St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-12-29 / 26. szám

4 1 őrt nprFMRP» *><»'. ST TOTTT9 «'S VTDEKE. ‘ + AMERIKA VAGY AFRIKA ? (+) Az amerikai fehér embert jobban izgatja a néger nacionalizmus fellángolása, mint a viet­nami háború. A black power ugyan még nem ha­talom itt Amerikában és előreláthatólag sohasem lesz az, de az alattomosan terjedő erőszak, a ve­zérkék pökhendisége és a hivatalos körök végte­lennek tűnő türelme valamiféle szorongást lopott a túlnyomó többségű fehér lakosságba, sőt a né­ger kisebbség józan részébe is. Ez nem a hatalom­átvételtől való félelem, bár ez — ha valaha is megtörténnék — kegyetlenebb és megalázóbb len­ne még a Vörös Hadsereg megszállásánál is. Ez a hatalomátvétel azonban egyszerűen lehetetlen. Nem csak a tömegek matematikája miatt az, nem csak azért, mert a rendfenntartó erők messze fö­lötte állnak minden fekete erőnek, de azért is, mert a fekete extremisták nem uralják saját faj­testvéreik túlnyomóan nagyobb részét sem. A black power terjedése nem a fehéreket veszé­lyezteti elsősorban, hanem a józan, törvénytisz­telő, Amerika-hü néger tömegeket. Ha ugyanis a túlzók végrehajtanák terveiket a fehér ember kénytelen lenne masszívan védekezni és így — a gettók csapdájában — ártatlan négerek millióit sodorná a harc a szembenállók kereszttüzébe. Nem kétséges azonban, hogy a black power terjedőben van és pedig elsősorban a néger fiatal­ság körében. A néger lázongásokat vizsgáló elnö­ki bizottság tagjai a fehér Amerika elleni gyűlölet félreismerhetetlen terjedésével és intenzitásának fokozásával találkoztak. Egy detroiti néger lel­kész például megrótta a néger szülőket, hogy cser­ben hagyták gyermekeiket és nem voltak kint az utcán, hogy ablakokat verjenek be és harcoljanak a rendörök ellen. Ugyanez a lelkész Carl Rowan kiváló néger publicistának a gerilla-háború lehe­tőségéről beszélt. Rowan azt írja, hogy égnek állt a haja a szörnyű gyűlölet hallatára. Ugyanez a bizottság megdöbbentő nyomokat fedezett fel, hogy egyes black power csoportok gyűlölet-hadjáratát vörös kínai és más kommu­nista pénzzel támasztják alá. A fiatal vezérkék beszédeiből ugyanazok a szólamok üvöltenek, mint a jenki imperializmust elátkozó vörösök be­szédeiből. A fekete nacionalista mozgalom egyre inkább a helyi kommunisták és rajtuk keresztül, de közvetlen kapcsolatok révén is, külföldi — el­sősorban kínai és kubai — kommunisták kezébe csúszott át. Che Guevara kubai kommunista ka­landor halála után részvéttáviratot intéztek a csa­ládjához. Szerintük ez a gyilkos kalandor fekete forradalmár volt, akit a fehér imperialisták gyil­koltak meg. Stokely Carmichael és Rep Brown külföldi út­jait és beszédeit nyílt hazaárulásnak tekintenék mindenütt a világon, kivéve az öngyilkos türelmű Amerikát. Nem vitás, hogy nagyvárosaink útjain elöbb­­utóbb megjelennek a fekete gerillák, akiket fegy­verekkel, géppuskákkal, bazookákkal, kézi gráná­tokkal lát el a nemzetközi kommunizmus. El lehe­tünk készülve arra, hogy a jövő évi hosszú, forró nyáron szabályos délvietnami hadműveletek foly­nak le a mi aszfaltdzsungeleinkben is. Mindez végtelenül riasztó és nyugtalanító. Nem csupán maga a harc miatt, amelynek sok ártat­lan feke és fehér esik majd áldozatul, hanem el­sősorban a szörnyű — értelmetlensége miatt. Mert egyszerűen nem hiheti az ember, hogy akár ezek a forrófejű fiatal négerek is komolyan gon­dolnák, hogy átvehetik az uralmat Amerika fölött. De ha ők maguk sem hiszik komolyan, mi a cél­juk egy véres gerilla-háború felidézésével, ami egy még véresebb polgárháborúvá szélesedhetik? Nem lehet más céljuk, mint tehermentesíteni a vietna­mi frontot és előkészíteni — nem a néger, ha­nem — a kommunista hatalmi átvételt Ameri­kában. A kérdést — mielőtt golyóval kapnánk rá a vá­laszt — már most fel kell tennünk: meddig tűri a kormány ennek a szervezkedő lázadásnak cini­kusan nyilt meghirdetését? Meddig vár még és amikor cselekedni fog, mit akar tenni? A probléma megoldására szomorúan csattanó útmutatást adott a néger atléták egy kisebb cso­portjának állásfoglalása. Vagy hatvan néger atléta kimondta, hogy nem vesz részt az 1968. évi olim­­piászon — amerikai zászló alatt. Legtipikusabban Tommie Smith, a San Jósé College rövidtávfutója fogalmazta meg az állásfoglalást, amikor nem csak atléta karrierjét, hanem életét is felajánlotta „az elnyomás és igazságtalanságok enyhítésére, amit népe Amerikában elszenved”. A kiváló futó ösz­töndíjjal — a fehér emberek adójából kihasított ösztöndíjjal — tanul, fut és politizál a College-ben. Mi a különbség a fehér ember olimpiászán és a fehér ember egyetemén való részvétel között? Nehéz ezt megérteni. Azaz csak nekünk nehéz. De egy másik néger atléta, Charley Greene, hatszo­ros futőbajnok szóról-szóra ezt mondta: „Ez az egész arra a kérdésre redukálható: amerikai-e az ember, vagy nem? Én amerikai vagyok, tehát to­vábbra is futok Amerika színeiben!” Igen, ez a kérdés: ki amerikai és ki nem az? Ha valaki nem érzi magát amerikainak, sőt ellensége Amerikának, mit keres Amerikában? Az ilyenek számára — és mindegy, hogy feketék vagy fehé­rek — az egyetlen becsületes megoldás az, hogy kivándorolnak Amerikából. Elmennek oda, ahol otton érzik magukat. Legyen az egy kommunista paradicsom, vagy az anyaország, Afrika, az ilye­neknek ott a helyük. Afrikában most próbálkozik a néger faj szebb, jobb és önálló társadalmi és gazdasági szerkezet megteremtésével. A közgazdasági, nevelői, orvosi, mérnöki, közigazgatási, stb. szakemberek légiói hiá­nyoznak. De hiányzik a szakmunkás, az egyszerű munkás, sőt a világklasszisú atléta is. Miért nem megy oda a fekete nacionalista segíteni, építeni, jövőt teremteni saját anyjának, Afrikának? Óriá­si lelkesedéssel fogadnák a hazatérő gyermeket. Miért nem megy ez a gyermek az amerikai nyo­morból, megkülönböztetésből, állandó megalázta­tásból a szabad Afrika gazdag lehetőségeibe, tel­jes egyenlőségébe, emberi méltóságába? Ez lenne a faji lelkiismeret és népi odatartozandóság első, természetes mozdulata. Olyan egyszerű a kérdés, csak el kell dönteni: ki nem érzi és ki érzi magát amerikainak! Aki nem amerikai, az menjen el. Senki sem tartja vissza. Aki amerikai, az maradjon itt. Mindenki örülni fog, hogy köztünk maradt. Biztos, hogy még a fehéreknél is jobban örül­ne a zömében tisztességes, hazafias gondolkodá­sú, dolgozni kívánó amerikai néger, ha megszaba­dulhatna a tüzet okádó, néger otthonokat felége­tő, néger életeket veszélyeztető forrófejűektől. Aki afrikainak érzi magát — oda is tartozik. Strom Thurmond, Dél Karolina szenátorának megdöbbentő analízise a magyar helyzetről A tudományos cikknek is beillő beszéd magyar fordítását a MSZTI bocsátja az amerikai magyar nagy­­közönség rendelkezésére: Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának naplója (Cong­ressional Record, Senate, October 25, 1967, S 15329/A a következő feljegyzést közli: „Szovjet-Magyar Kapcsolatok, — 1967. október 25. Mr. Thurmond: Elnök úr, 11 év­vel ezelőtt ezen a héten a magyar nép feltámadt a kegyetlen szovjet rendszer ellen, mely vasmarokkal szorította országukat... A Nyu­gat bűnösként áll, mert elmulasz­totta azon a héten, hogy kövesse az emberség szőlítását. Ma azon­ban nem a múltról akarok beszélni. Ma a jelen a legfontosabb. Minden oldalról hallunk állításokat, hogy 1956 terrorja elenyészett, hogy 1967 magyarországi kommunista rendszere enyhül és lassan függet­lenné válik a Szovjetuniótól. Elnök úr, azok, akik ilyen állításokat tesznek, azok nem ismerik a jelen­legi magyar helyzetet. Ki akarom emelni azt, hogy csak a múlt hó­napban, 1967. szeptember hetedi­kén a magyar bábkormány aláírt egy barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt a Szovjetunióval. Ebben az egyezményben Magyarország el­kötelezte magát, hogy további húsz évre megmarad Szovjet csat­lósnak ... A szerződés bizonyítja, hogy Magyarország teljesen integ­rálódott politikailag és gazdasági­lag a Szovjeteunióval. Moszkva mint meghódított népet kezeli Ma­gyarországot, aki tisztelettel tarto­zik mesterének. A feltételek annyi­ra megalázóak és annyira Magyar­­ország érdekei ellen vannak, hogy nehéz elképzelni, hogy a kommu­nista uralkodók nyilvánosságra óhajtották hozni. Az új gazdasági törvényhozás, mely 1968. január 1-én lép életbe, mutatja az árat, amit Magyaror­szág kénytelen lesz fizetni urai­nak ... Rá kell mutatni először ar­ra, hogy a magyarországi kommu­nista párt felső vezetését Moszk­va választotta és képezte ki... Az új szerződés kilenc fejezetből áll... az „örök barátság” a két ország között „a szocialista nemzetközi­ség szilárd alapjára építve” van ki­hangsúlyozva a bevezetésben ... A negyedik fejezet kötelezi mind­két felet, hogy a szocialista világ­rendet erősítsék és segítsfk azo­kat a nemzeteket, melyek „felsza­badultak a gyarmati uralom alól és a nemzeti függetlenség és szu­­verénitás útján haladnak.” A var­sói egyezményt az ötödik fejezet említi... és a magyar politikát még szorosabbra köti, mint az­előtt, a Szovjetunióhoz és csökken­ti a lehetőségét bármiféle eredeti kezdeményezésnek az európai szín­téren. A hatodik fejezet az „egyé­ni és kollektív önvédelem” alapján ... jelenti, hogy szovjet csapatok kétséget kizáróan Magyarország földjén fognak maradni... A ta­nácskozás kötelezettsége fontos nemzetközi ügyekben ... van meg határozva a hetedik fejezetben. Ez a megállapodás azonban sokkal to­vább megy, előírva azt, hogy a fe­leknek „közös szempontok szerint kell cselekedni, mely egyhangban van a közös érdekkel”... A hiva­talos kommunista lap vezércikke szerint a szerződés ... „megváltoz­tathatatlan kötelességvállalás, ami hozzátartozik a mi szocialista nemzeti létünk alappilléreihez” ... Annak a ténynek nyilt beis­merése, hogy a jelenlegi rend­szer létezése a Szovjetuniótól függ, egyike a ritka elszólá­soknak, nyomtatásban megje­lenve Magyarország kommu­nista kormányának hivatalos lapjában. A szerződés aláírása után Ká­dár János köszönetét fejezte ki a Szovjetunió segítségéért 1956-ban, és megígérte a magyar kormány legteljesebb együttműködését a Szovjetunióval. A magyar gazda­sági élet függősége a Szovjetunió­tól megnövekedett... A külkeres­kedelem árrendszere a két ország között nem került nyilvánosságra, bár köztudomású, hogy ez mindig megkülönböztetést tartalmazott Magyarország rovására. De a Szov­jet import-export aránya világo­san mutatja, hogy az egész magyar gazdasági élet a nagy partner ké­­nye-kedvére van kiszolgáltatva... A magyar gazdasági élet teljesen megbénítható, ha a Szovjetunió ve­zetői elhatározzák, hogy felfüg­gesztik a nyersanyag és energia szállítását. A Magyarországba irá­nyuló szovjet import 67.8 százalé­ka nyersanyag és félkész áru. Ma­gyarország nyersolajszükségleté­nek 85.1 százaléka, elektromos energia szükségletének 76.8 száza­léka, gyapotszükségletének 49,5 százaléka a Szovjetunióból szárma­zik. Magyarország a Szovjetbe ex­portálja gép és finommechanikai ipari termelésének több, mint felét és a gyógyszeripari termelés két­harmadát. A magyar bauxitterme­­lés vezet Európában, de a bauxi­­tot a Szovjetunióba szállítják fel­dolgozásra és az aluminium — ott­honi felhasználásra, visszakerül Magyarországra a világpiaci árnál jóval drágábban. Ugyanakkor a Szovjetunió olcsón adja el az alu­míniumot Lengyelországnak, hogy a katonai gépezet számára repülő­gépeket építsenek. Ráadásul ezek­hez a méltánytalanságokhoz, Ma­gyarországnak csatlakoznia kellett a Comecon hoz, mely tagjainak gazdasági életét ellenőrzi. A Come­con végrehajtó bizottságának elnö­ke a Szovjetunió képviselője. To­vábbi magyarázat ehhez nem szük­séges. Hazai fronton a vezetőség és a népesség többségének fő aggodal­ma „az új gazdasági rendszer”, mely 1968. január elsején lép élet­be... Az új gazdasági rendszer annak a felismeréséből indult ki, hogy a szovjet mintára felépített, teljesen központosított gazdasági szisztéma a csőd szélére vezette az országot. A majdnem teljesen szo­cializált mezőgazdaság pedig nem tudja élelemmel ellátni az orszá­got, mig a múltban Magyarország nagy mennyiségben tudott expor­tálni mezőgazdasági termékeket. A tervgazdálkodás szabályainak megfelelően a termelési terveket a kormányzat legmagasabb fokán készítették elő az egész ország szá­mára. Az új rendszer szerint a fel­mondás a vállalatvezető elha­tározásától fog függni... Amikor a vállalatvezetők a kor­mány részéről a legnagyobb nyo­más alatt fognak állni, hogy profi­tot mutassanak fel és a munkaerőt a lehető leghasznosabban foglal­koztassák, ez az (elbocsátási) jog jelentős számú dolgozó elbo­csátását fogja eredményezni, és a munkásság nagy része esetleg csak olyan területen fog találni el­helyezkedést, ahol szakképzettsé­gük és tapasztalatuk nem érvénye­síthető, azaz alacsonyan fizetett, a szó szoros értelmében vett kétke­zi munkában. Ebben a helyzetben természetesen a politikai nyomás még nagyobb szerepet fog játsza­ni, mint eddig. Egy párttitkár a kö­vetkezőkben fejezte ki a kommu­nista pártszervezetek szerepét a tervekkel kapcsolatban: Elképzelhetetlen, hogy a káde­rek kiválogatásában, előlépte­tésében és elbocsátásában, a normák megállapításában a gazdasági vezetők ne kérjék ki és ne fogadják meg a párt és szakszervezetek vélemé­nyét. A kommunista kormányzat nvn­­dig büszke volt, hogy munkaruhá­zat, gyermekek gondozása a gyári óvődákban, a munkahelyeken való étkezés, az üdülők használata, stb. vagy ingyenes volt, vagy csak egy csekély összegbe került a dolgo­zóknak. A jövőben a dolgozók ezeknek a szolgáltatásoknak teljes ellenértékét meg kell majd térít­sék. Tekintetbe véve azt a tényt, hogy az új gazdasági rendszerben a szükségleti cikkek és szolgálta­táson árát az előállítási ár és a nye­reség alapján állapítják meg, ezért az összes árak emelkedni fognak, a szociális juttatások megszünteté­se még lejjebb fogja süllyeszteni a már jelenleg is alacsony életszín­vonalat. Ugyanakkor nincs remény arra, hogy a munkabérek emelked­nének ... Az életszínvonal hihetet­lenül alacsony. Hivatalos statiszti­kák szerint 1964-ben egy dolgozó átlagos összjövedelme 12,762 fo­rint volt, míg ugyanabban az év­ben az átlagos szükséges kiadás egy személyre 13,437 forint... A ... brings you a vast improvement in the re-creation of music! NO TUBES Because highest-reliability space-age Solid-State Components replace all “tubes” and damaging heat, they’re guaranteed 5 years, other parts 1 year, replaced by us if defective in normal use. We also provide free service for the first 90 days. Now—your records can last a lifetime! Exclusive Mkromafic ‘Pfader with Diamond Stylus bamsfae* discernible record and styfows wear. This outstanding j Magnavox value include*) j glorious Stereo FM, noise-fire«» drift-free Monaural FM, phw ; powerful AM radio; 15-watts undistorted musie power; two 10' speakers with coaxial tweeters. Glid­ing top panels give easy access to record player and all controls without disturbing top-of-set accessories. COME IN—see our wide selection of magnificent Magnavox Solid- State Stereo Portables from 69 90 Newberru RADIO COMPANY «U 3401 S. Kingshighway VE. 2-2050 — FREE PARKING — paraszt még jobban ki lesz szolgál­tatva az állam kénye-kedvére. Elnök úr! Figyelmeztetni akarom kollégáimat, hogy az a Magyaror­szág, amiről beszélek a ma Ma­gyarországa. Ugyanaz az ország, amely állítólag a függetlenség és a kulturális szabadság útján halad. Azok, akik ilyen megállapításokat tesznek, egyszerűen nem realisták. Ezek a vágyaikat fejezik ki és nem veszik a tényeket figyelembe. A* általam ma előadott információt egyenesen kommunista források­ból merítettem. Ezek a valódi té­nyek, melyeket figyelembe keH vennünk, ha a magyarországi kom­munizmust ki akarjuk értékelni. Tizenegy évvel azután, hogy * Szovjet elnyomta a magyar forra­dalmat, változatlanul a kommunis­ták a helyzet urai.” Európai menekült táborokban 1653 magyar tartózkodik Az amerikai kéoviselöház ((Hou­se of Representatives) bevándorlá­si és állampolgársági (immigration and naturalization) bizottságának tagjai végig járták az európai tá­borokat, hogy a helyszínen tájéko­zódjanak a menekültek sorsáról. A kommunista országokból me­nekültek száma ez év első hónap­jában hatezer volt, augusztus 31- én 1653 magyar tartózkodott a kü­lönböző táborokban; Ausztriában 674, Németországban 545, Olaszor­szágban 330, Görögországban és Középkeleten 12 és a többi euró­pai országban 92. A Washington Post bécsi tudó­sítója, Dán Morgan azt jelentette november 28-án, hogy 1967 első kilenc hónapjában 1014 keleteuró­pai turista maradt vissza illegáli­san az osztrák fővárosban, főleg magyarok és csehszlovákok. Auszt­ria ENSZ delegátusa arról infor­málta a főtitkárt (nov. 21), hogy évente háromezer menekülttel szá­molnak a kommunista országok­ból, elhelyezésükre megfelelő szál­lásokat építenek. Ugyanakkor az ENSZ szociális, humanitárius és kulturális bizottsága 78:0 szavalat­tal meghosszabbította újabb öt év­re a menekültügyi főbiztos műkö­dését. Tizen tartózkodtak a szava­zástól, a szovjet tábor tagjai, köz­tük a magyarországi megbízott is. Ezek azonban anyagilag nem já­rulnak hozzá a menekültügyi fő­biztosság humanitárius tevékeny­ségének biztosításához. (FE) MEGHALT KOSZTOLÁNYI DEZSÖNÉ A farkasréti temetőben barátok és tisztelők mély részvétével bú­csúztatták Kosztolányi Dezsöné Görög Ilonát. Ravatalához nagy számban jelentek meg az iroda­lombarátok is, hiszen az elhunyt az irodalom munkásaként is te­vékenykedett. Az írószövetség nevében Vas István, a Pen Club részéről Rónay György búcsúzott az elhunyttól, a barátok utolsó üdvözletét Deve­­cseri Gábor tolmácsolta.

Next

/
Thumbnails
Contents