St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-09-22 / 19. szám

4 ★ 1967. SZEPTEMBER 22. ST. LOUIS ES VIDÉKÉ Ny ír egy házy Pál: Tokaji bor Kanada keresztelőjén A 124. évfolyamával dicsek­vő torontói „The Globe and Mail” napilap úgy ünnepelte jú­lius elsején Kanada 100 éves születésnapját, hogy kinyomat­ta eredeti formájában az 1867. július 1-én megjelent példányát. Ez a nap volt a híres „Confede­ration Day”, melynek történel­mi emlékét mélyreható nemzeti érzésekkel ünnepli az idén az egész ország közönsége. Legfel­jebb de Gaulle francia tábornok volt ünneprontő a québeci vá­rosháza erkélyén. A százéves melléklet benne volt július 1-én a The Globe and Mail sok százezres példányai­ban. Apróbetüs sorait a mai kor rossz szemű emberei már alig tudják elolvasni. Én azonban, minthogy semmi örömet sem ta­lálok a mai politikai élet fenye­gető nyomorúságában, szeretek a múltban kalandozni, legszíve­sebben még postakocsin utaz­nék, a kótaji Török-szakad csár­dában tölteném a hétvégeket és a kápolnai csata olajlenyomatán gyönyörködnék. Elolvastam tehát a százéves újságot utolsó betűjéig. A har­madik oldalon legnagyobb meg­lepetésemre a torontói Gordon & Co. cég (36 Wellington Street, East) hirdetésére bukkantam, akik bejelentik az előfizetőknek, hogy az „Austrian” nevű gőzha­jóval megérkeztek a régenvárt magyar borok (Hungarian Wi­nes), köztük a világhíres tokaji bor, melynek mintái két hét múl­va megtekinthetők és vásárolha­tók. Istenem! Hét a konfederáció atyái már magyar borokkal it­tak áldomást Kanada kereszte­lőjén? Talán csak éppen Lehel kürtje hiányzott? Kissé elszomo­rít, hogy a borokat osztrák gőz­hajó szállította, de akkor még apáink alig józanodtak ki a há­rom héttel korábban (1867. jú­nius 8-án) tartott koronázás or­szágos ünnepségeiből, nem volt még idejük az osztrák kereske­delem jármát lerázni magukról. Nagy birkózás volt a nemzet és a Habsburg dinasztia közötti há­romszázötven éves küzdelemnek véget vetni. Nem is sikerük ez teljesen, hiszen sokan Kossuthot követték, aki még matuzsálemi korában is hangoztatta: „Ferenc József osztrák császár, magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismerem el.” Ma persze ez is jobb volna, mint az átkos kommunizmus. Óh, bár ihatnánk egy pohár hamisítatlan tokaji bort Ferenc József szőlőbirtokos terméséből. Voltak ott kiszáradt öreg tőkék, melyekről állítólag Rákóczi Fe­renc szüretelt egykor és Tokaj­ban sokáig mutogatták azt a szőlőtőkét, mely Kossuthtal volt egyidős. Aki kóstolta, vagy azt mondta, hogy édes a gyümölcse és aszúhoz hasonlatos az aro­mája, vagy pedig azt vélte, hogy savanyú és fanyar. Ez attól füg­gött, hogy a Deák-féle kiegyezé­si párthoz tartozott-e, vagy Kos­suth híres „Cassandra levele” után a dualizmust „törvényesí­tett jogtalanságának bélyegez­te? Költeményben, prózában és tudományos könyvben kevés do­logról írtak annyit a világon, mint a tokaji borról. A sok elra­gadtatott hang közül idézzük IV. Benedek pápát, aki a Mária Teréziától kapott aszú megízle­lése után ilyen szavakra gyúlt: „Áldott a föld, amely téged ter­mel, és áldott a királynő, aki té­ged küldött nekünk”. Voltaire pedig, akinek fejlett érzéke volt mindenfajta öröm és szépség iránt, így írt: „Tokaj tündöklő borostyán nedűje megtáltosítja az agyrostokat, s gyúlnak tüzé­­ben szerelmes szavak, oly csillo­gók, mint habzó gyöngy, e bor­tól, ha sárga cseppje a pohárba csordul.” Bűvös erejű, varázslatos név volt ez a szó: Tokaj. Lám a to­rontói Gordon & Co. cég is ez­zel biztatta a konfederáció atyá­it. Ez a fogalom azonban kissé értékét vesztette az utolsó két kommunista évtizedben, amióta köztudomású lett, hogy Tokaj­ba annyi bor sem terem már összesen, amennyi elegendő vol­na egy nagyobb szabású lakoda­lomhoz. A legrégibb arany is megkopik idővel. Erről a borhamisításról ír Krúdy Gyula bájos történetet (Tokaj, 1910), mely persze csak a valóság költött mása. Régi grófi famíliánál szolgált a tolcs­­vai tiszttartó, aki egyéb rossz tulajdonságai mellett nagy bor­­tolvaj volt. Az öreg gróf a pin­cekulcsot párnája alatt őrizte, és a boraiból olyanféle születé­si anyakönyvet vezetett, mely­ben számozva, leltározva volt minden hordó és butélia. Aztán mikor a tiszttartó meggazdagod­ván, elhagyta a grófi gazdát, az derült ki, hogy nyolcvan palack tokaji bor hiányzik a pincéből. Eltűnt szőrén-szálán. Az öreg gróf kártérítési pert indított tisztje ellen. A szakértő bizottság megkóstolván a nyolc­vanegyedik palackot, száz fo­rintban állapította meg egy-egy butélia árát. Nyolcezer forintot kellett volna tehát fizetnie a hűtlen sáfárnak. De nem fizetett egy krajcárt sem. Üjabb szak­értő bizottság kiküldetését ké­relmezte, amely aztán megálla­pította az öreg gróf féltveőrzött borairól, a családi kincsekről, hogy egytöl-egyig hamisítvá­nyok. Évezredes tapasztalatai van­nak a magyar szőlősgazdáknak e kényes, sok munkát követelő növény termesztése terén. Már Bél Mátyás jelentette egy római történész nyomán, hogy Pannó­niában Probus római császár ka­tonáival 282-ben szőlőt ültetett A mai hazai kommunista iroda­lom tele van a bor dicséretével, de ez az út nem a Pantheonba vezet, hanem elvonó kúrára. Va­lami kommunista kisregényben olvastam a napokban, hogy egy mentőautó sofőrje hogyan szál­lítja kórházba a műtétre váró betegeket: — A Fehér Rózsánál muszáj megállni, itt mérik a legjobb bal­­fi vöröset. A Kilián vendéglőbe azért kell bemenni, mert ott mér­ték a közkedvelt bársonyosi riz­­linget. A móri-borozó ezerjójá­ról bűn lett volna megfeledkez­ni. Kint a nádorvárosi Csala csárdában a szürkebarátot kel­lett meglátogatni. Dáthán ven­déglő — zöldszilváni. Fácánka­kas — soltvadkerti. Aranyhor­dó — soproni kékfrankos. Nem hagyhattuk ki a pannónhalmi bencés papok pincéjét sem, mert vallásos emberek vagyunk és és misebor nélkül nem élvezhet­nénk a lelki tisztaságot. Bűnügyi krónikák elrettentő történetekről beszélnek. Tóth Dénes érpataki legénynek pár óra alatt lecsúszott torkán bor és pálinka formájában a nála lé­vő 150 forintja. Aztán részegen hazafelé indult, de a lakókkal minden házban kötekedni kez­dett. Bort követelt. Az öreg Kukk házaspárt már az utcáról szidalmazta, majd a kerítésen át beugrott az udvarra és az idős embert többször megütötte. Az­tán sorbaj árta a környező szom­szédok udvarát és hangos kiabá­lással bort követelt. Dühében tört és zúzott. Kifeszített ajtók és bevert ablakok jelezték útját. Két órán keresztül tartotta a fa­lu lakóit rettegésben, amikor visszament Kukkék házába, ki­döntötte a kerítést, a tornácot tartó négy oszlopot szétverte, kését az ajtófélfába szúrta, s ő maga lefeküdt aludni a tornácon. Csak ekkor mertek a rendőrök előjönni. (És milyen ideális me­séket hallunk a visszatért haza­látogatok szájából a magyar fa­lu boldog nyugalmáról és elége­dettségéről.) Öreg fóliánsok az beszélik, hogy volt egy nevezetes üstö­­kösjárásos esztendő. A bort hosszú szekérsorok szállították Szentpétervárra, az orosz cár­nak és Londonba az angol ki­rálynak. Oroszországba ma is el­viszik az utolsó cseppig, legfel­jebb csak az vigasztal, hogy ezt iss hamisítják. Mit ért az arany­színű tiszta tokaji borhoz a szov­jet kommunista? A Gordon & Co. cég száz évvel ezelőtt Ka­nada keresztelőjére biztosan va­lódi tokajit hozott a konfederá­ció atyáinak. Régen azt tartották, hogy amelyik lány nem ment férjhez a pócsi búcsún, a mádi szüreten vagy a debreceni nagyvásáron, az örökre pártában maradt. Ho­vá lett világhíred tokaji bor? Ma már a szüreten hamisítják a má­di mustot s talán pártát se hor­danak a hegyaljai lányok. ' f A VASFÜGGÖNY ÁLDOZATAI A magyar országhatárokon lé­tesített és elektrónikus berendezé­sekkel tökéletesített, úgynevezett „műszaki zár”, közönséges szó­­használat szerint egyszerűen „Vas­függöny”, ma is tovább szedi áldo­zatait. Hivatalos magyarországi rendőri és bírósági közlemények­ből az alábbi esetek jutottak tudo­másunkra. Köröshidi Zoltán Károly (44) ka­zincbarcikai asztalos 1947-ben Franciaországba menekült. Beállt az Idegenlégióba, majd szolgálati ideje kitöltése után családot alapí­tott Franciaországban. Viták miatt elhagyta feleségét s két gyermekét és illegálisan hazatért. Nem érez­vén jól magát a népidemokráciá­ban, 1958 óta többször kísérletet tett a menekülésre, jóllehet ér­vénytelennek nyilváníttatta fran­cia házasságát és otthon is megnő­sült. Szegedtől délre a magyar ha­tárőrök elfogták. Tiltott határátlé­pés kísérlete címén az illetékes bí­róság kétévi börtönre és három esztendei jogvesztésre ítélte. A Csongrád megyei bíróság Vattancs László (22) budapesti la­kost 1 év 2 hónapi, Béni Miklós (24) budapesti, Gál Bálint (23) és Németh Ernő (24) hódmezővásár­helyi lakosokat 1-1 évi szabadság­­vesztésre ítélte tiltott határátlépés, illetve annak kísérlete címén. A Horgos-Szabadka-Belgrád vasútvo­nalon igyekeztek Zágráb, illetve Olaszország felé. A jugoszláv ka­lauz felfedezte őket, 30 napra „be­varrták” őket a rendőri fogdába, majd átadták a magyar hatóságok­nak. így fest a Titő-féle asyljog! Nyári Tibor kaposvári (Marx Károly utca 10) lakos a rendes nemzetközi gyorsvonattal akarta elhagyni az országot. Az ő erede­ti „masnija” az volt, hogy angol pipát dugott a szájába, fekete sze­müveget illesztett az orrára és it­tasnak tetette magát, amikor át­nyújtotta az ellenőrző közegeknek a Dieter Wolf Wesselik névre szó­ló osztrák útlevelet. Egy kicsit sok a jóból. A végzet abban érte el, hogy feltűnt. Az útlevelet állítólag egy Otto Held nevű osztrák ven­dégüktől kapta volna kölcsön. Nyári a pécsi Tanárképző Főisko­la növendéke volt. Az ítélet: nyolc hónapi, szigorított büntetés végre­hajtási munkahelyen eltöltött sza­badságvesztés. Varga Pál (29) foglalkozásnél­küli, lajosmizsei lakost a nagyka­nizsai járásbíróság tiltott határát­lépés kísérlete és izgatás címén 3 évi szabadságvesztésre és a köz­­ügyek gyakorlásától 5 évre való eltiltásra ítélte. Már 1964-ben is megkísérelte a disszidálást, de le­bukott és súlyos börtönbüntetést kapott. Sőt ebben az évben is meg­kísérelte már egyszer a szökést, amiért 2 év börtönbüntetést ka­pott. Nincs szerencséje a szökés­sel... L. H. Felvétel a római Szent Péter térről a colonnade tetején két oszlop közüL Vasárnap dél van, autóbuszok és személygépkocsik gyülekeznek a téren tíz és tízezer emberrel, akik várják, hogy VI. Pál pápa ablakából áldást adjon rájuk V. Szabadságharcos Világtalálkozó Ottawában Szeptember 1. és 4.-e között Ot­tawában, Kanada fővárosában ta­lálkoztak ötödízben a Magyar Sza­badságharcos Világszövetség tag­­szervezetei, akik három kontinens tizennyolc országának képviseleté­ben gyülekeztek a St. Andrew’s Presbiterianus Egyház dísztermé­ben. A közgyűlés egyik legfontosabb eseménye volt a Világszövetség új tisztikarának megválasztása. El­nökké negyedízben és közfelkiál­tással Dálnoki Veress Lajos vezér­­ezredest választották meg. A világszövetség külön szervet létesített nemzetközi kapcsolatai­nak intézésére. A bizottság tagjai: Dr. Pogány András (USA), dr. Töttösy Ernő (Európa) és dr. Vil­lányi Pál (Kanada). ★ A négynapos világtalálkozó pén­teken este díszvacsorával kezdő dött, amelyen John Yaremko, On­tario tartomány népjóléti minisz­tere jelent meg Robarts, ontariói miniszterelnök képviseletében, míg Kanada miniszterelnökét, L. B. Pearsont Paul Tardif országgyűlési képviselő reprezentálta. A megje­lent vendégeket dr. Pogány And­rás, az Egyesült Államok Szabad­ságharcos Szövetségének elnöke mutatta be. A vacsorán beszédet mondottak: Yaremkó miniszter, Tardif képviselő és Dálnoki Veress Lajos vezérezredes. Ottawa ma­gyarságának jelentős része vett részt a díszvacsorán, nagyszámú kanadai vendéggel együtt. Az ese­ményről mindkét ottawai napilap, valamint a rádió és televízió is részletesen megemlékezett. A világtalálkozón a szabadság­­harcos kiküldötteken kívül nagy­számmal jelentek meg a magyar testvérszervezetek képviselői is. Több előadás is elhangzott. Wass Albert író, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh elnöke, előadásá­ban hangsúlyozta, hogy a magyar szabadságharcosok joggal képvise­lik a rabságban sínylődő magyar nemzetet, majd részletesen foglal­kozott a becsületadó megszervezé­sének fontosságával. Dr. Gyallay- Papp Domokos, a Kanadai-Magyar ■Szövetség elnöke, teljes együttmű­ködéséről biztosította a szabadság­­harcosokat. Az Amerikai Magyar Szövetség részéről dr. Nádas Já­nos elnök a testvéri egyetértésre való készséget jelentette be. Ku­­bicza Kázmér, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének főcsoport­vezetője, a Szabadságharcos Szö­vetséggel való együttműködés­re való teljes készséget fejez­te ki. Helcz Tibor, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége üdvözletét tol­mácsolta, dr. Návory Kornél a det­roiti AMSZ részéről vett részt a konferencián, s felszólalásában a világkongresszus jelentőségét mél­tatta. Fónagy Dezső (Párizs), a be­­csületadő gondolatának eredeti kezdeményezője, ismertette a be­csületadó gondolatának gyors tér­hódítását s franciaországi gyakor­lati eredményeit. Tollas Tibor, a Nemzetőr főszerkesztője, a sza­badföldi magyar írók nevében ezüstplakettet adott át dr. Löte Pálnak, a Magyar Szabadsághar­cos szerkesztőgárdája munkájának elismeréséül. Fábián Egon, az Északamerikai Diákszövetség üd­vözletét és együttműködési nyi­latkozatát tolmácsolta. Farkas László, a Svájci Magyar Egyesület, Negyedi Szabó Margit, a Mind­­szenty Mozgalom alelnöknője szó­laltak fel. Dr. Mattyasovszky Mik­lós, a Magyar Cserkészszövetség nevében köszöntötte a világkong­resszust. Táviratilag, illetve levélben üd­vözölték a világkongresszust dr. Eszterhás István, a Felszabadító Bizottság elnöke, Fülöp József, a Széchenyi Társaság elnöke, dr. Bé­­ky Zoltán püspök, a Ref. Egyesü­let elnöke, Mikó István és Lőrinc Jánosné, a New York-i Amerikai Magyar Szövetség nevében, Kiss Sándor, v. orszgy. képv., Löte La­jos, az Erdélyi Bizottság elnöke és dr. Varga László, a Szabad Magyar Jogász Szövetség elnöke. Rigoni Ernő (Franciaország), Várnai Lajos és Piffkó András (Németország), Hennyey Gusztáv vezérezredes, dr. Eckhardt Tibor v. népszövetségi delegátus. Külföldi részről levél, ill. távirat érkezett L. B. Pearson, kanadai mi­niszterelnöktől, Robarts ontariói miniszterelnöktől, Don Reid otta­wai polgármestertől, John G. Die­­fenbakertöl, a kanadai ellenzék ve­zetőjétől, valamint számos kana­dai országgyűlési képviselőtől. A négynapos megbeszélések so­rán a Világszövetségi kiküldöttek az új tisztikar megválasztása mel­lett rendkívül alaposan megvitat­ták az összes felmerült kérdése­ket. Ennek során az Alapokmány­­módosító Bizottság javaslatait Dr. Zsédely Miklós tolmácsolta Fábi­án Egon bizottsági tag közreműkö­désével. Az egyes témákkal kap­csolatos viták során többek között felszólaltak: Soós József, Győrik Józsefné, Lehotay Attila, Dr. Szi­­monisz László, Niertit Ferenc, Helcz Tibor, Kisgyörgy Áron, Szi­lágyi Pál, Czene Ferenc, Varró Jó­zsef, Török Endre, Császár Gábor, Dr. Kovács István, Körömi József­né, Vudy József, Szalay József, Ft. Vitéz Baán, Nemes Endre, Tímár András, Dr. Villányi Pál, Walter István, Noel Péter, Kovács M. Gá­bor, Szirányi Tibor, Dr. Nagy György, Saly György, Farkas Lász­ló, Dr. Kárpáthv Sándor, Dr. Deb­­receny József, Lovas György, Ér­­tavi Baráth József, Negyedi Sza­bó Margit és sokan mások. Dálnoki Veress Lajos vezérezre­des táviratilag köszönte meg L. B. Pearson miniszterelnöknek Kana­da vendégszeretetét és érdeklődé­sét a Világkongresszus iránt. A világkongresszus megrendezé­se dr. Kovács István, dr. Láng László, Walter István, Szirányi Ti­bor és a kanadai szabadságharco­sok érdeme. Jirí Goldschmid, aki a hivatalos cseh hírszolgálati iroda, a CTK Nemzetközi Osztályát vezeti, a kö­zelmúltban a „Novinar”-ban, a Cseh Újságírók Uniójának havi fo­lyóiratában részleteket közölt ar­ra vonatkozólag, hogy Csehszlová­kiában folyamatosan és állandóan számos afrikai újságírót képeznek ki. Egyébként érdemes tudomásul venni azt is, hogy a cseh hírszol­gálati iroda 1960 óta az összes ke­leteurópai országok közt a fősze­repet játssza az önálló, új afrikai sajtóügynökségek felállításában és megszervezésében. Amióta az af­rikai országok elnyerték teljes füg­getlenségüket, a CTK önként ma­gára vállalta a feladatot, hogy elő­mozdítja sok éves tapasztalaival és technikai berendezésével meg­felelő afrikai sajtószolgálatok léte­sítését és azok korszerű, teljesít­ményképes berendezését. Ami Algírt illeti, már a francia uralom idején megkezdődött az ily irányú előkészítés és algeri szak­emberek Csehszlovákiában való ki­képzése, természetesen ezzel egy­idejűleg kommunista szellemben való indoktrinálása is, hogy azok később akaratlanul és öntudatla­nul is a nemzetközi kommunista politika szolgálatában legyenek felhasználhatók. Ezt a nevelő mun­kát annak idején Prágában úgy ne­vezték, hogy „iskolázás későbbi szakfeladatokra”. Egész újságírói kádereket nevel­tek így Csehszlovákiában Algíron kívül Mali és Guinea új „nemzeti sajtója” számára. A cseh szakem-Szeptember 3-án, vasárnap a ró­mai katolikus szentmisét dr. Hen­­key Károly egyetemi tanár mutat­ta be és mondott szentbeszédet. A protestáns istentiszteletet Rév. Me­ző Pál és Rev. Arthur W. Currie mondotta. Délben az ottawai Beachwood te­metőben a világkongresszus tagjai autó felvonulás keretében megko­szorúzták a szabadságharcos em­lékművet, ahol Dálnoki Veress La­jos a Szabadságharcos Szövetség, Kubicza Kázmér az MHBK világ­szövetsége nevében szólaltak fel. Ugyanaz nap este dr. Gaál End­re Liszt Akadémia-i tanár művészi orgonahangversenyét nagyszámú közönség hallgatta végig. berek kitűnően látták el feladatai­kat, annál is inkább, mert olyan személyeket válogattak ki, akik­nek szellemisége sziklára épült Ebben a nevelő munkában közre­működött az ugyancsak kommunis­ta szellemiségű Újságírók Nemzet­közi Szervezete is, Algír esetében pedig a Csehszlovák Újságírók Uniója. Accrában felállítottak egy úgynevezett újságírói szemináriu­mot, azzal a céllal, hogy „újság­írás professzorokat” neveljenek. E szeminárium ( megszervezésénél és fenntartásában aktív szerepet vitt az Újságírók Pánafrikai Uniója is, valamint az Újságírók Nemzetközi Szervezete. Most derült ki egyébként, hogy a CTK fenntart egy úgynevezett iskolát a nemzetközi Agenturjour­nalismus és Agenturtechnika taní­tása érdekében, amely iskola Kut­­na Hóra közelében, a Rostez Kas­télyban van elhelyezve. Eddig eb­ben a nevelő intézetben hét tan­folyamot rendeztek, amelyet siker­rel be is fejeztek. A résztvevők összlétszáma 133 volt, közülük 73 szerkesztői kiképzést, négy fotori­­porteri iskolázást kapott, 56 pedig úgynevezett sajtótechnikus lett. A résztvevő afrikai sajtószakemberek többsége Marokkóból, Algerból, Guineából, Maliból, Ghánából, Da­­homeyböl, Nigériából, Kenyából, Ethópiából, Tanzániából és Tunis­­ből származott. Domináltak a volt francia gyarmatok küldöttei, ennek megfelelően az oktatás is túlnyo­móan francia nyelven történt. ... L- Hésy Afrikai újságírók kiképzése Csehszlovákiában A Roztez Kastélyban működő Nemzetközi Sajtóiskolában eddig 11 afrikai orszá gból 133 sajtószakembert képeztek ki i

Next

/
Thumbnails
Contents