St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-11-03 / 22. szám

— ------ 1967. NOVEMBER 3. — ST. LOUIS ftS VIDÉKE £_____* (Folytatás a 4. oldalról) detektívnek adja át a parancsát, függessze fel a szolgálatát és fo­gadja el a grófnő vacsorára szóló meghívását. Erre már mi mást te­hetett a detektív, az utolsó parancs az érvényes és ahogy hivatalos nyelven mondani szokták, a szol­gálatból lelépett és a szárnysegéd­del felment a jól fütött lakásba, ahol már várta a szépen és dúsan megterített asztal. Bemelegítőül konyakot kapott. Nem pohárkával, hanem egy három csillagos francia konyakos üveget tett eléje a fel­szolgáló inas. Három pohárkával gyorsan megivott, mire elgémbere­dett tagjaiban kellemes bizsergést érzett. Vitték a forró tyúkhúsle­vest, halat, sülteket, sajtot, süte­ményt. Nem volt nagyétkű, inkább csak csipegetett. Kedvenc italát, egy régi évjáratú rizling bort tet­tek eléje, amelyet gyorsan elfo­gyasztott. Nem tudta, hogy másik­kal is vittek, vagy talán már a harmadik üveggel itta, de nagyon jól esett minden pohárral. Ki tud­ja, mi okozta, a meghívás szívé­lyessége, a dermesztő hideg, vagy pedig, mert kiéhezett, meg is szom­jazott, de valószínűbb, mert szo­kása ellenére a kelleténél többet A béke Nem csak ijesztő, hanem tra­gikus is, hogy az amerikai közéle­tet, sőt lassan már a közvéleményt is milyen béke-pánikba sodorta az okos, ügyes és kitartó propagan­da. A professzionalista pacifistákat, humanistákat és az elefántcsont­torony többi cellatársait mégcsak megérti az ember. Ezek valami­lyen együgyű megszállottsággal vallják, hogy minden háború elke­­kerülhető, csak hagyni kell győzni az ellenséget. A kommunistákat és a velük csoportosan repülő társu­tasokat pláne meg lehet érteni, el­végre ezeknek az az érdekük, hogy a kommunisták győzzenek. Nem lehet ugyan megérteni, de vala­mennyire sajnálni lehet az ál-intel­­lektüeleket, akik úgy érzik, hogy az az Ivy League egyetem, ame­lyen átvergődtek, kezükbe adta a külpolitikai tévedhetetlenség böl­csességkövét. De mi okozza azt a megdöbben­tő pánikot, amibe az eddig reáli­san gondolkodó, tisztalátású köz­életi férfiak is kezdenek belesod­ródni? És mi okozza a pánikot, aminek Amerika nagyon józaníté­­letü polgárai közül is egyre töb­ben esnek áldozatul? Ez a hatalmas, erős, egészséges ország ott áll már, hogy térden csúszva járjon Canossát Hanoiba, az öreg hóhér, Ali Quac — alias Ho Si Minh — trónjához. Az Isten szerelméért — kap az ember a fejéhez, — mi történt Vi­etnámban, hogy minden áron és azonnali békéért kell koldulnunk? Tönkrevertek bennünket? El­süllyesztették a 7-ik flottánkat? Vagy ott harcoló katonáink morál­ja annyira letört, hogy eldobálják fegyvereiket és kitűzik a vörös csillagot? Mindennek az ellenkezője tör­tént és történik. Még nem fakult el a hír arról a szinte emberfeletti hősiességről, hogy az a pár marine, aki Con Thient és a többi előretolt pontot védte négy északi hadosztállyal — 35.000 emberrel — szemben, visszaverte az amerikai Dien Bien Phu-nek szánt vörös támadást és az ellenség visszavonult. Soha nem volt deklarált célunk megsemmisíteni Északvietnamot, csak megállítani a vörös agresszi­ót, megakadályozni, hogy elfoglal­ják Délvietnamot. Ezt a célt elér­tük. Ha vannak is északi és Viet Cong csapatok Délen, ezek csilla­gászati messzeségben állnak a ha­talom átvételétől. Lehet, hogy fel­morzsolásuk még hosszú ideig tart, azonban — de facto — a dél­vietnamiak elnököt és szenátust választottak, méghozzá 83%os szavazási részvétellel, amit a Viet Cong nemcsak megakadályozni, hanem még megzavarni sem tu­dott. Azt is tudjuk, hogy a bombázá­sok, igenis, kizsigerelik Északviet­­nam erejét. Ezt bizonyítja a kom­munista üvöltő kórus is, amely el­sősorban a bombázások beszünte­tését követeli. Azt is látjuk, hogy a Fullbrightek jóslatait, hogy Kí­na beavatkozik, maguk az esemé­nyek cáfolták meg. Kennedy sze­nátor a Szovjet beavatkozásától fél, amihez joga van, mert a féle­lem szabadsága is alkotmányjogi /ott, de bizony becsípett. Magá­ban volt, nem hangoskodott, nem énekelt, még csak nem is dudorá­­szott, el sem szendergett. Fel is is­merte a harmadik szobából áthal­latszott búcsúszavakat, amelyekből meg kellett értenie, hogy a vendég­látogatásnak vége, a vendégek ké­szülnek eltávozni. Agya gyorsan működött, tudta mi a kötelessége, az államfő zavar­talan eltávozását neki kell bizto­sítani. Boldognak érezte magát, hogy ezt a szolgálatot elláthatja. Gyorsan kisietett az előszobába, ahol a főhadnagy korából megszo­kott önfegyelemmel vigyázzállás­ba merevedett, szemeit rámeresz­tette az ajtóra, amelyen a szárny­segéd lépett ki elsőnek, utána a kormányzó. Jókedve, hazafias ér­zése, az erős borital hatása, Ma­gyarország megcsonkítása, ki tud­ja milyen okok következtében, amikor a kormányzó vele egyvo­­nalba ért, jó hangosan odakiáltot­ta: — Ne félj Horthy Miklós, lesz még magyar tenger! A kormányzó, egy pillanatra meglepődött, gyönge és megértő mosoly jelent meg az arcán és a privilégiuma. De a Szovjetunió leg­alább annyira fél Amerikától és majdnem annyira Kínától is. Azt is tudjuk — éspedig elfo­gott ellenséges dokumentumokból, — hogy a Viet Cong tavaly még havonta 7.000 embert tudott kény­szerrel besorozni, az idén már csak ennek a felét. És hogy dezertőrök­­ben és halottakban mintegy havi 16.000 embert veszítenek. A kü­lönbség tehát, amit Északról kel­lene havonta pótolni, 12-13 ezer fő. De ki fog akkor otthon dolgoz­ni, a mezőkön, az üzemekben és a naponta lerombolt katonai és köz­lekedési berendezések újjáépíté­sén? Miért van tehát ez a hirtelen el­­málás, ez a megalázó békekoldu­lás, a saját küzdő katonáink hát­­baszúrása innen, a Hinterlandból? Amivel kezdtem, most megis­métlem: ez a liberális sajtó és más közvéleményalakítő szervek pro­pagandája — nem is annyira a há­ború ellen, mint inkább Johnson ellen, akit trónbitorlónak tekinte­nek. Ez a propaganda bebeszélte a választás előtt álló, ijedős politi­kusoknak és otthoni csatlósaik­nak, hogy ez a háború nem a mi háborúnk. Mi közünk nekünk egy kettészakított nép polgárháborújá­hoz? Miért áldoztunk fel ezideig 13 és félezer fiatal életet egy ide­gen, ázsiai népért? Miért költünk évi 25-30 billió dollárt erre az ide­gen háborúra, miért nem költjük ezt welfare-re és a gettóknak park­városokká való kiépítésére és így tovább? Ugye, milyen meggyőzően hang­zanak ezek a kérdések emberileg is és ál-realitásukban is? Csak az a baj, hogy mögöttük egy szörnyű hamisítás áll: a kommunista hódí­tók tudatos ferdítése. Csak a népfront-hajlamú ál-in­­tellektüeljeink nem tudják, hogy ez a háború nem Északvietnam el­len folyik, hanem az ázsiai kom­munizmus megállítására. Csak a nagyon tudatlan vagy nagyon elfo­gult ember tudja, hogy ha kivonul­nánk Vietnamból, Thailand, Laos, sőt a jelenleg Pekinggel kacérko­dó Kambodzsa is, azután Singapo­re, Malaysia szinte percek alatt kommunista uralom alá kerülné­nek. Ezeket követné Indonézia, In­dia, a Fülöpszigetek, Formoza és Japán is. Végül pedig Ausztrália és Üjzéland. A védelmi periméte­rünk évek alatt a Hawaii-szigetek­ig esne vissza. Ezen felül: az ázsi­ai kommunista győzelem forradal­­mosítaná Afrikát és Latinameri­­kát is. Megdöbbentő, hogy a mi köz­véleményünk nem látja a kommu­nista veszélyt közvetlennek és ha­lálosnak! Megdöbbentő, hogy az elmálasztó propagandának milyen vakító hatása van! Most rettegnek attól, hogy Kí­na beavatkozik, de arra nem gon­dolnak, hogy Kína és a Szovjet­unió ismét összekerülhetnek — „Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erősza­kolják és százmilliók veszik is &*•••” (Mindszenty) zavartan negyedfordulattal vissza­néző szárnysegédének ezt mond­ta: Ennek az embernek nehogy ba­ja legyen. A detektív követte a kormány­­zőpárt, megvárta a kocsibaszál­­lást, és mint aki szolgálatát híven ellátta, a legközelebbi, 1-es számú rendőrőrszobára ment a Veres Pál­­nü utca 24. szám alá. Ott, feltár­csázta a 123-456-os, a budapesti főkapitányság telefonszámát, a je­lentkező telefonos kisasszonytól az 1354-es mellékállomást kérte és a központi ügyeletes detektívek csoportvezetőjének jelentette, hogy Liptay visszaindult a Várba, szol­gálati ideje alatt rendkívüli ese­mény nem történt. A kormányzó ugyanis a Liptay fedőnevet használta, amikor ma­gánszemélyként utazott külföldre. A detektívek is ezen a néven ne­vezték hivatalos szolgálatuk köz­ben, hogy illetéktelenek elől sze­mélyét rejtve tartsák. Ebben a kis történetben, Horthy Miklóst, nem mint kormányzót, ha­nem az embert igyekeztünk meg­rajzolni, jellemezni. A megértő ember, emberi jó szíve, amely itt megnyilatkozott, uralta őt nem­csak magánéletében, hanem kor­mányzói működésében is. Erről ami Mao után majdnem biztosra vehető — és akkor ez a két vörös óriás itt áll a határainkon Alasz­kától kezdve Kubáig. Mi lesz, ha akkor támadnak meg bennünket? Akkor már csak egy módon tár­gyalhatnak a kommunizmussal: ki­tűzött fehér zászló alatt, egy de­mokratikus népfront-kormányért könyörögve, ami öt perc múlva már elsöpri őket, az egész ameri­kai rendszerrel együtt, velük együtt, velünk együtt és piramis. A kínai kommunista párt hiva­talos lapja, amely a Népújság cí­met viseli, egyik legutóbbi számá­ban azt írta, hogy Vörös Kína akkor sem hajlan­dó a megbékélésre, ha az Egyesült Államok kivonja csa­patait Vietnamból, Koreából, Formosából, a Nemzeti Kína A háború utáni idők legnagyobb igazságtalansága talán Rudolf Hess, Hitler egykori helyettesének sorsa, akit Nümbergben életfogy­tiglani fegyházra ítélt a nemzetkö­zi katonai törvényszék. 1941-ben, a szovjet-német háború kitörése előtt három hónappal kalandos kö­rülmények között Angliába repült azzal a céllal, hogy régi angol ba­rátja, Hamilton herceg segítségé­vel békét közvetítsen Anglia és a szovjet-támadástól fenyegetett Né­met Birodalom között. Csaknem bizonyosra vehető, hogy Hesset maga Hitler küldötte Angliába az­zal az Ígérettel, hogy békekötés esetén garantálja az angol világbi­rodalom érintetlenségét. Churchill azonban börtönbe vettette Hess­et, akit az angolok kiszolgáltattak a nünbergi bosszú-bíróságnak. Ez a bíróság, amely nagyobb­részt szovjet-parancsok engedelmes közvetítője volt, kénytelen volt Hess-et a négy vádpont közül há­romban felmenteni, mert — úgye­­bár elképzelhetetlen, — hogy Hess részt vett volna az „emberiség” eller elkövetett bűnökben, olyan időben, amikor még egyáltalán nem voltak koncentrációs táborok a harmadik Birodalomban. Ezért hát a béke követét, szovjet pa­rancsra, mint háborús bűnöst ítél­ték el, azzal az indokkal, hogy részt vett „a támadó táború előké­szítésében”. A spandaui börtönből, utolsó két háborús bűnös” társát, Speer birodalmi hadfelszerelési minisz­tert és Baldur von Schirach ifjúsá­gi vezetőt a múlt évben elbocsá­tották. Most már csak a hetven éves Rudolf Hess maradt a 800 személyes spandaui fegyház egyet­len (!) rabja, akit havonta felvált­va egy-egy orosz, francia és angol őr-század őriz. Állítólag a Szovjet­unió nem járul hozzá megkegyel­­mezéséhez, mert a szovjeték nem felejtették el, hogyha 1941-ben si­kerül Hess akciója és megkötik az angol-német békét, akkor a Német Birodalom megmenekül a kétfron­­tos háborútól, viszont ma már nincs Szovjetunió, de ezzel szem­ben teljes érintetlenségében áll az angol világbirodalom. Most aztán Hess szabadon bo­meggyőződhettek közvetlen ta­nácsadói, munkatársai, amikor or­szágos kérdésekben kellett dönte­nie. Sajnos, nem mindenkiben volt hasonló meleg szív, bizony nem mindenki tudta őt követni szívjó­ságban. A detektív esete, hogy, hogy nem, de kitudódott. A miniszter, a főkapitány, a detektívfőnök, a fe­gyelmi osztály vezetője és még so­kan mások, fegyelmi eljárást akar­tak indítani a detektív ellen. Ez azonban nem sikerült, védte öt a kormányzó és tilalmas parancsa. Pedig már eltervezték a vidékre, valamelyik határállomásra való át­helyezését, a büntetés kiszabását, a legközelebbi előléptetéstől, kine­vezéstől való eltiltását. Minden erőlködésük azonban meghiúsult, mert a kormányzó emberségesen gondolkodott és ez érvényesült egy alacsony rangú rendőrtiszt ese­tében is. A kormányzó, családjával szem­ben is megmutatta szívjóságát, gyöngédségét. Egy alkalommal, a súlyos és hosszan tartó betegség után lábadozó asszonyleánya az Operaházba ment, de a kétemele­tes udvari páholyhoz vezető lép­csőkön felmenni képtelen volt. A szerető apa, féltő gonddal, gyön­építő rabszolgákká teszi a szabad­ság népét. Ugyanaz az ördögi terv dolgo­zik most itt, mint 1917-18-ban Ma­gyarországon, ahol a liberális bul­vársajtó destruálta a frontot és megajándékozta a nemzetet a „pa­cifista Kun Bélák és Szamueli Tiborok véres terrorjával. Ugyanaz az ördögi terv, ami 1945-ben a de­mokratikus népfront halálos tréfá­jával csapta be az ottani Kenne­­dyeket és Fullbrightokat területéről és általában Ázsiá­ból. A küzdelem tovább megy az egész világ meghódításáig. A Népújság ezzel a közléssel le­rombolta azt a nyugati nézetet, hogy béke lenne, ha az Egyesült Államok beszüntetné a háborút Vietnamban. csátása érdekében rendkívül szé­leskörű akció indult meg Nyuga­ton. Egyetemi tanárok, püspökök, Nobel-díjas tudósok fogtak össze, hogy jővátegyenek egy égbekiáltó igazságtalanságot. MAGYARORSZÁG IS TUDNA atombombát gyártani? U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára még tavaly bizottságot nevezett ki annak megállapítására, hogy meddig terjedhet az atom­fegyverkezés, a világpolitika ural­kodó eleme. A bizottság most fe­jezte be a munkáját és igen érde­kes megállapításokra jutott. A beterjesztett jelentés szerint ahhoz, hogy bármely államnak nagyon szerény, de mégis számba­­veendő atomarzenálja legyen, a következő dolgok szükségesek: 30—50 lökhajtású távolsági bom­bázó repülőgép, 50 középtávolságú rakéta és 100 plutonium bomba. Ezek költsége 1700 millió dollár, amit tíz évre eloszthatnak. Ezeket a költségeket pillanatnyi­lag csak Nyugatnémetország, In­dia, Kanada, Olaszország, Lengyel­­ország, Lengyelország és Svédor­szág tudnák előteremteni Szóval ....... ......... ................ i i , TT, HA KÍVÁNJA MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű német gyártmányú ADLER írógép! Smith Corona, Royal stb. írógépek Irőgépjavítás 1 nap alatt Óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben GRUENER OFFICE SUPPLIES, INC. 2635—39 GRAVOIS AVE. PRospect 2-2390 pánik Mao Cse-tung hadat üzent az egész nyugati világnak Niemüller is kegyelmet kér Hess Rudolfnak i gédséggel kiemelte leányát a ko­csiból és két karjában vitte föl a sok lépcsőn, pedig akkor már hat­van éves lehetett. István fia, a későbbi kormányzó helyettes, a MÁV Gépgyár főmér­nök igazgatója volt és előnyös ki­vitelre árajánlatot tettek, de hajó­val Indiába jutni lehetetlen volt a határidőre. Horthy István, a kis „Áradó 79”-es sportrepülőgépével egyedül elrepült a hatezer kilomé­ter távolságra lévő Bombay-be. Re­pülésben szakértők, öngyilkossági kísérletnek minősítették ezt a vál­lalkozást. Édesanyja előtt el is tit­kolták az utazást. Visszaérkezése­kor a kormányzó, a budaörsi repü­lőtéren várta fiát, akit megölelt és „büszke vagyok rád fiam”-mal fo­gadott. A másik fiát, ifj. Horthy Miklóst, a német megszállás után a német biztonsági szolgálat emberei tőr­becsalták, pokrócba kötötték és teherautón elszállították a mau­­thauseni koncentrációs táborba. Már a kötélhalálos ítéletről be­széltek, amikor az amerikai har­cos alakulatok kiszabadították és Nápolyba, majd Capriba szállítot­ták. Tizennégy keserves hónap után találkozhatott apa és fia. ★ Császárnak, királynak, államfő­nek, mint legnagyobb érdemét azt jegyezték fel, ha országát gyara­­píthatta. Horthy Miklóst ez az ér­dem megilleti, mert az elszakított részek egy részét, békés eszközök­kel sikerült visszaszereznie, fájda­lom, csak rövid időre. A harcban ugyan elbukott, de hívei között még sokan vannak olyanok, akik szeretettel gondolnak személyére és működésére. Ezeket az eseményeket így lát­ta a detektív szeme, hallotta a fü­le. Ma is elérzékenyülö melegség­gel gondol vissza azokra. Bödö Károly KÖNYVEKRŐL A Scweitzer Verlagshaus Zürich­ben kiadta az 1967-68 évben ki­adott könyvek katalógusát, amely­ben a következő magyar írók sze­repelnek: Méray Tibor: Politika ke­gyelem nélkül — Politik ohne Gnade. Pálőczi-Horváth György: A világ ifjúságának sorsa — Jugend Schicksal der Welt. Tóth Józsi P.: Egy marék fekete föld — Eine handvoll schwarzer Erde. Vaszary Gábor: Kuki. Zathureczky Gyula: Az úton végig kell menni — Du musst den Weg zu Ende gehen. VVVVVVVVWV»/VS/>A/NA/WVVVVS/VVV\/VVVVVVS»V/V>^/VVVVVyVVVV\/VVVVVVVVSA/VVVV»/VV<i/VWS/VS/\(VV<^ Egyetlen szilárd pont ebben az általánossá váló pánikban az el­nök és katonáink határozottsága és férfias kitartása, ök is irtózatos támadások közepette állják a he­lyüket, mint Con Thien hős mari­­ne-jei. Ha csak a Hanoi által irá­nyított propaganda a jövő évben el nem söpri őket helyükről, a hábo­rút — Ho Si Minh adja fel. Már rég feladta volna, ha a mi galambjaink nem táplálnák a bel­ső összeomlás reményével. PESTI HUMOR Az új gazdasági me­chanizmusban négy rész­re osztják fel az orszá­got: Kis-Kórság, Nagy- Kórság, Csalóköz, Kis- Bér... REPÜLJÖN BUDAPESTRE VAGY A VILÁGON BÁRHOVA KLM-EL, AZ EDDIGI LEGOLCSÓBB JET-ÁRAKON A pontos és megbízható Holland KLM légitársaság a legalacsonyabbra szállította le a tengerentúli jet-utazás árát Egyetlen más társaság jet-árai sem olcsóbbak KLM repülőjegyet részletre is vásárolhat csekély lefizetéssel, akár 2 éves törlesztésre is, a szokásos bankkamatnál kedvezőbb feltételek mellett. Hozassa ki látogatóba rokonait, barátait a KLM útján, ez a társaság legismertebb specialitása. A KLM budapesti irodája segítségével a leg­gyorsabb és legkényelmesebb közvetlen összeköttetést biztosítja utasainak. A KLM utasának nincsen nyelvi nehézsége sem az utazás alatt, sem pedig az átszállásoknál. A személyzet több nyelven beszél, többen magyarul is. Kérjen részletes felvilágosítást utazási irodájától, vagy az alábbi címen: KLM, Dept C. 62 E. MONROE STREET CHICAGO, ILLINOIS 60603 BILL THOMPSON MUSIC CO. “Your Hammond Organ Dealer99 1119 EAST MAIN STREET, BELLEVILLE, ILLINOIS Open Monday and Friday Evenings

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents