St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-07-14 / 14. szám

4 1967. JÚLIUS 14. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Nem adják ki MÉCS LÁSZLÓ könyvét Magyarországon Irta: Bognár József Innen-onnan egy esztendeje tesz, hogy az Egyesült Államok egyik magyarnyelvű napilapjának a ha­sábjain felvetettem a kérdést: mi van Mécs Lászlóval, Petőfi óta a legnépszerűbb nagy magyar költő­vel. Azt írtam akkor róla, hogy va­lószínűleg már nem él, mert ha él­ne, az úgynevezett hazai „enyhü­lés” során már ő is jelentkezett vol­­aa. Dr. Kardos Talbót Béla, Tyler, a Népszövetség magyarországi fő­biztosának egykori titkára, író, aki ma is igen fontos állami funkciót tölt be Washingtonban, figyelmez­tetett rá, hogy tévedek: Mécs Lász­ló igenis él, még pedig Pannonhal­mán, a Szociális Szeretet Otthon­­-ban, csak agyonhallgatják, 24 esz­tendő óta egyetlen sor sem jelent meg tőle. írtam Mécs Lászlónak, aki ha­marosan válaszolt. A levélváltás­ból levelezés lett és az érdekében elindított amerikai akció kiszéle­­sült. Még két cikket írtam Mécs Lászlóról és talán ez is befolyásol­ta a Pozsonyban élő magyar írókat, köztük nem egy kommunista párt­tagot, hogy a felvidéki Irodalmi Szemle egymás után következő há­rom számában és igen nívós tanul­mányokban Mécs László rehabili­­tását követelték, egyúttal felvetet­ték azt a gondolatot, hogy kiadják Mécs László verseinek egy legújabb gyűjteményét Szalatnai Rezső, a ma Budapesten élő, felvidéki szár­mazású egyetemi docens, író állt a mozgalom élére, de csatlakozott hozzá Fábry Zoltán is, a csehszlo­vák kommunista párt egyik legna­gyobb és legképzettebb irodalmi tekintélye. Budapest irodalmi körei, a párt által támogatott irodalmi körök azonnal reagáltak a pozsonyi akció­ra, mégpedig ellenségesen. A hiva­talos „Élet és Irodalom” egyik számában egy névtelen cikkíró azt írta, hogy fontosabb dolgaink is vannak annál, mint Mécs László élesztgetése. Később Veres Péter is megtámadta Mécs Lászlót a Kor­társ című irodalmi folyóiratban. Míg odahaza. Magyarországon Mécs Lászlót csépelték, Kardos Béla és magam csendes, de annál szívósabb munkába kezdtünk. Kar­dos Béla a maga széleskörű össze­köttetéseire támaszkodva, vállalta Mécs verseinek az összegyűjtését, azok válogatását és kiadásuk meg­szervezését. Nekem az a feladat ju­tott, hogy Mécs László verseit az emigráns magyar lapokban anyagi­lag is értékesítsem, a könyvkiadást propagáljam és Mécs László ame­rikai útját előkészítsem. Mert Mécs László ki akar jönni látogatóba Kanadába és az Egyesült Államok­ba. De erről később tesz szó. Az egyre jobban szélesülő akció során jelentkezett Kirkconnel ka­nadai egyetemi tanár, aki Mécs László sok versét angolra fordítot­ta, de más amerikai írók is akad­tak, akik ugyancsak angolra ültet­ték át Mécs legjobb verseit. így született meg az a gondolat, hogy a költő legelső amerikai könyvét két nyelven: magyarul és angol fordításban adjuk ki, bevezetőnek pedig felhasználjuk Paul Valerynek, a nagy francia költőnek, írónak és filozófusnak Mécs Lászlóról még a második világháború előtt írt re­mek tanulmányát, amelyet Kardos Béla franciából azonnal lefordított magyarra és angolra. Most már csak kiadót kellett ta­lálni a könyvre. És ez nem is volt olyan nehéz, mint az örök szkep­tikusok gondolnák. Egy másik nagyszerű magyar író: Wass Al­bert, akinek legalább egy könyvét, az „Adjátok vissza hegyeimet” cí­műt minden magyar ismeri, Flori­dában már jóval korábban megala­pította az „Amerikai Magyar Szép­míves Céh” című vállalatot, még pedig azzal a céllal, hogy az emigrációban élő legjobb magyar írók könyveit kiadja. Wass Albert habozás nélkül és azonnal vállalta Mécs könyveinek a kiadását, egye­lőre 2000 példányban, még pedig olyanformán, hogy Mécs László minden eladott kötet után egy dol­lárt kapjon. Az erre vonatkozó szerződést Wass Albert és Mécs László már alá is írták. Örök érde­me marad Wass Albertnak és Kar­dos Bélának, hogy idáig eljutottunk. Közben Budapesten sem voltak tétlenek Mécs László hívei. A Mag­vető nevet viselő állami kiadóvál­lalat megbízást adott Szalatnai Re­zsőnek arra, hogy Mécs László régi és mintegy hét kötetre való versei­ből válogasson 250 verset és azo­kat küldje be a kiadónak. Szalatnai és a kiadóvállalat négy lektora hosszú hónapokig dolgoztak a vá­logatáson, illetve a válogatás érté­kelésén és kötetbe való formálásán. Minden reményünk megvolt arra, hogy Mécsnek Budapesten is meg­jelenik egy könyve. Május közepé­re ígérték a végleges választ, az igent, vagy a nemet. A határidőt betartatták: május 15-én közölték Mécs László megbízottjával, hogy a válogatott verseit sem adják kL Magán úton tudtam meg: a kiadást annak ellenére is elutasították, hogy mind a négy lektor Mécs Lászlót pártolta. Az elutasításnak kétségtelenül bel- és talán külpolitikai okai van­nak. A belpolitikai ok valószínűleg abban áll, hogy Mécs László a ma­gyarság ébresztgetése mellett híve a dunai népek megbékélésének, el­lensége a faji gyűlöletnek és min­den diktatúrának, vagyis katolikus lelkülete nem sokban különbözik az úgynevezett szociális törekvések­től, de ezt a magyar fiatalságnak nem merik megmondani, mert ez­zel és ilyesmikkel a kommunista vi­torlákból könnyen kifoghatják a szelet. A külpolitikai ok már bonyolul­tabb és nehezebben áttekinthető. Mindenesetre szerepet játszhat benne annak a megmutatása: a bu­dapesti kormányzat elítéli a kapi­talista rendszerbe átváltó disszidá­lásokat és éppen ezért nem enged­heti meg, hogy a kapitalista rend­szerben nagyranött, világtekintélyt szerzett Mécs Lászlónak nyilvános­ságot adjon. Nem engedheti meg ezt annek ellenére sem, hogy Mécs László soha nem volt a feudaliz­mus és a kapitalista kizsákmányo­lás híve. Mindez azonban csak spekulá­ció és a spekulációban lehetnek hi­bapontok. Ilyen hibapontnak lát­szik Beöthy Ottónak, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának hoz­zám írt levele, amely előbb kelt ugyan, mint az elutasítás, mégis mentegetni látszik a hazai rendszer álláspontját. Megírja, hogy Mécs Lászlóval igenis foglalkozik a ha­zai magyar irodalom, nemcsak a lexikonok ismertetik a pályafutá­sát, hanem a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai is foglalkoz­nak vele. Legutóbb Zilahy Lajos és Keresztury Dezső között értekez­tek róla igen részletesen. A levél hangjának hideg udvariassága egyébként megfelel annak az érze­lemnek, amellyel a hazai rendszer viseltetik irántunk, emigránsok iránt A magam részéről azt tartanám a leghelyesebbnek, hogy a Mécs könyv hazai kiadásának elutasítá­sát vegyük tudomásul minden kü­lönösebb emóció nélkül és abban a reményben, hogy az elutasítás nem végleges. Amint a politikai helyzet változik — és sokszor változik, — sor kerülhet még a kiadásra. A pozsonyi, helyesebben a felvi­déki magyar írók tervbevett Mécs kiadásáról semmit nem tudunk, maga Mécs László sem tud. Sem neki, sem nekünk nincsen velük kapcsolatunk, ami elég baj, mert az ilyen kapcsolatból csak hasznot húzna a magyar irodalom és a po­litikai tisztánlátás. A mulasztást valahogyan feltétlenül pótolnunk kell és legalább a magam részéről pótolni is fogom. Ilyen körülmények között ma az a helyzet, hogy csak az Egyesült Államokban jelenik meg Mécs ver­seskönyv, remélhetőleg nem is egy. Ebben az ügyben néhány héttel ez­előtt Washingtonban jártam és fel­kerestem több olyan emigráns ve­zetőt, akik szerepet játszhatnak Mécs László verseinek további sor­sában. Valamennyien biztosítottak a támogatásukról és kilátásba he­lyezték, hogy anyagiakban is a ren­delkezésünkre állnak. Erre elsősor­ban azért van szükség, mert —­­mint előbb már megjegyeztem, — Mécs László ki akar jönni látogató­ba Amerikába és az útiköltséget elő kell teremtenünk. Remélhetőleg itt sem lesz hiba. Szathmáry Lajos volt újságíró kollégám és jóbará­tom, aki jelenleg Csikágóban né­hány vendéglőt igazgat, a költsé­gekre felajánlott 100 dollárt és egy­heti elszállásolást New York egyik legelőkelőbb szállodájában. Hivata­los katolikus részről is felajánlot­tak 100 dollárt, aminek azért is nagy jelentősége van, mert elter­jedt az a hiedelem, hogy katolikus részről ignorálják Mécs Lászlót. Ez nem igaz, sőt igen magasállású ka­tolikus főpap sürgeti a legjobban Mécs László verseinek a közlését. Tény viszont, hogy a Mécs ügyé­ben indított akció legfőbb mozga­tói: Kardos Béla és Egyed Aladár volt tábori föesperes, a költő egyik legjobb barátja és személyes isme­rőse evangélikusok, Wass Albert pedig — tudtommal — reformá­tus. Ezért írta Mécs László Egyed Aladárnak, hogy „vicces volna, ha Bognár Jóska is protestáns volna”. Nos, én katolikus vagyok és tudom, hogy az emigráns magyarság val­láskülönbség nélkül szeretettel dé­delgeti Mécs Lászlót. Nagyobb segítséget ajánlott fel még Gombos Zoltán, az amerikai magyarnyelvű napilapok tulajdono­sa és főszerkesztője és Vörösváry István, a Kanadai Magyarság ki­adója és főszerkesztője, tehát vi­lágnézeti kérdések sem választa­nak el bennünket egymástól. Persze vannak disszonáns hangok is és mély hallgatás. így az emigráció­ban élő jelentős magyar írók egy­szerűen nem törődnek Mécs Lász­lóval, levetemkre elutasítóan, vagy kitérően válaszolnak. A telkük raj­ta. Akadt „szabadságharcos” is, aki egyik cikkembe belemagyaráz­ta, hogy megtámadtam Mécs Lász­lót. Megüzente, hogy „nekem jön”, ha nem vonom vissza az állításai­mat. Egyik barátom kérésére meg­írtam neki, hogy nem Mécs László­ról volt szó a kérdéses cikkben. A Budapest (AHIR) — Köd- és gáz­­gránátos rókavadászatot tartottak a gödöllői erdőkben. Az utóbbi idő­ben ugyanis a ravasz kis ragado­zók tetemes kárt okoztak a kör­nyékbeli termelőszövetkezetek ba­romfifarmjain és veszettség is elő­„A Magyar Szabadságharcosok Németországi Szervezete 1967. május 20-án újjáalakuló közgyű­lését tartotta a Kölni Magyar Ház­ban. A közgyűlést Dálnoki Veress Lajos, a Szabadságharcos Világszö­vetség Londonban élő elnöke ve­zette be, amelyben részt vettek az ausztriai és svájci küldöttek, a Vi­lágszövetség vezetőségéből: Légrá­­dy László európai elnök, Csaszkó­­czy Emil európai főtitkár, Tollas Tibor a Világszövetség politikai fogoly-társelnöke, dr. Töttösy Er­nő, a belgiumi szervezet vezetője, valamint Aachen, Augsburg, Es­sen, Frankfurt, Giessen, Heidel­berg, Köln, München, Nürnberg és Stuttgart küldöttsége. A közgyűlés megállapította, hogy a németországi szervezet munkáját 10 esztendős múltja elle­nére bomlasztó elemek megzavar­ták. Ezért új jogi keretet keltett adni a szervezet évtizedes munká­jának továbbfolytatására. A köz­gyűlés a Szabadságharcos Világ­­szövetség alapokmányának egy­hangú elfogadása mellett új alap­dolog ezzel el volt intézve, mégis jellemző arra, hogy mennyit tud okvetetlenkedni a minden kákán csomót kereső pántlikás hazafiság. Mindez azonban nem hátráltatja a Mécs ügyet, amely lassan iroda­lomtörténeti jelentőségű esemény­­nyé növi ki magát. Ez akkor je­lentkezne a maga legnagyobb hord­­erejében, ha minden nyilvánosság­ra kerülne, ami eddig történt. En­nek közlésétől azonban visszatart a józan meggondolás. Minek egye­netlenséget kezdeni, amikor erre nincsen szükségünk? A legnagyobb érdeklődésre ter­mészetesen Mécs László levelei tarthatnak számot, de itt el kell mondanom, hogy Mécs László so­ha semmi olyant nem írt, ami poli­tika, vagy a hazai rendszer kipel­­lengérezése tenne. Néha bosszan­kodik a körülötte történő jelensé­gek fölött, de többnyire derűs az írása. Egyed Aladár emlékeztette arra, hogy még a felvidéki időkből tartozik a feleségének egy tánccal. Mécs válasza az volt, hogy hajlan­dó a táncot eljárni Clevelandban. A költő 73 éves és a nagytisztele­­tü asszony sem lehet sokkal fiata­labb, bár a nőknek mostanában nincsen kora. A legutóbbi levelében arról ír Mécs László, hogy ma nagy bátor­ság kell a jósághoz. Ezeket a cso­dálatosan szép sorokat egyik leg­közelebbi cikkemben szószerint kö­zölni fogom. Arról nem sokat tudó­sít, hogy a hétköznapjai hogyan folynak, de azért minden leveléből érzik, hogy az Amerikából feléje áradó szeretet felvillanyozta, visz­­szaadta az életkedvét, bízik önma­gában és kérésünkre hozzákezdett az életrajza megírásához. Máskü­lönben gombászik, a Balaton kör­nyékét járja gyalog és csak ritkán megy fel Budapestre. Ehhez pénze sincsen, bár az utóbbi időben el­ellátom néhány dollárral. Legutóbb az IKKA útján 50 dollárt küldtem neki abból a pénzből, amit versei közlésének a honoráriumaként kap­tam Kecskeméthy Józseftől és Gombos Zoltántól. Körülbelül ennyi az, amit Mécs László ügyének jelenlegi állásáról elmondhatok. Aki a közölhető dol­gokról többet is akar tudni, vagy más mondanivalója, esetleg szán­déka van, kérem, írjon a címemre: (345 North Elm Street, Torrington, Conn., 06790). Minden levélre vá­laszolok. fordult közöttük. A korszerű „har­ci eszközök” beváltak: néhány ró­ka mellett a gázgránátok hatalmas pusztítást végeztek a gödöllői mé­hészet állományában. Vizsgálat fo­lyik, kit terhel a felelősség a 300 ezer forintos kárért? szabályt szavazott meg, majd meg­választotta vezetőségét: Elnök: Piffkó András (Stuttgart), alelnökök: Deák Ernő (Bécs), Far­kas László (Basel) és dr. Kürthy Tamás (Aachen), főtitkár: Vámay Lajos (Stuttgart), pénztáros: Hu­nor Balázs (Nürnberg), ellenőrök: Gavallér Gyula (Stuttgart), Pogány Ede (München) és Radics József (Köln). A közgyűlés többek között a kö­vetkező határozatot fogadta el: „Nem lehet a Szövetség tagja, aki a magyar hivatalos szervekkel üz­leti, vagy politikai kapcsolatot tart fenn. Nem lehet a Szövetség tiszt­ségviselője, aki Magyarországra hazautazik”. Ezután a Becsületadóra rögtö­nöztek gyűjtést, melynek eredmé­nyét a BA genfi központjának utal­ták át. Másnap a Kölni Magyar Házban dr. Hieró István ünnepi misét tar­tott. Mise után a Hollandiából ér­kező európai cserkészvezetők előtt zajlott te a kölni cserkészek avatá­sa, melyen a szabadságharcos kül­­dötek is résztvettek”. isis» El akar látogatni szülőhazájába? Utazást tervez bárhová? Keresse fel a TRIPS UNLIMITED, INC. UTAZÁSI IRODÁT 4658 Maryland St Louis, Mo. FO 1-1176 Ök megszerzik a szükséges vízumokat és jegyeket hajóra, repülőre, vonatra. Nem kerül többe, mint bárhol másutt és előzékeny kiszolgálást biztosítunk Mi«i«iHHmimiitii«tii«tiíammiitittimHmuiiHiiHiiHiiiH<iiHiHtitiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiinH)i»niiiiii:iiiiitiiHiiiiiitniiiiiiiiiiiiimíiiiiiiiiiHtiiiiiiiHiiiiniHiiiiiiMi»iiiiiniHmwiiiiiiHitniii(iiiiiiiiimmuig Korszerű vadászat Gödöllőn l jjáalakult a Magyar Szabadságharcosok Németországi Szervezete Kisjókai Erzsébet: CSALÁDVÉDELEM I. Az egyén szerepe a társadalomban Politikusok, szociális intézmé­nyek és egyházak vezetői, jólelkü emberbarátok, írók és művészek, pszichológusok és pedagógusok vi­tatkoznak azon, hogyan tehetne a világ sorsán javítani. Sok egyesü­let és bizottság alakult csupán az­ért, mert a világ képén változtatni szeretnének. Ebből azt látjuk, hogy az em­berek nagy része elégedetten a mai helyzettel. Az elégedetlenség te­hát itt van bennünk, csak az okát mindenki másban keresi. Van, aki a gazdasági válságban látja a bajok főokát, más a rendszerrel, a veze­tőkkel szemben elégedetten, me­gint más az egyházakat vádolja, csak arra gondolnak legkeveseb­ben, hogy talán bennük van a hiba. A társadalmat mi alkotjuk, mind­annyiunk közösségéből áll, ha te­hát a társadalom beteg, a gyógyí­tást önmagunkon kell elkezdeni. Hogyan tehet szép és tökéletes egy hímzés, ha az öltések itt-ott ren­detlenek, lazák, tépettek? Hogyan tehet vonzó egy virágoskert, ha a növények nagy része félig kidől­ten, rendetlenül, sárosán áll a he­lyén? Bárhová helyezhet a sors ben­nünket, rendben, szilárdan kell megállítunk helyünkön, mert mi al­kotjuk, így együttesen a társada­lom szép, vagy zavaros mozaik­képét. Ez a szó: családvédelem, ma na­gyon aktuálissá vált, mert a társa­dalmat magasabb nívóra hozni csak a családon keresztül, a csa­lád által tehet. A törvények és szociális intéz­mények munkája csak olyan, mint a szükséges, de önmagában még elégtelen, üres ékszerfoglalat, melynek tartalmát, értékét csak a nemzet megértése és lelkesedése adja meg. Ma nagyon sok magyar család­ban könnytől keserű a szűkre sza­bott kenyér, gyermekszájak mel­lett öreges, keserű vonás húzódik meg, nők és férfiak egymásra akar­ják hárítani a felelősséget, munkát, gondot, a bajokért pedig egymást vádolják. Hogyan legyen kedve a mai fiatalságnak házasságra lépni, mikor szomorú és elrettentő pél­dákba ütközik únos-úntalan, jó há­zasságot, meleg, harmonikus csa­ládi életet pedig mind kevesebbet lát? Tehát a családi étet szentségét kell hirdetnünk gyermekeink érde­kében, de nem szavakkal, hanem tettekkel: példákkal. Mindannyi­unkra nagy felelősség nehezedik: rossz példaadással züíleszthetjük, jó példával tiszta életre ösztönöz­hetjük környezetünket, mindazo­kat, akik bennünket figyelnek. Régi történet szól az apáról, idei iszákos volt, és nem hitte el, hogy életmódja rossz példaadás, fia ta­lán idővel majd az ő nyomdokaiba léphet. Egy alkalommal, havas, té­li estén kocsmába indult, s észre­vette, hogy kisfia követi. „Menj vissza azonnal”, — kiáltott rá. De a gyermek, aki óvatosan lépkedett mindenütt a nyomokban, melyeket apja csizmája hagyott a süppedő hóban, így felelt: „Nincs semmi baj, Édesapám, hi­szen a lábad nyomába lépek!” Az apát annyira megdöbbentet­te a válasz, hogy örökre lemondott az ivásról. A híres, magyar tisztességet és jó erkölcsöt kell hirdetnünk, saját életünk példájával. Nagy a panasz világszerte, hogy a fiatalok idegen­kednek a házasságtól, vagy ha ösz­­szeházasodnak is, hamar elválnak. Ráneveltük-e gyermekeinket arra, hogy a házasságban elsősorban ad­ni kell, örömmel, jószívvel, önfel­­áldozóan, megmagyaráztuk-e ne­kik, hogy a házasságkötés nem ke­reskedelmi szerződés, a férfi részé­re nemcsak kedvezőbb, gazdaságo­sabb életlehetőség, a nő részére nemcsak eltartás, életbiztosítás, hanem csodálatos alkalom arra, hogy hibáink melett a bennünk szunnyadó sok jó is feltörhessen, kibontakozhassék? Ügy otthon, mint itt, idegen föl­dön nagy, felelősségteljes feladat magyarnak tenni. Kis, magáraha­­gyott nemzet tagjaként élni, és mégis megmutatni, hogy; „Egy nemzetnél sem vagyunk atábbva­­lók”, ahogy Zrínyi mondta. Ne saját sorsunkkal tegyünk elé­gedetlenek, ne Istennel szálljunk szembe, hiszen a sorsunk sohasem tehet rosszabb, mint mi vagyunk. Nemcsak nagy bűnökért, de a kö­zömbösségünkért is meg kell szen­vednünk. Az érelmeszesedés nagy bajokat okozhat. De van lelki ér­elmeszesedés is, az a közöny, mely nem ad szabad utat a magyar ügyért, egymás érdekeiért fellob­banó érzéseinknek. A közöny és ér­zéketlenség miatt meg is cserdiil olykor a som ostora fedettünk. Bűn­hődünk, mert hibáztunk, mulasz­tottunk. De nézzünk többet befelé, önmagunkba, hibát keresve, és gyermekeinek jövendőjéért, a tár­sadalom jövendőjéért igyekezzünk fejlődni, tanúim, a bennünk szuny­­nyadó jónak utat nyitni, hogy álta­lunk ne rútabbá, hanem szebbé váljék a világ képe. Do it “The Motten "Way" Storm Windows — Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-töl du. 5>-ig, szombaton 9-töl 2dg COlfax 1-3613 WEATHER.MASTER L ALU Ml N UM CORPORATION , . ..I-'-..' • '|* . 6127 Natural Bridge, St. Louii. Mo. 63120 ’ -United Van Lines INTERNATIONAL MOVING STORAGE VAN SERVICE TO END FROM Alabama Arizona Arkansas California Colorado Connecticut Delaware Florida Georgia Idaho Illinois Indiana Iowa Kansas Kentucky Louisiana Maine Maryland Massachusetts Michigan Minnesota Mississippi Missouri Montana Nebraska Nevada New Hampshire New Jersey New Mexico New York Alaska North Carolina North Dakota Ohio Oklahoma Oregon Pennsylvania Rhode Island South Caroline South Dakota Tennessee Texas Utah Vermont Virginia Washington D. C. West Virginia Washington Wisconsin Wyoming Canada MRAZEK VAN & STORAGE Call PRospect 2-5300 HU 1-9464 El SICIC MONUMENT CO. 7349 GRAVOIS ST. LOUIS 16, MO

Next

/
Thumbnails
Contents