St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-21 / 8. szám

A latin-amerikäi csúcsértekezlet Kuba, Bolivia és Ekvádor nem írták alá a megegyezést 1967. ÁPRILIS 21. ST. LÖUTS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ST. LOUIS AND VICINITY Hungarian Newspaper, published every other Friday Megjelenik minden második pénteken DR. LOUIS B. DÉNES Editor and Publisher All correspondence, change of address, subscriptions etc. should be sent to: — Minden levelezés, címváltozás-jelentés, előfizetés stb. a követ­kező címre küldendő: 1016 MOORLANDS DRIVE — ST. LOUIS, MO. 63117 — MI 7-6582 Subscription rates in the USA for % year $3.00, for 1 year $6.00 Előfizetés az Egyesült Államokban % évre $3.00, 1 évre $6.00 Foreign Countries — Külföldre egy évre $7.50 Second Class Postage Paid at St. Louis, Mo. PRINTED IN CANADA A DARJEELING-I SÍREMLÉK (Körösi Csorna Sándor halálának 125. évfordulójára). SEBÖK TRAVEL SERVICE, INC MAGYAR UTAZÁSI IRODA DR. FIEDLER KÁLMÁN, OFFICE MANAGER IKKA útján 30 forintot küldhet dolláronként készpénzfizetéssel. Ez különösen előnyös vidéken lakók részére, mert postán kiküldik a pénzt címükre költségmentesen MAR $255-ERT UTAZHAT ODA-VISSZA, EURÓPÁBA Bárhova, bárhonnan, bárhogyan utazik, egész éven át a legolcsóbb utazást biztosítjuk, ha időben kéri foglalásait. A hivatalos árakon felül semmiféle külön költség nincsen, győződjék meg, kérjen árajánlatot. Látogató-, kivándorlási ügyekben szakértők vagyunk. 24 havi részlet­­fizetés lehetséges. Minden utazási, IKKA és más csomagküldési ügyben forduljon képviselőnkhöz: DR. ACSAY DÉNES, 5535 ALCOTT AVENUE, ST. LOUIS, MO. 63120 — PHONE: EV 2-5222 „Matériám dedi, formám habetis, quaerite glóriám si placet.” (Körösi Csorna Sándor) A Himalaya tövében kihunyt egy fényforrás (1842. ápr. 11-én) mely a tudomány horizontját vilá­gította. Lelkének vágya, szinte utolsó sóhaja száll a fenti idézet­ből, melyben benne van életének egész értelme. Gyermekkorától kezdve ez fűtötte tudás-vágyát és a teremtő erőt kiteljesedésre kész­tette benne. Nemzetének, fajának származástudatát kereső lelke vit­te keletre az őshaza keresésére Kö­rösi Csorna Sándort. 1819 novem­berében indult el útjára ahhoz a világhoz, amelyből a magyarság fájának gyökere, még évszázadok múlva is egy megújuló magyarvilág őserejét sugározza felénk. Tudta, , hogy fajtánk az egész világ ma élő legrégibb kultúmépe, tehát felszín­re kell hozni és bizonyítani ezt. • Biztosítani akarta a nemzetek rangsorában azt a. helyet fajtája számára, amely a magyarságot megilleti. Ez a tudat és céljának értelme egyetlen mondatából kitű­nik: „az Ázsiából kiindult nép, mely a magyarok előde, nagy nem­zet valának.” Körösi Csorna Sándor Igaza volt, hiszen sok száz mil­iő rokon népünk él, akik a közös bölcsöböl származtak szét. Halá­lának egy és negyedszázados for­dulóján illik kegyeletünket leróni és emlékezni arra a hazánkfiára, akinek az egész emberiség számá­ra végzett felmérhetetlen értékű tudományos munkásságát idegen nemzetek magasztosabban és előbb értékelték, mint saját nemzete. Nem mindennapi lelkiséggel szü­letett 1784. márc. 27-én Csorna András és Gócz Ilona fia a Három­­székmegye-i Körös községben. Ke­letre való utazását, már gyermek­korában tervezte s ennek a célnak megvalósítása fűtötte kimeríthetet­len tudásszomját. Mindenről képes volt lemondani és mindent áldozni tudott ismereteinek gazdagításáért. Mint szolgadiák kezdi szüleitől el­­szakadtan önállósított életét a nagyenyedi Kollégiumban. Göttin­­geni egyetemi hallgató korában di­ákszórakozásokban sem vett részt, hogy minden idejét tanulmányai­­’ nak szentelhesse. Itt tanulta meg az arab, héber és török nyelveket. • Eichorn orientalista professzor ha­tása alatt, akivel barátságban is volt, megmásíthatatlanná erősödött korábbi szándéka, amint később ír­­,Ja: „Elhatároztam, hogy elhagyom : hazámat, Keletre jövök . . . egész életemet oly tudományoknak szen­­; telem, mely a jövőben hasznára le­­' hetnek az európai tudós világnak és különös világot vethetnek bizo­nyos, még homályban levő adatok­ra nemzetem történetében.” Szán­dékát és Ígéretét beváltotta, mert olyan szellemi kincset bányászott ki a tibeti nyelv és irodalom feltá­rásával, ami csak az egyiptomi hi­eroglifák megfejtésével állítható egyszintre. A „bámulatosan kipal­lérozott és m^^zdavított t’beti nyelv” Ázsiának a latinja és fran­ciája is egyben, tehát a tudomány és a diplomácia nyelve is. Körösi Csorna előtt egyetlen más nyelvész sem tudott ehhez a feladathoz kez­deni, pedig az indiai angol kor­mánynak égető kérdése volt ez mindenféle okból. A birtokukba ke­rült buddhista művekkel semmit sem értek a tibeti nyelv nélkül. Viszont a brit hódítás kibontakozó korszakában az angoloknak első­rendű szükségleteik egyike volt, hogy a buddhista hit tanait megis­merjék, mert az ottani nép lelki világába csak ezen keresztül lát­hatnak be. Imperialista program­juk megvalósításához ez elenged­hetetlen követelmény volt Csorna szerint „a buddhista hit könyvei tö­kéletes épségben feltalálhatok az eredeti szanszkrit szövegben és hű fordításokban, amit az indiai kon­tinensen hiába keresnénk.” Csorna szerint tehát az ősforrás, a régi szanszkrit szöveg. — Körösi Cso­rna munkái az Asiatic Researches XX. kötetében és a Journal Asiatic Society of Bengal folyóirat számai­ban jelentek meg annakidején. Szándékát és reményének legfonto­sabbikát azonban mégsem valósít­hatta meg, az őshazát, nemzetünk eredetéinek helyét nem találta meg, mert a Sors kifürkészhetetlen mos­­tohasága ezelől elzárta Öt A fenti művekben megjelenít ta­nulmányai révén oly tiszteletet és elismerést szerzett, amilyennel ke­vés tudós dicsekedhetett a maga idejében. A Tibettel kapcsolatos vi­tás kérdések eldöntésénél az Ö né­zetéhez csatlakozik a tudósok nagyrésze, mert állításait ezidősze­­rint még nem cáfolta meg senki. — Képtelenség lenne azonban még el­hinni is azt hogy Csorna a tibeti nyelvben a magyar eredetet keres­te. Hiszen aki 17 nyelvet beszélt, ilyet róla nem lehet feltételezni. Tibet neve a perzsából származik és a kásái nyelvcsoporthoz tarto­zik. Csorna azt mondja, hogy „a tibeti nyelv tanulmányozása nem állott tervemben, de föltettem ma­gamban, hogy ezen különös nyelv szerkezetével megismerke­dem.” Azt remélte, hogy a tibeti nyelvet felhasználhatja tervének megvalósításában, a magyarság utáni kutatásaiban. Azt írja „Az én utazásom célja: felkeresni a ma­gyarok legelső lakhelyeit, össze­gyűjteni viselt dolgaiknak történel­mi emlékeit és megfigyelni azt az analógiát, amely több keleti nyelv és a mi anyanyelvűnk között van.” A göttingeni egyetemen szerzett tanulmányai alapján, az újgur né­pet akarta megtalálni. A kínai év­könyvek a magyarokat u.i. az új­­guroktól származtatják s ezt a né­zetet vallotta Blumenbach göttin­geni professzor is. (Wurzbach élet­rajzi lexikon 1855-szerint). Németh Gyula és Ligeti Lajos is megerősí­tik ezt (Ligeti L.: Az ismeretlen Belső Ázsia), mondván: „ez felté­telezhető, mert az akkori irodalom az újgurok és nyugati törökök, ül. vogulok összeolvadásából származ­tatják a magyarokat.” Hogy Csorna tudományos felkészültsége és fel­fogása is valóban milyen volt a ma­gyarság eredete és az őshaza kér­désében, ezt senki nem tudja el­dönteni, mert erről csak kéziratai teljes ismeretében lehetne állást­­foglalni. Ezt azonban meggátolta a M. Tud. Akadémia azzal, hogy nem csak megőrizte, de el is zárta Cso­rna kéziratait s így azok közkincs­­csé nem lehettek. Bizánci adatok­ból tudjuk, hogy az Európába köl­tözött avarokhoz a Var és Khun újgur törzsek csatlakoztak. Az avarok nyelvét Bizáncban hún tol­mácsok fordították le. (Dr. Erdélyi László: Magyar tört. I.) A húnok nyelve az a török, melyet a türkök, újgurok vagy az európai avarok be-Jbfinson amerikai elnök április H-én Punta del Este-be utazott a híres uruguayi üdülőhelyre össze­hívott latin-amerikai csúcsértekez­letre. Előzőleg 23 latin-amerikai nagykövetét texasi farmjára kéret­te, hogy velük a csúcsértekezlet anyagát megbeszélje. A háromnapos konferencia ered­ményeként írásba foglalták azokat a feltételeket, me­lyek alkalmazásá­val az Amerikai Államok Szövetsé­géhez (AOS) tarto­zó államok gazda­sági helyzetét megerősítik. Ennek két fontos alap-fel­tétele lesz: a La­tin-amerikai Közös Piac megszervezése, és a Kennedy elnök által létesített „Szövetség a Haladásért” program új tartalom­mal való felfrissítése. Az OAS-hez tartozó 23 állam közül azonban három nem írta alá az egyezményt. Ezek: Ku­ba, Bolivia és Ekvádor. Kubáit hat évvel ezelőtt kommu­nista kormánya miatt kizárták az Amerikai Államok Szövetségéből széttek. (Váczy Péter. Húnok Euró­pában). Az európai húnok Ázsiából származtak, ahol hiung-hu néven már a Kr.e. századokban veszedel­mes ellenségei a kínai birodalom­nak. (Ligeti Lajos: Az ázsiai hú­nok). Mindezekkel a kérdésekkel és az irodalom ilyetén való vitái­val Csorna tisztában volt, mégis so­kat vitatott kérdés, hogy helyes nyomon járt-e, vagy sem? A legújabb kutatások azt tanú­sítják, hogy a történészek részben helytelen nyomokon haladtak a ré­gi krónikások nyomán, másrészük pedig szándékosan ferdítették el Európa történelmét formáló ma­gyarság szerepét s ezzel származá­sunk eredetét is igyekeztek olyan megvilágításba helyezni, mtsrerMk a húnok és magyarok rabló hadjá-Bolivia elnöke nem jelenhetett meg a hazájában dúló fegyveres politikai forrongások miatt. Ekvádor elnöke, Otto Arosema­­na volt az egyetlen latin-amerikai államfő, aki Johnson elnök terve­zetét kritizálta. Vádolta az Egye­sült Államokat, hogy traktorokat szállított Kubának az amerikai foglyok szabadonbocsátásáért. To­vábbá, hogy a vietnámi háború mi­att elhanyagolja a latin-amerikai érdekeket. Az ekvádori kifogások mögött ki nem elégített túlzott pénzügyi követelések állnak, s így azokat a csúcsértekezlet tagjai hű­vösen fogadták. A kiadott nyilatkozat szerint La­­tin-Amerika államai Közös Piacba tömörülnek, hogy megteremt­sék gazdasági függetlenségü­ket. Növelik külkereskedelmü­ket. Modernizálják mezőgaz­daságukat, közművelődési in­tézményeiket, tudományos és technológiai kutatásai­kat. Közegészségügyi óvintéz­kedéseket tesznek. Végül meg­szüntetik a felesleges katonai kiadásaikat. rátáik során az európai keresztény kultúrát tiporták. Idegen, főleg né­met és osztrák történészeken ne csodálkozzunk, hiszen a budapesti egyetem magyar történelem tan­székének tanára is azt írta, hogy „nyugati ember előtt ne dicseked­jünk Attila és a hún-magyar atya­­fisággal” (Eckhart S.: Attila mon­da). A keresztény nyugat gyorsan elfeledte, hogy mivel tartozik At­tilának. A húnok támadásai nyo­mán roppant meg a Római Impe­rium ereje, ezt követően a szászok Britanniába telepednek és az euró­pai néptörzsek önálló nemzetekké alakulnak. Ha Attila nem dönti meg a Római Birodalmat s vele együtt az akkor már elterjedt Mithra vallást, akkor ma „egész Európában, a Brit szigeteken is A kommunista sajtó szerint Johnson győzelme nem oldja meg a latin-amerikai országok gazdasá­gi fejlődését. Szerintük Washing­ton feltételekhez köti a felajánlott segélyösszegeket. Kiviteli cikkei­nek árát drágán szabja meg, vi­szont a világpiaci áron alul hajlan­dó csak átvenni a latin-amerikai termékeket. Keveslik az amerikai támogatást és kifogásolják, hogy az amerikai szenátus — főként a vietnámi háború miatt — nem haj­landó nagyobb anyagi támogatást nyújtani déli szövetségeseinek. A Punta del Este-i csúcsértekez­leten olyan kontinentális együtt­működésnek rakták le alapjait, mely ellenáll minden kommunista világhódító törekvésnek. A latin­amerikai népek ezentúl nem lesz­nek kommunista ügynökök játék­szerei. Zarathustra himnuszát zengené a nyugati világ.” Gróf Teleki Pál, a tragikus végű magyar miniszterelnök váteszi ere­jű figyelmeztetése legyen a záró gondolat: „a ma élő nemzedék ar­ra van hivatva, hogy a magyar élet­be új lelket, új bensőséget vigyen. Ha nem tud, elbukik, — és mert Ő a nemzet ezidőszerinti hordozó­ja, a nemzet bukhat el vele hosszú időre” (1940. jun. 16.) Ez a 27 év előtti jóslás ma már valóság. Hol az új lélek, az új bensöség? Talán az otthoni „kicsi vagy kocsi” prob­lémában? Körösi Csorna megérezte, lelkén végig rezdült a nemzet jövője s az­ért ment Keletre Őseinket és ro­konokat keresni. Megtalálni a hún-BERLIN. A német kormány hivata­losan bejelentette, hogy 1967. már­cius 31-ével megszüntette a német jóvátételt követeléseket, tehát a jö­vőben semmiféle újabb követelé­seket nem fogadnak el. WASHINGTON. A Fehér Házban bejelentették: a perzsa sah Reza Pahlevi és felesége Farah királynő junius 12-én pár napos hivatalos látogatásra Washingtonba érkez­nek. PÁRIZS. A francia beloklaii szo­cialisták vezére, Guy Mollet volt miniszterelnök bejelentette, hogy a közeljövőben egyesülnek a nem kommunista szocialista pártok. Guy Mollet, ugyanakkor kifejtette, hogy minden remény meg van rá, hogy az egyesüléshez csatlakozik a szélső baloldali francia szocialisták vezére Pierre Mendes France, Fran­ciaország egykori miniszterelnö­ke is. magyar rokonság gyökereit, a Kár­pátokhoz való történelmi jussunkat és egybegyűjteni a rokon népeket, hogy újra olyan nagy nép legyünk, mint amelyik elindult Ázsiából. Ut­jának utolsó szakaszán, célja eléré­se előtt, a halál ^reteszelte az utolsó lépcsőt. Az Ő tragédiája sorsúik drámája, melyben az egy­mást követe felvonásokban az er­kölcsi igazságtétel soha nem tad kifejlődni. A darjeetingi síremlék figyelmeztet bennünket, fajtánk e nagyjának szelleméhez való hűség­re. Ez kötelességünk is, mert aki hűtlen az ösök szelleméhez és ne­mes példájához, az érdemtelen a jelenre és méltatlan lesz a jövőre is. ’ Dr. Bertha László. Wa ss Albert MAGYAR SZEMMEL Az Amerikai Magyar Szövetség harminc tagjának pompás egységnyilatkozata legalább annyi port vert föl, ha nem töb­bet, mint az ezt előidéző püspöki látogatás. A nyilatkozatból kitűnik elsősorban, hogy össze lehet hozni harminc magyart egy gyülésterembe, anélkül, hogy vérontás lenne belőle. Hogy lehet találni egy olyan közös alapot, mely elég széles ahhoz, hogy azon nagyjában minden magyar elférhessen. Hogy lehet találni olyan programot, amit minden magyar — nem csupán harminc — vállalni tud. Illesse elismerés azokat, akik ezt a határozati javaslatot megszövegezték. Tisztában és világosab­ban nem lehetett volna szavakba foglalni sem annak a har­minc derék magyarnak a hazafias érzéseit, kik az Amerikai Magyar Szövetség fogalmát jelentik, sem azokat a szervezeti gyengeségeket, melyek miatt a Szövetség — mai formájában — nem képes megnyerni magának az amerikai magyar töme­geket A Határozat első három pontja csupán az emlékezet fel­­frissítésére szolgál, vagyis olyasmit mond el, amit mindany­­nyian tudunk. Hogy 1956-ban a ma még mindig uralmon lévő Kádár-kormány segédkezett az oroszoknak a szabadságharc hőseinek kivégzésében, a deportálásokban és a bosszúállás véres munkájában. Hogy a budapesti kommunista kormány ma szeretné mindezt elfeledni és nyugati kapcsolatok terem­tésével fátyolt igyekszik teríteni a múltra. Hogy eddig nem exponált személyek bevonásával és okos, simabeszédü, sok­szor jószándékú magyaroknak az amerikai magyar társadalmi életbe való beszivárogtatása utján próbálkozik az amerikai magyarsággal elfeledtetni az elmúlt két évtized rémségeit. Mindezt tudjuk. Sőt tudjuk azt is, hogy a kommunista kor­mány mindezt nem azért teszi, mert megszállta a jólélek és félti az amerikai magyarokat a beolvadástól, megszánta a buj­dosókat és békejobbot kíván nyújtani nekik. Egyszerűen szük­sége van a dollárokra, kereskedelmi összeköttetésekre és leg­főképpen „szalonképessé” kíván válni a Nyugat előtt, amit pedig csak úgy érhet el, ha a nyugat gazdasági, politikai, szel­lemi és társadalmi életébe már eredményesen bekapcsolódott magyarok hajlandók vele egy asztalhoz leülni és ezáltal „lo­vaggá ütik” a budapesti „Békekormányt.” Mindezzel tisztában vagyunk s ha akadnak közöttünk olya­nok, akik alapos megfontolás után hajlandók — elveik fenn­tartása mellett — leülni néha-néha a tárgyaló-asztal mellé és szót váltani azokkal, akik képviseleti mandátumaikat nem a magyar néptől, hanem Moszkva géppisztolyos vezéreitől kap­ták, erre minden bizonnyal okaik vannak, melyeket a Határo­zat hatodik pontja érint: „Minden olyan kapcsolatot támoga­tunk, melyből a magyar népnek konkrét gazdasági, politikai, vagy szellemi előnye származik, anélkül, hogy a kommunista rendszer tekintélyét alátámasztaná.” Ügyesen fogalmazott mondat s a diplomácia kötéltáncosainak csupán egy hajszálat engedélyez. Ahol azonban a hajszál nem elég, ott az egyéni lelkiismeret kell eldöntse az „adok-veszek” értékmérlege alap­ján, hogy ki meddig hajlandó menni a hídépítésben. A Határozat igazi ereje azonban a negyedik pontba van ösz­­szefoglalva: az orosz csapatok kivonása, szabad választások és az emberi és polgári jogok visszaállítása, szabad választá­sok és az emberi és polgári jogok visszaállítása Magyarorszá­gon. Nem hiszem, hogy akadna egyetlen magyar Amerika föld­jén, aki ne ugyanezeket kívánná a maga szülőhazája és nem­zete számára. És nem hiszem, hogy akadna több mint ezer olyan magyar, a magyar szót itt hangsúlyozni kívánom, a mai Magyarország területén, aki titokban ne ugyanezekre vágyna, Ha az Amerikai Magyar Szövetség urai, vagyis a harminc aláíró, ezt a negyedik pontot ki tudnák emelni ebből a határo­zatból és semmit el nem véve belőle, de semmit hozzá sem adva, mint egyetlen alapot használnák egy új szövetségi keret fölépítésére: egy ilyen újjászervezett Amerikai Magyar Szö­vetség valóban az lehetne, aminek a harminc aláíró vallja magát, „az elnémított magyarság természetes szószólója.” A baj azonban, melytől úgy rándult meg az amerikai ma­gyarság, mintha hátulról kést döftek volna beléje, a Határozat utolsó bekezdésében van. Illetve az alapszabályban, mely mó­dot nyújt harminc embernek ahhoz, hogy egy ilyen diktatóri­kus döntést hozzon azokkal szemben, akiknek nem volt le­hetőségük szavazás útján képviseltetni magukat a központi vezetőségben. „.. . Aki a fentieket magáévá nem teszi, az alap­szabályok értelmében az AMSZ-nek sem tagja, sem tisztvise­lője nem lehet” jelenti ki keményen az egyébként pompás Ha­tározat utolsó mondata. Amerika politikai és társadalmi életéhez hozzászokott ma­gyar megdörzsöli kétszer is a szemét és nem hiszi el, hogy amit olvasott, az valóban ott van a papíron. Lehetséges ma még ebben az országban „taxation without representation”? Harminc embernek, bármilyen nagyszerűek is legyenek egyéb­ként, lehet-e akkora hatalma, hogy korlátlanul dönthesse el, ki a jó magyar és ki nem? Huszonkét évvel ezelőtt Binder Mártonék tették ugyanezt és tiltakoztunk ellene. Ma is tilta­kozunk és tiltakoznunk kell a jövőben is, függetlenül attól, hogy ki ölti magára a diktátort palástot. Az Amerikai Magyar Szövetség mai alapszabálya egyszerű­en alkotmányellenes Amerika földjén. Olyan ósdi, mintha Ponce de Leon hires hüvelykszorítóját használná pecsétjéüL Florida állam több-ezernyi magyar származású amerikai ál­lampolgárának nincs törvényes képviselete az AMSZ vezető­ségében, csupán pénzüket kérik a központból. Milyen jogon dönthetnek tehát azok, akik nem képviselik a floridai magyar­ságot, hogy ki lehet a floridai Magyar Szövetség tagja és vá­lasztott tisztviselője és ki nem? De ez nem csupán Floridában van így, hanem a többi államokban is. A Határozat utolsó bekezdése és az alapszabályok idevonatkozó pontja olyan nyílt megtagadása a demokrácia elvének és gyakorlatának, hogy ar­ra sem magyar egységet, sem semmiféle egységet a világon ma már fölépíteni nem lehet. Csupán véletlen szerencse, hogy a Határozat szövegével mindannyian egyet értünk. Csupán véletlen szerencse, hogy az a harminc magyar úr, akik mandátum nélkül döntöttek a fél­milliós amerikai magyarság nevében, mind olyan magyarok, akikben megbízunk, akiket tisztelünk és becsülünk. De az alapszabályok nem nyújtanak garanciát arra, hogy kinevezé­sek és behívások során ez a mai vezetőség elöbb-utóbb nem változik oda — hiszen az amerikai magyarságnak alig van szava ebben — hogy például egy újabb leírat majd azt hozza tudomásunkra, hogy aki nem növeszti meg a haját és szakál­­lát, az nem lehet a Magyar Szövetség tagja. Ahhoz, hogy létre lehessen hozni a régen óhajtott és nél­külözött magyar egységet, korszerűbb keretekre van szükség. Olyan keretekre, melyek nem sértik azokat az emberi jogokat, melyeknek védelmét ez a Határozat hirdeti s mely ugyan­olyan szabad választásokon alapul, mint amilyeneket a ma­gyar nemzet számára követelünk. Bármilyen jó ügyet szolgál­jon is egy diktatúra, szabad emberek világában létjogosultsága nincsen.

Next

/
Thumbnails
Contents