St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-10-20 / 21. szám

* 1967. OKTÓBER 20. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE

Déltiroltól Burgenlandig

Az osztrák kormány kettős erkölcsű politikája — Déltirolban osztrák terrorista bombák — Felsőőrön nem szabad a magyar Himnuszt énekelni

1956 magyar egysége

A világsajtót, az olasz és osztrák kormányt szinte naponta foglalkoztatja a déltiroli kérdés. Déltirolt a st. germaini békeszerződés csatolta el Ausztriától, ahova történelmi és népi jogon évezred óta tartozott. Ugyanakkor a párhuzamos trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte Nyugat-Magyarországot, mely 1000 éven keresztül viszont a Magyar Szent Korona országának szerves teste volt, elsősorban történelmi jogon. A népi jog csak a török háborúk után változott meg, amikor Nyugat-Magyarország magyar lakossága az osztrákokért folytatott háborúkban megtizedelődött.

A nyugat-magyarországi felkelés, Héjjas és Prónay szabadságharcosai egész Nyugat-Magyarországot már nem tudták megmenteni az osztrák sógor hullarablásától és főként az austro-marxisták akciójától, amely főként a Horthyrendszer ellen irányult. Annyit azonban mindenesetre elértek, hogy a párizsi békerendezö hatalmak 1921-ben elrendelték a népszavazást, amelynek során Sopron, Kőszeg stb Magyarország mellett szavazott, míg a bécsi kommunisták, Göndör-fajta kommunista emigránsok által terrorizált legnyugatibb rész, a wiener-neustadti — akkor teljesen kommunista gyárakban foglalkoztatott munkásság Ausztria mellett döntött. így került Ausztriához Alsóőr, Felsőőr, Alsópulya, Felsöpulya stb.

A nyugai-magyarországi szláv korridor

A népszavazás elrendelését az olaszok kényszerítették ki, miután értesültek az Itáliát is fenyegető benesi pánszláv tervről, amely Nyugat-Magyarországon keresztül „szláv korridort” tervezett Nagykanizsáig, hogy így teremtse meg a vadonatúj Csehszlovákia és Jugoszlávia között az északi és déli szlávság közvetlen összeköttetési vonalát. A népszavazás következtében Ausztria és Magyarország is megmenekült ettől a fenyegető lehető"é'';;í'.

Hogy Nj ugat-Magyarország elhódításának műve mennyire kommunista érdek volt, azt éppen most leplezte le a magyar külügyminisztérium iratai nyomán egy marxista bécsi intézmény, amely a délkelet európai politikával foglalkozik. Hogy az ausztriai keresztény párton üssön egyet, megírja, hogy a a nyugat-magyarországi elcsatolás elő í

az osztrák keresztény szocialista párt akkori vezetője, Seipel későbbi kancellár titkos

tárgyalásokat folytatott Horthy Miklóssal és a „magyar

klerikális körökkel”

s ezek szerint hajlandó lett volna hatalomrajutása esetén, önként lemondani egész Nyugat-Magyarországról. Seipelnek azonban — az akkori időkhöz képest — szüksége volt fegyveres hátbiztosításra az austro-marxizmus magán-hadserege ellen. így kétszáz millió koronát kért a Heimwehr felfegyverzésére és ebből 51 millió koronát Budapest át is utalt Seipelnek.

Sajnos Seipel csak később került hatalomra, amikor már a nyugat-magyarországi kérdés terén a népszavazás befejezett tényeket teremtett számára.

Hitler álláspontja az Anschluss előtt és után

Az is tény, hogy az osztrákok és németek jobbik lelki-ismerete piszkos ajándéknak tekintette, hogy a legyőzött Ausztria a legyőzött Magyarországtól területet rabol „népi alapon”, míg Déltirol elcsatolása ellen tiltakozik, mind történelmi, mind népi alapon.

Az Ausztriában elhunyt litsai Lrts Ernő emlékiratai szerint maga Hitler Adolf sem akarta Nyugat- Magyarországot elcsatolni. A müncheni Magyar Hungária Bajtársi Egyesület összejövetelein, akkor még mint egy kis pártocska vezére, és egyszerű örvezetö sűrűn jelent meg Hitler Adolf. Egy ilyen alkalomkor kijelentette:

„Ha én a Versailles! békék ellen harcolok, akkor szükségképpen harcolnom kell az öszszes párizskömyéki békeszerződések ellen és így ha hatalomra kerülök, küzdeni fogok a trianoni békeszerződés ellen is, beleértve Nyugat-Magyarországot.”

Az osztrák Anschluss után Lits Ernő, aki a nemzeti szocialista mozgalom kezdetén őszinte baráti viszonyba került Hitlerrel és aki talán az egyetlen ember volt, aki kertelés nélkül, őszintén mindent megmondhatott a későbbi Führernek, a Weltdienst 1938-as ehrfurti találkozóján oda ment Hitlerhez. Emlékeztette a magyar Hungária Bajtársi Egyesületnek tett ígéretére.

Hitler erre azt felelte: „Önnek látnia kellett, hogy az Anschluss után csapataimat három napra megállítottam az ezeréves Magyarország nyugat-magyarországi határán. Budapestről vártam a „Winket”, tehát az intést, hogy Magyarország akkori kormánya is nyíltan csatlakozik a Versailles-elleni erőkhöz. Ez a „Wink” nem érkezett meg. így három nap után megindítottam a csapatokat”.

„Burgenland elosztrákosításá”

A budapesti intés, a „Wink” kérdése csak később tisztázódott — de akkor is csak részben — Horthy Miklós és Imrédy Béla kiéli találkozóján.

Az új, demokratikus Ausztria 1945 óta halkan, de céltudatosan folytatta „Burgenland” elosztrákosítását. Ehhez immár a budapesti terror-kommunisták szolgáltattak kitűnő érveket az osztrákok kezébe. Burgenland lakossága végigszenvedte 1955-ig a szovjet-orosz megszállást. A bécsi kormánynak nagyszerű propaganda eszköz volt csak annyit mondani, hogy „nézetek át a vasfüggönyön tisztelt magyar szavazópolgárok. Ha magyarok akartok lenni odaát újra vár rátok a kommunista börtön, az orosz megszállás”.

Az eredmény teljes és tökéletes volt. Az Ausztriának jutott Nyugat-Magyarországon a legutóbbi népszámláláskor nyolcvanezer magyar közül csak 5000 merte magát magyarnak vallani.

Az azóta elemeire hullott osztrák fekete-vörös koalíciónak azonban bizonyítani kellett a külvilág felé, hogy az idegen megszállások alól felszabadult Ausztria milyen kitünően tiszteli a kisebbségi jogokat. Ezért már korábban Alsóörön felépítettek egy rendkívül szerény népiskolát, amelynek homlokzatára az van felírva: „Volksschule — Népiskola”.

Ennyi erővel ráírhatták volna: „Iskolapéldája a semleges Ausztria nemzetiségi politikájának”.

Tilos a

„Boldogasszony Anyánk”

Mert mi történt ezen a nyáron? A külföldön megalakult Magyar Cserkész Szövetség Vörösvárott, vagy mint ma nevezik, Rothenturmon, az Erdődyek egykori kastélya parkjában rendezték meg az európai magyar cserkész nagytábort. Svédországból, Hollandiából, Belgiumból, Ausztriából, Nyugat- Németországból, Franciaországból érkeztek magyar cserkészek. A legőrültebb agyvelő és a legsovénebb osztrák beamter sem hiheti, hogy a Magyar Cserkész Szövetség a Lajtabánság egykori felkelőinek tollas bur-kalapjában valami új nyugat-magyarországi felkelést akart volna kirobbantani az Erdödy-kastély parkjából. Egyszerűen egy kis hazai tájat akart megmutatni a 14-15 éves fiúknak, rigófüttyös erdőt, dunántúli napfényt, hogy a cserkészekben is hazafájjon a szív, arra a Magyarországra, melyet soha nem láttak, mert már idegen világban születtek.

A kellemetlen meglepetés akkor érte a magyar cserkészeket, amikor a felsőőrsi mise előtt „tapintatosan” közölték velük, hogy itt nem

szabad énekelni se a magyar Himnuszt, se a Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi éneket. Miért? Hiszen a magyarok kanadai, amerikai, franciaországi és németországi templomaiban, szabadságharcos ünnepélyem, a befogadó új haza előkelőségeinek jelenlétében, —

a befogadó ország himnusza mellett — mindenütt a sajtó legkisebb megjegyzése nélkül lehet elénekelni a Himnuszt, nem is szólva a Boldogasszony Anyánk! kezdetű egyházi énekről.

Ügylátszik, egyedül a .semleges” Ausztriában feltámadt Metternich, vagy méginkább Schwarzenberg szelleme. Esetleg a

budapesti békepapok keze nyúlt át a vasfüggönyön a magyar nevű, de soviniszta, neofita László püspök burgenlandi birodalmába?

Mindenesetre az Oberwarter Zeitung című zúglapocska szerkesztője aljas hangú támadást intézett a magyar cserkészek ellen, akik az „osztrákok ellen harcoló Erdödy grófok parkjában magyar dalokat, magyar Himnuszt énekeltek”, mint Ausztria — fizető vendégei. Az Oberwarter Zeitung, amely közvetlen a 71 tagú felsőőri kommunista párt szomszédságában jelenik meg, de a

bécsi sajtóiroda szubvencionált harsonácskája, így közvetlenül a keresztény demokrata Klaus kancellár hivatalos orgánuma.

Bombák

Déltirolban

A szégyenletes botrány titán mindenesetre meg kell kérdeznünk: mi történt volna, ha a magyar cserkészek nem egy bánatos egyházi dalt énekeltek volna, hanem, mint a derék osztrák „demokraták” teszik

Südtirolban bombával, ekrazittal, bersaglieriek orvul lelövöldözésével kezdenek harcolni a nyugat-magyarországi osztrák államhatalom ellen, mely épp olyan trianoni haszonélvező hatalom, mint a südtiroli olasz államhatalom.

A magyar emigrációnak kötelessége volna, hogy a felsőőrsi botrány iratait letegye, legalább az olasz külügyminisztérium asztalára és rámutatni arra, hogy a „keresztény-demokrata

Ausztria”, saját területén ugyanazt az elnyomást gyakorolja, amivel a merani és bozeni olasz hatóságokat vádolja.

Az osztrák külügyminisztériumnak pedig illenék megtanulni, hogy még a mai politikában sincs helye a kettős erkölcsnek, és hogy az oberwarti magyar Volkschule igen gyenge cégére „a türelmes osztrák nemzetiségi politikának”, amikor Südtirolban ugyanezen soviniszta kilengések ellen

plasztik bombákkal harcolnak az oda osztrák hatósági segédlettel becsempészett superosztrákok.

Az Oberwarter Zeitung című leibzsornál ma a magyar arisztokraták, katonatisztek, nagyurak és 14 éves cserkész-gyerekek összeesküvéséről beszél.

Szegény Ausztria! Ha már egy egyházi énektől is remegni kell. Mindez azonban talán még jól is van így! A magyar fiúk legalább megismerhették az osztrák hősiességet, amely betiltja a gyengébb fél egyházi énekét, de egész csendőrségével, austro-marxista munkás hadseregével gyáván Bécsig futott, mikor 1921-ben két magyar felkelő, üres boroshordókba lőtt puskalövésekkel a magyar felkelők rettentő tüzérségi fölényét bizonyította — akusztikai alapon. Aki nem hiszi, olvassa el Somogyváry Gyula „És mégis élünk” című regényét és a „hősi” osztrák vezérkar egykorú iratait.

Szegénységbe még nem halt bele egy népe se a világnak, de gyávaságba már igen.

Munoz Grandez-----}------------------------------------Az 1956-os magyar szabadságharc bebizonyította a világnak, hogy fegyverek nélkül, puszta kézzel 's meg lehet dönteni a diktatúrát, ha a hazaszeretet és a szabadság utáni vágy él az emberek lelkében. A kommunizmus iránti gyűlölet, szinte percek alatt lerombolta a kegyetlen szovjet diktatúra céltudatosan felépített zsarnoki rendszerét.

Azokban a napokban a magyar nép teljes egységben lépett fel az elnyomók ellen és igazolta politikai érettségét. Ha rövid időre is, de szabad lett az ország és boldog a nép, míg a szovjet hordák erejével ismét meg nem szállták hazánkat és vérbe fojtották a szabadsá-A második világháború kitörését Anglia és Franciország, de főleg Anglia (az esemyős Chamberlain, akkori miniszterelnök) úgy akarták megakadályozni, hogy engedtek Hitler „legeslegutolsó” követelésének. Megkötötték az úgynevezett müncheni egyezményt, amely a Csehszlovákiába bekebelezett Szudéta vidéket Németországnak engedte át. Más tulajdonképpen nem is volt az egyezményben, mégis Csehszlovákia felbomlásához és végeredményben teljes felosztásához vezetett. A szlovákok a nemzeti önrendelkezés jogára hivatkozva, német segítséggel megalakították az önálló Szlovákiát, Cseh-, Morvaországot pedig német védelem (protektorátus) alá helyezték. Kárpátalját a németek szerették volna maguknak megtartani, de tekintettel kellett tenniök a Szovjetunió érdekeire és érzékenységére. A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejötte után gróf Schulenberg nagykövet egy alkalommal hivatkozott is Molotov előtt arra, hogy

a Kárpátalját szándékosan engedték át a magyaroknak, nehogy a Szovjetunió ellenséges, vagy éppenséggel támadó szándékot tulajdonítson Németországnak.

Tehát nem igaz az, hogy Magyarország a németek akarata ellenére szállta meg Kárpátalját.

A müncheni egyezményt Chamberlain angol, Daladier francia miniszterelnök, Hitler és Mussolini írták alá, tehát olyan nemzetközi egyezmény volt, amelyet a későbbi ellenséges nagyhatalmak is érvényesnek ismertek el.

Az úgynevezett első és második bécsi döntés, amely Magyarországnak ítélte a Felvidék, illetve Erdély magyarlakta területeinek túlnyomó részét, jogilag nem hozható semmiféle kapcsolatba a müncheni egyezménnyel, mégis annak a logikus következménye volt. Innen van, hogy még ma is szerepet játszik a délkeleteurópai politikában. A németekkel kötött fegyverszüneti szerződés és a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Romániával kötött békeszerződés érvénytelenítette ugyan a müncheni egyezményt és a bécsi döntéseket és ezt az érvénytelenítést az érdekelt államok parlamentjei is elfogadták, de önként, minden kényszer nélkül sem Németország, sem Magyarország nem mondott le róluk. Legalább is nem nyilvánosan. Hogy ez mennyire így van, hamarosan kiderült azokon a tárgyalásokon, melyek Nyugatnémetország és Csehszlovákia között indultak bizonyos gazdasági együttműködés létrehozására, de amelyek nyugatnémet részről ugyanolyan szerződés létrehozására irányultak, mint amilyent Nyugatnémetország kötött Romániával, vagyis a kölcsönös elismerést, a diplomáciai viszony felvételét és a gazdasági és kultúrális együttműködést akarták elérni.

A csehszlovák kormány mindjárt a tárgyalások elején arra kérte a nyugatnémet kormányt, hogy önként is mondjon le a müncheni egyezmény és a bécsi döntések érvényességéről.

A kérésre mély hallgatás volt a

got. 1956 napjaiban több mint kétszázezer magyar menekült el, hazáját elhagyva a szabad Nyugatra. Aki otthon maradt, arra börtön és meghurcoltatás várt. Gyermekeket, fiatalokat öltek meg a legbrutálisabb módon a szovjet hordák és megszállta a félelem az országot. A börtönök ismét megteltek foglyokkal, és a rémület gúzsba kötötte a magyar lelkeket.

A halhatatlan emlékű Kodály Zoltán mondotta egyszer amerikai körútja alkalmából: a magyarság nyolc törzsből áll. Hét törzs él a Kárpátok medencéjében, a nyolcadik az ország határain kívül él, és arra hivatott, hogy hallassa szavát, ha az ország bajban van.

válasz. A tárgyalások, legalább is ideiglenesen, megszakadtak.

Mikor Nyugatnémetország és Magyarország között is hasonló tárgyalásokra került a sor, a müncheni egyezmény és a bécsi döntések felett egyszerűen átsiklottak. Egyik tárgyaló félnek sem volt érdeke, hogy a diszkusszió tárgyává tegyenek olyan szerződéseket, melyekből esetleg még hasznot húzhatnak. Magyar vonatkozásban a nyugatnémetek ugyan nem érték el a romániai eredményt, de abban megegyeztek, hogy gazdasági kapcsolatokat létesítenek egymás között. Ma nyugatnémet gazdasági delegáció működik Budapesten és magyar gazdasági delegáció Bonnban, tehát a közvetlen kapcsolat létrejött a két állam között, ha nem is diplomáciai síkon.

Hogyan egyezett meg Nyugatnémetország Romániával? Nyugatnémetország Romániával szemben önként lemondott volna a müncheni egyezmény és a bécsi döntések érvényességéről? Semmi jel sem vall erre. Éppen ellenkezőleg.

A Romániában élő 380.000 főnyi német kisebbségnek majdnem maradéktalanul visszaállították azokat a jogait, amelyeket a második bécsi döntés

Romániára szabott.

Azért maradéktalanul, mert az egykori Volksbundot és állam az államban szerepét még sem állíthatták vissza. Az sem valószínű, hogy Nyugatnémetország garantálta volna Románia jelenlegi határait. A megkötött szerződésben erről csak általánosságban van szó. Szuverenitásról, felségjogokról beszélnek, ami nem kimondottan garancia, bár vitatkozni lehet rajta. De a garancia-vállalás Nyugatnémetország részéről már azért sem valószínű, mert ez bizonyos agresszivitást jelentene Magyarországgal szemben, de a pillanatnyi helyzetben talán a Szovjetunióval szemben is, ami sokkal fontosabb. Bár Nyugatnémetország erősen fegyverkezik, mégis kínosan kerül minden olyan látszatot, amely agressziós törekvései mellett vallana.

Lehet, sőt valószínű, hogy Románia a tárgyalások során felvetette a második bécsi döntésről való önkéntes lemondás kérdését, de amikor látta, hogy ellenállásba ütközik, — mint ahogy a csehszlovák kormány abba ütközött, — lemondott a követeléséről. Romániának pillanatnyilag sokkal fontosabb volt, hogy

Illyés Gyula a Burg Kastle-i Magyar Iskolához írott levelében arra utal többek között, hogy a magyarság kétharmada él csak otthon, egyharmada külföldön és az elszakított területeken él. Ennek az egyharmadnak döntő szerepe lesz egykor Magyarország felszabadításában.

Magyarok, Kodály és Illyés üzenete szerint, nekünk itt az emigrációban küldetésünk van; feladatunk és kötelességünk, hogy hazánk felszabadítási harcában, mindnyájan részt vegyünk, ehhez minden erőnket és tehetségünket használjuk fel ott, ahol lehet és alkalom nyílik.

a Szovjetuniótól távolodva, minden Nyugatról feléje nyújtott támogatási lehetőséget megragadjon, tehát Nyugatnémetország gazdasági és diplomáciai segélynyújtását is elfogadja, még azon az áron is, hogy a második bécsi döntés körül a távolabbi jövőben esetleg felmerülhető problémákat nem tisztázták.

A helyzetnek ez az alakulása valószínűleg oda vezetett, hogy Nyugatnémetország a második bécsi döntésből adódható kérdésekben semleges magatartásra határozta el magát, de ez sem bizonyos. A népességi kérdés rendezésében például ragaszkodik ahhoz, hogy a Romániában élő német kisebbség elvándorolhasson azokba az országokba, ahol hozzátartozóik élnek, elsősorban Nyugatnémetországba, Ausztriába és Magyarországra. Ezt a jogot a második bécsi döntés is kikötötte.

A népességi problémák terén a helyzet még távolról sem tisztázódott. A romániai német kisebbség visszanyerte ugyan az elsőrendű állampolgárságát, de elvándorolni nem engedik őket Az utóbbi negatívum az erdélyi magyarság szempontjából nem sokat jelent, de nem közömbös a számunkra, hogy ök még mindig másodrangú állampolgárok. A romániai német kisebbség helyzetének belpolitikai rendezése, az elsőrendű állampolgárság visszanyerése minden esetre jó volt arra, hogy

a romániai magyar kisebbség helyzetének a rendezésére is felhívja a figyelmek

Hogy ezen a téren még nem értek el semmi eredményt, az részben azzal magyarázható, hogy Magyarország a Romániával egyre jobban ellenséges viszonyba kerülő Szovjetunió mellé állt Jobban bízik a Romániára nehezedő szovjetorosz nyomásban, mint a békés tárgyalások amúgy sem sok ígérettel kínálkozó felvételében, amelyet korábban már számtalanszor megkíséreltek. Akárhogy is lesz azonban a jövőben, a nyugatnémet— román szerződésből adódó tehetőségek

a romániai magyar kisebbség áldatlan helyzetét újból az európai politika előterébe állították és a Nyugat humánus politikája is előbb-utóbb arra kényszeríti majd Romániát, hogy a területén élő magyaroknak is adják meg az őket megillető jogokat.

TÖBB MINT 100 AUTÓ ÁLLANDÓAN RAKTÁRON

CHRISTOPHER-SOUTHWEST AUTO SALES

Minden autójuk garántaltan “One owner”. Vásárolhat részletfizetésre olcsó hivatalos bank kamatláb mellett.

PR 2-3600 2245 So. Kingshighway

ST. LOUIS, Mo.

Bonn politikája felhívta a világ figyelmét az erdélyi magyarság ügyére