St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-11-17 / 23. szám

1967. NOVEMBER 17 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 8 ' '* MIKSZÁTH KÁLMÁN NOVELLÁJA Egy éj az Arany Bogárban Tót-Pelsőcz igénytelen városka Zólyom megyében, alig van any­­nyi lakosa, mint egy kisebb alföldi falunak. S ami van se városias. A pap, néhány mesterember, a bol­tos, a nótárius és a bíró járnak ka­puiban. A többi egyszerű paraszt­ság, mely nagyobbrészt angolul beszél. Mert megfordult a világ. Azelőtt latinul beszéltek a kapu­tusok agymás közt, hogy a parasz­tok ne értsék őket, most a parasz­tok beszélnek angolul egymás közt, hogy az urak ne értsék. Félszázaddal ezelőtt történt itt az elbeszélendő epizód az „Arany Bogárhoz” címzett vendéglőben, mely most is a régi karban áll, csakhogy most sárgára van me­szelve és „New-York városához” neveztetik. Akkor jó bort mértek benne, most gyalázatos pancsot, ami azonban a bogarakat illeti, bo­garak inkább most vannak ott na­gyobb számmal, mint azelőtt — az Igaz, hogy nem aranyból való bo­garak. Özvegy Huszák Sámuelné, a vendéglösné, nagy rendet is tisz­taságot tartott; a három vendég­szoba, mely az emeleten van, olyan volt mindig, mint a kristály, csak lent az ebédlőben panaszkod­tak a vendégek a sok légy miatt s Huszákné asszonyomnak innen maradt fenn egy mondása, amiből nyilvánvalóan kitetszik a szellem elsősége a többi múlandó dolgok fölött, mert Huszák Anna már harminc éve ott fekszik a völgy­ben, a temetőben; a kicsi, piros szobaleány, a Zsuzska, aki akkor itt sürgött-forgott kaczkiásan a kurta rokolyában, hasonlóképpen hamu már valahol; a poharak, tá­nyérok, amelyekből akkor ittak­­ettek, rég összetörtek bizonnyal, de Huszákné mondása még mindig él s minden nyáron felidéztetik a le­gyek szaporasága idején. — Hja, a legyek, a legyek! Leg­jobban megmondá azt a boldogult Huszákné, mikor a vendégei zak­latták, hogy mi lesz már ezekkel a legyekkel, melyek minduntalan belepotyognak az ételekbe, italok­ba? Hát mi lenne — pattan fel ősz elején erre vándorolnak majd a fecskék nagy seregekben s egy délután föleszik őket. Csúfságból aztán a „fecskék vendéglőjének” nevezték el a Hu­szákné fogadóját s még ma is így mondják Pélsőczön, dacára új, büszke címének. A fecskék vendéglője voltakép­pen nagyon hanyatlott újabban, vi­rágkorát özvegy Huszákné idejé­ben élte és azelőtt Most igazán csak a fecskék utaznak arra ke­resztül, de a régi jó időkben len­gyel urak jártak át sűrűn vadásza­tokra a magyar urakhoz s itt hál­tak meg, néha kártyáztak is nagy pénzbe, valamint a szülök is erre vitték leányaikat Besztercebányá­ra s fiaikat Selmeczbányára, az is­kolákba. Bor- és marhakereskedők váltig úton voltak s gavallérmód­ra viselték magukat. Azon a csikorgó éjszakán is, melyről történetünk szól, két len­gyel úr szállt ott, akik valami örökségi ügyben utaztak, de a nagy hideg miatt nem merték az útjokat folytatni. Meg kell adni, hogy mérges, kemény tél volt e tájon, — ezt Görgey bizonyíthat­ná legjobban, aki ott közel feküdt a bányavárosokban. Mert ugyanis az 1849-ik év elején vagyunk és még nem is sejtjük, hogy miképp leszünk a végén. Hja, bizony keresett emberré vált az idén úgy a kályhamester, Plesán József, valamint Kripuska a szűcs. De a szóbanforgó nap (ha jól tu­dom emlékezetből, január 7-ike) még e borzasztó télbe se illett be­le. Moszkvába való mulatság ez, — hogy fújná oda az ördög! Kivált este felé még talán a farkasok fo­ga is vacogott az erdőkben. A ve­rebek, sármányok holtan potyog­tak alá, amelyek nem voltak oko­sak a kazlakba és a házfedelek zsúpjába bújni. Az utca néptelen volt, csak egy­­egy eb csatangolt odakünn s szá­jából mint füstoszlop dőlt ki a me­leg pára. Mindenki behúzódott a hajlékába, úgy hogy az utazó egy kihalt városnak gondolta volna Tót-Pelsőczöt, ha nem füstölgőit volna minden kémény, jelezve, hogy bent, a hóval borított fede­l lek alatt, vidám tüzek pattognak s vacsora sül-föl és sistereg a bog­rácsokban, tepsikben. Maga az „Arany bogár” is csen­desebb a szokottnál; az ivóban, ahol a parasztok iddogálnak es­­tenkint, teljes sötétség van. A kri­minális hideg otthon tartja az em­bereket, pedig ha valaha, ebben az esztendőben érdemes kocsmába járni, mert ott szedi fel az ember a harci híreket. Egymást keresztező utasok hozzák. Akik jobbról jön­nek, a német táborról tudnak hí­reket, akik balról jönnek, azok a magyarokról mesélnek egyet-mást. De az ivóban még nincs senki. Csak az extraszoba ablakai van­nak kivilágítva s az itt szorult utazó vendégek ülnek körül két asztalt: egy losonczi família, férj, feleség és egy kisasszony lakoda­lomra mennek Zólyomba, de éjsza­kára itt maradnak és a középső háromágyas szobát foglalják el az emeleten, a másik asztalnál két lengyel úr ül, akik szintén csak reggel utaznak el Lest felé. Mindezt látni lehetne kívülről is, ha az ablaküvegek nem volnának erősen bevonva jégvirágokkal, de így már csak legjobb lesz beljebb kerülni. Pompás világ ez itt egé­szen, derült, barátságos, nyájas ar­cok, nyájas gyertyafény (de a leg­nyájasabb a nagy zöld cserépkály­ha), fölséges rostélyosillat szállong a levegőben s ingerlő szoknya-su­hogás támaszt hüs áramot, amint a szép, gömbölyű Zsuzsi leány sü­­rög-forog, futkosva szerteszét az italokkal és ételekkel. Maga Hu­szákné asszonyom is ott látható, de ő legfeljebb igazít valamit a te­rítéken, vagy elkoppantja a gyer­tyák hamvát, vagy a mindenütt lá­­batlankodó kutyát rúgja meg: „Csiba te, Garam”. Tisztes kiné­zésű, katonás tartású, szikár asz­­szony, parancsoló tekintettel, mint egy ezredes. Amellett valóságos művészettel tudja megbabonázni a vendégeit, hogy azok mindgyárt otthon higyjék magukat. Hol ah­hoz kerül, hol ehhez kerül, leül melléje s bizalmas beszélgetésbe ered vele, legyen az bármily ma­gasrangú uraság vagy úrhölgy. Ütőn, picinyke városban, ahol egyetlen vendéglő van, senki sem elég előkelő arra, hogy a vendég­­lősné iránt gőgös lehessen. Ma is felváltva járta a két asz­talt, magával vive a guzsaját is. Leült a losonczi famíliánál, hol a Párizsban 81 éves korában meg­halt Jussupoff Félix herceg, aki 1916-ban, a szentpétervári palota­forradalom idején meggyilkolta Rasputin, a cár és a cámé kegyelt­jét, hogy az uralkodópárt kivonja „az ördögi szerzetes” igen káros befolyása alól. A cár és cámé szentként tisztel­ték a Szibériából származó, írni és olvasni is alig tudó egyszerű szer­zetest, akitől egyetlen fiúk, a vér­zékenységben szenvedő Alex cáre­­vics, trónörökös megmentését vár­ták. Rasputin tényleg többször el­állította a cárevics vérzését, ami­kor az orvosok már lemondtak róla. Nagy befolyását politikai célok­ra használta fel és hamarosan nemcsak a dumának nevezett par­lamentet, hanem a nagyvezérkart is szembeállította az uralkodó pár­ral. Jussupoff és baráti köre ilyen körülmények között határozta el MGR. BONGIANNINO, a vatikáni államtitkárság megbízásából tavasszal Ma­­ggyarországon járt. Az Egyházügyi Hivataltól en­gedélyt kapott arra, hogy az ország egyik püspöke meglátogathatja a börtön­ben élő, az esetek többsé­gében papi hivatásuktól fel­függesztett papokat és bre­viáriumot is lehet nekik ajándékozni. A rokonok ál­tal továbbított breviáriu­mokat azonban a hatósá­gok nem kézbesítették és valamennyi visszaérkezett a feladóhoz. holnapi lakodalom felől kérdezős­ködött s egy pár kedveskedő szót mondott a csinos fitos orrú sző­ke leányzónak, aki nyoszolyó-le­­ány lesz a holnapi menyegzőnél. Majd a lengyelekhez telepedett át. Közben kiszaladt a konyhába, ahol hamarosan felpofozta a szolgáló­kat. A lengyeleket is ismerte s tudta, mi járatban vannak. A fiata­labbik valami gróf Kozsibrovszky, az idősebbik nyilván a fiskálisa. Örökséget mennek felvenni Nóg­­rádba. No, istenugyse, ráfér a sze­gény Kozsibrovszkyra. Csak aztán meg is kapja. Mert meghalni most könnyű, de írni nehéz. Már pedig, míg egy örökséget kikap az ember, ahhoz sok aláírás, tömérdek vég­zés és sok irka-firka kell. Mindamellett gratulált a gróf­nak, aki kedélyes, vidám fickó volt, előkelő tartású, mint egy angol peer, de amellett elbájoló fesztelen­séggel tudott fecsegni, mint egy párizsi gamin. — Ostobaság, nyanyuska. Jed­­na mucha psovi! Egy légy egy ku­tyának. Azaz, hogy én bennem hat kutya lakik. — No, ezer hold szép terület — ellenveté Huszákné. — Mit ér az, nyanyuska, egy úr kezében? — mondá a nagyzolő Kozsibrovszky az orrát fintorgat­­va. — Nem érdemes érte eljönni, ilyen téli időben. De mit csináljak? Hiszen halálosan úeom magam. Hát útra keltem, nem az örökség miatt — bagatell — hanem, hogy talán lőhetek azon a skvarkán va­lamit Mert annyira únom magam... — meg kellene házasodnia, gróf űr! — Ah, Isten ments! Hiszen az asszonyok oly unalmasak (és ásí­tott a nemes gróf, hogy az állkap­­cái szinte a füléig húzódtak.) — Talán a gyomra rossz? — Nem, nem, nyanyuska, — fe­lelte a gróf fájdalmas, nyöszörgő hangon — egész életemben ilyen voltam. Semmi se érdekelt. Alles ist so langweilig. Már a dajkám te­je is végtelenül untatott, valami mást szerettem volna tőle kérni helyette, de nem tudtam még be­szélni. Ah, szaperlott! Kicsoda az a csinos izé? — Az egy losonczi gazdag ser­téskereskedőnek a lánya — susog­ta Huszákné. — Pfuj — borzongott meg Ko­­zsibovszky. — Nagyon haragszom a sertéskereskedőkre, illetőleg a magát Rasputin meggyilkolására. Meghívta a palotájába és előbb mérget adott be neki és amikor ez nem használt, háromszor belelőtt. A rendkívül szívós Rasputin még ezután is ellenállt és bírókra kelt a herceggel, aki végül is agyonver­te és a Néva folyóba dobatta. Néhány héttel később kitört a forradalom, amely véget vetett a cárizmus uralmának. A cár és a cárné még akkor is abban a hi­­szemben volt, hogy mindez azért történt, mert Rasputin már nincsen a körükben. A bolsevizmus uralomra jutása után Jussupoff Párizsba menekült, ahol vendéglőt nyitott és abból él­degélt. A világ közvéleménye ak­kor hallott róla utoljára, amikor New Yorkban másfélmillió dollá­ros kártérítést kért a Columbia Broadcasting system televíziós ál­lomástól, amely azt állította, hogy a nőbarát Rasputint Iréné nevű fe­lesége csábította a palotájába. Ke­resetét elutasították. sertésekre. Egyébiránt mindegy a kettő ... Ah, milyen esetem volt, nyanyuska, milyen csalódásom, azt meg kell hallgatnia. Ügy körülbe­lül három éve nagyon előfogott a spleen. Tudja, egy betegség, ami az angol lordokról ragad ránk mágnásokra. Was soll ich machen? Egy ideám támadt, hogy átmegyek látogatóba a nagybátyámhoz, kinek szintén és vagyok az örököse. (A barátjához fordult.) Weisst du, zum Kobelinski in Amerika. Csinos te­rülete van ott az onklinak (megint a barátja felé fordult). Von Hud­son bis Mississippi. Az önkii azon­ban kedvetlen és unalmas volt, mert huszonötzer lova döglött meg azon a nyáron. Csupa fajlo­vak. A legjobb szülőktől, brúder. Aber noch vierzigtausend geblie­ben. Nem bírtam két napnál tovább nála lenni. Mondtam neki: „lass mon eher oncle!” Fenyegetett, hogy kitagad, ha nem mara­dok. Hát jó, tagadj ki, de én egy óráig se tudok tovább élni egy vi­lágrészben, ahol nincs arisztokrá­cia. Unmöglich. Visszajöttem hát Csikágőn keresztül, ahol egy pár angol barátommal találkoztam, — egyébiránt egytől-egyig unalmas fickók. Hát amint ott őgyelgek ve­lők az utcán, hová visz minket az ördög? Egy cirkuszba. Aber lang­weilig! Lovak, clownok, lovarnők, alle sind langweilig. Már éppen menni akartunk, amikor elővezet­nek egy disznót s az hegedülni kezd, so wie ein Csermák. Diable! Das ist sehr interessant! Hallga­tom, tapsolok s odakiáltok neki: „Jesztye Polska nye zginula”, de nem akarta eljátszani. Mindamel­lett grossartig az egész s extázis­bán rohanok, hogy felkeressem a cirkusz-igazgatót. Egy kopasz ap­ró emberkéhez vezetnek. Ön a di­rektor? „Igen, én vagyok Smith di­rektor.” „Mi annak a sertésnek az ára?” „Tízezer forint, uram.” Ki­nyitom a tárcámat, kifizetem neki a tíz ezrest és elrendelem, hogy küldje el a sertésemet a hotel Wa­shingtonba, ahol szállva vagyok. „És mi a szándéka vele?” kérdi a direktor, Hát az ördögbe, mi egyéb, mint hogy megeszem és megven­dégelem belőle a barátaimat. Mert egyikünk se evett még eddig mű­vész-húst .. No hát el is küldte ezek után, le is ölettem és a sza­kács elkészítette másnap a diné­hez. Tudja, Schweins-Caré mit Kraut. No, mit szól ehhez, nya­nyuska? — Hát én csak azt mondom — kiáltott fel fejcsóválva Huszákné, ki mint minden asszony, csodála­tosan tudott hívő képeket vágni, — hogy Isten ellen való vétek azt a tömérdek pénzt elszórni. Hogy van hozzá lelke? Kozsibrovszky pedig édesdeden mosolygott, szerette, ha megbot­­ránkoznak a pazarlásain (melyek, fájdalom, úgyis csak képzeletbeli­ek valának), élvezte tehát a Hu­szákné kifakadását s amint az fel akart kelni, hogy távozzék, visz­­szaeröltette a székbe. (Folytatjuk.) 59 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. - TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL. Oxigénnel ellátott mentökocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor 1 Meghalt Jussupoff herceg, Rasputin gyilkosa TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA; COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együtt járó költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modern kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY St. Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. WM. C. MOYDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, TULAJDONOS 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO. PHONE: PRospect 2-0401 MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2161 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4880 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolőhely. Ambulance Service 2906 Gravois - PR 2-3000 - St. Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker HI, President — Mrs. Frank E. Frederick, Sec’y Emil Wacker, Jr., Vice President — Clarence Wacker, Treas. WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modem léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 ............................................................................ Always there... with your help YOUR RED CROSS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents