszigin nem volt a vezéri kocsi­ban és így esetleg az ő hívei ter­vezték a merényletet a sztáliniz­mus felé hajló Brezsnyev eltünte­tésére. Ezzel kapcsolatban azt kér­dik: hogy kerülhetett a merénylő gárda-uniformishoz és két rendőr­­pisztolyhoz? A másik kombináció: hogy maguk Brezsnyevék rendez­ték az ügyet és a merénylő az ő emberük volt. A cél az volt, hogy ne sebesüljön meg senki (a föem­­berek közül!), viszont ezt a me­rényletet kilovagolhassák a belső ellenzék (Koszigin) lehengerlésére és a titkos rendőrség terror-felha­­taknazásának növelésére. ★ ... BOSTON — A Kennedyek ter­jeszkednek. Edward unokaöccse, Robert Fitzgerald, 33, 1970-ben kormányzónak pályázik Massachu­­settsben. Kenneth O’Donnell, aki a legizgatottabb tagja volt a Klán­nak, szintén pályázik és több hű Kennedysta is, különböző fontos politikai posztokra. Építik a had­állásaikat. BONN — A Szovjet nagy offen­­zivát indított a NATO ellen, nem fegyverrel, hanem ravasz diplomá­ciával. Miután de Gaullé már ki­szállt a közös hadseregből, most Nyugatnémetországot igyekeznek Letartóztatás a Az angol Csatorna-szigetek la­kói rettenetesen szeretnek egy bi­zonyos halfajtát, aminek „ormer” a neve. Ezért képesek bármit is el­követni. Így csak természetes, hogy egy kis orvhalászatot is. Igen, de az ormer a tenger fe­nekén lakozik, nem lehet sem há­lóval, sem peca-bottal kifogni. Le kell menni érte a víz fenekére. Le is mennek! Guernsey szigetén és a többi kis parti szigeten virágzik az orvhalászat. Természetesen a leg­modernebb eszközökkel. Az ottani orvhalász nem úgy néz ki, mint az otthonról jólismert cigány, aki gombostűből kanyarított horgá­val is irtózatos ügyesen ki tudta fogni a halat, amit a remekül fel­szerelt sporthorgász nem tudott. Az angol Csatorna-szigeteken az orvhalász búvármaszkot ölt, oxi­génnel felszerelve bukik alá, hogy megszerezze a maga mindennapi betevő ormerét. Ez a modern orvhalászat sok kárt okozott. Kezdte már kipusz­títani a halállományt és a törvé­nyes ormer-halászok szájából ki­vette a kenyeret. így a rendőrség elhatározta, hogy beleavatkozik. Fölszerelte tagjait a lemerüléshez szükséges eszközökkel és elindítot­ta őket az orvhalászok ellen. Per­klugratnf. Evégből különböző ke csegtetö ajánlatokat hozott magá val Moszkvából Csarapkin, ak Willy Brandt külügyminiszterre tárgyalt. A szociáldemokrata ve zér megelégedetten jelentette ki t végén az újságíróknak, „Ügy lát szik kint vagyunk a mélyfagyasz tásból!” Egyik ajánlatot a polgár légi közlekedés kölcsönös megja vitására, már ismertettük egy ko rábbi cikkünkben. Ennél sokkal nagyobb csalétek azonban hatal­mas kereskedelmi szerződés küté se a rabországokkal. Eddig ez vök a vörösposztó a Szovjet szemében«^ de most már, hogy katonailag me fegyelmezte a csatlósait, ezzel ak kedveskedni a németeknek, csá hogy kicsalogassa őket a NATO ból. ★ KAIRO — Az igazi oka annak, hogy egyetlen arab államfő sem akar tárgyalni az izraeliekkel az, hogy félnek, hogy alattvalóik — meggyilkolják őket — Egyébként a libanoni légi társaságoknak szí­vességet tettek az izraeliek a gé­peik elpusztításával, mert a legfel­jebb 12 milliót érő öreg gépekért 18 milliót fizettek a biztosítók és ezzel teljesen modernizálni tudják légi flottájukat. (FIGYELŐ) tenger fenekén sze, ezek a rendőrök is tapasztalt orvhalászok, legalábbis voltak, mi­előtt a rendőrséghez csatlakoztak. így esett, hogy Guernsey-sziget kikötőjében egy szép napon lenyúlt a törvény hosszú, vizes karja és el­kapta az első áldozatot. Egy 22 éves fiatalember egyszer­­csak azt érezte, hogy valaki a vál­lára teszi a kezét. Mivel 45 láb­­nyira volt a víz felszíne alatt, irtó­zatosan megijedt, azt hitte, hogy valamelyik elsüllyedt hajó kapitá­nyának hazajáró lelke kopogtat a hátán. Amikor halálraváltan meg­fordult, egy fiatal rendőrt látott, aki az úszőruháján viselte a rend jelvényét. A rendőr felfelé intett, s az orvhalász sietve emelkedett. A víz felszínén azután a rendőr kö­zölte vele, hogy le van tartóztat­va. A bíró 20 font pénzbüntetésre ítélte az orvhalászt, aki csak azt kérte, hogy legalább azt a halat vihesse haza, amit ilyen drágán kifogott. De nem volt pardón! A halat elkobozták, az orvhalász pe­dig keservesen kiizzadta a bünte­tést. Bizony, ma már a szegény ten­geralatti orvhalászok sincsenek biztonságban! A törvény keze utá­nuk nyúl. KÁSA A KÖTÉLLEL írta: Tömörkényi István Megelőző számunkban közöltük egy kedves olvasónk, Bokor Pál visszaemlékezését. Palika, aki Tömörkényinek ebben a remek elbeszélésében szerepel — a most 82 éves Bokor Pál. ★ KASA MÉG a régi ivású emberek közül való, egyszerű, anélkül, hogy egyúttal becsületes is akar­na lenni, miután ezen irányban neki semmi külön tennnvalója nincsen. Ő az az egyszerű férfi, akit a mi vidékünkön a „célszörü szögény ember” néven ismernek. Becsületessége föltétlenül nyilvánvaló. Ha egy királyságot lehetne ellopni, azt sem lopná el, hanem figyelmeztetné az illető királyt, hogy vi­gyázzon jól a birtokára, mert mások esetleg ellop­ják. Ellenben régen tudatik, hogy minden ember megkísérthető s a sátán különféle utakon ólálkodik s teremt az áldozat elé olyan dolgokat, aminek ellentállni nem tud. ★ KASA RÉSZÉRE a sátán az eszközt a borban találta föl. Az iránt föltétien szeretettel viseltetik s létezését egyáltalán nem tűri. Azt kebelére fo­gadja, akár az övé, akár a másé, s úgy el tud vele társalkodói, hogy az csodálatos. Mindazonáltal nem bírja az italt, mert, mint a legtöbb földmíves em­ber, nem borivó. Pusztai és tanyai nép ilyenhez nehezen jut. Meglett embernek hétköznap eszébe sem ötiik, hogy a csárdába menjen, hacsak különös dolga nincsen (miután ott történnek a napszámos-fo­gadások). Bort sem tarthat otthon, aki nem vagyo­nos, részben, mert nem telik rá, részben, mert nincs a háza alatt pince, a kamrájában pedig, ha hosz­­szabb ideig áll, elromlik az ital. Innen van a „teke­­nyöben telelt bor” elnevezés is. Hát Kása is csak így van. Mint maga beismeri: szereti a bort, de, mert hozzá ritkán juthat: mégsem borivó. így tör­ténik aztán, hogy ha hozzá jut, Kását egy nagy po­hár bor azonnal imbolygó állapotra emeli, ilyenkor derült és vidám s rászól az ugató ebre: — Ne ugass, kutya, a gazdád se ugat. A második nagy pohár Kását már rendelkezési állapotba helyezi. Ilyen a Kása s e miatt előle a borital szorgosan őriztetik. A gazda Kását a pincé­­be csak rendkívüli pillanatokban ereszti le, kellő felügyelet mellett, s az esetleg fent lévő kimaradt borok este zár alá tétetnek, hogy Kása, aki éjjel fegyverrel őrzi a tanya békéjét, e fontos tisztében meg ne tántorulhasson. Bíz az asztalról el kell rakni és zár alá tenni, mert különben Kása gazt vetne rá. Ez is valami régi mondás s olyan eltulajdonításokra vonatkozik, amik nem annyira bűnből, mint inkább apró csínytételekböl erednek. A bugyellárist vagy az aprópénzes zacskót, amiből a gazda a napszámoso­kat este fizette, bízvást ott lehetne hagyni, arra ugyan gazt Kása soha életében nem vetne, ellen­ben fegyverével igen komolyan őrizné egész éjen át. Kása különben mint kapás éli világát, gyerme­kei vannak neki és felesége, aki iránt igen nagy sze­retettel van, mert néha elkövetett hibáit az asz­­szony hallgatag veszi tudomásul, mert hát én Is­tenem, valami szenvedélye mindenkinek van. Egyi­ké a kártya, másiké a lő, még olyan is van, aki a kutyába vagy a puskába bolond. Történt tehát Ká­sával egy nyári este, amikor a gazda kis fia a ta­nyán időzött, hogy a gazda elébe kellett volna men­ni. Ott zörögnek el a mérges vasbikák a tanyák ablakai alatt. E vonatok sok embert összefaragtak már s némely kavicsaik véresek, van azonban em­ber, aki belőlük elgazdagodott. Némelyiknek csupa szerencse az, ha elüti a vonat, mert akkora fájda­lomdíjat kap, hogy új földet vesz az árán. És még azonfelül járni is lehet a vonaton ki-be. A gazda is ezen jött volna ki, s mert csak kis félóra oda az út, Kása elébe ment, hogy ha podgyásza lenne, majd segíti vinni. Mert Kása is tudja, hogy mióta a fene rossz por (peronoszpóra)) ellen permeteznek, azóta mindig van mit kivinni a városból, hol gépet, hol gálicot. ★ KASA HAT MEGINDULT, de oldala mellé vette a kis gazdafit is, hogy majd ez így az apját a vasút­nál mihamarább viszontlátja. Mentek a szőlők, föl­dek között, akácok alatt s az ember mesélt a kis fiúnak ama két oroszlámokről, akik el akarták az égen földelni a fiastyukot, de nem bírták, mert (köztünk legyen mondva), kutya legény ám az a fiastyuk. Palika nevetett a történetnek. Kása las­san ballagott a homokban s mesét kezdett. így ér­tek az állomásig, amely nem is állomás, csak olyan­féle megállóhely, de hiszen csak üsző marad az üsző, bármiként nevezik is. Ezt pedig semmi figye­lembe sem véve, a dolog úgy állt, hogy igen ko­rán volt még az idő. Bármerre nézett szét a lapos tájon Kása, sehol füstöt nem látott s így nyilván­való, tfiogy a bagonyok kissé messze vidéken ka­landoznak. Ellenben Vince bácsi csárdája pedig tö­kéletesen itt van a közelben. Gondolt egyet Kása s odament. Voltak ott néhány magyarok az udvarban bor fölött. Kása közibük ült s rendelést tett ital irá­nyában. — De borzasztó sebösen hozzák, — parancsol­ta, — mert mingyár gyün a vonat. Hoztak is neki borzasztó sebesen s Kása azt ugyanilyen módon el is fogyasztván, még óhajtott egy borzasztóságot. Közben az idő múlt, a bagony is elhaladt a tájon, de mert nem állt meg az állo­másnál, Kása azonnal kitalálta, hogy nem jött meg a gazda. Kása ily okos s vajon nem érdemli-e meg a vidámságot az okos ember? Megérdemli, (aki ellen­kező észjáráson volna, ide jöjjön). Kása érdemelni kezdte a vidámságot szerfölött. Az alkonyat leszállt, ellenben egyre fölfeléb ment az esthajnali csillag. A többiek Kását elhagyták, de Kása ekkor már mi­vel sem törődött. Vince bácsiék ágyba fektették Palikát s Kását a tulajdon gondjaira hagyták, mert a tanyából nem lehet az embert kilökni, mivelhogy akárhová lökik is, úgyis csak a tanyába esik. Kása egyideig még léte­zett az asztalnál, többféle szóváltást folytatott az üvegekkel s utóbb az érthetetlenekbe is beleunván, lefordult a pádról s a kelő hold fényében szelíden elaludt. ★ TÖRTÉNT AZ ÉJJEL, hogy a kakasok harmad­szor kukurikulván, az eb is fölkelt s lerázván tes­téről a harmatot, nagyot ásított. Azután üzenetet kiáltott át a szomszéd tanyákba hangosan, bőgött a tehén is, mert ihatnék már ilyenkor. Az ismerős hangokra Kása fölébredt, fölkelt, s lerázván testé­ről ö is a harmatot, tekintetét széjjelvetette az ud­varban. Látta, hogy a hely idegen, itt a tehénnek nem ő köteles vizet adni, ez okból megindult. Ment a harmatos fűben s fújta fejét a szellő is, amely kora hajnalban támadni szokott. Kása helyes útra tért, ballagott s lassacskán hazaért. Fölkelt már ek­korra a nap, felesége a túrós kendők körül bajosko­­dott. Kása belépett a kis ajtón az udvarra s hirte­len megdöbbenve megállt. — Teca, — szólt az asszonyhoz rekedten, — Palika hun van? — Hun van? — kérdezte viszont foghegyröi az asszony. •— Hát hun vóna? Kend vitte el tegnap este, hát hová tötte? Kása mereven bámult a homokba. Színpadon ilyen eseményeknél rettenetes rugdalőzásokat szok­tak elkövetni az emberek, míg Kása mit sem szól­ván, (de azt is lassan mondta), az istállób^ ment $ a szögről leakasztott egy jő pányvakötelet. A kar­jára volt akasztva, mikor újból kijött s megindult. — Hát kend? — kérdezte az asszony. — Huva mén kend avval a kötéllel? — Huva? — kérdezte viszont Kása. -— Hát huva mönnék? Vagy mögtanálom a Palikát, vagy mög­­tanának engöm ezen a kötélön. Kifordult. Szavalt valamit az asszony, de a kö­teles ember mit sem hallott, csak haladt vissza­felé ismét. Kezdte volna ama csapásozást, amely­hez ők igen értenek, de agya erre nézve még nem szolgált. I ★ MENT CSAK ELŐRE s olykor félve tekintett az árkokba. Oh, irgalmas Szent Szűz! Hol bokrok bo­rultak össze: félrehajtotta az ágakat, hogy nem alattuk alszik-e. Bárcsak tudhatná, hogy hol hagyta el. Bárcsak kalapját látná az útszélen. ö tud menni ' nyom után, de embert még sohasem nyomozott, csak állatot, ami egészen más. Hát nincsen. De se­hol és semerre sincsen. Kása a fákra nézett és kém­lelte, hogy melyik ág lesz elég erős. Apránkint, bár egyre szomorúbban, kiért a síkig, ahol a vonat szokott szaladgálni. Széjjelnézett, hajolva kereste a nyomokat, de mitsem látott, mert szemei nem is voltak most éppen erre valók. Jézus, — gondolta Kása, — itt a halál. Ki ne tenné meg azonban, hogy halála előtt né­mi bort ne innék? Csak egy olyan kis két-három decis po ... különben egye kutya: egy féllitert. Ká­sa e gondolatok alatt a csárda felé irányozódott, de lassan haladt, mint kin bú nehezedik. A kötél vége lógott a vállán. Szaladt akkor elő a tanyából egy nagy fekete kutya, utána pedig egy kis ember ingújban és kia­bálja: — Kása bácsi! Kása bácsi! Kása úgy gondolta, hogy térdre kell most esnie, a haláltól való szabadulás ezen pillanatában, de azután mégis arrafelé futott, fölkapta a fiút és tel­jes meggyőződéssel mondta: — Palika... Palika... Fölfögta a gyermeket, hogy most, amíg haza nem ér vele, a karjaiból nem ereszti. Meg is fordult azonnal és vitte. A gyermek azt kérdezte: — Hát ez a kötél minek, Kása bácsi? — Jaj, Palikám, — nevetett Kása boldogan, — gyönyörű szép csikót láttam itt a rétön, aran patkó vöt mind a négy lábán. Azt akartam vele magának elpányvázni.-— Kár, — vélte a gyerek, — hogy el nem pány­vázta. Kása nyaka kissé kellemetlenül b^zsergett. Meg­ölelte a kis fiút és vitte sietve hazafelé.

Next

/
Thumbnails
Contents