St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-03-08 / 5. szám

- 1968. MÁRCIUS 8. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ENYELGŐ EMIGRÁNSOK Itra: Bognár József Az ötvenhatos magyar forrada­lom után Vida Jóska is, Takács Imre is majdnem egyidőben jöt­tek Torringtonba. Vida Jóska sza­bómester volt Budapesten és itt is a régi mesterségét folytatja. A bel­városban van kitűnően menő üz­lete. Négy házat szerzett azóta. Hogy rátára-e, vagy készpénzért, ahhoz az ég világon senkinek sem­mi köze. Megbízható, becsületes ember. Takács Imre Tatabányán bányászkodott, de annak előtte paraszti munkát is végzett és hé­be-hóba a Vasfüggönyön túlra, a szabad Ausztriába is tett néhány kirándulást, holmi jól értékesíthe­tő áruk irányában. Persze, nem út­levéllel, hanem drótvágó olló se­gítségével és a lerakott aknákat ügyesen kerülgetve. Torringtoni foglalkozása nem ilyen veszedel­mes. Golyós csapágyakat gyárt ra­kétákba és ezt a munkát jól meg­fizetik. Ma már ő sem megy köl­csönt kérni a szomszédba, ha pél­dául eszébe jut hazamenni látoga­tóba a falujába: Mosonszentjános­­ra. Eleinte persze nem így volt. Egyiküket sem vetette fel a dollár és szép szerényen meghúzódtak egy olcsó bérű házban. Takács Im­re az utcára szolgáló első traktust foglalta el a családjával, míg Vi­­dáék a ház udvari részén húzód­tak meg, illedelmes menekültek módjára. Senkivel az ég világon nem volt semmi bajuk és egymás között sem böstörködtek. Történt aztán, hogy a dallamos Ibolya névre hallgató Takácsné nagymosás után az udvarra terege­tett. A száradni felaggatott ruhák majdnem a földig értek és az egész udvart két részre osztották. Ha Vidáék el akartak menni hazulról, vagy hazajöttek valahonnan, csak jó mélyen meghajolva tudtak át­botorkálni a ruhák alatt. Ez sehogy sem volt a kedvükre és szóvá is tették a dolgot, de minden maradt a régiben.. Egy délután Takács Imre munká­ból ment haza és az udvarra érve látta ám, amit nem látott. A kö­télen lógó munkásnadrágjainak a szárai combtöböl lefelé hiányoz­tak, úgyhogy a csonka nadrágok még férfi bikininek sem voltak használhatók. A nadrágszárakat valaki célirányosan egytől egyig le­nyisszantotta. Alighanem Vida Jós­ka volt a tettes, mert a nyisszantá­­sok szakember kezére vallottak. Takács Imre leszedte a csonkokat és úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Vida Jóskával ezután is barátságosan köszöntötték egy­mást, sőt egymás egészsége felől is melegen érdeklődtek. A história folytatásához tarto­zik, hogy Vidáéknak volt egy rikí­tóan sárga, élemedett autójuk, me­lyet Klárika névre kereszteltek. Klárikát az egész város ismerte. Jó kocsi volt. Ha nem autónak készül, hanem lónak születik, alighanem a csillagokat is lerugdalta volna az égről, de még így is elvitt egy-két kerítést és alaposan hozzádörgölö­­dött néhány telefonpóznához. An­nál csodálatosabb, hogy egy szép nyári reggel nem akart elindulni. Vida Jóska piszkálta itt is, ott is, rúgott a gázpedálon, de Klárika csak azt mondta, hogy szotty. Ha többször rúgott a gázpedálon, többször mondta, hogy szotty­­szotty, mintha nem is autó, ha­nem eldugult pipaszár lett volna. Vida Jóska aznap gyalog ment be a műhelyébe. Zárás után aztán ki­hívta Sipos Dömit, aki székely lé­vén, mindenhez ért, azonkívül au-60 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 tőjavító műhelye is van. Sipos Dö­­mi is piszkálta a Klárikát, de hasz­talan, már azt sem mondta, hogy szotty. Végül bedugta az egyik ujját a benzintartályba, aztán né­zegette a ráragadt valamit, majd nyalt egyet rajta. Az arca rögtön felderült Felismerte Klárika beteg­ségét és a diagnózist azon mód közölte Vida Jóskával: — Cukorbaja van Klárikának. Valamelyik jóakaród legalább öt font cukrot öntött a benzinbe, ami­től az megsziruposodott és a du­gattyúkat annyira eltömte, hogy két nap múlva hat ökörrel sem tudnád megmozdítani őket. — No fene, — mondta Vida Jós­ka, — vajon ki lehetett a disznó­­fejű? Nem derült ki soha, viszont Klá­rikát rendbehozta Sipos Dömi. Ala­pos gyomor- és bélmosás után új­ból használható volt Klárika, bár nem annyira, mint azelőtt. Takács Imre ennek okából azt ajánlotta Vida Jóskának, hogy adjon inzu­lint Klárikának, azonfelül fogja di­étára. Ügy tudja, hogy a tejfeles bableves jót tesz a cukorbetegek­nek. Ha járni nem is nagyon tud­nak tőle, de legalább durrognak. Vida Jóska sandán nézett Takács Imrére, de nem szólt semmit. Mit is szólhatott volna, hiszen a cukor­adagolást nem látta senki, csak a jő Isten, Öszentfelsége pedig csak ritkán van beszélő kedvében. Utol­jára a sinai hegyen beszélt Mó­zessel. Megint eltelt egy kis idő. Egy szép napon azt mondja Takács Im­re Vida Jóskának, hogy te Jóska, csinálhatnál nekem egy öltözet ru­hát, mert a régi ünneplőből már kikoptam. — Csinálok én, drága Imrém, olyat csinálok, hogy megemlege­ted, amíg élsz, hiszen tudod, hogy szeretlek. — így Vida Jóska. Az öltözet ruha elkészült. Ta­kács vitte haza nagy igyekezettel és azon mód fel is próbálta. Ha­marosan kiderült, hogy ha az egyik kisujját történetesen a nadrágjá­ban viselné, azt sem tudná kidugni az ellenzőnek is nevezett sliccen. — Ménkű bele, — mondta Ta­kács Imre, — hát most mi lesz, ha hirtelen rámérik?! A problémát Ibolya, a feleség ol­dotta meg. Felfejtette, amit Vida Jóska bevarrt és még két gombot is ráeszplikált. így már használha­tó volt a nadrág. Az ősz elején új lépcsőfeljárat kellett Vida Jóska egyik újonnan szerzett házához, mert egy kevés­sé dombon áll a ház. — Megcsinálnád-e, Imre? — Meg én, miért ne csinálnám meg, amikor megcsinálom, édes jó egykomám. Nekilátott a munkának. Először kiásta a lépcső helyét, aztán desz­kából összeeszkabálta a lépcsőfo­kok formáit, végül folyékony be­tont öntött a közükbe. Igen célirá­nyosan dolgozott, de még mennyi­re célirányosan. Mikor mindennel elkészült, a vak is láthatta, hogy a lépcsőfokok erősen befele dőlnek, úgyhogy eső után egy hétig is meg­áll rajtuk a víz. Használni csak azok használják a lépcsőt, akik csónakázni is szeretnek. Akik nem kedvelik ezt a sportot, szépen meg­kerülik a lépcsőt és a sáros gye­pen mennek látogatóba Vidáékhoz. De azért semmi harag. Vida Jóska és Takács Imre ma is puszipajtá­sok, de azért Vida Jóska aligha­nem már megvette azt a borsot, amit legközelebb Takács Imre or­ra alá akar dörgölni. De hát így szép az élet... * ★ A rendőrség fegyvertárába tar­tozik újabban az elektronikus agy is az USA-beli Saint Louisban. Az electronikus agy rendeltetése ada­tok gyűjtése a bűncselekményekről és a gyanúsított személyek listájá­nak elkészítése. A rendőrség veze­tőinek véleménye szerint ez elő fogja segíteni, hogy gyorsabban le­füleljék a bűnözőket. ★ A Vénusz egyharmadát feltérké­pezte a New York állambeli Cor­nell egyetem csillagvizsgáló inté­zete. Az amerikai kutatók szerint ez az első eset, hogy vázlat készült a Vénusz domborzatának egy ré­széről. + Európa legnagyobb hídját építik Svédországban. A híd 6060 méter hosszú lesz, 65 millió svéd koroná­ba kerül és 1972 őszére készül el. A híd a földrészt Oeland sziget ke­leti partjával köti össze. „TOMBOL A VIHAR, A TÉL...” TEMETKEZÉS! VÄÜ »HOZÓK KALAUZA „Sötét és hideg az este, tombol a vihar, a tél. Zörgetnek az ablakomon, megnézem ki az? A szél! Az északi szél.. Mostanság, ezekben a hóviharos napokban, mikor megrázza ablako­mat a szél és az ablakréseken ke­resztül meglebbenti a függönyöket, Giovanni Pascoli versére gondolok és arra az olasz újságíróra, aki fel­hívta erre a figyelmemet. Sok évvel ezelőtt, az otthoni „békés háborús” időkben, mikor még nem üvöltött a veszedelmet jelző sziréna, egy nyári estén va­csora szomszédom volt Vellani Dionisi, az olasz haditudósító, tar­talékos főhadnagy. Sokat beszél­gettünk, így tudtam meg, hogy Pe­tőfi rajongó, olaszra ö fordította le verseit. Beutazta Erdélyt, tanul­mányozta sajátosságait, foglalko­zott az erdélyi írók leikéből fakadt irodalommal is. Magyar felesége hozta közelebb a magyarság sze­­retetéhez. A véletlen úgy adta, hogy még­­egyszer találkoztam egy vacsora alkalmával és akkor említette, hogy végre mehet ki a harctérre. „Ott van a helyem” — mondta — „nem itt a szórakozó Budapesten”. 1942 őszén a front közelébe ér­kezett. A sors úgy intézte, hogy éppen a fiam közelébe került. Tő­le sűrűn kaptam lapokat, immáron kora tavasz óta és ö írta, hogy hozzájuk volt beosztva egy olasz tudósító. Vellani Dionisi, akivel csillagos, szelíd estén künn ültek csendben beszélgetve és később kellemes baritonján egy-egy fájó magyar nótát is belesóhajtott az éjszakába. Másnap jelentkezett a tűzvonalba és miután ott egymás­után két tiszt életét vesztette, ő vette át a parancsnokságot. Este még kissé csipkelődtek vele, hogy az olaszok nem éppen katonás szellemmel jöttek erre a világra. Két napja volt künn és a harma­dikon — hősi halált halt, — meg­döbbenve olvastam a tábori lap sorait. „Itt temettük el egy temp­lom közelében Voronyesnél... Fáj, hogy tegnap így tréfálkoztunk Ve­le” — szólt a levél. Most, ebben a dermesztő zord télben és szokatlan hatalmas tö­megű hóban, mely körülzár min­ket, vissza gondolok az Oroszor­szágban lévő elhagyott sírdombok­ra, ahol hősi halált halt katonáink nyugosznak. Huszonötévé múlt, hogy hull sírjukra a hó és süvít fe­lettük a szél, az „északi szél-fe­kete fellegek hátán — és tombol a vihar... a tél”, az idegen, a bátor olasz hantja felett is, aki önként áldozta életét a mi hazánk, Magyar­­ország védelmében. Zilahi Farnos Eszter A GYERTYÁKNAK ÉGNI KELL, pedig már kialudtak sorban a karácsonyi gyertyácskák az illatos, zöld fenyőágakon. Elmúlt az ád­venti várakozás áhítata, elmúlt a fónyességes ünnep is, mely bevilá­gított a lelkek legsötétebb zugai­ba is. Elmúlt a karácsony. A meleg szobában lehulltak a tűlevelek: ijedten sepergették lapátra a pad­lóról, szőnyegről gondos háziasz­­szonyok. A csillogó díszeket a csa­lád tagjai szépen visszacsomagol­ták a dobozokba, hogy jövő decem­berig ott szunnyadjanak, selyem­papírba göngyöltén. De mi lett vajon a meghatóan édes érzéssel, mely minden szívet betöltött, átmelegített a fényes ka­rácsonyfa alatt? Kialudt, kihűlt, mint a csonkig égett viaszgyer­tyák? Wass Albert azt írta a lapunk karácsonyi számában: „A szeretet ünnepe, az emberiség ünnepe, a magunkbaszállás, istenkeresés, szí­vünk kitárásának ünnepe...” Mi magyarok, akiket a sors er­délyi, balatoni, dunaparti karácso­nyoktól irgalmatlan messzeségbe sodort, rádöbbentünk-e arra, hogy a szabad élet, a kényelmes, zökke­nőmentes, békés élet kötelessége­ket is szab reánk? Hogy nem elég egy-két pillanatra meghatódni a gyertyák fényében, hanem igazán ki kell tárunk szívünket azok felé, akik nem élnek ilyen jó módban, mint mi. Sajnos, a legerősebb ember is elveszti ujjai fürgeségét, ha er­szényéhez kell nyúlnia, nem tud­ja kinyitni, nem képes elöhalászni azt a kis összeget, amellyel máso­kon kellene segítenie. Mint akik megbénultak, mint akikre kábító álom ködei szálltak, olyan merev, közömbös arccal állnak néhányan közöttünk olyan értetlenül hallgat­ják a sürgető, ösztökélő szót, ha magyar ügyről beszél valaki. Azt is Wass Albert írta (a Nem­zetőr 1968 januári számában), hogy „Ne vesztegessük többé az időt az alvók ébresztgetésére. Akik a nyu­gati jólét kábulatában máig sem éb­redtek rá arra, hogy magyari vol­tunk tettre kötelez, azok amúgyis elvesztek már az aranybálványok őserdejében”. Nem vesztegetjük hát rájuk az időt. De arra mégis csak figyelmez­tetjük ezeket az alvókat, magyari mivoltukat megtagadókat, hogy ha semmit nem akarnak már tenni a magyar jövendő érdekében, ha nem akarnak dolgozni, áldozni, szólni, segíteni, legalább ne ártsanak! A bukszájukat szorosan bezárva tart­ják, nem jelennek meg magyar gyű­léseken, csak akkor, ha elnöknek választja meg őket valamiféle egye­sület, nem támogatják a szegény magyarokat, sem a magyar köny­vek megjelenéséért küzdő, lelkes tábort. De romboló irodalomra ál­doznak. Nem sajnáltak sok pénzt kiadni arra a „fekete füzetre”, melyben az irigység és a gyűlölet mérgét szórják Tollas Tiborra. Ar­ra a Tollas Tiborra, akit ma már minden magyar jól ismer, közel és távol. Tudja róla, hogy áldozat­kész, lelkes, fáradhatatlan, ha ma­gyar ügyről van szó. Támadói ép­pen ezért szeretnék tönkretenni. «És még valamiért. Mert verseket ír. Cikkeket ír. Szebbet, jobbat, mint a „fekete füzet” ál-író szer­kesztője. Névtelenül adta ki ez az ál-író a fekete füzetet. Ezek mindig névtelenül dolgoznak. A gyengécs­ke stílusból, a magyartalan kifeje­zésekből azonnal ráismertem mé­gis. Az ö írásain sokszor mosolyog­tak a jő stílust és tiszta magyar beszédet kedvelő olvasók. Ezért sziszeg dühösen, mert tudja, ő csak akarnok, de Tollas Tibor írő és köl­tő. Öt nem veszik komolyan, Tol­lasra pedig sokan hallgatnak. Ezek a magyarok, akik alig ma­gyarok már, ha az építésben nem is vesznek részt, legalább ne akar­janak rombolni. Időzített bomba ez a fekete füzet, s ők azt szeretnék, ha a robbanás csattanása és bűze elhatna egészen Magyarországig. Hogy az otthoniak hitét és bizal­mát is letöröljék, tönkre tegyék. Aki másra nem képes, mint árta­ni, azt kerüljük el, jó messzire. Er­dei úton ha elsiklik lábunk mellett egy kígyó, elugrik egy varangyos béka, arcunkhoz ér a faágról le­csüngő pókháló, ha sáros tócsába lépünk, mégis felfelé nézünk. A su­gárzóan kéklő égre, az ágon nyíló virágra, a tarkatollú éneklő ma­dárra. És megyünk tovább. Menjünk hát tovább, Nyugod­tan, zavartalanul. Ne a rombolók­ra figyeljünk. Hanem a homályban fellobbanó kicsi fényekre. Olyanok ők, mint a karácsonyfán a sok ki­csi gyertya: a Wass Albertek, Tol­las Tiborok, Füryk, Flóriánok, Fáy Ferencek és a többiek. Szavuk hí­vogat, tanít, int és vigasztal. Adja Isten, hogy a gyertyák fé­nyében mindig megtalálják a he­lyes utat a jószándékű, igaz ma­gyarok. Kisjókai Erzsébet COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjárő költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modern kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY St. Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL. Oxigénnel ellátott mentőkocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. WM. C. MOYDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, TULAJDONOS 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO. PHONE: PRospect 2-0401 MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4880 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolóhely. Ambulance Service 2906 Gravois — PR 2-3000 — St. Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker ffl, President & Treas. Clarence Wacker Vice Pres. — Secr’y WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modem léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 Always there... with your help YOUR RED CROSS 8____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents