St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-09-22 / 19. szám
1967. SZEPTEMBER 22.ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Köröndi András (New York): Szemtől—szembe Nem nagy eset; s talán el sem mondom, ha Bethlen István tétele belé nem talál keveredni. Csicsery-Rónay Istvánnak „Hungary” című könyvéről beszélgettünk, s valaki azon örvendezett, hogy mégis csak akad magyar szerző, aki eltér bűnbánkoző hagyományainktól, vagyis Magyarországról írtakor nem érzi úgy, hogy ebből az alkalomból ildomos végigvonszolnia hazáját egy eszmei •suromdemokrácia tisztítótüzén. — Az ám! — helyeselt Dengefegi barátunk. — Még a Bethlen Pista elméletét sem mondta el arról, hogy miért nem vág a magyar jellemhez az általános-titkos . .. — Bethlen Pista? —’ biztattam, azaz inkább sürgettem, mert ez az én barátom szereti megadni a módját az elbeszélésnek. — Ott kezdődik a história — folytatta Dengelegi rendületlenül, — hogy tegnap kitapasztaltam a cégnél, hogyan szavaznak itt a népek. Hát azt kell tudni legelőször is a dologhoz, hogy nálunk készpénzzel fizetnek, nem csekkel. Minden szerda délben megérkezik két egyenruhás, pisztolyos úriember a banktól, begurítanak egy vasszekrényt s abból osztogatják a pénzes borítékokat Elég sokba kóstálhat ez a két albankár, mert a cég Yassary Gábor: A HÓHÉR KÖTELE Rezedainé éppen mosott, amikor a konyhaajtó üvege elsötétedett, mert valaki megállt előtte és bekopogott. Letette a mosott fehérneműt, két átázott kezéből kirázta a vizet a teknő felett, s a köténybe törülközve, ajtót nyitott. A viciné gyereke hozta meg a kis üveg világos sört az albérlő úrnak. — Hauser úr, kérem. Az albérlő esztétikailag teljesen kifogásolható alakja megjelent a szobája kitárt ajtajában. Ügy állt ott, mint egy óriási bekeretezett kép, amelyet sohasem fognak megfesteni. Rezedainé oda adta neki a kis üveg sört. Hauser úr a világosság felé emelte a megnyitott sörös üveget, hogy meggyőződjék afelől, ittak-e belőle út közben. A nadrágja zsebéből elő kotort pár fillér borravalót a viciné gyereke számára és megkérdezte: — A mutter hol van? — Kint az udvaron . . . Szóljak neki, hogy jöjjön sört inni? ... — Felesleges. Árt neki a sok mozgás, — ezzel becsukta maga mögött az ajtót. Az asszony a vicigyereknek szánt pár fillért a mozsártöröbe tette, mert ott tartogatta aprópénzét, majd a konyhaajtó felé fordulva, oda szólt a kölyöknek: — Na, mit álsz itt? Elmehetsz! Hauser Ödön odabent kiitta a kis üveg világost, s elégedetten krákogott. Az anyjával éltek kt albérletben Rozedainénál. Eddig az öreg mama nyugdíjából, mert Hauser Ödön úr heteken át egy megveszekedett fillért sem keresett, de egy hét óta újra munkához jutott és ma kapta meg az első fizetését. Addig míg állástalan volt, az anyjától szedte el a pénzt. — Jobb, ha nekem kölcsönöz. Csökken a honvágy? (AHIR) — A Magyarok Világszövetsége sajtótájékoztatója érdekes kimutatást közölt a hazautazó külföldi magyarokról. 1965-ben 63 ezer, tavaly 74 ezer nyugati magyar fordult meg otthon. Az idei adatokról a tájékoztató mindössze annyit mond, hogy a „külpolitikai feszültség” befolyásolta a hazalátogatási kedvet, több társasutazást az utolsó pillanatban lemondtak a külföldi rendező irodák. Az eddigi irányzat alapján az idén 50 ezer alatt marad a hazalátogatók száma. A Magyarok Világszövetsége egyébként feltérképezte a szabad világban élő magyarságot, melynek számát kereken másfél milióban állapította meg. A kimutatás szerint legtöbb magyar: kb. 700.000 az USA-ban él. Kanadában 140 ezret regisztráltak, Izraelben és Brazíliában 110-120.000-et. Sao Paolo városában eléri számuk a 80.000-et. Még a Hawaii szigeteken és Jamaicán is él pár tucat magyar. Budapesten úgy látják, hogy a II. világháború óta az asszimilálódási folyamat mindenütt meggyorsult. különösen az amerikai családokkal való összeházasodás folytán a második nemzedék már gyakran teljesen felolvad a befogadó ország népességében. Egyszer majd egybe kapja tőlem vissza és megveheti magának a lélekmelegítöt. — Már kinéztem magamnak egyet Nyakig gombolósat. — Meglesz. Jó gyerek ez az Ödön, állapította meg az öreg mama. Volt még egy fia, de arra kár a szót vesztegetni. Megházasodott és nem sokat segíti, mert lehetetlen felesége van. Múltkor is, amikor megjegyezte, hogy felment a tej ára, azt mondta az a nő a fiának. — A mamát egy menhelyre kellene betenni. Ödön rötgtön megnyugtatta, mihelyt magukra maradtak. — Menhelyröl szó se lehet! Addig ne féljen, amíg engem lát. Elvesztené a nyugdíját... Nincs egy kis aprója, cigarettára? ... Ez az Ödön nagyon rendes gyérek. Az anyja sorsát mindig a szívén viselte. ' Így hitte az öreg mama, de Hauser úr az anyját nem nagyon kedvelte. Sok baja volt vele. Például nagyon kellemetlenül tudott szuszogni az öreg, amikor a nyugdíját felvette. Az izgalom ilyenkor ugyanis asztmatikus jelenségeket váltott ki belőle. Nappal örökösen körülötte mászkált a szobában, éjjel meg állandóan sóhajtozott. Pláne undorító volt, ha evett és a levesébe kenyérdarabkákat tépdesett, csápszerü öreg ujjaival. Aztán a kanállal pépszerűvé szétnyomta, hogy fogatlanul is megehesse. Jelenleg lent ült az udvaron az öreg mama, a száradni kiteregetett ingek, s alsónadrágok között és sütkérezett a gyenge tavaszi napon. Ödön mondta neki: — Üljön ki egy kicsit, mama, a napra és frissítse fel az idegrendszerét. Ma kapta meg Ödön a fizetését és kifizeti a tartozását, amit a nyugdíjbó' elaprózott neki. Meglesz a lélekmelegítő, örvendezett már előre. Ekkor hallotta meg a fia hangját. — Hé, mutter! Jöjjön csak ide! Kap egy kis ajándékot. Futott az öreg mama, kivénült kajla lábait egymás elé dobálva és szuszogva, kipirosodva megállt a fia előtt. Istenem, még ajándékot is kap. Ez aztán a gyerek, alig jön haza a fizetésével, máris első az anyja. A szeme is könnybelábbadt. —Mutter, — mondta Hauser úr, oldalt tartva a fejét, mert megcsípte a szemét a cigarettája füstje. — Magának tartozom egy kis pénzzel, de ehelyett többet kap. — Előhúzott a nadrágzsebből egy darab kötelet. — Jól nézze meg! Ez egy akasztott ember nyakából való. Szerencsét hoz — és a kezébe nyomta. Aztán gyengéden megcsókolta és elment. Az öreg maga dermedten nézett utána, a hóhér kötelével a kezében. Valóban szerencsét hozott. Ahhoz túl kicsi, hogy felakaszthassa magát az udvaron, egy nyeszlett fára, a kiteregetett ingek és alsónadrágok közé. Kábultságából Rezedainé szitkozódása riasztotta fel: — Alig tettem ki a lábamat a konyhából, máris levágott valaki egy darabot a ruhaszárító kőtelemből. minden esztendőben megpróbálja hátha túl lehet adni rajtuk. Csakhogy a szakszervezeti szerződésben ki van kötve, hogy a munkásság készpénzben javadalmazandó, merthogy a csekk az csak kitanultabb népségnek való. Nálunk meg leginkább néger van. Meg portorikói. Ezek pedig még a nyelvhez is alig konyítanak, nem hogy az olyan úri furfangokhoz, amilyen a csekk. A cég minden áldott esztendőben köröz egy ívet, hogy azt mondja: Kik szeretnék ezentúl csekkben kapni a fizetésüket? De hát öt-hat százaléknyi pártolónál nem igen szokott több összegyülekezni rajta. Eddig csak úgy immel-ámmal művelték ezt a kapacitálást, hanem az idén erőst nekiláttak, mivelhogy igen szorul a kapca. Már ugyanis a cég kapcája. Amint tudjátok, mi ott övék gyártásával foglalkozunk, s bizony évek óta már csak a reménység tartja a szuszt a cégben: hogy majd csak elmúlik az övtelenség divatja, s lesz megint rendelés dosztig. És valóban, az újságok tele is vannak vele, hogy jön , jön, jön az öv, visszatér a nőies no alakja, de hát úgy látszik, ez a megmodemhedett világ ellenáll most már a divatcsinálók ellenforradalmának is. Ezzel a békeharcos meg újerkölcsiséges'világzüllésével alighanem együtt jár az is, hogy csupa lányfi fiatalemberek meg se-dereka, se-keble, csak-atérde nők népesítsék be a földet. Egy szó mint száz: az öv nem fogy. Pangunk, pangadozunk. A cég, elkeseredésében, némi csöndes erőszakhoz folyamodott Először körbe járt az ív, amint szokott. Eredmény: hat-hét aláírás. Egy hét múltán megjelent a föllebbviteü ív. A föllebbvitel abban nyilvánult meg, hogy az ívvel együtt a vállalat elnöke is megjelent a munkateremben. Személyesen. Munkásról munkásra járt az ívvel két adjunktusa kíséretében. Megdumálták a népet. Minden meg lett mutatva, minden meg lett magyarázva. Hogy — ehol van ni! — milyen takaros személyazonossági bankigazolványocskát kapnak majd a csekkhitre térülők, s micsoda státusuk is lesz mindjárt: csekkszámla tulajdonosok lesznek! No meg a vállalat egy teljes negyed órát engedélyez a munkaidőből — munkaidőből! — arra, hogy csekkbeváltani elsétálhassanak a bankba, a negyedik utcába. Az első húsz munkás megagitálására koponyánként öt perc is kellett, a maradék száz szinte magától írta alá az ívet, „ha már a többi úgyis aláírta” ... A fizetést azonban továbbra is kápében kaptuk. Múltak a hetek, már abban voltam, hogy nem lesz a csekkelésből semmi; talán a szakszervezet tiltakozott. Egy délben aztán, alig hogy megberrent ebéd után a munkába szólító csengő, elbödült a hangszóró is: Minden munkás szíveskedjék a bélyegző óra körül gyülekezni! A munkásság szépen odatömegellett. Én hallótávolban helyezkedtem el, úgy lestem a történendöket. Hát az óra mellett, egy szék hegyiben, ott ágaskodott már miszter Hasenmuth, a szakszervezet központi titkára, keményen, a Nőiruhaipari Munkások Szakszervezetének élő testeként. Ennél a szakszervezetnél liberálisabb nincs egész Amerikában, sőt mindenki tudja, hogy jövedelmének java is a Liberális Párt fenntartására fordítódik: a kiszolgáltatott szegénység kizsákmányolásának megakadályozására. — Hölgyeim és Uraim — szólt a széken Mr. Hasenmuth, — habár tudomásom szerint már Köröztek önök közt erre vonatkozó ívet, most mi, a szakszervezet, a magunk szemével és fülével kívánunk meggyőződni rója, hogy miként vélekednek ebben a csekk-kérdésben”. S rövid szónoklatában kitért arra is, hogy tudtával ennek a mi környékünknek a közbiztonsága újabban nem épp példás, tehát nemcsak a munkaadónak, hanem a munkavállalónak is előnyére szolgálhat, ha nem tart magánál készpénzt. No meg az a szép igazolvány! No meg a csekkszámlatulajdonosság! És még tetejében a beváltási 15 percért járó fizetés! — De — emelte föl szavát Mr. Hasenmuth — mindenki magamaga döntse el, akarja-e a csekket vagy sem. Jól fontoljuk meg, s félelem nélkül nyilatkozzunk. — Fél perces csend honolt a jól megfontolhatás céljaira, majd „Szavazzunk!” — kiáltott Mr. Hasenmuth: — Aki hozzájárul a csekkhez, emelje föl a kezét! Öt-hat kéz emelödött, kettő belőlük visszahúzódott, emelkedett helyettük kettő-három. — Well — mondta Mr. Hasenmuth, — ne illetődjenek meg kérem, szavazzanak csak szépen félelem nélkül. Még két kéz. Még egy — Hát akkor — mondta Mr. Hasenmuth türelmetlenebbül — emeljék fel a kezüket azok, akik készpénzt óhajtanak. Kezek erdeje emelkedett föl, közöttük olyan kéz is, amelyik az imént a csekkre szavazott — Itt valami félreértés lesz — mondta Mr. Hasenmuth, és elősorolta ismét, amit már egyszer elmondott az előbb — És — fűzte hozzá végezetül — meg kell mondanom önöknek, hogy különösnek találom: egyszer aláírnak valamit, azután meg nem állják a szavukat. Mondhatom, nem méltányos dolog... Az újabb szavazási felszólításkor már vagy 40%-nyi röstelkedő kéz esküdött fel a csekkre, s végül, néhányszori ide-oda szavazás végén már annyi, amennyi látszhatott többségnek is. De ez már mellékes is; nem ezért mondtam el a dolgot. Hanem azért, mert amikor Mr. Hasenmuth kimondta azt a szót, hogy „nem méltányos”, akkor nekem hirtelen gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök jutott az eszembe, az a neki tulajdonított kijelentés, amely szerint a romlatlan magyar ember nyílt jellemével nem fér össze a titkos szavazás. Meg az járt a fejemben, hogy reformer hevü politikai íróink szerint máig is szégyenkeznünk kell a nyugat előtt az efféle feudális szemérmetlenségért. A feudális Mr. Hasenmuth-tól is csak azért nem kérdeztem meg, hogy ismeri-e a bagoly mondja verébnek kezdetű közmondást, mert gondoltam, végül is hát mi közünk nekünk ehhez az egészhez! Elég nekünk belőle okulásul annyi, hogy oktalan dolog vaktában meaculpázni: lám, még azt hihetnék olykor, hogy csúfoljuk őket... 59 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL. Oxigénnel ellátott mentőkocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA: COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjáró költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modem kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY SL Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve KRIEGSHAUSER S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL # WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. WM. C M0YDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, TULAJDONOS 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO. PHONE: PRospect 2-0404 MATH HERMANN & SON, INC FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: EVergreen 1-4880 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolóhely. Ambulance Service 2906 Gravois — PR 2-3000 — St Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker HI, President — Mrs. Frank E. Frederick, Sec*y Emil Wacker, Jr., Vice President — Clarence Wacker, Treas. WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modem léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 Always there... with your help YOUR RED CROSS
