St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-01-25 / 2. szám
Jr aff Az új amerikai kormány az ár-infláció ellen Richard Nixont beiktatták az Egyesült Államok elnöki tisztségébe és így ezentúl neki kell gondoskodnia a hatalmas ország gazdasági jólétéről. , A központi probléma — minden jel szerint — az ár-infláció lesz és az új kormány ennek leküzdésére Igyekszik koncentrálni minden erejét. Az ár-infláció kétségtelenül meglehetősen magas. A USA-ben 4.9%, Kanadában 4.1%. Leküzdése lehetetlen, tűrhető határig való csökkentése azonban lehetséges. De ez is igen nehéz feladat Az ellene való küzdelem szokásos, hagyományos fegyverei a következők. A Federal Reserve Board, a központi jegybank megszűkíti a pénzforgalmat Ezt részben a leszámítolási kamatláb emelésével érheti el, amit már fel is emelt 5%%-ra. De ez nem elég, magát a forgalomba kerülő pénzmennyiséget is szűkíteni kell éspedig úgy, hogy a tagbankok kölcsönzési kereteit megszűkiti. A másik hatásosnak tekintett fegyver az áremelkedések leküzdésére az adók emelése. Ez január 1- vei a Social Security adó emelkedésével, továbbá a 10%-os pótadő hátralékainak április 15-ig történő befizetésével elég komoly lecsapolást jelent a vásárlóerőben, összesen mintegy 3-4 billiót az első félévben. A pótadót valószínűleg június 30-i lejárata után is meghoszszabbítják, legfeljebb valamivel mérsékelik. Az árinfiáció leküzdésének ezek a negatív eszközei. Pozitív eszköz magának a közületi és magánköltekezéseknek lecsökkentése. A szövetségi kormány erős korlátozásokra készül a saját költekezésének mérsékelésére, de kérdés, hogy ez mennyire sikerül. A háború költségei talán az év közepétől csökkennek valamivel, ha a harctéri küzdelem lelassul és sikerül 100-150 ezer főnyi haderőt hazahozni. Nem hiszem, hogy ez akkora csökkenést jelentene, mint amit hivatalos körök remélnek, mert a délvietnámi hadsereget továbbra is, sőt egyre modernebb fegyverekkel kell ellátni. Emellett ezt a megtakarítást ellensúlyozza az általános honvédelmi költségek elkerülhetetlen emelése. Az űrhajózási költségeket is csökkenteni akarják, mihelyt az Apollo-program a Holdra való leszállással befejeződik. Ezt a csökkentést is nehéz, sőt veszélyes lesz végrehajtani. A külföldi segélyt tovább csökkentik, a farm-megtérítéseket is Nem sokat ért belőle az ember, de mégis nevezetes kép ez! A Queen Elizabeth n. új luxushajó egyik fő hajtócsavarja- Ügy látszik nem eléggé csiszolták ki a menetét, mert a nagy hajónak első útján vissza kellett fordulnia Southamptonba. A PÁPUA ÉVIKÉK SEM OLCSÓK! Az ár-infláciőről, magyarán: az áremelkedésekről olvastam legutóbb kedvenc újságomban. (Na melyik az?) Szörnyű ez a folytonos emelkedés, olyan makacs, mintha csak Évike volna. De nem csak amerikai jelenség. Még csak nem is európai. Ázsiai is, méghozzá nagyon. Es ez egy kissé vigasztaló volna, ha nem volna annyira tragikus. A rúzs árának emelkedése is tragikus, hát még az az áremelkedés, ami Üj Guineában tombol. A pápuák földjén — az Evikék ára szökött fel, méghozzá tűrhetetlenül. Bevallom őszintén, szörnyűnek tartom, hogy a pápua Adikáknak az eddigi egy-két malac helyett most már dollárokat kell fizetniük a menyasszony papájának. Ezzel az imperialista kapitalizmus bevonult a romlatlan fejvadászok társadalmába is. Ügy mellékesen csodálkozom kissé, hogy miért nem a rubel nyomult be, a dollár többet ér, mint a rubel? No, mindegy, tény az, hogy a pápuáknál is a dollár lett a társadalmi rang jelképe — a „status symbol”, — akár csak Amerikában. Hiába, van valami rokonság a két civilizáció között! A leendő após eddig boldog volt, ha gondosan nevelt Évikéjéért disznót, kecskét, pláne ha marhát kaphatott cserébe. Ez volt a nyugdíja, amikor hosszú áldásos fejvadászat és gyermekszaporítás után, végre visszavonult a közéletből. Most azonban rájött a dollár ízére. Eleinte csak tízesekben gondolkodott, de közben, nyilván a szovjet-rádión keresztül, értesült a dollár erős értékcsökkenéséről és így most már a százasokon is felül jár. A dollár romolhatik, de a pápua Éviké nem. Minél többet kér érte a kiérdemesült papa, annál jobban törik magukat az Adikák a dróthajú, olajszagú Évikéért Hja, az amerikai civilizáció áldásai nem ingyenesek! A menyasszonyok ár-inflációja annyira kibírhatatlanná vált, hogy már háromezer dollárt is kérnek egy társaságbeli szépségért Gondolom, az ottani gótai almanach, vagy Who’s Who szerint állapítják meg az árakat. Végülis a helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy a pápua Adikák protektoraikhoz folyamodtak segítségért. Az ausztráliai kormány azonnal konferenciára hívta össze a törzsfönököket és hosszú, izgalmas tanácskozás után — maximálták az Évikék árát. Ez az első komoly intézkedés Ázsiában az ár-infláció megszüntetésére. Én azonban nem ezt tettem volna, ha történetesen pápua Adámnak szülétek. Én ahelyett szakszervezetbe tömörítettem volna sorstársaimat és megszerveztem volna a nősülési sztrájkot. Piketeltem volna a drága szépségeket: „Ne cseréljétek fel demokratikus disznótokat az imperialista dollárért!” Ilyen és hasonló táblák alatt vonultam volna fel, sőt esetleg felkértem volna a szovjet flottát egy barátságos látogatásra és a rubel bevezetésére. Ez ugyanis még a kis koszos malackáknál is kevesebbet ér. Attól félek, hogy a maximális ár fekete piachoz vezet és az pláne megfizethetetlen lesz. De, hiába, gyámoltalan ez a pápua fiatalság! Adósságba verik magukat, hogy azután a drága nejüket verhessék. Nem értem, hogy lehet ilyen nagy árat fizetni egy kis élvezetért? (ADAM) „Rendőrzendülés ” amerikai furcsaságok Irta: Szász Ernő A Washington Avenué fényes kivilágított belvárosi része elmaradt a patrol-kocsi mögött. Mostmár az éjszaka homályában futott s utasai, két fiatal rendőr, elkerülhetetlen szorongással kémlelték a lerongyolódott épületek árnyékában csoportosuló alakokat. Tudták, hogy „ellenséges területen” járnak, a néger nyomor és bűntanyák városrészében, ahol a rend képviselőiben a tervszerűen bujtogatott lakosság az „elnyomás” képviselőit látja és gyűlöli. Az autó lámpáinak fényében a Wallnut Street sarkán, az útkereszteződésben álldogáló férfiak körvonala bontakozott ki és a vezető lefékezett. Amint a kocsi megállt, egyik alak hirtelen megfordult és szükségletét, amelyet éppen a kocsiút aszfaltjára kezdett végezni, a rendőrkocsi oldalán fejezte be. A rendőrök kiugrottak, hogy letartóztassák. A fekete menekülni próbált, egyik rendőr azonban utána futott és elfogta. Amint vezette vissza a sikátorból foglyát, a rendőrkocsi körül csődületet talált. Szóváltás, taszigálás, lökdösődés következett. Egyik rendőrt valaki leütötte, majd a másik rendőr hullott a fűidre. Szédülten és sebesültein, négykézláb kezdett mászni a kocsijuk felé, hogy a rádiót elérje. Amint mászott, rugdosni kezdték. Erre vette csak elő a fegyverét Is csak a levegőbe lőtt. A lövés égy pillanatra szétugrasztotta a támadókat és alkalmat adott a két rendőrnek a menekülésre. Az incidenssel kapcsolatban letartóztatás nem történt és a rendörlegénység elkeseredése csak egy másnap tartott gyűlésen robbant ki, amelyen szövetséget alakitóttal? a rendőrök önvédelmi jogainak előmozdítására, Hová is jutottunk — kérdezzük most sokan magunktól itt Amerika középső részében — hogy már a rendőrség tagjai is önvédelmi szervezkedés szükségét látják? Hogyan védenek meg bennünket az utonál-lőktól, a rablóktól, a kötekedőktől, az összes piszkos csirkefogótól, ha abban sem biztosak, hogy saját megvédésükben meddig mehetnek és szükség esetén félnek fegyverükhöz nyúlni, mert tudják, hogy a hangosak és az elvakultak alig várják az alkalmat, hogy elnyomást kiáltsanak és a támadókért zokogjanak az újságok hasábjain. Nemrégiben történt csak, hogy egy bölcs ember feltalálta nálunk a „rendőrzendülés” fogalmát, melylyél a chicagói rendőrséget vádolta, amelynek különítménye szétverte a mocskolódó csőcseléket, amely cirkuszt próbált csinálni a Demokrata Párt elnökjelölö nagygyűléséből. A hivatalos légkör rendőrség-ellenesnek tűnik néha, éppúgy, mint á rádió és a "televízió és az újságok és a folyóiratok nagyrésze, á*j" íTuSj,* leményt kifejezni vélő szellemi vezetőink legtöbbje fél attól, hogy nem tartják elég modernnek, elég emberségesnek, elég felvilágosultnak, elég liberálisnak... Pedig itt erre mifelénk nem az a közvélemény, amelynek az „szellemi vezetőink” megnyilvánulása alapján látszik. Magánbeszélgetésben nem szégyenlősek az emberek megmondani, hogy több hatalmat kívánnak a rendőrségnek a csőcselék megfékezésére, nem pedig kevesebbét. Ami aggasztó, az az, hogy nem hisznek abban, hogy ezt meg fogja kapni és ezért nem bíznak abban sem, hogy a rendőrség képes lesz a baloldali felforgatókat, a néger felsőbbrendűség fehér-fajgyűlölő apostolait és a néger probléma utonállással foglalkozó haszonélvezőit kordában tartani, tehát a lakosság kezd készülődni arra, hogy megvédje a rendőrséget ... Azt mondják, hogy a karácsonyi vásáron nagyon kevés játékfegyvert adtak el. Igazit annál többet... Engem is kérdezgetnek ismerőseim, vettem-e már. Még nem, mert azt remélem, hogy a Nixon-adminisztráció megváltoztatja a légkört és a rendőrségünknek nem kell tovább félnie attól, hogy ő kerül bajba, ha keményen lecsap. Mihelyt azonban találok, veszek. autómra egy táblát, amely „TÁMOGASD A RENDŐRSÉGET!” felírást vi- SÄ le akarják vágni, s a kormányalkalmazottak számát sem emelik tovább. A szegénység elleni küzdelem költségeit — amelyek a nyolc év alatt 112 billióra emelkedtek évenként — nem növelik új törvényekkel és igyekeznek rendet teremteni a 130 körüli különböző ügynökség és akció dzsungeljében. Mindez, együttvéve sem jósol nagyobb lehetőségeket a szövetségi költekezés megszorításában. Emellett hajlandók vagyunk elfelejteni, hogy nem csak a szövetségi kormány költ, hanem az államok, városok és egyéb közületek Is. A szövetségi adósság csak 30%-kal növekedett az elmúlt nyolc demokrata év alatt, az állami és kisebb közületéké azonban 95%-kal! A legnagyobb áremelő erő azonban a magánvásárlás. A nagyközönség vásárlásai hajtják fel a légtöbb közhasználati áru árát. Nem is annyira a készpénzvásárlások, mint inkább az adósságra történő vásárlások. A nyolc év alatt 87%kal nőtt a fogyasztó adóssága. Ezt leghelyesebb volna az u. n. downpayment százalékának kötelező és jelentős felemelésével lefékezni, ahogy ezt az angolok elég eredményesen megvalósították. Az ár-infláció elleni küzdelem rendkívül fontos ugyan, de ha túlzásba viszik, letöri a prosperitást, munkanélküliséget teremt, ez pedig gazdaságilag és szociálisan is súlyos veszélyt jelenthet. A Nixon-kormánynak az a feladata, hogy megtalálja a helyes mértéket a prosperitás lefékezésében. Ez nem könnyű, de megoldható és ez esetben sikerülhet az áremelkedést a már eltűrhető kb. 3%-ig leszorítani. (OECONOMUS) Nem pamut-gombolyag, hanem egy atomerö telep generátorának csötekercse, amelyben 39 cső van „felgombolyítva”. Queen Mary halála gazdaggá tett ,gy vállalkozót A dolog azzal kezdődött, hogy a californiai Long Beach város megvette a Cunard egykori büszkeségét, a Queen Maryt, amelyet a hajőstársaság ócskavasként akart eladni, 31 éves szolgálata után. A Long Beach-iek, jó üzleti érzékkel, konvenciók, üzleti összejövetelek tartására akarják felhasználni a híres hajót. Még jobb üzleti érzéke volt azonban egy Gene Darcy nevű los angelesi embernek, aki meghallotta, hogy a hajó belső berendezéseit lebontják és egy ócskás cég veszi át azokat. Darcy, aki tervező és sohasem dugta bele az orrát üzleti vállalkozásokba, ezúttal nagyot gondolt és vett az ócskavasas cégtől 70 tonna „ócskavasat”. Hogy mennyit fizetett érte, nem tudni pontosan, de nem lehetett több, mint 20 ezer dollár. Ebben az „ócska vasban” száz meg száz olyan tárgyat talált, amelyek „emléknek” számíthattak. A Quen Mary-n rengeteg ember utazott, köztük több tízezer katona is a második világháború idején, amikor a Queen csapatszállító hajó lett Gondolta magában Darcy, hogy ezek bizonyosan szívesen vesznek valami emléket a nagy hajóból. Számításai fantasztikusan beváltak. A 70 tonna „ócska vasban” volt vízcsapoktól kezdve éjjeli edényeken keresztül kabinberendezésig minden. Amikor kinyitotta az „Emlék-boltot”, elkezdtek tódulni a vevők. Nemcsak egyszerű utasok, hanem híres nevezetességek is, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Ginger Rogers és sokán mások a közélet minden területéről. Egy volt utas, aki nászútját tartotta a Queen-en, az egész kabin berendezését megvette és elküidette évfordulói ajándékként a feleségének. Többezer dollár jött be ebből az egyetlen eladásból. Darcy egy vízcsapért 8 dollárt kért, egy életmentő jacketért 2.50- et, a gépterem alkatrészeiből 35.000 papírnehezéket gyártott és darabonként 3.50-ért adott túl raj-Ejnye, lányok! A brit egészségügyi hatóságokat kissé izgatja az az erős emancipáció, ami a 16 éven aluli iskoláslányok sorában következett be az elmúlt évek folyamán. 1950-ben csak 39 ilyen lányka volt teherben, most már azonban 145-nél következett be a súlygyarapodás. Valószínűleg felkérik a tanárokat, hogy tartsanak ismertető előadásokat a lánykáknak, hogy kell a fogamzástgátló szereket használni. Nem volna jobb kidobni a díványt? Ez Mohernél segített, talán az antuk (mind elfogyott). A diszkrét éjjeli alkalmatosságokért 29-50 dollár között ért el aszerint, hogy sima fehérek voltak-e, vagy szép rózsaszín virágok díszítették-e, mint a luxuskabinok utasaiét. Volt a vételben egy 5 mérföldes kikötéshez szolgáló kábel is, ezt 2 íábnyi darabokra vagdalta fel és nyersfa táblákra erősítette. Ezek 12.50-ért mentek el, már alig van belőlük. Egy olyan „karosszéket”, amely villamos vibrálással fogyasztotta a benne ülőket, általában 175 dolárért árusított, de azért, amelyben Churchill ült (mondván: „a púd- ~ dingom rázkódik”), több mint 500 Z dollárt kapott. “ Később áthelyezte az üzletet San ~ Franciscoba és ott tovább folyt a - végkiárusítás. Újabb hatalmas - „ócskavas” mennyiséget vásárolt « a cégtől, s ezért már állítólag több- " százézer dollárt fizetett. De az üzlet egyre jobban megy. Állítólag ~ ezideig több mint egy millió dől- - lárt árult ki a halott Queen marad- » ványaiból. -Az élelmes üzletember most már * a Queen Elizabeth ócskavasáról ;! tárgyal, és biztos, hogy azzal is Z nagy pénzeket fog megkeresni. " íme, egy ötlet, ami nekünk "is" eszünkbe juthatott volna, de — nem jutott. Vegye a legszebb ajándékot MÉCS LÁSZLÓ kétnyelvű verseskötete, a „Vadócba -rózsát oltok” családtagoknak, barátoknak és angol ismerőseinek egyaránt a legszebb ajándék. Tartalma — örök érték, kiállítása •— az emigráció büszkesége. Egész vászon kötésben, luxus kiállításban, színes, ; művészi borítólappal. Ara $6.40 (szállítási költséggel <------ együtt); ■ Rendelje- meg még-ma, töltse ki az alábbi— szelvényt és küldje el az .alábbi címre: ......... WELLER PUBLISHING CO. LIMITED 1 412 Bloor Street West, Toronto 4, Ontario, Canada ; Megrendelem Mécs László: Vadócba rózsát oltok című legújabb kétnyelvű (angol-magyar) verses kötetét. $6.40 értékű money ordert vagy csekket mellékelek. Név: ...........................................................................*..... Utca, házszám: .........................................................Tóvárosi ............................................................................... Tartomány, v. ország: WASS ALBERT „Elvész a nyom” c. regényét páratlan érdeklődéssel fogadták a magyar olvasók. Ajándékozza meg önmagát és szeretteit ezzel a gyönyörű regénnyel! Egész vászon kötésben, 400 oldal, luxus kiállításban,színes, művészi borítólappal. Ara $5.40 (szállítási költséggel együtt). Rendelje meg még ma, töltse ki az alábbi szelvényt és küldje él az alábbi címre: WELLER PUBLISHING CO. LIMITED 412 Bloor Street West, Toronto-4, Ontario, Canada Megrendelem Wass Albert: Elvész a nyom című könyvét. $5.40 értékű money ordert vagy csekket mellékelek. Név: ....................*......-............................................. Utca, házszám: ' ...........m.........................................w Város: ...........................................................«.««.;..... Tartomány, v. ország: ........................................ Tartomány, v. ország: ........................................
