St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-30 / 13. szám
2 1967. JÚNIUS 30. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Ieurópai hírek ] ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS AND VICINITY Hungarian Newspaper, published every other Friday Megjelenik mi .den második pénteken DR. LOUIS B. DÉNES Editor and Publisher All correspendenct chai ge of address, subscriptions etc. should be sent to: — Minden levelezés! címváltozás-jelentés, előfizetés stb. a következő címre küldendő: 1016 MOORLANDS DRIVE — ST. LOUIS, MO. 63117 — MI 7-6582 Subscription rates in the USA for V2 year $3.00, for 1 year $6.00 Előfizetés az Egyesült Államokban V2 évre $3.00, 1 évre $6.00 Foreign Countries — Külföldre egy évre $7.50 Second Class Postage Paid at St. Louis, Mo. PRINTED IN CANADA Színészek, újságírók a Pápánál VI. Pál pápa külön kihallgatáson fogadta a római szent Péter templomban a társadalmi kapcsolatok eszközeinek munkatársait. Többezer színésznő, színész, újságíró, hírügynökségi tudósító, rádió- és televízió-riporter jelent meg a kihallgatáson. A színésznők között volt Gina Lollobrigida és Claudia Cardinale. A kihallgatást az olasz televízió közvetítette. A pápa beszédében hangoztatta: a zsinat elhatározta, hogy minden esztendőben rendezzék meg a társadalmi kapcsolatok eszközeinek világnapját. Ez a határozat azt jelenti, tette hozzá a Szentatya, hogy az Egyház a tömegtájékoztatási eszközöknek igen nagy jelentőséget tulajdonít. Egyúttal ez arra is utal, hogy az Egyház kötelességének érzi a tömegtájékoztatási eszközöket igénybe venni, helyesebben jelen lenni ezek világában. Látjuk a szakadékot, amely köztünk és az Önök által képviselt terület között van — mondotta a pápa — jobban mondva, elismerjük az Önök illetékességét az Önök területén, megbecsüljük szabadságukat és teljesítmé- ÉMUIinHttlIIIIIHIIIIHIIIilllillllllllllHIIIIIlillllllllllllitlHÜHHHIIIiHllllllllllltNIIIIitHIIIHIttillilUUHIIHHUM Meghalt dr. Cholnoky László 68 esztendős korában elhunyt dr. Cholnoky László egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem kémiai intézetének igazgatója. Dr. Cholnoky László 1924-ben került a pécsi egyetemre, 1948 óta egyetemi tanár. 1952-ben szerezte meg a kémiai tudományok doktora címet, majd ezt kővetően a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Cholnoky profeszszor a karotinoidák kutatása területén ért el kimagasló eredményeket. nyeiket. Mit érne a mi hangunk, szavunk, ha nem lennének ezek az eszközök és nem továbbítanák szavunkat a tömeghez, melyeknek hirdetnünk kell a megváltást. E tekintetben nyugodtan mondhatjuk, — hangoztatta a pápa, — hogy mi mindannyian, akik ezekkel az eszközökkel dolgozunk, munkatársak vágjunk. A pápa a továbbiak során hangoztatta: a tömegtájékoztató eszközöknek nem lehet feladatuk, hogy a népet megmérgezzék, megosszák illetve demoralizálják, megfosszák erkölcsi értékeitől. A művészetek szabadsága, mely anynyira féltékeny önmagára, nem árthat annak a társadalmi szövevénynek, amelybe maga is beletartozik. Semmilyen érdek nem lehet előbbre való, mint a nép igazi java. Ez a kihallgatás — folytatta a pápa — legyen annak tanúja, hogy milyen nagyra becsüli az Egyház azokat, akik a társadalmi kapcsolatok eszközeivel dolgoznak. A kihallgatás után a színésznők, színészek és a sajtó, rádió, televízió képviselői körülvették a pápát kedvesen elbeszélgettek vele. Gina Lolobrigidát arra kérte a pápa, hogy cirógassa meg kisfiát és mondja meg neki, hogy ezt a pápa küldi neki. Giulietta Masinatói férje hogyléte iránt érdeklődött a pápa, Federico Fellini-ről van szó, aki még mindig a kórházban fekszik. A mindig vidám Peppino de Filippo azt mondta, életének legszebb napja volt ez a kihallgatás. A pápa meghívta, hogy máskor is látogassa meg öt. Ott volt . Adam West is, aki a „Batman”-t játszotta, mögötte egy német újságíró, akihez németül szólt a pápa. Valóban nem mindennapi kihallgatás volt ez, — írják a tudósítók — a társadalmi kapcsolatok eszközeinek képviselői és a pápa találkoztak. Az arab-izraeli háborúra különösképp reagált Európa. Még az izraeliek június 5-én kirobbant támadó háborúja során sem hitt senki abban, hogy a közel-keleten kitörhet a harmadik világháború. Politikusok és intellektüelek körében feltétlen bizalom mutatkozott a Szovjetunió iránt. Feltétlenül bíztak ugyanis abban, hogy a Szovjetunió belső nehézségei miatt úgy sem tud és nem is akar komolyan beavatkozni a közel-keleti háborúba. Egyedül a háziasszonyok és az autósok nem voltak optimisták, mert a június 5-i izraeli támadás után megrohanták a fütö-olaj szállító vállalatokat, benzin kutakat. Az asszonyok — miért, miért nem — a cukrot tárolták. A szovjet-magatartásnak egyetlen komoly hatása a sajtó és az intellektualizmus, — itt ott az egyetemi ifjúság — vonalán mutatkozott. A Lenin által „hasznos hülyéknek” nevezett csoport hirtelen kiábrándult a szovjet-szerelemből, amikor észrevette, hogy a Szovjetunió lagymatag szavakban és mennydörgő ígéretekben az Izraelellenes oldalon ügyködik, s egész gyáva módon magára hagyja nemcsak az arabokat, hanem európai vörös és félvörös pionírjait is. A kultúr-emberiség számára szomorú hírek érkeznek Pompejiből és Herculanumből, amely két római városkát kétezer év előtt elpusztított a Vezúv lávaesöje. Az azóta kiásott romokat, kultúr-kincseket most sokkal rosszabb veszély fenyegeti. A két várost kirabolják — a turisták. Az európai és főként amerikai látogatók elsősorban „emlék-tárgyakat” visznek magukkal. Ezenfelül azonban egész bandák és bűnszövetkezetek alakultak a Pompejiben kiásott művészeti kincsek sorozatos elrablására és halk ellopására. Csak most szivárgott ki, hogy a múlt évben ellopták egy 1,65 centiméter nagyságú római polgár „eleven szobrát”. A római két társával együtt menekült, de a láva-eső meglepte, elbo-, rította. Megkövesedett testét közel kétezerév után ásták ki és - lopták el. A világ egyik legnagyobb ásatási helyén az állapotok úgy elvadultak, hogy az olasz rendőrség már az Interpolt kérte fel a műtárgyak tolvajainak kinyomozására. Alfonso de Francisi egyetemi tanár, az olasz emlékművédelmi bizottság vezetője pedig kijelentette, hogy ha valami nem történik, Pompeji és Herculanum üresek lesznek, mert a két klasszikus városkát — kirabolják! Nyugat-Németország június 17- én emlékezett az 1953-as kelet-berlini szabadság-felkelésre, amelyet az úgynevezett szabad Nyugat épp úgy magára hagyott, mint a mi október 23.-ánkat. Erich Kern, a kitűnő német író megrázó képet rajzolt ezekről a napokról, megemlítve, hogy a német szabadságharc elbukásáért felelősek maguk a németek is. „Azok, akik legjobban esküdöztek, — írja — hogy megsegítik kelet-német testvéreiket, június 17-én nyomorúságosán magukra hagyták azokat. Mikor június 16-án éjjel az első hírek megérkeztek a kelet-német felkelésről, a szövetségi kormány és a szövetségi parlamentben képviselt pártok, hozzájuk számítva a szociáldemokratákat is, egy emberként — hallgattak. Az akkori német együttesminiszter, Jacob Kaiser 16-ról 17-re virradó éjszaka felhívást intézett az össz-németséghez, hogy ne bocsátkozzanak bele veszélyes akciókba. Ugyancsak hallgattak a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tagjai is. A njmgati szövetségesek megtagadták annak még a lehetőségét is, hogy a kelet-német munkás-felkelők az amerikaiak kezében lévő RIAS rádióállomáson keresztül közölhessék híreiket. Az amerikai főparancsnokság betiltott minden általános sztrájkra vonatkozó felhívást és utcai tüntetést. Amerikai és német rendőrök zárták le a keleti zóna felé vezető átjáró helyeket, nehogy a nyugat-németek a keleti munkástestvéreik megsegítésére indulhassanak. Ernst Reuter, akkori nyugat-berlini főpolgármesternek az amerikaiak nem adtak még egy repülőgépet sem, hogy a válság legsúlyosabb óráiban Ausztriából hazarepüljön Berlinbe. Ped'g Reuter, aki tökéletesen beszélt oroszul is csak a szovjetkatonákhoz akart felhívást intézni: ne löjjenek a népre. (A hangszalagot az amerikaiak lefoglalták.) Végül az orosz emigránsok küldtek volna egy hangszórós autót a zóna-határokra, hogy az orosz katonákat befolyásolják. Az autókat az amerikaiak elkobozták. A következő napon Sztálin páncélosai vérbefojtották a forradalmat Ausztriában általános felháborodást okozott, hogy a jelenleg Svájcban élő Eszterházy Pál herceg, minden indoklás nélkül bezáratta a kismartoni Eszterházy-kastély világhíres Haydn-termét, ahol a nagy mester épp az Eszterházyak támogatásával komponálta müveit. Eszterházy Pált, a Mindszenty perben a budapesti kommunisták sok évi fegyházra ítélték, a kismartoni Eszterházy kastélyt az orosz megszállók kifosztották s Pál herceg csak 1956-ban szabadult a bolsevista börtönből. Rabtársai szerint ott példaadóan viselkedett és minden kommunista megaláztatást elszenvedve, bátorította, vigasztalta rabtársait. Mikor 1956-ban kiszabadult, felvette az osztrák állampolgárságot, aztán Svájcba költözött. Ettől kezdve Eszterházy Pál herceg csodálatos lelki-változáson ment át. A Nyugat-Magyarországon maradt vagyona ma is 100 millió német márkát ér, de a földeket csupán kisbérletbe adta, nagyobbrészt nem magyar, hanem osztrák parasztoknak. A magyar ügyektől teljesen visszahúzódott, noha sokan úgy vélik, hogy ö volna az egyedüli, aki óriási vagyonához képest csekély áldozattal megvalósíthatná a magyar emigráció kultúr céljait, többek között a Wass Albert által életrehívott Magyar Szépmíves Céh célkitűzéseit. Noha megkapta az osztrák állampolgárságot, súlyos háládatlanságot tanúsított az osztrák állammal szemben is, amikor most nemcsak a Haydn-termet záratta be, hanem a forchtensteini kastélyt is, amelyben a Lénau-Társaság tartotta kultúrális összejöveteleit, előadásait. Eszterházy Pál súlyos károkat okozott az osztrák idegenforgalomnak. Magatartása fölött nemcsak az osztrák kommunisták és szociáldemokraták vannak felháborodva, hanem sokkal inkább az ausztriai keresztény demokrata kormány-párt, amelynek soraiból reakciós magatartással és goromba hálátlansággal vádolják Eszterházyt. Ügy látszik, magyar viszonylatban is igaza volt Carljde-nek, a nagy angol történésznek, aki a francia forradalom emigráns arisztokratáiról megállapította, hogy semmit sem tanultak és minden felejtettek. Friss István, a kommunista tervhivatal parlamenti bizottságának vezetője a legsúlyosabb eretnekség útjára lépett. Kijelentette: — „Úgylátszik, hogy Marx Károly theoriája, amely szerint csak a tervszerű és ellenőrzött termelés biztosíthatja a produkció és a szükséglet egyensúlyát a magyar gazdasági viszonylatban nem valósult meg és használhatatlannak bizonyult. Ügylátszik, — foljdatta, — hogy az a felfogás, amely szerint a marxi definíció, amely alapján ideális esetben mindezt szocializmusnak lehetne nevezni és azt a magyar gazdasági életbe teljes egészében érvényesíteni lehet, tarthatatlan.” Az elméleti és ideológiai zűrzavarban a budapesti kommunisták most azt hangoztatják, hogy a kommunista gazdálkodás túlzottan központosítva volt s ezért azt most decentralizálni kell. Ügylátszik igaza van a pesti viccnek, amely azt kérdezi, hogy mi az új gazdasági mechanizmus? — Göröngyös út a kapitalizmus felé!” GYASZHÍR Bísza Ferenc m. kir. altábornagy, volt páncélos hadtestparancsnok, számos hadikitüntetés tulajdonosa, aki az első világháborút az élvonalban harcolta végig, rövid, de súlyos szenvedés után, 77 éves korában május 28-án Bécsben visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. IMewIserrg ft AO 3 O COMPANY •! 3401 SOUTH KINGSHIGHWAY FREE PARKING — VE 2-2050 Nyitva mindennap 149-től este 9-ig. Szombaton »49-10! este 6-ig. SEBÖK TRAVEL SERVICE, INC MAGYAR UTAZÁSI IRODA DR. FIEDLER KÁLMÁN, OFFICE MANAGER IKKA útján 30 forintot küldhet dolláronként készpénzfizetéssel. Ez különösen előnyös vidéken lakók részére, mert postán kiküldik a pénzt címükre költségmentesen MAR $255-ERT UTAZHAT ODA-VISSZA, EURÓPÁBA Bárhova, bárhonnan, bárhogyan utazik, egész éven át a legolcsóbb utazást biztosítjuk, ha időben kéri foglalásait. A hivatalos árakon felül semmiféle külön költség nincsen, győződjék meg, kérjen árajánlatot. Látogató-, kivándorlási ügyekben szakértők vagyunk. 24 havi részletfizetés lehetséges. Minden utazási, IKKA és más csomagküldési ügyben forduljon képviselőnkhöz: DR. ACSAY DÉNES, 5535 ALCOTT AVENUE, ST. LOUIS, MO. 63120 — PHONE: EV 2-5222 Wass Albert MAGYAR SZEMMEL Los Angelesben egy ügyes magyarnak jó gondolata támadt. Összegyűjtötte az ott élő magyarok nevét, címét és telefonszámát és kiadott egy magyar telefonkönyvet, amit Telekönjwnek nevezett el. A jó magyaroknak egyetlen fillérjükbe sem került. Magyar és angol hirdetések gondoskodtak arról, hogy ne csak a kiadás költsége térüljön meg, de szépen keressen rajta az is, aki a munkát végezte. A magyar telekönyv ugyancsak népszerű ma már. Aki ellátogat Kaliforniába és régi ismerőseit kívánja megkeresni, féldollárért megvesz egy könyvecskét s megtalálja benne azt, akit keres. Szó van arról, hogy nemsokára Albertanak is lesz magyar telekönjrve, British Columbiának is, sőt Floridában is dolgoznak már rajta. A könyvecske neve, ahogy azt feltalálója lerövidítette, már magában is kínál egy ötletet. Mi lenne, ha így, államról-államra, provinciáról-provinciára elkészülne az amerikai és kanadai magyarság telekönyve, mely „telekönyvbe” venné az összes itt élő magyarokat? Először is megkönnyítené nagyban azoknak dolgát, akik régi ismerősökkel szeretnék fölvenni a kapcsolatot, akik azóta Isten tudja hova költöztek. De lehetőséget nyújtana valami sokkal nagyobb és fontosabb probléma megoldására is. Az amerikai magyarság törvényes képviseletének megszervezésére. Az amerikai magyarságnak mind a mai napig csak vezetői vannak. Ilyen meg amolyan „vezetők” mozognak elé-hátra a színpadon, levezetik a feszültségeket, olykor félrevezetik egymást, de az amerikaiakat már félrevezetni sem tudják, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy ezek az egyébként nagyon derék urak vagy egyáltalán nem képviselnek senkit, vagy csupán néhány száz embert. A „vezető” kifejezést még Európából hoztuk magunrkkaJL Viszont ha itt Amerikában boldogulni akarunk, számarányunknak megfelelően, akkor bele kell építsük magunkat ennek az új világnak a szerkezetébe. Itt pedig képviselők vannak csupán, nem vezetők. Képviselők, akiket megválasztanak, nem pedig vezetők, akiket ez vagy amaz kinevez. Az egyik amerikai állam magyarjai — az állam nevét ma még magyar érdekből elhallgatom — elhatározták, hogy megszervezkednek amerikai minta szerint. Telekkönyvbe vették tehát az államban élő magyarokat — magyar telefonkönyv formájában — s egy szép napon valamennyi ott élő magyar kapott egy nyomtatott levelet, melyben felszólították, hogy ezen és ezen a napon magyar választások lesznek, megyénként, itt és itt. A levél tudatta velők azt is, hogy aki nem tud elmenni a kijelölt helyre a kijelölt napon, az nyolc napon belül levélben is szavazhat. De szavazati joga mindenkinek van, aki magyar származású. A negyvenkétezerböl hatezeregynéhány magyar le is szavazott, ki így, ki úgy s minden megyében megválasztottak egy magyart, mint az ottani magyarok képviselőjét. Ezek a képviselők aztán összegyűltek, megválasztottak egy tisztikart s hivatalosan is bejelentették, mint korporációt, az állambeli Magyar Szövetséget. Dísztagokként megválasztották az állam kormányzóját, valamennyi szenátorát és képviselőjét és a nagyvárosok polgármestereit. Ezek az urak örömmel elfogadták a dísztagságot, meg is jelentek a gyűlésen, beszédeket is mondtak s ezzel hivatalosan elismerték és elfogadták azt, hogy az állam negyvenkétezer magyarszármazású állampolgárát mostantól kezdve egy tisztikar képviseli. Miután magyarok vagyunk, persze itt is megindult nyomban a fúrás és az áskálódás. Tiltakozó levelek íródtak, sőt olyan is volt, mely angol nyelvű lapban meg is jelent. A levélírók azt panaszolták az újság szerkesztőjének, hogy ők nem vettek részt a szavazásban, tehát őket nem képviseli a megválasztott tisztikar. A szerkesztő válasza tipikusan amerikai volt. „Dear Sir”, felelte a szerkesztő „én sem szavaztam, amikor Johnsont elnöknek megválasztották. Feleségem pedig nem is reá szavazott, hanem a másikra. Ennek ellenére azonban Mr. Johnson ma nekem is elnököm és a feleségemnek is. Ezt mi úgy nevezzük, hogy demokrácia. Javaslom, hogy ön is fogadja ezt el. Miután ön magyar származású, tudomásom szerint ezzel joga volt arra, hogy szavazzon. Ha mégsem tette ezt meg, ez egj'edül az ön hibája. Javaslom tehát, hogy a következő alkalmat használja ki jobban és akkor talán sikerül majd olyan képviselőt választania, aki jobban megfelel.” Nos, azt hiszem rendre eljött az ideje annak, hogy ha már Amerikában élünk, hát alkalmazkodjunk is az itt lévő rendszerhez, a saját érdekünkben. Telekkönyvezzük föl a magyarokat államonként, hívjuk föl őket választásokra államonként s akiket megválasztanak, azok aztán alkossák meg a maguk állami szervezeteit és végül válasszák meg a maguk központi elnökségét. Ez az egyetlen módja annak, hogy félmillió magyar származású amerikai állampolgár valóban súlyt jelentsen ebben az országban. Tökéletesen mindegy, hogy hányán szavaznak és hányán nem. A tény, hogy egyforma szavazati joga van mindenkinek, aki magyar származású, már eleve nevetségessé teszi azokat a panaszkodókat és tiltakozókat, akik akár azért nem ismerik el a megválasztott képviseleti szervet, mivel nem vettek részt a szavazásban, akár azért, mert másra szavaztak és a vereséget nem tudják elviselni. Vagyis ideje, hogy kinöjjünk végre a gyermekcipőkből s elfoglaljuk itt Amerikában azt a helyet ami az írek, skótok, németek, hollandok, lengyelek, csehek, horvátok és románok mellett minket is jogosan megillet, számarányunknak megfelelően.
