St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 2. szám

4 1967. JANUÁR 27. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Dr, Pogány András: Dr. FÁBIÁN BÉLA 1889-1966 EURÓPAI HÍREK Fábián Béla bácsit Karácsony ün­nepén magához szólította az Ur. Nem látjuk többé szép, dús fehér haját, egészségtől duzzadó piros­pozsgás arcát, sötét, mosolygós, intelligens szemeit. Nem halljuk többé magyar beszédét, melyből Tokaj környékének hamisítatlan ize soha el nem kopott. Nem fi­gyelhetjük szavát, melyet egy so­kat szenvedett, sokat tapasztalt, sok mindent megélt, de soha meg nem tört és a Gondviselés erejében rendületlenül hívő ember elméje termelt ki lelke kincsesbányájának mélyéből. Mert Fábián Béla nem­csak okos és müveit ember volt, áe mélységesen jő, érzöszívű és igazságot igénylő ember is s ami­ben hitt, azért soha nem habozott, nyíltan és hátsó gondolat nélkül a nagyvilág színe elé kiáltani. Legjellegzetesebb lelki alapvo­nása azonban mégis szabadságba vetett hite és magyarságszeretete volt. Szabadságot igénylő, igazsá­got kereső talpig magyar ember volt egész életében s ezt a hármas ideált szolgálta hosszú életpályája során mindenütt. Emberi hitvallá­sának ez a hármassága elkísérte öt fiatal katonatisztként az első vi­lágháború orosz harctereire, a szi­bériai fogolytáborba, a budapesti büntetötörvényszék bírói pulpitu­sára. Elkísérte öt, mint fiatal vá­rosatyát Budapest városa képvise­lőtestületébe s ezekért harcolt, fé­lelmet és fáradtságot nem ismerve a magyar országgyűlés padjában ül­ve több mint húsz, nehéz és küz­delmes éven keresztül. Bátran szembefordult a náci újpogányság őrületével, embertelenségével, faj­mániájával és üldözői csak akkor tudták elhallgattatni, mikor az ide­gen megszálló katonaság, annyi sok igaz magyar hazafival együtt, ide­gen országba hurcolta s meg kel­lett ismerkedni Auschwitz minden borzalmával is. A tábort felszaba­dító amerikai csapatok egy csont­tá soványodott, de lélekben töret­len Fábián Bélát találtak ott. Em­beri nagysága ezekben a napokban ős hónapokban mutatkozott meg legjobban. Nem kívánt hazatérni, holott erősen sürgették, mert tota­­litáriánus rendszerből nem kért ak­kor sem, ha annak vörös volt a színe s politikai éleslátása világo­san megrajzolta azt az utat, me­lyet egy igazabb, demokratikus élet után sóvárgő Magyarország, a Vö­rös hadsereg nyomására és marok­nyi kommunistájának aknamunká­ja folytán követni lesz kénytelen. Ö ismerte a bolseviki paradicso­mot, születését Oroszországban él­te végig s hazatérése után több könyvben is óva intette attól ma­gyar népét — amiért Kun Béla ter­rorlegényei is börtönbe vetették. De még ennél is többet tett. Ha­marosan rádió elé került s Nyu­gatról üzent haza nemzetének 1945 nehéz hónapjaiban. A Szeretet em­bere szólott, a megbocsátás szel­lemében mindenkihez, aki vétke­zett valaha is magyar állampolgár­társai, embertestvérei és a kor ál­dozatai ellen. Magam is hallottam ezt a rádiónyilatkozatot és soha elfelejteni nem fogom. Kérte saját hittestvéreit és a magyarság egé­szét, hogy felejtsék el a múltat, mint rossz álmot s fogjanak össze, hogy megmenthessék, ami még megmenthető Magyarországból. Nagy és fenkölt gondolkodású, igaz magyar ember szavai voltak ezek. Amit Fábián Béla a szabad világ­ban tett, annyira köztudomású, hogy aligha szükséges megismétel­nünk itt. Húsz hosszú éven keresz­tül ö volt a legsikeresebb és leg­nagyobb hatású szócsöve nemcsak szeretett magyar népe keserveinek, de minden elnyomott és rabszolga­sorsra vetett európai népnek is. Hivatást kapott és hivatását élete utolsó napjáig híven teljesítette. Csak 1966-ban is nem volt hüsé-Eold—Föld-kép A spanyolországi Rodledo de Chavelában levő amerikai—spa­nyol űrmegfigyelö állomáson pén­teken felfogták a Hold körül ke­ringő Orbiter 1. amerikai űrhajó felvételét, amely a Holdat ábrázol­ja — a háttérben a Földdel. A Föld felhőkkel borított félholdszerű for­mát mutat a kocka bal oldalán, míg a jobb oldalon a Hold egyik kráterekkel borított részlete látha­tó. A Föld megvilágított részén a tudósok felismerték az Antarktiszt, Dél-Amerika keleti partjait és az amerikai partokat, valamint Dél- Európát. gesebb támogatója a Magyar Sza­badságharcos Szövetségnek és a tizedik évforduló nagy ügyének, mint éppen ő. A nyár folyamán va­lóságos diadalmenetben járta végig Európa jelentős városait, sajtókon­ferenciáról sajtókonferenciára járt s világgá kürtölte a budapesti csat­lóskormány legújabb terrorcselek­ményeit, új koncentrációs táborok megnyitását s minden tényt és ada­tot, mely tudomására jutott. Svájc­ban hivatalosan tiltakoztak a sváj­ci kormánynál odaérkezésekor, Ró­mában rendőrkordont vontak a saj­tókonferencia székháza köré, mert életét féltették. Ez a kisnövésű, ősz ember azonban megfélemlíthe­­tetlen és tántoríthatatlan maradt, mint volt egész élete során. Eluta­zása előtti órában, december 23-án beszéltem vele utoljára telefonon. „Ahogy hazaérek Porto Rico-ból” —mondta—„minden igaz magyart összehívunk, mindent megbeszé­lünk, mert azt a gyalázatot, ami ma otthon folyik, szótlanul eltűr­ni nem lehet...” Az Úristen máskép határozott, de ő becsülettel végigjárta életút­ját s elvesztése pótolhatatlan űrt hagy maga után. Mindenki tudja ezt, aki ismerős a politikai élet ber­keiben. De halála után is tanít és inspirál bennünket, mert ez az iga­zán nagy egyéniségek kiváltsága. Tanít arra, hogy a legnehezebb körülmények között sincs veszve a remény, amíg Fábián Béla három nagy életeszményét: az emberi sza­badság, az igazságosság és áldo­zatra kész magyarság eszményeit Francia történészek a dél-francia­­országi Provence tartomány történel­mének összeállítása során megállapí­tották, hogy a római alapítású Re­­gussia, a mai Regusse kisközség a XVI. század második felétől volta­képpen magyar település. A felfedezés hitelességét néhány történelmi munka, mint az 1700-ban Provenceben nyomott Geografie de la Provence de Comté Vénaissin második kötete, az 1892-ben kézzel írt és a dragauignan-i állami levél­tárban őrzött Histoire de Regusse című okmánya és Jean Relgrano dél­franciaországi történész Le Var cí­men 1966-ban megjelent könyvének regusse-t érintő fejezete támasztja alá. A három mű egybehangzóan állítja, hogy a középkori vallás- és polgárháborúk során Regusse lakos­sága oly annyira elnéptelenedett, hogy Provence grófja magyar telepe­seket hívott be, akik a XVI század végén benépesítették a kihalt vidéket. A magyarok betelepülésének tényét újabban előkerült dokumentu­mok is bizonyítják. A regusse-i archí­vumban őriznek egy 1595-ben kiállí­tott dézsma kimutatást, amely töb­bek között Keleti, Teleki, Tassi, usi­­godi, Vér, Jós, Jób Kereti, Keresz­tesi, Rudasi, Biró, Len, Bogár, Rigo­­di neveket tartalmaz. Egy másik, la­tin nyelvű pergamenten, 1597- bol keltezett anyakönyvbe a pap-anya­­könywezető az évben 31 keresztelőt, öt házasságot és 24 temetést jegyzett be az idézett magyar nevek rendsze­res ismétlésével. Ez az okmány arról is tanúskodik, hogy a magyar beván­dorlók egymásközött kötöttek házas­ságot, legalábbis 1597-ben. Egy har­madik, 1648-ból származó okmány­ban Riez püspöke száz arannyal ju­talmazta Rigó János kőművest, aki a havasok nagyasszonya emlékére ká­polnát épített Regusse várában. A kápolna ma is áll. Már későbbről, 1570-ből való pa­piruszon Vér Ferenc neve szerepel, aki akkoriban a helység egyik legje­lentősebb, havi fizetéses alkalmazott­ja volt: cabrier et purguiter. Magya­rul: kecske és disznó pásztor. Havi bérét állatonként 20 liter búzában állapították meg, ami a gabonasze­gény vidéken nem megvetendő. Ugyanabban az évben a kincstárnok egy Q uerestesy névre írt fizetési nyugtát is kiállított tíz arany tallér összegben. Keresztesi foglalkozása igen sokoldalú volt: altiszt, kifutó, betegszállító és sírásó. Az eddig ta­lált anyagok között szerepel még is­meretlen szerzőtől, 1678-ból egy tu­dósítás Samos nevű ember bebörtön­félelmet és meghátrálást nem is­merve szolgáljuk. Tanít arra, minden másnál ékes­­szólóbban, hogy az igaz magyarság lélek, hit és szív kérdése csupán és semmi köze nincs a fajelmélet ostobaságához, a vér újpogány őrü­letéhez és megszállottságához. Fá­bián Béla hűségesen kitartott ősei hite mellett, de nem volt nála job­ban, őszintébben és áldozatkészeb­ben magyar ember senki sem. Példát mutat Fábián Béla so­kaknak is, hogy átélt szenvedései és gyötrelmei ellenére sem volt hajlandó egy kis csoport megszál­lott bűnözőt a magyar nép egészé­vel azonosítani s nem volt hajlan­dó arra, hogy egy minden nemzet soraiban megtalálható, minden gya­lázatra kész kis csoport bűneit egy egész, feddhetetlen múltú nemzet tarsolyába süllyessze. Nem tette, mert tudta, hogy ez a nemzet az ö nemzete, ez az ország az ő áldott és szeretett szülőföldje s ennek a népnek jóléte és boldogulása min­dennél fontosabb volt számára e földön. Béla bácsi, mélységes fájdalom­mal s igaz szeretettel búcsúzunk Tőled. Az Úristen zsámolyánál áll­va kérünk, hogy könyörögj magyar nemzetedért azzal a kitartással, hittel és akaraterővel, mellyel a szabad világ országútjait járva küszködtél érte. S abban az Or­szágban, ahol nincs intrika, csak szeretet, nincs „double standard” csak igazság, nincs gyűlölet, csak isteni irgalom, a Mindenható meg fogja hallani szavadat. Béla bácsi, szeretett atyai ba­rátunk, szabadságharcos bajtár­sunk, magyar testvérünk, Magyar­­ország igaz ügyének sok nehéz csatát vívott bajnoka: nyugodj bé­kében ... los állapotban botrányt rendezett. A múlt kutatása folyik. Regusse levéltárában még hat láda pergament — mintegy 300 ki­lós súlyban — feldolgozásra vár. Az eddig előkerült anyagok elegendő alapot adnak arra, hogy elfogadjuk, Regusse-t a XVI. században való­ban magyarok népesítették be, akik a mezőgazdaságban, állattenyésztés­ben, kisiparban dolgoztak, s később a hivatali életben is helyet kaptak. Tör­ténelmi érdekesség lenne viszont ki­nyomozni, hogy mi indította a mint­egy 500 emberből álló csoportot ar­ra, hogy elhagyja hazáját és egysége­sen, egy helyen telepedjen le? Kérdés, hogy önként vagy erőszak hatására kerültek-e Regusse-ba, s oda miért éppen magyarokat hívott be Pro­vence grófja. Hiszen telepesek je­lentkezhettek volna a közeli olasz és spanyol területekről is. Feleletet vár még, hogy Magyarország melyik te­rületéről történt a kivándorlás és kik voltak az új hazát keresők, harco­sak, földművesek vagy kisiparosok? Éredekes lenne végigkísérni a törté­nelem négy évszázadát is, hogy mi­ként alakult a magyar telepesek élete Franciaországban, nem messze Marseille-től és a Földközi- tenger­től? Regusse ma virágzó kisközség. A Var nevű megyében mintegy 40 kilométernyire fekszik Draguignan megyei központ­tól északnyugatra. A községet Titusz légionárusai alapították és építették erődítménnyé. Az Imperium bukása után a Templomos lovagrend tulaj­dona és a rend egyik legerősebb dél­francia bástyája lett. Amikor a ren­det Szép Fülöp 1312-ben feloszlatta, az akkor még római nevét viselő köz­séget Hélion de Villeneuve nagy­mester megvásárolta a Jeruzsálemi Szent János lovagrend részére. A Szent János lovagok Provence gróf­jának engedelmeskedtek — erre az időszakra esik a magyarok letelepe­dése. 1614-től Regusse jóidéig Gas­­pard de Grimaud tulajdona. Az egykori bevándorlók a négy év­század során elfranciásodtak és be­leilleszkedtek környezetükbe. Számos család kihalt, mert a lakosságot a vallás- és polgárháborúk mellett pes­tis- és tífusz járványok is tizededték. Regusse ma mintegy 500 lelket szám­lál és ebből tíz család nevében még megőrződött a magyar származás. A késői leszármazottak azonban mit sem tudtak magyar őseikről, az érde­kes hír így méltán keltett izgalmat. Az 1951-es genfi egyezmény út­levéllel látta el a kelet-európai or­szágok menekültjeit. Most a Nyu­gat-Német Köztársaság, de az egyezményt aláíró más hatalmak is, úgy döntöttek, hogy aki ilyen útlevéllel a keleti államokba haza­látogat és onnan visszatér elveszti a „hazátlan külföldi” státusát, mert aki ide-oda mászkálhat az valóban nem politikai üldözött többé. A magyarországi kommu­nisták az égő deviza szükséglet következtében megtalálták a nyu­gati rendelkezések biztos ellen­szerét. Repülőgépen kell Magyar­­országra utazni! A Ferri hegyen már működik is egy kis pót-kon­zulátus, amely ötperc alatt megad­ja a tartózkodási engedélyt és a magyar vízumot, amelyet nem pe­csétel bele az útlevélbe, csupán egy külön — bármikor eldobható — papír-fecnit ad igazolásul. A hazatérő DP-iknek azonban nem kell túlságosan fellekesedniök. Az efféle vízumot csak azok kapják meg, akik üzleti ügyben utaznak Magyarországra, és onnan nepies­­valuta ellenében valamit exportál­ni akarnak: legyen az textil árú, vagy a Mavad által árusított puli kutya. E tekintetben a „liberalizá­lódás” teljes. Már „háborús bűnös nyilas pártfunkcionáriusról” is tu­dunk, aki háromszor járt Budapes­ten némi textil-expor érdekében. ★ A nyugat-német gazdasági vál­ság első jele, hogy karácsonykor 235,000 olasz, görög, török, spa­nyol „vendég munkás” utazott ha­za és nem váltotta meg a retour­­jegyét. Ezeknek az idegen munká­soknak nem mondott fel senki, csak éppen úgy érezték, hogy ha vissza­térnek nem fognak többé állást ta­lálni. A munkás-szolidaritásnak nem éppen ragyogó példáját adta az olasz vasutasok szakszervezete, amely éppen akkor rendezett hu­szonnégy órás sztrájkot, mikor 150 vonat indult haza a Brenneren át, megrakva olasz munkásokkal. Ezek 'egy napig a müncheni, stuttgarti, innsbrucki pályaudvarokon fagyos­­kodtak huszonnégy órán át. Még különösebb munkás-ellenes trük­köt eszelt ki a prágai kommunista rádió, amely természetesen a világ­­proletárjainak szolidaritását hirde­ti. Mikor Nyugat-Németországban próbát tartottak egy szovjet-táma­dás esetére, a prágai rádió olasz nyelvű adása, melyet sok olasz munkás is hallgatott, közölte, hogy kitört a harmadik világháború, az olaszok sürgősen utazzanak haza. Egyedül a Wolfsburgi világhíres Volkswagen Werkenél 800 olasz «grott be a hamis hímek. Tizenkét órán belül pánikszerűen távoztak. Ezzel elvesztették munkájukat és semmi kilátásuk nincs rá, hogy oda­haza a közel jövőben munkát kap­hassanak. A kommunista munkás­szolidaritásnak ez is egyik ragyo­gó példája. ★ A nyugat-német legnagyobb uta­zási irodák arról számolnak be, hogy míg az idei szilveszteren 100 százalékkal csökkent a Párizsba utazó németek száma, ugyanek­kor 132 százalékkal emelkedett azoké a németeké, aki „Kelet Pá­­risában” Budapesten akarják eltöl­teni a Szilveszter estjét. Történelem: Kitűnő Az 1956-os magyar Forradalom tízéves évfordulójára megjelent könyvek között előkelő helyet foglal el Értavy Baráth Kata most megjelent ifjúsági regénye: „Törté­nelem: Kitűnő”. A könyv azoknak is meglepetés, akik ismerik az író­nő korábban megjelent „Gyöngy­harmat” című mesekönyvét (Kár­pát, Buenos Aires, 1958) valamint az emigrációs sajtóban meg-meg­­jelenő írásait. Könnyed meseszö­vése, gördülékeny stílusa élvezetes olvasmány nemcsak a magyar fi­atalságnak — kik nagyonis mosto­hagyermekei az emigrációs könyv­kiadásnak — de felnőtteknek egy­aránt. Réti Sanyi és a könyv többi fiatal hőseinek története ma már történelem, nemcsak miénk, ma­gyaroké, de az egész világé. „Tör­ténelem: Kitűnő” a Magyar Sza­badságharcos Szövetség kiadásá­ban jelent meg Marosán Gyula és Vudy József rajzaival. A könyv an­golra fordítása folyamatban van s valószinüleg késő tavasszal fog megjelenni. Pihent idegenforgalmász elmék meglepő ötleteket találtak ki. Egyik nem jelentős német írónak Oft den­ke ich an Piroschka (Gyakran gon­dolok Piroskára) című regénye meg­filmesítve óriási sikert aratott. A kedves, szentimentális német re­gény egy, a második világháború előtt Magyarországon járt német diák és egy magyar kislány szerel­méről szól. A német diák ott ismer­kedik meg a puszta-romantikával, a gémes-kuttal, a tschikos-fokosch gulasch szentimentalizmussal a hódmezővásárhelyi Kutas-pusztán. Érzelmes lelkű német olvasók szá­mára, most az IBUSZ autóbuszos társasutazásokat szervez Kutas­pusztára. Remélhetőleg a kolhozon előzőleg restaurálják az elengedhe­tetlen puszta-romantika kellékeit és így nem lesz hiány devizákban. ★ Az osztrák marxisták mindig is hevesen tiltakoztak Habsburg Ot­tó visszatérése ellen, noha az le­mondott összes trónigényeiröl. Mi­óta a fekete-vörös koalíció az oszt­rák nép nagy megkönnyebbülésére megszűnt és Ausztriát a keresztény demokrata párt (ÖVP) kormányoz­za Habsburg Ottó útleveléből tö­rölték a korábbi meghatározást: „Érványes minden országra — Ausztria kivételével.” Azóta Habs­burg Ottó már két-három alkalom­mal is járt Ausztriában, néhány órás látogatásokra, de még arra nem gondolt, hogy lakóhelyét a München közelében lévő starnber­­gi tőtől, Pöckingből, véglegesen Ausztriába tegye át. Az austro-marxisták, akik az 1936-os tapasztalatokból semmit sem tanultak, új trükköt találtak ki Habsburg Ottó ellen: egy vörös Habsburgot, akiről hinni vélik, hagy kellőképpen ellensúlyozni tudja a „fekete” Habsburg, tudni­illik Ottó, keresztény, európai ösz­­szeköttetéseit, főként nagy tudását és intelligenciáját, amelytől legjob­ban félnek a mészáros-legényi ní­vóról uborkafára. kapaszkodott austro-marxisták. A sötét-vörös beütésekkel ren­delkező osztrák szakszervezeti köz­pont 380 oldalas „dokumentációt” adott ki arról, hogy az egykori düs­seldorfi könyvelő Theodor, Rudolf, Salvator Pachmann, a 42 éves és százkilós trónjelölt; — Rudolf trón­örökös unokája. A nagy marxista meséskönyv szerint Rudolf trón­örökös 1880-ban titokban házassá­got kötött volna Mária Antonia toscanai hercegnővel és ebből a házasságból származott volna a kövér könyvelő. A dagadt fiatal­ember a Habsburg-család 120 tag­jával közölte, hogy a mai naptól kezdve nem Ottó, hanem ő a Habs­­burg-ház feje. Az Ottő-hü lef”t:’~r'-­­tákhoz pedig „megrendítő” felhí­vást intézett: „Közöljék Pöcking­­ben az unokatestvéremmel, hogy ne zavarja tovább a megértést a Habsburgok és az osztrák köztár­saság között.” Az osztrák marxisták trükkjén azok is mulatnak, akik egyáltalán nem Habsburg-pártiak. ★ — Négymillió tabletta Aszpirint loptak el egy London közelében levő gyógyszertárból a karácsonyi ünnepek alatt. Most a rendőröknek fáj a feje, mert a 12 ezer font ster­ling értékű gyógyszernek nyoma veszett. HA KÍVÁNJA MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű német gyártmányú ADLER írógép! Smith Corona, Royal stb. írógépek írógép javítás 1 nap alatt Óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben GRUENER OFFICE SUPPLIES, INC 2635—39 GRAVOIS AVE. PRospect 2-2390 United Van Lines INTERNATIONAL MOVING STORAGE VAN SERVICE TO END FROM Alabama Illinois Minnesota North Carolina Texas Arizona Indiana Mississippi North Dakota Utah Arkansas Iowa Missouri Ohio Vermont California Kansas Montana Oklahoma Virginia Colorado Kentucky Nebraska Oregon Washington D. C. Connecticut Louisiana Nevada Pennsylvania West Virginia Delaware Maine New Hampshire Rhode Island Washington Florida Maryland New Jersey South Caroline Wisconsin Georgia Massachusetts New Mexico South Dakota Wyoming Idaho Michigan New York Tennessee Canada Alaska MRAZEK VAN & STORAGE Call PRospect 2-5300 LUSICJC MONUMENT CO. 7349 GRAVOIS ST. LOUIS 1«, MO GILBERT BUICK, INC. Autóvétel bizalom kérdése. Hozzánk bizalommal jöhet. 3510 Gravois, St. Louis 18, Mo. PR 1-5200 St. Louis legnagyobb gyermek bútorüzlete Minden leszállított áron. Egy fedél alatt megtalál mindent kisgyer­meke részére, így gyermekágy, szekrény, matracok, gyermekszékek, gyermekkocsik, fürdőkádak, bölcsök, játszókocsik, stb. stb. Játékok nagy választékban 5005 Gravois FL 3-6800 Négyszáz éves magyar falu Dél-Franciaországban Honnan vándoroltak ki a XVI, században Regusse magyar telepesei? zéséről, aki az Ökör vendéglőben ita­i r HU 1-9464 15 ÉV ŐTA VAGYUNK ÜZLETBEN NÉZZEN BE AZ IGAZI

Next

/
Thumbnails
Contents