St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-12 / 1. szám
ST. LOUTS ÍS VIDÉKE * 1968. JANUÁR 12. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS AND VICINITY Hungarian Newspaper, published every other Friday Megjelenik mi idén második pénteken__________ DR. LOUIS B. DÉNES Editor and Publisher All correspendence charge of address, subscriptions etc. should be sent to: — Minden levelezés, címváltozás-jelentés, előfizetés stb. a következő címre küldendő: 1016 MOORLANDS DRIVE — ST. LOUIS, MO. 63117 — MI 7-6582 Subscription rates in the USA for Ya year $3.00, for 1 year $6.00 Előfizetés az Egyesült Államokban Ya évre $3.00, 1 évre $6.00 Foreign Countries — Külföldre egy évre $7.50 Second Class Postage Paid at St. Louis, Mo. PRINTED IN CANADA A dunai népek összefogása kor Péter János külügyminiszter a A Duna-medencében egyre jobban érvényesül az a törekvés, amely már jóval túlmegy a „szocialista” és „kapitalista” államok koexisztenciájánál, a békés egymásmelleit élés szándékánál. Ennek különben sem volt komolyabb tartalma és inkbb csak frázisként hatott. A magyar kommunista kormányzat szóvivői szájából többször elhangzott az a kívánság, hogy kétoldali, vagy több oldali regionális együttműködést kell teremteni gazdasági, kereskedelmi és elszámolási téren. Elsősorban Elszámolási Bankot szeretnének alapítani, hogy véget vessenek annak a káosznak, amely a kemény valutájú nyugati államok és a pézügyileg gyengébb lábon álló „szocialista” országok elszámolása terén uralkodik. A magyarországi sajtó minden eddiginél jobban hangsúlyozza a Duna-medencében élő népek öszszetartozandóságát. A világsajtó is felfigyelt erre az új hangra, ami-Parlamentben megállapította, hogy „a Duna mentén élő népeknek végül is rendezniök kell saját dolgaikat. Fel kell ismernünk, hogy mi magyarok, csehek, szlovákok, ruthének, románok, szerbek, horvátok, osztrákok és németek egy fedél, egy tető alatt élünk és egymást minden téren támogathatjuk.” Alig hangzott el Péter Jánosnak ez a beszéde, máris megszólalt Gerghe Pele, Románia bécsi nagykövete, aki dicsérte a magyar meglátást, de tovább ment annál, amikor megállapította, hogy nem szövetségeket kell kötni, nem blokkokba kell tömörülni, hanem a saját érdekeket kell védeni körömszakadtáig jószomszédi alapon, a közös gazdasági és kulturális érdekek alapján és minden nagyhatalmi szándék ellensúlyozására. A Szovjetunióról egyikük sem beszélt. Érdemes rámutatni az Egyesült Államok és Magyarország alakuló viszonyára is. A külföldi magyarság számára most hozták nyilvánosságra otthon azt a két beszédet, mely október 30-án, azon a napon hangzott el, amikor Martin J. Hillenbrandt, a Budapestre kinevezett új amerikai nagykövet bemutatta a megbízólevelét. Hillenbrand beszéde elején utalt a magyarság tudományos és művészeti eredményeire, a világhírű magyar tudósok és művészek sokaságára, óriási tekintélyére, majd szószerint a következőket mondotta: „Az őszinteség azt követeli, hogy elismerjük: kormányaink között léteznek problémák, amelyek közül egyesek komolyak, mások kevésbé azok. Én azonban remélem, hogy e nézeteltérések ellenére kormányaink őszintén törekednek majd, hogy fokozatosan megoldást találjanak a kapcsolatainkat jelenleg zavaró prob- jp lémákra.” A beszédre Kisházi Ödön, az elnöki Tanács helyettes elnöke válaszolt. „A Magyar Népköztársaság kormánya őszintén törekszik arra, hogy a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai javuljanak és kedvezően hassanak szélesebb kört nemzetközi kérdésekre is.” Ezután arról az óriási felelősségről beszélt Kisházi, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi életben betölt, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok elejét veszi a nemzetközi viszony további romlásának. Ezt a magyar nép is nagy örömmel üdvözölné és a kétoldali kapcsolatok kialakulására is kedvező hatással lenne. Hillenbrand bemutatkozását Washingtonban általában úgy értékelik, hogy az Egyesült Államok és Magyarország közelebb kerültek egymáshoz. Ebben a szellemben reagált Washington, amikor az Egyesült Nemzetek november hatodikán végbement közgyűlésén lehetővé tette, vagy legalább is nem akadályozta meg, hogy Magyarországot beválasszák Biztonsági Tanácsba, amelynek egy évig a tagja marad. Magyarország ezt a sikert most érte el először, még pedig az Egyesült Államok akaratából. ★ Itt említjük meg, hogy Magyarországon 48 óráról 44 órára leszállították a heti munkaidő számát, minden esetre abban a reményben, hogy a kieső négyórai munkaidőt a leszállított munkaidő alatt fokozottabb munkával pótolni fogják. Ho Chi Minh két hete meghalt Dél-Vietnami újságok „megbízható forrásból” jelentik, hogy Ho Chi Minh, Észak-Vietnam elnöke két héttel ezelőtt 77 éves korában meghalt. A jelentést a világ fővárosaiban nem erősítették meg s a hanoi rádió sem tett róla említést. A vietnami nyelven megjelenő Cong Chung című újság azonban azt jelenti, hogy Ho Chi Minh észak-vietnami államelnök december 26- án délután 4 órakor szívroham és tüdővész kombinációjában Hay Tay tartomány egyik községében, délre Hanoitól, tényleg meghalt. Ki ellen építi de Gaulle az atomerej ét ? Egyszer mór hivatkoztunk a híres, nagy tekintélynek örvendő angol évkönyvre, a Jane’s Yearbook-ra, amikor a szovjet flottakészülődéseiről számoltunk be. Jane’s azonban a világ légi és rakéta-erejét is nyilvántartja. Az 58 éves légi Jane’s, amelyet mindenütt, még a Szovjetunióban is, a legcsalhatatlanabb forrásként tisztelnek, most felvet egy kérdést, amire eddig kevesen gondoltak. Ki ellen építi de Gaulle az atombombáit? Ez a kérdés megdöbbentő, mert úgyszólván senki sem vetette fel a „force de frappe” célját. Általában arra gondolt az ember, hogy a tábornok csupán azért költ billiókat az atomfegyverkezésre (amiből még a hidrogénbombája hiányzik!), hogy ezzel Franciaország nemzetközi presztízsét növelje és nagyhatalomnak látszódjék. Ebben is lehet valamelyes igazság, de valószínűtlen, hogy egy még annyira megszállt francia is, mint de Gaulle, a nemzeti fukarságát is sutba dobja a nukleáris parádézás kedvéért. De Gaulle is jól tudja, hogy az elavuló gyáripar, közlekedés, lakásépítkezés, stb. sürgős felújítására volna szükség, nehogy gazdasági katasztrófa érje, mégis: az erre fordítható billiókat felesleges bombákra költi. De Gaulle-nál ez a bomba nem játszhat kizárólag parádés szerepet. Kell lenni egy rejtett célnak is, egy hideg tervnek a parádézás köpenye alatt. Mi lehet ez a rejtett, hideg számításon alapuló terv? Jane’s nem válaszol erre határozottan, de a komor statisztikából kiérződik, hogy azt hiszi: de Gaulle azért építi ki nukleáris haderejét, hogy — használja valaki ellen. Tehát nem csak azért, hogy legyen, hanem, hogy adott esetben be is vesse valaki ellen. Ki lehet ez a valaki? A Szovjet nem lehet, egyrészt mert ma már szovjet tudósok is segítenek de Gaulle-nak a hosszútávú rakéták megteremtésében, másrészt, mert a Szovjet óriási nukleáris erejével szemben öngyilkosság lenne a francia bombákat használni. El akar látogatni szülőhazájába? Utazást tervez bárhová? Keresse fel a TRIPS UNLIMITED, INC. UTAZÁSI IRODÁT 4658 Maryland St. Louis, Mo. FO 1-1176 Ők megszerzik a szükséges vízumokat és jegyeket hajóra, repülőre, vonatra. Nem kerül többe, mint bárhol másutt és előzékeny kiszolgálást biztosítunk Történt valami? családjában, rokoni vagy baráti körében, ami másokat is érdekel. Közölje szerkesztőségünkkel és örömmel hozzuk le újságunkban minden ellenszolgáltatás nélkül. — Csak úgy tudunk hírekkel szolgálni, ha kedves magyar honfitársaink tudomásunkra hozzák azokat. ELŐFIZETÉSI DIJAKAT, lapunk részére szóló HIRDETÉSEKET átvesz MRS. VORDTRIEDE, újságunk és a Magyar Rádió állandó munkatársa. Címe: 6017 SOUTHLAND AVE. Telefonszáma: FLanders 1-7217 Jane’s szerint a francia nukleáris haderő az 1970-es évekre „félelmetes” méreteket ölthet. Földalatti silos-okban, tengeralattjárókon, mozgatható kilövő berendezéseken (és bombázó »épülőkön) olyan méretű támadó erőt építhet ki a 70-es évekre, amely Amerika és a Szovjet kivételével — a túlmessze fekvő Kínát most nem számítva — minden más országgal szemben végzetes támadó erővel fog bírni. Melyik lehet ez az ország? Anglia sem lehet, mert azt az Egyesült Államok védi. Ugyanígy Nyugatnémetországot és a NATO-államok mindegyikét is. Afrikára, közeli Ázsiára nem érdemes hidrogénbombát pazarolni és emellett ott nincs is ellensége. Az egyetlen állam, amelyet ellenségének tart de Gaulle — Amerika. De Amerikát őrültség volna megtámadni! Eddig helyes az érvelés. De lépjünk egyet előre: mi lesz, ha a jól kiépített nukleáris haderővel a birtokában szövetséget köt de Gaulle (vagy az esetleg utána következő kommunisták) a Szovjettel? Ennek a lépésnek két óriás hatása lenne. Az egyik, hogy Franciaország és a Szovjet kereszttűzébe kerülne kontinentális Európa. Mivel az európai államoknak nincs nukleáris erejük, a puszta fenyegetés, vagy zsarolás is biztosítaná de Gaulle uralmát Európa felett, amire annyira vágyik. A másik, hogy ezzel a Földközi tenger uralmát könnyen megszerezhetné a Szovjetunió, mert Franciaország déli kikötői is rendelkezésére állnának. Már egy közönyös Franciaország is megnöveli a szovjetveszélyt a Földközi tengeren, de egy ellenséges és a Szovjettel szövetséges Franciaország egyenesen beinvitálná a szovjet hajóhadat, amit már lázasan egészítenek ki támadó jellegű anyahajőkkal. Egy másik veszély Amerikára az lenne, hogy a Szovjetunióval való esetleges nukleáris háborúja esetén Franciaország oldalba fogná Angliát és a Földközi tengeri USA(NATO) bázisokat és aktív beavatkozás nélkül is kikapcsolná őket. Ha belevesszük a képbe Kína rapid gyorsasággal épülő nukleáris hatalmát is, a dolog még veszélyesebbé válik. Ki biztosít bennünket arról, hogy Kína és a Szovjetunió soha többé nem békülnek össze? Ennek az ellenkezője látszik valószínűnek, mihelyt az öreg és beteg Mao eltűnik a színpadról. Ez esetben mindhármuk közös ellenségét, Amerikát, olyan nukleáris erővel támadhatják meg, ami kétségkívül lerombolná az Egyesült Államokat, miközben de Gaulle Angliát és a Földközi tengeri NATO-bázisokat rombolja szét. Nem állítjuk, hogy ez de Gaulle célja. De más reális cél nincs a nukleáris fegyverkezése mögött. A parádézás nem reális cél, már pedig a tábornok, minden misztikuma mellett is, rendkívül reális. Jó lesz tehát figyelni a francia „force de frappe” építését, legalábbis addig, amíg de Gaulle vagy utána a kommunisták uralják Franciaországot. WATCH FOR THE GOOD LOOKING STRANGER IN YOUR NEIGHBORHOOD for the new OPEL KADETT Németországban készül, a köztudottan elsőrendű német technikával. 30 mérföldet kap egy gallon benzinnel. Gazdaságos — Üzembiztos — Olcsó GILBERT BUICK, INC. 3510 GRAVOIS — PR 1-5200 SEBÖK TRAVEL SERVICE, INC MAGYAR UTAZÁSI IRODA DR. FIEDLER KÁLMÁN, OFFICE MANAGER IKKA útján 30 forintot küldhet dolláronként készpénzfizetéssel. Ez különösen előnyös vidéken lakók részére, mert postán kiküldik a pénzt címükre költségmentesen MAR $255-ERT UTAZHAT ODA-VISSZA, EURÓPÁBA Bárhova, bárhonnan, bárhogyan utazik, egész éven át a legolcsóbb utazást biztosítjuk, ha időben kéri foglalásait. A hivatalos árakon felül semmiféle külön költség nincsen, győződjék meg, kérjen árajánlatot Látogató-, kivándorlási ügyekben szakértők vagyunk. 24 havi részletfizetés lehetséges. Minden utazási, IKKA és más csomagküldési ügyben forduljon képviselőnkhöz: DR. ACSAY DÉNES, 5535 ALCOTT AVENUE, ST. LOUIS, MO. 63120 — PHONE: EV 2-5222 Wa§* Albert: MAGYAR SZEMMEL Ennek az évnek az őszén az Amerikai Magyar Református Egyház nyomdája elkezdte működését Ligonierben. Olyan alkalom ez, mely megérdemli, hogy egy pillanatra megálljunk és kiértékeljük ennek az eseménynek általános magyar jelentőségét. Különös és meggondolkoztatő szimbólumnak lehetne nevezni azt a történelmi tényt, hogy négyszáz évvel ezelőtt a Magyar Református Egyház ugyancsak egy nyomda körül csoportosulva vetette meg a lábát Magyarország véráztatta, törökdúlta, megszaggatott földjén, hogy menedékévé váljon a magyar léleknek. Pogány dúlja ma újra a Hazát. A jelen talán még kegyetlenebb mint akkor volt s a jövő kilátástalanabb. A nemzet legjobbjai vérpadon, kínzókamrákban, tömlöc mélyén végezték életüket s csak az maradt meg közülök, aki idegenben talált menedéket. A nemzet egyharmada kibújdosott. Nagyrészük Amerikában lelt otthont magának s fiaik már ezen a földön nőttek emberré. S az őszülő apák aggodalommal figyelik ezt az új amerikai magyar nemzedéket s azon tűnődnek, hogy megmaradnak-e annak, aminek az Isten teremtette őket, vagy elvesznek a nagy olvasztókemence salakjában. Amikor az Amerikai Magyar Református Egyház megnyitotta első templomait a múlt század második felében, nem rendezkedett be nemzeti szolgálatra az Ür szolgálata mellett. Mindössze az egyszerű, munkát kereső református magyar kivándorlók lelki gondozását célozta. Azok a derék, dolgozó és lassan öregedő magyarok alapították, akik számára a szószékről aláhangzó hazai sző lelki szükséglet volt, egy kis darab magukkal hozott otthoni levegő, egy magyarul értő, magyarul beszélő, ismerős Isten, a nagy, idegen világ közepén. Hogy gyermekeik lassanként elmaradoztak mellőlük a templomi padokban, nem zavarta túlságosan őket. Kivándorlók voltak s a kivándorló sorsa a beolvadás, ha új hazájában érvényesülni akar. Az első „menekült” magyarokat az első világháború szelei sodorták át a nagy vizen. Erdélyből jöttek, a Felvidékről, Bácskából. Idegenek verték ki otthonaikból, s a szűkre zsugorodott magyar hazában nem jutott számukra hely. Nem kivándorlók voltak, hanem menekültek, akik magyar voltuk miatt megszenvedtek s emiatt magyarságukhoz makacsabbul ragaszkodtak, mint azok, akiket csak a pénzkeresés hozott idegen földre. Jelenlétüktől megerősödtek az egyházközségek, kitágultak a templomok s a magyar nyelvű Istenszolgálat rendre nemzetszolgálattá is bővült, bástyává próbált lenni a beolvadás ellen. A második világháború után Amerikába özönlő magyar menekült tömegek megtöltötték ezeket a templomokat és újakat építettek. Az Amerikai Magyar Református Egyház megnövekedett hívekben és lelkipásztorokban egyaránt. Ez a növekedés azonban csak rövid ideig tartott. Az általános jólét szinte korlátlan lehetőségei, az ezzel járó lélektani változások, a praktikum felé irányuló új életütem hamarosan szétforgácsolták az új bevándorlókat s ezzel együtt kezdetét vette az Egyház szétforgácsolódása is. A magyar sző vagy angol szó használata már nem csupán nemzedékek közötti vita tárgya volt. A gyors anyagi siker elnyerésének vágya megteremtette a célszerű kompromisszumok elméletét, melynek árnyékában dönteni kellett, hogy melyik a fontosabb: az Istenszolgálat megőrzése a magyarszolgálat kárára, vagy a magyarszolgálathoz való ragaszkodás az Istenszolgálat terhére. Ami gyakorlatban azt jelentette, hogy egyre több lelkipásztor kellett önmagán belül eldöntse a sarkalatos kérdést: mi jobb, minél több református hívet megtartani a magyarság feladásával, vagy a magyarsághoz ragaszkodni és hagyni, hogy a hívek egy része más templomba járjon? A gyorsan múló idő, a menekültek fiainak felnövekedése egyre súlyosabbá tette ezt a kérdést. A magyarul már nem beszélő reformátusok növekvő száma növelte az aggodalmat is. A lelkiismereti probléma semmivel sem volt csekélyebb annál, amit Erdélyben, vagy a Felvidéken már megismertünk a két világháború közötti időszakban s amit minden egyén önmagán belül kell megoldjon, amikor fölteszi magának a kérdést: mi vagyok első sorban, magyar vagy egyházam híve? Minket erdélyieket annak idején megtanított a politikai és gazdasági elnyomás arra, hogy ezt a kettőt, az Istenszolgálatot és magyarszolgálatot sikeresen össze lehet egyeztetni egymással a katakombákban. Még pedig úgy, hogy mindkettő gazdagodik általa. A magyarabbá izmosodó Istenszolgálat közelebb hoz Istenhez és az istenesebbé finomodó magyarszolgálat eredményesebbé válik. A zsidóság ereje a nemzeti vallásban rejlik. Ugyanebben volt a mi erőnk is a két világháború közötti megszállott Erdélyben. A magyar templom a magyarság bástyája és végvára volt. Bizonyos, hogy a politikai és egyházi elnyomás kettős súlya alatt könnyebb volt összeforrni, mint az amerikai szabadság súlytalan légkörében. Észben kell tartsuk azonban, hogy az amerikai magyarság nagy zöme nem alkalmat kereső kivándorló és szerencsevadász, hanem politikai menekült, aki lelke mélyén ott hordozza a felelősség súlyát az otthon maradt nemzettest iránt. Ezen felelősség felismerésének a súlya alatt előbb-utóbb létre kell jöjjön egy olyan kristályosító folyamat, melynek során az amerikai magyarság mentesül a salaktól. Ügy érezzük, hogy a nyomda alapítás történelmi szimbólumával az Amerikai Magyar Református Egyház elérkezett ennek a kristályosodásnak a nagy pillanatához, melynek során a templom bástyává növekszik s a bástya templommá szellemül, a magyarok Istenének dicsőségére. V 2
