St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-12-15 / 25. szám

8

★1967. DECEMBER 15.

ST. LOUIS ÉS VIDÉKE

MIKSZÁTH KÁLMÁN NOVELLÁJA

Egy éj az Arany Bogárban

(3. folytatás)

Matykó régi ismerőst talál a losonci kocsisban.

— Hopsza, Gregor! Hogy kerülsz ide, öreg cimbora?

— Zólyomba viszem az uramat, a losonci Bíró Istvánt, kocsis vagyok most nála.

— De hiszen kanász voltál azelőtt.

A Gregor vidám arca elborult, sőt mintha a szemei is megnedvesedtek volna, vagy hogy még a zúzmara olvadt a pofáján.

— Borzasztó ragályos betegség ütött be köztük a nyáron. Óh, Istenkém. Mind kidöglöttek. Óh, a szegény sertések. Egy hét alatt, mind, mind. Egyedül én maradtam életben.

— No semmi az — vigasztalta Matykó. — Fogy az elemózsia, de fogynak az evők is. Ma délután lent voltam a pincében, letettem a fülemet a földre, hallgatőztam, hát ugyancsak ágyúztak valahol nagyon messze. Sok derék legény ott hagyhatta a fogát megint. Mit gondolsz, kenyeres?

— Nem bánom már én, — felelte a losonci ember bánatos, nyöszörgő hangon — ha ők nincsenek többé!

— Jó, jó, hanem azért meginnál egy itce bort a találkozás örömére, ha volna. Ügy-e Gregor?

Gregor szomorúan biccentett * fejével.

Matykó kihúzta a tallért a zsebéből és fölhajította vidáman egyszer-kétszer a levegőbe, elfogva azt, mint a labdát.

— Nincs itt szegénység, atyámfia. Ügy élünk itt, a legyek vendéglőjében, mint a pókok. Csak Jönne már az a Zsuzsi, hogy bort adjon. Igaz ni, Klacskáné nénémasszony, tegyen fel egy kis meleg vizet a tűzre, a Zsuzsi üzeni, mindjárt bejön.

A szakácsnő föltette a meleg vi*et, de már forrni is kezdett és Zsuzsi még mindig nem jött.

— Mi lesz a vízzel, he? Mit tefyek bele, te Matykó? Nem mondta a lányom? (Zsuzsi a Klacskáné lánya volt).

— Azt gondolom, herbateát •kar magának főzni.

— De hiszen nem köhög.

— Én se vettem észre, de meglehet, eltitkolja.

— Szamár vagy, Matykó. A köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni.

— Mit tudom én? Talán az idegen asszonyság a Nr. 2-ből rendelt teát?

Klacskáné átöntötte a forró vizet egy nagyobb bögrébe és töltött bele egy kis hideget.

De Matykó már türelmetlenkedni kezdett.

— Elmegyek, megnézem, hol van.

Erzsa hamiskásan hunyorított Klacskáné felé:

— Benne van már a gebulya.

Klacskáné vállat vont, de azért

bosszantotta a célzás.

— Csak nem azt gondolod, fiam Erzsi, hogy értik egymást a Zsuzsival. Vagy hogy a Zsuzsi főztje a gebulya. A Zsuzsi szerencsés helyzetben van az Istentől. Ott éli világát az emeleten, ahol mészárosok, kereskedők, érdemes fiatal emberek fordulnak meg. Oda van állítva felhúzott puskával — mert szép az ábrázatja, a termete — egy vadaskertbe. Ejthet magának kis vadat, nagy vadat, ha ügyeskedik. Ha azonban ő mégis ürgeöntésre adná magát, hát akkor szamár.

Matykó pedig ezalatt a Zsuzsi után ment leskelödni. A kis kamrácska azonban üres volt. Matykó szíve megdobbant, erős nyugtalanság fogta el. Hátha a lengyel uraknál van?

Meg kell győződnie a valóságról; megrántotta a Zsuzsihoz vezető csengettyűt, s a falhoz lapult, leselkedve, honnan fog kijönni. Egy darabig semmi nesz. Ejnye, hol lehet? Ha jó járatban volna, elő kellene rohannia akárhonnan.

Hosszú, kínos percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással kinyílt a Nr. 2 és a Zsuzsi szoknyája megfehérítette a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent.

— Én vagyok, Zsuzsi —monda halkan.

— Hát mit akarsz? — kérdé ez kedvetlenül. — Te csengettél?

— Nem bírtalak bevárni.

— Úgy? — kérdé gúnyosan. — Hát mivégből akartál volna bevárni?

Matykó zavarba jött.

— Hiszen azt mondtad, hogy lejössz, hogy várjak rád, hogy tegyenek föl vizet__azt gondoltam...

— Ne gondolj máskor semmit

— vágott szavába a leány. — Nem szeretem, ha utánam leselkednek, érted-e? ... Pszt!? Megint hoz valakit az ördög!

Nagy ostorpattogás, csengés, bongás, lovak dobaja hangzott fel az utcáról.

— Utasok!

— No csak az kellene még!

Az utcára nyíló kis ablakhoz siettek. Hát éppen akkor állt meg a fogadó előtt egy négylovas szán. A lovak prüsszögve hányták-vetették a fejüket s kevélyen kapálták a havat.

— Tyüh, ez valami nagy úr lehet. Szaladj le, nyiss kaput, Matykó és mondd meg, hogy menjenek tovább, mert minden szoba el van foglalva.

Matykó újra vette a lámpást, Zsuzsi pedig felül várta, hogyan utasítja el őket. De csodálkozására a szánnal beálltak a kapuboltozat alá.

— Hát miért nem mondtad, hogy ninos szoba? — kiáltá le Matykóra a felső lépcsőről.

— Hiszen mondtam én, de ha nem hallgatnak rám.

Zsuzsi lefelé lépegetett a lépcsőn s látta, hogy a szánban egy őszhajú pap ül farkasbundában, a libériás kocsis mögül pedig csinos, karcsú hajdú ugrik le kardosán, tarsolyosam. No, ennek fele sem tréfa. Legalább is valami püspök lehet, ha még hajdút is tart.

— Jaj, kérem alássan, nincsen szoba — mondja a leány sajnálkozó hangon. — Óh, Istenem, Istenem, de kellemetlen.

— Lássa, hogy megmondtam?

— kerekedett felül a Matykó.

— Teremteni kell — szólt parancsokra a hajdú. — A nagyságos kanonok úr beteg és pihenni akar. Szedjék össze az eszüket, de szobának lenni kell!

— Ahol nincs. — jegyzé meg alázatosan Matykó — ott a király se vesz el az embertől.

— Kuss, te ember-vakarcs — födmedt rá a hajdú. — Ha még egyet szólsz, mindjárt levágom a fejedet.

S ezzel kirántva a kardját, nagy dühösen megsuhintotta a levegőben, hogy sziszegett, mint egy kígyó.

Matykó rémülten ugrott félre, a hajdú pedig még követelőbb lett.

— Mit tudom én, mit csináljatok, de azt megmondom, hogy szoba legyen. Lökjetek ki valakit az udvarra, mit bánom én, de ha az uramat el nem helyezitek, kardra hánylak és felgyújtom ezt a kalyibát. Gyere no közelebb, te kis leány, te talán mégis okosabb vagy, mint ez a tuskő.

Zsuzsi megszeppenve cihelödött lejjebb egy-két grádiccsal.

— Hát hány szobátok van, leányom? — kérdé a hajdú szépen.

— Három.

— És mind el van foglalva?

— Mind.

— Kik vannak bennök?

Zsuzsi elszámolta lelkiismeretesen.

— A Nr. 1-ben két legyei úr alszik.

— Miféle szalmájú emberek?

— Az egyik gróf közülök.

A hajdú a fejét vakarta és káromkodott. Bizony nem illendő egy főpap szolgálójától.

— No, az már baj, ha gróf az egyik. Akkor csak hadd maradjon a vackában. Hát a másik szoba?

— Ott egy kereskedő alszik az asszonyával, meg a kisasszonyával.

— Vigye el őket az ördög! Hát a harmadik szoba?

— Ott volna egy üres ágy, de a másik el van foglalva.

— Ki fekszik benne?

— Egy asszonyság, — feleli Matykó, — aki most egy órája jött és csak imént feküdt le.

A hajdú dörmögött valamit, aztán a kanonokhoz hajolt és halkan németül tett neki jelentést. Néhány mondatot váltottak egymással. Alkalmasint azt indítványozta a hajdú, hogy menjenek a szomszéd állomásig.

— Messze van, — felelte a pap

— nem bírom ki odáig, nagyon fázom.

Zsuzsi, aki konyított egy kicsit a német szóhoz, ezt az értelmet vette ki a suttogásból és megsajnálta a szegény öreg papot.

— Talán a Nr. 2-ben meghálhatna a nagyságos tisztelendő úr.

A nagy zajra, csatarára a cselédszobából is elöszállingóztak volt a kíváncsiabbak.

Klacskáné keresztet vetett magára és nem állhatta, hogy meg ne dorgálja a leányát.

— Óh, te Istentelen pokol lánya, hogy nem félsz az Istentől olyat kiejteni a bűnös nyelveddel. Hogy hálna meg egy pap egy aszszonysággal! Óh, jaj, Istennek báránya, könyörögj érettünk!

A Zsuzska nagy fölénnyel mosolygott és a csípőjére tette az egyik kezét kihívóan.

— Tudom én, mit beszélek — szólt magát nyeglén rázogatva. — Ha elkárhozom érte, én leszek ott, nem kegyelmed.

A hajdú fürkésző tekintettel mérte végig a leányt.

— Hm, furcsa. Hát hogy gondolod azt, fiacskám, úgy, hogy az aszonyság átengedné a szobát?

— Csak az üres ágyat — vélte Zsuzsi, egy kissé elpirulva. — De nem tudom, hogy átengedné-e?

A hajdú valósággal összerezzent, nyilvánvaló volt, hogy gyanakodni kezd.

— És hát hogy jut ilyesmi az eszedbe, kis fruska? — firtatá aggodalmas arccal. — Van erre valami különös okod?

Most már a leány látszott megütközni a kérdésen. Ez a hajdú sejt valamit. De csakhamar összeszedte magát. Asszonyteremtés jobbban ért az ilyenhez.

— Ugyan no. Hát mi a szösz jussson eszembe egyéb, mikor csak az az egy üres ágy van?

Ez okos felelet volt, a hajdú gyanúját elfújta. Halkan, suttogva megint tanácskozni kezdett németül az urával.

— De nem lesz-e feltűnő? — suttogta a hajdú fejcsóválva.

— Kibánja most már? A szükség, — szükség. Isten neki! Csak igazítsa el, George!

Körülbelül ennyit lehetett kivenni. A hajdú most Zsuzsihoz fordult.

— Eredj hát fel, kis lánykám, és kérd meg azt az aszonyságot. Mondd meg, hogy a nagyságos főtisztelendő úr beteg, hogy keresztényi kötelesség s a többi...

— No, ez szép parádé! — dünynyögött közbe Erzsi érdes kacajjal.

A többi fehémép is összebújt nagy vigyorgással.

— Mit röhögtök, istentelenek,

— rivalt rájuk a hajdú — nem látjátok, hogy egy szent aggastyánról van sző. Takarodjatok be a lyukaitokba, de mingyárt.

Kis vártáivá visszajött Zsuzsi, hogy minden rendben van. Az aszszonyság beleegyezett, hogy a kanonok úr elfoglalja a másik ágyat.

Most tehát leszállt a kocsiról a fötisztelendő úr s miután Zsuzsi is, Matykó is kezet csókolt neki, Erzsi a lámpát vitte elől, Matykó pedig a hajdúval a táskákat cipelte utánuk.

A kanonok útközben utasításokat adott a hajdúnak, de milyen szelíd, kegyes a hangja! A hajdú tótul tolmácsolta Zsuzsinak:

— A lámpát hagyd künn az ajtónál, te leány. Önagysága nem kíván ott benn világosságot. Az csak zavarhatná azt a derék úrhölgyet, aki oly szíves volt iránta. Fogd meg a kezét és vezesd egyszerűen az ágyhoz. Sötétben akar levetkőzni.

Ügy is lett; a táskákat csak úgy találomra lökték be a szobába, zajt nem volt szabad csinálni. A kanonok maga is lábújjhegyen lépett be, jő estét se mondva; azt akarta, hogy jóformán belopja magát az ágyba. A Zsuzsi fogta a kezét, úgy vezette. De milyen kicsiny keze volt, mint egy gyermeknek. S hogy didergett, hogy reszketett a hidegtől. „Ez az öreg ember megfagyott volna, ha én nem vagyok”, gondolta magában Zsuzska.

S oda vezetvén őt az ágyhoz és a székéhez, amelyre ruháit rakhassa, ő maga is úgy tűnt el, mint egy árnyék, nagy megelégedéssel téve be az ajtót maga után, mint aki egy kényes feladatot oldott

« a

% Kellemes ünnepeket kíván a 2

I

I

I

1

i

George Renner & Sons

Funeral Home

120 No. Illinois Street Belleville, Itt 233-5400

206 So. Richland Freeburg, 111., LE 9-3121

I 8

I I

Kívánunk kellemes 8 I karácsonyt és boldog újévet |

J FREDMAN BROS. f

gFORNITURE COMPANY, INC. *

1 8

$ Complete Home Furnishings 8

$ 8 w 204-06-08 Eeast Main Street 4 8 »

| Belleville, Illinois |

meg sikeresen. Künn a hajdú járkált fel s alá katonás léptekkel, kivont karddal, mintha vártán lenne.

— Hát magának hol szorítsunk helyet éjszakára, hajdú bácsi?

— Én már csak így maradok, szesztricska, reggelig, méregetem a lépéseket.

Zsuzsi fejet csóvált s kackiásan selypíté, a szobája küszöbéről hátra fordulva:

— Ugyan mit őriz kend azon az öreg papon? Mintha karbunkulusból volna. Ne féljen, el nem lopják!

(Folytatjuk)

• FILM • SZÍNHÁZ • IRODALOM

FILM GAUGUINRŐL

A „földi Paradicsomot” kereste Gauguin, amikor a civilizációban mélyen csalódva, Tahitire költözött, s ott életműve legszebb darabjait megfestette. Most amerikai dokumentumfilm készül a nagy francia festő életéről, Martin Carr produkciójában, s ebből az egyórás filmből, amelyben megjelennek Gauguin Tahitin festett, legszebb képei, ki fog derülni, hogy a szigeten a művész korántsem álmai szigetét találta, hanem egy lármás zugát a világnak. Egy hamisított Édent, ahol a gyümölcs nem fán, hanem konzervdobozokban terem.

★

Eredeti Rembrandtnak bizonyult a röntgenvizsgálat segítségével egy eddig másolatnak hitt festmény a leningrádi Ermitázsban. A múzeumban így huszonhat Rembrandt látható.

★

Jean Louis Barrault rendezi a New York-i Metropolitanben Bizet operájának, a Carmennek új bemutatóját.

★

„Cover girl”-ök és Mannequinek inkább nőkből szoktak lelkesedést kiváltani, mint férfiakból. Általá ban túlságosan irreálisan személyesítette meg egy divatideált, jő messze a földi szépségtől, ami a férfiakat inkább zavarja, mint vonzza. Az új világsiker — Ve-;, ruschka — nem tudom tetszik-e az „erős nem”-nek, — mert a nőket ezúttal kissé meghökkenti. Veruschka ugyanis 193 cm magas és nem érdektelen, hogy cipöszáma 42. Különös módon Antonioni Blow Up című filmjében nem tűnt ennyire magasnak. Lélegzetelállítóan sovány (hogyan sikerül neki?) és mi tagadás, a lába nagy, nagy ... Furcsa, valószínűtlen, de óriásian dekoratív valóban — jól képviseli és személyesíti meg a divat bolond, bolond, varázsosan bolond világát.

r— “——j

I I

I Ezúton küldjük karácsonyi és újévi üdvözletünket

í I

| valamennyi magyar barátainknak és ismerőseinknek 1

t I

I PARIS CLEANERS I

i 1

Dyers & Laundry, Inc.

I I

g Clyne testvérek, tulajdonosok

I 1

g 309 East Main Street — 1100 East Main Street I

| |

g 46th & North Belt West 1

I Belleville, Illinois |

I_______ J

I 1

i t

I Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet! g

I FIRST NATIONAL BANK j

I of BELLEVILLE |

BELLEVILLE FULL SERVICE BANK I AD 4-0020

8--------------------------------------------------------------------------------------------------i j.

I Kellemes ünnepeket kívánunk r

magyar üzletfeleinknek |

I FIRST MUTUAL f

SAVINGS AND LOAN ASSOCIATION g 121 South Illinois Belleville, Illinois AD 3-0538

I------------------------------------------------------------------------------------------------1

t $

I Kellemes ünnepeket kíván |

f E. RENNH0FF AGENCY \

REAL ESTATE — INSURANCE — LOANS |

I 13 South High St. — Belleville, UL AD 3-466«

i-----------------------------------------1

f t

kellemes karácsonyt és boldog újévet g

3 BRIDGES & WARD 1

I DRUGGISTS, INC. |

122 East Main Street Belleville, 111.

Phone: AD 3-4513 g

I-----------------------------------------1

Kellemes ünnepeket kívánunk

1 WALKOHL DRUGS |

THE REXALL DRUG STORE

I 28 E. Main Street Belleville, Ul. 1

* Prescriptions our Specialty |

§--------------------------------------------------------------1

i *

I Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván: |

1 HIDEG PHARMACY, INC. 1

I Tulajdonosa a magyar |

| JOSEPH HIDEG

« 8601 W. Main St. — Belleville, 111. EX 8-4400 |

i 8

g Kívánunk kellemes karácsonyt és boldog újévet

I ARTCRAFT STUDIO §

8 g

g W. D. Karrigan

i 230 E. Main Street Belleville, Illionis |

i AD 3-2253 — AD 4-3904 %

t-----------------------------------------I

t \

i I

g Szeretetteljes ünnepi jókívánságainkat küldjük g

I GRIMM & G0RLY FLOWER & GIFTS |

I 8

Main at Charles AD 4-4455 Belleville, 111. §

g i

1------------------------------------------------------------------------------------------------1

g Kegyelemteljes ünnepeket kíván §

1 THE HOUSE OF SHARON I 1 FASHIONS I

SPORTSWEAR — SUITS — DRESSES — COCKTAILS 1 2216 W. Main St., Belleville, Itt. Tel.: AD 5-2535 I

I___________________________l

I 8

Kívánunk kellemes karácsonyt és boldog újévet

| The DIAMOND SALON 1

g BELLEVILLE’S FINEST JEWELERS I

I 8

128 East Main Street Belleville, 111. AD 5-3490 i

f.____________ 1 R