St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-02-09 / 3. szám
+ 1968. FEBRUÁR 9 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE MIKSZÁTH KÁLMÁN NOVELLÁJA Egy éj az Arany Bogárban (7. folytatás) A tányéraikat nézték, nem feleltek. Egyszer-egyszer lopva, félénken átpillantott egyik a másikra s ez átsuhanó tekintetben benne volt a vágy, a csodálat és egy ébredő gondolatnak a megvillanó fényszikrája. Ha én azt tudtam volna! Egyszer találkoztak a pillantásaik. No, az volt még csak a zavar. Kozsibrovszky diszkrét dzsentlemen volt, megnézte az óráját s fölkelt: — Teringette, elfeledkeztem az ügyvédemről, megyek őt felkölteni. Senki se mondta, hogy ne menjen. „Capisco, capisco” — dünnyögte útközben s valami olasz dalt kezdett dúdolni, de a Garam nem állhatta, beleugatott, dühösen rúgott rajta egyet. Sapristi, mindég akadályozza valaki a hangja kifejlesztésében. Még tartott a kínos csönd, hallani lehetett, hogy zúg a tűz a kályhában, hogy csöpögnek a jégcsapok az eszterhajról odakünn a megenyhült időben és hogy lélegzik az asztmatikus Huszákné az ablaknál. A hadnagy törte meg a csendet. — Tehát ön volt... ön .. és... A nő fölemelte a fejét kevélyen s villámok töveitek a szemeiből. Igazi hercegnő volt. A diadémet szinte odaképzelte az ember arra a szép arany hajra. — Ön pedig mindent elmondott Kozsibrovszkynak, — pattant fel haragosan — annak a javíthatatlan fecsegőnek. Ö mindent tud. Hát ön tudja-e, mit tesz az? — Óh, hercegnő, tudhattam-e, hogy egy fiatal nőről van sző? Hiszen ön félrevezetett engem — tette hozzá keserűen. Az asszonyka nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék, eszébe jutván a félrevezetési jelenet komikuma s ezzel elröppent a haragja, mint napsugaras levegőben a füst. — Tehettem-e mást? Mikor úgy féltem. Óh, úgy féltem — szólt szemérmesen, csöndesen egy körte héját harapdálva. Újból lesütötte a szemeit. Nem a kevély hercegnő volt többé. Szelíd, mélázó leány lett. — Hiszen ha tudtam volna! — mentegetőzött a hadnagy. — Hiszen ha elölről kezdődhetnék, ha folytatása lehetne. Óh, hercegnő, ha lehetne... Reszketett a hangja, ránézett esdőn, bánatosan, kék szemeiben epekedéssel, izzó tűzzel. — Lehet-e? — sürgető közelebb hajolva hozzá, hogy a forró leheletét kellett éreznie. A szép asszony a könyökére nyugasztá fejét és gyöngéden nézett a szemeibe, de nem felelt. Az csak még jobban ittasodott meg ettől a nézéstől. — Feleljen, feleljen! — De ... — Tudnom kell — lihegte lázasan. Az ajtó megnyílt, Kozsibrovszky érkezett vissza. — Feleljen, feleljen! Egy percig habozni látszott, a hadnagy észrevette ezt a vergődését a léleknek azon a finom arcon s erőszakosan nyúlt a keze után, mire elhúzta azt és hirtelen eltüntető az asztal alatt, utána eltűnt a másik kéz is, ahol ismét a kézről tűnt el valami. Egy kis arany karikagyűrű, ha tudni akarjátok. A kis karikagyűrűt aztán begyömöszölte egy kenyérgalacsinba, mindez oly roppant gyorsan történt, hogy mire Kozsibrovszky az asztalig ért, már csak azt láthatta, hogy egy kenyérgolyó gurul-gurul, végig az abroszon a kis hadnagy felé, aki azt elkapja, nyomogatja, morzsolgatja, ahogy ez már szokás így az asztalnál a kenyérgolyócskával, míg aztán egyszerre csak senki sem vigyázza, senki sem tudja, hová lesz. — Nos? — kérdé tréfásan a lengyel úr. — Magát szidtuk, Kozsibrovszky. — Miért, hercegnő? — Hogy elmentél — felelte a hadnagy sugárzó arccal. ★ Fél óra múlva előálltak a fogatok, felrakták a táskákat és az „Arany bogár” cselédsége, mely »sokat beszélt a Nr. 2-beli eseményről, sokat észrevett és sokat kis is talált, de mindent mégsem tudott, nagy kíváncsisággal állta körül a jármüveket. — Ha úgy áll a dolog, ahogy te mondod, fiacskám, — mondta ki a szentenciát Klacskáné a Zsuzsi magyarázata után — ha a pap aszszony volt, az asszony meg huszár, (Ejnye, ejnye, leány, mi jut az eszembe, te már az éjjel tudtad ezt, hogy a papot odaszállásoltad), ha úgy áll a dolog, hisz akkor csak az történt, hogy egy tiszt meg egy szép asszony együtt töltötték az éjszakát. No, már ebben aztán semmi sincs. Nagy susogás, nyüzsgés támadt, mikor végre kijöttek az uraságok. s Kozsibrovszky gróf ahhoz a cifra szánhoz vezette karján a drága szép asszonyt, akin a főtisztelendö kanonok érkezett volt az éjjel Kitört a csodálkozás, a bámulat. „De derék anya volt, aki szülte.” Klacskáné előre tolakodott, mert hátha még sem úgy volt, mint Zsuzsi állítja s majd kidülledt a két szeme, úgy odanézett, mikor a szánba lépő asszonyság fölfogta egy csöppet a szoknyáit s látható lett a lába. Klacskáné hátrasúgott az Örzsihez meg a Borkához: „Asszonylába vagyon, csakhogy olyan kicsike, hosszúkás, mint a rozmaring levélkéje”. Aztán a huszárhadnagy is odaugrott a szán mellé s betakargatta A Széchenyi Társaság egy elgondolkoztató példát szeretne az emigráció elé tárni egy levéllel kapcsolatban, melyet Bertrand-ból (Nebraskából) írt egy 80 éves, félszemére vak, öreg magyar. Mr. Balő Lászlóról van sző, aki egész életét kemény munkában töltötte, de szívében, nyelvében, gondolkodásában és tetteiben nem szűnt meg magyarnak lenni. Amikor Baló bácsi megtudta, hogy Calgaryban megindult a hivatalos magyar tanítás, akkor a dupla tagdíján felül $25-öt küldött egy arra rászoruló, érdemes diáknak. Azóta Baló bácsi állandó levélbeli kapcsolatban van Sárközy Palival, az érdemes diákkal, akinek van még 3 testvére is. Mind a négyen magyarul beszélnek, magyarul imádkoznak, pedig édesanyjuk svájci német. Egyik gyermek sem született Magyarországon, de édesapjuk igaz magyar. Az otthon példás nevelésén felül most a magyar tanfolyamon a diákoknak kiosztott Nagy-Magyarország térképéről és színes, vetített képekről megismerték Erdélyt, a Felvidéket, Budapestet. Eddig 3 dolgozatot írtak, s a napokban teszik le a féléves vizsgát. A félszemére vak, 80 éves Balő Bácsi a legjobb utat választotta arra, hogy tájékozott legyen a Széchenyi Társaság munkájáról és annak eredményéről. Baló bácsi soha nem kapott kérő és rábeszélő leveleket. Ö csak tudomást szerzett a Széchenyi Társaságról s azóta az elsők között van, akik január elején beküldik adományukat. Annyit, amennyit magyar szívük diktál. íme Baló bácsi levele: Széchenyi Society, Inc. Igen tisztelt intéző bizottság! Mint rendes közkatona, a Széchenyi Társaság nemes munkájának anyagi fedezeteire, a 68-as évi becsületadőt, vagy ha jobb hangzású, a tagsági díjat mellékelem ezen tíz dolláros csekkel. Amint látom a 4 éves beszámolójukban, a bőségben dúskáló emigráns magyarok tízezrei, — ezrei, — sőt százai sem akarják megérteni a kis méhek társadalmát. Az összetartozást, a fajtánk szeretetét, a magyarság fennmaradását. Pedig ezen elsődleges igyekezetünkkel nem lehetünk roszszabbak Pál apostolnál, aki mondá a rómaiakhoz írt levele I. rész 16-ik veidében: ......nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, Mert Istennek hatalma az, Minden hívőnek idvességére, Zsidóknak először, azután a a görögöknek is.” Hogyan lehetne több alvó magyar emigránst felébreszteni? Legtöbbjük, (mindenki!) elhelyezkedett, jól kereső. Az év a lelkem gyönyörűséget a bundába, a kezét ott is felejtette egy kicsinység a bunda ujjábán, mindezt a vak is észrevehette, hogy miért van, — és azt kérdezte halkan, hogy senkinek másnak nem lehetett hallani: — Mikor jöhetek? — Mihelyt lehet. — Félek, hogy még sokáig nem lehet. Ezzel megindult volna a négylovas szán, szóra kerekedtek a hámokon a csörgők, karikák, de a huszárhadnagy még utána futott s a kapuboltozat alatt, minthogy lassan indult, utőlérte; volt még egy kérdése: — Óh, Istenem, hiszen még a keresztnevedet se tudom, szivecském. — Mária vagyok felelte a szép asszony és még egyszer megsimogatta az édes lágy tekintetével. Mire aztán a huszár is hirtelen kezet fogott a lengyel gróffal, belevetette magát a tót szekérbe, melyen mint asszonyság jött az éjjel, Matykó az ökleit szorongatta zsebeiben, hanem az mindegy volt, azért a tót szekérke megindult a rohanó szán után egész a kovácsműhelyig. A kovácsműhelynél kétfelé vált az út, a szán jobbra ment, a kocsi balra és a távolság egyre nőtt, nőtt két repkedő fehér kendő között. VÉGE minden napjára eső 2-3 cent felesleggel kellene csak hozzájárulni a fajtánk érdekében! Én olyan körzetben élek, hol magyar szót még véletlenül sem hallani. Nincs alkalmam terjeszteni. Azonban a mindenség Urát kérem segítse, hogy a megkezdett munkát az új évben is, újult erővel folytathassák. Őszinte tisztelettel Baló László ★ Magyarok, hol vagytok? Elfújt benneteket a sors zivatarja? Vagy csak a jólét teszi szemeteket vakká? Szíveteket kérgessé? Lelketeket fukarrá? Mindegy, hogy mi a neve: becsületadő, magyar tagdíj, Széchenyi adomány, vagy szeretetadő, itt a tizenkettedik óra, hogy ne csak százak értsék meg a méhek társadalmát, hanem mind az összes magyar, akit Úristen azért hozott a szabad világba, hogy a legárvább nép hathatós segítsége lehessen. Duska László, a Nevelésügyi Bizottság vezetője 60 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 AZ OLVASO ÍRJA: Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! Szükségét érzem annak, hogy én is szót kérjek ahhoz, a minket magyarokat érintő problémához, a magyar egység megteremtéséhez. Nagyon sokunkat, már régóta foglalkoztat, hogy miképpen, és hogyan oldjuk meg ezt a reánk nézve mindenképpen égető problémát. A sorainkban igen sok az elcsüggedő és a kivezető utat nem találó honfitársunk, aki minden kezdeményezést csak kézlegyintéssel intéz el. Ha mindegyikünkben ilyen érzések lépnének fel, akkor kár az egész ügyet felszínrehozni. De az ilyen személyek csak nagyon kis töredékét teszik ki az emigráciős magyarságnak, és ezért is szükségesnek tartom, hogy a magyar egység megteremtését feltétlen meg kell valósítani. Az óhazát elhagyni kényszerült véreinknek történelmi kötelezettségei vannak, amelynek tudata benne is *?1 minden magát magyarnak érző szíve mélyén. Meg kell találnunk az utat és a szervezés mikéntjét, amelyen haladni kell a cél eléréséhez. Nem érdektelen az, hogy milyen vonalon indítjuk el ennek a történelmi feladatnak a megoldását. A Fundamentumot le kell rakni, a helyet meg kell határozni és a felelős személyt ki kell nevezni. A második fontos körülmény, mi a neve a gyereknek, tehát olyan nevű szervezetnek kell ennek lennie, amelyben bennefoglaltatik az összmagyarság kapcsolata egymással, a rabláncon lévő Óhazánk és az erősséget is kifejezze, amely az összmagyarságban rejlik. Elsőfokon az ifjúság és magyarság támogatása a magyar érzés fenntartásában, másodfokon, ahol szükségesnek mutatkozik szociális segítökészségben és harmadfokon felvilágosító irodalommal ébrentartani a világ közvéleményét a magyar haza elnyomásáról és szorgalmazni Magyarország függetlenségének megteremtését. Ezúton kérem a nagy nyilvánosság előtt WASS ALBERT honfitársunkat, akinek köszönetét mondunk ahhoz a nagy magyar érzésekhez, melyek Öt és írásait áthatják, hogy tegye meg a nyilvános FELHÍVÁST — a Magyar Egység megteremtésére. Én és még rajtam kívül 147 személy aláírásával leteszem a bizalmunk zálogát Wass Albert kezeihez, hogy a felhívást tegye meg. Mint fentebb említettem, nagyon fontos körülmény, hogy mi legyen a neve a tömörülésnek, ezért mint legutóbbi írásában nagyon kidomborodott az a gondolat, hogy ne legyen Club, sem szervezet, sem egyesületesdi színe, hanem egy „Hungarian Foundation”, A felhívásnak tartalmaznia kell, hogy minden magyar kötelességének kell, hogy érezze azt, hogy le kell tennie az első téglát azzal, hogy az évi tagdíját $2.00 és az adminisztrációs költségekre $1.00 a központba elküldje a csekk hátoldalán feltűntetve nevét és lakcímét, amelyet a központba regisztrálnak. Tehát az évi tagdíj 3.00, ami nem terheli meg a legkevesebb keresettel rendelkező honfitársunkat sem túlságosan. A szervezet vezetését Wass Albert honfitársunk kezeibe helyezzük és még arra szeretnénk megkérni, hogy a felhívásban meg kell említeni, hogy minden honfitársunk egy emblémát fog kapni, amely bizonyítja, hogy a Magyar Lánc tagja. Kérjük, hogy a felhívást Wass Albert tegye meg és az visszhangozzon nyugattól keletig és északtól délig, ne legyen magyar elveszve, érezze a testvéri közösséget és tömörítse, erősítse az emigrációban szétszórtan élő magyarságot, akinek hűségében nem fog csalódni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Kuti Ernő, (284 Robert St.) MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL. Oxigénnel ellátott mentőkocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor Egy öreg magyar levele Nebraskából TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA: COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjáró költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modern kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY St. Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve — KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL -WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. s':” WM. C. MGYDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, TULAJDONOS 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO. PHONE: PRospect 2-0401 MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4880 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolóhely. AmbulanGe Service 2906 Gravois — PR 2-3000 — St. Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker ül, Clarence Wacker President & Treas. Vice Pres. — Secr’y WACKER—HELDERLE FUNERAL HOME Szép modern léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 Always there... with your help YOUR RED CROSS 8
