St. Louis és Vidéke, 1966 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1966-12-30 / 26. szám

3 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE }Oce Tvrr'Tnv/fRiG'T? 30. A német kormányváltozás háttere Bonni levelezőnktől: A nyugat­német kormányválság, amely már majdnem államválsággá fajult, vé­get ért. Az új német kancellár George Kiesinger a vörös-fekete koalícióval megkezdte a kormány­zást, amelynek legfőbb feladata az 1967-es költségvetésből eltüntetni a csaknem másfél milliárd dolláros deficitet. Erhard kancellár jogos sértő­döttséggel távozott és félös, hogy vele együtt letünőben van az általa mesterien felépített német „gazda­sági csoda” fénye is. Pár nappal a kormányváltozás után a német Volkswagen Werke bejelentette, hogy rátér a megrövidített munka­időre. A világhíres Volkswagen Werke, amely 100,000 munkást foglalkoztat és 1966-ban 10 milli­árd márkás, két és fél milliárd dol­láros forgalmat ért el, ezzel mint­egy bejelentette, hogy a „gazdasá­gi csoda” véget ért. George Kiesinger kormányának, amelyben Willy Brandt egykori norvég partizán és Herbert Weh­­ner, az ős-kommunista, vagy mint ma mondják ex-kommunista veze­tésével bent ülnek a szociáldemok­raták is, nehéz feladata lesz rendet teremteni a zűrzavarban, amelyet korántsem a német politikusok, hanem főként külső erők okoztak. Szövetségesek, vagy megszállók? Nyugat-Németországban úgy lát­ják, hogy a nyugat-német gazda­sági csoda és vele együtt az úgy­nevezett demokrácia is nyílt és tit­kos hatalmak húsz éve tartó zsa­rolásának áldozata lett. Német részről üt a vádak, ha nem is hi­vatalosan, hanem a közvélemény részéről nyíltan és egyre inkább az USA ellen irányulnak. Az USA a koreai háború idején, midőn Sztálin még élt és joggal félhetett egy kétfrontos háborútól, sietve megteremtette a NATO-t, a nyu­gat-német Bundeswehrt, amelyet roham-tempóban fegyverezett fel az Adenauer-kormány. Azonban — legalább is így hangoztatják bonni körökben, — a koreai fegyverszü­net után az USA ismét megszűnt szövetségesnek lenni, és újból át­vette a megszálló hatalom szere­pét. A magasabb USA adóktól mene­külő amerikai nagy-töke eddig 2235 legnagyobb német vállalatban sze­rezte meg az 51 százalékos több­séget. Ugyanekkor — amíg az ame­rikai nagytőke súlyos üzleteket kö­tött a Szovjetunióval, a németek­nek nem engedték meg, hogy ha­sonló mértékben kereskedjenek a Szovjetunióval. Ha a németek sú­lyos anyági áldozatokkal akarták kiváltani a szovjet-zónát Moszkva zálogából, akkor az amerikaiak a szövetségi hűség megszegésével vádolták a német kormányokat, ugyanakkor pedig Harrimann Moszkvában tárgyalt Hruscsovval, Koszyginnel. Midőn a németek mindent elkövettek az újraegyesí­tés érdekében, addig az amerikai­ak Hruscsov krimi kéj-lakában, hallgatólagosan hozzájárultak a berlini fal építéséhez. A szovjet „Barátság” olajveze­ték felállításához a német nagy­ipar kapta volna a cső-rendelések többszáz milliós üzletét. Ezt az embargóval megakadályozták. Az orosz rendeléseket így jórészben az angolok és a japánok kapták. Fegyvervásárlás, vagy ócskavas-kereskedelem? A legsúlyosabban esett a latba azonban, hogy — különösen a viet­námi háború kitörése óta — az amerikaiak szüntelen arra kénysze­rítik a németeket, hogy a Budes­­wehr fegyvereit az USA-ban vásá­rolják meg. Talán még ez sem lett volna nagyobb baj. Azonban az amerikai üzletemberek és a wash­ingtoni külügyi hivatal olyan teg­napelőtti fegyvereket kényszerítet­tek drága pénzzel fizető német „szövetségeseikre”« amelyeket az US Army már rég kimustrált. A világsajtó természetesen nem szívesen beszél róla, hogy Erhard kancellárt tulajdonképpen az a tény buktatta meg, hogy az USA több mint egy milliárd dollárt követelt, mint deviza kiegyenlítési alapot az Európában állomásozó öt USA had­osztály költségeivel kapcsolatban. Erhadnak, — legutóbbi látogatá­sa idején, ultimátumszerűén, há­rom és fél perc alatt kellett aláírnia a „szerződést”. Még arra sem volt alkalma, hogy hozzácsatolja azt a bizonyos záradékot, amelyet az Elrendelték Rhodézia ellen az olaj-bojkottot Az Egyesült Nemzetek Bizton­sági Tanácsa az afrikai országok indítványára 14 szavazattal egy­hangúlag elrendelte Rhodézia ellen az olajbojkottot. Franciaország tar­tózkodott a szavazástól. Anglia ki­jelentette, hogy ezt az intézkedést csak a Rhodézia ellen bevezetendő teljes gazdasági tilalom egyik ré­szének fogadja el. A Biztonsági Ta­nács azonban ezt az angol javas­latot nem vette figyelembe. Az afrikai országok képviselői sürgették a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon büntető rendelkezése­ket Dél-Afrika és Portugália ellen, mely államok állandóan segítik gazdaságilag Smith miniszterelnök kormányát. Az afrikai vezetők viharosan tá­madták Angliát, hogy nem meri kockáztatni előnyös kereskedelmi összeköttetéseit Dél-Afrikával. Ni­géria ENSZ képviselője azt vetet­te szemére Angliának, hogy a gaz­dasági bojkott kérdésében éppen olyan gyáván viselkedik, mint ami­kor nem akar fegyveres beavat­kozással végetvetni a Smith kor­mány törvénytelen uralmának. Nikolai Fedorenko, a Szov­jetunió ENSZ képviselője, az Egyesült Államokat azzal gya­núsítja, hogy nem támogatja eredményesen a Rhodézia elle­ni gazdasági bojkottot, mert arra számítanak, hogy így több árút adhatnak el Rhodéziának. A nyugati országok azért ro­konszenveztek a Salisbury kor­mánnyal, mert az Egyesült Ál­lamok, Nyugat-Németország, Dél-Afrika és Portugália sú­lyos dollármilliókat ruháztak be a rhodéziai közgazdaságba. A Biztonsági Tanács vitájában Amerika támogató az angol ja­vaslatot. De sok más delegátus, akik máskor mindig barátságosak Angliával, most elvetették a Rho­­dázia ellen javasolt teljes tilalmat. A holland delegátus viszont nem tekintette megoldhatatlan problé­mának a bojkott elrendelését. Má­sok azt mondták, hogy Anglia most a Biztonsági Tanáccsal akarja ki­kapartatni a sültgesztenyét, ami­kor már nem tud tovább védekez­ni az afrikai országok követelései ellen. Salisburyban az uralkodó fehér körök szakítani akarnak a mérsé­kelt elemekkel. A szélsőségesek követelik Smithtől, hogy szakítson végleg Angliával, a mérsékeltek azonban nyitva akarják tartani to­vábbra is az ajtót, hogy folytat­hassák a békéltető tárgyalásokat Angliával. Abban mindenki megegyezik, hogyha a Biztonsági Tanács által elrendelt gazdasági bojkot eredmé­nyes lesz, akkor Rhodéziára na­gyon kemény megpróbáltatások várnak. Ez az első eset az ENSZ történetében, hogy gazdasági szankciókat mond ki s megtiltja tagjainak, hogy olajat s más élet­­fontosságú árút szállítsanak vala­mely országnak. Már a genfi Népszövetség életé­ben is fordult elő hasonló intéz­kedés, amikor 1935-ben gazdasági szankciót rendeltek el Olaszország ellen Ethiopia megszállása miatt. Ez alkalommal azonban a Népszö­vetség tagjainak nagy része nem engedelmeskedett a határozatnak és nem tudták megakadályozni az olasz hadsereg hadműveleteit. A nemzetközi világ azóta nem sokat változott, most sem teljes az egy­ség. öreg Adenauer soha nem mulasz­tott kialkudni, vagyis azt, hogy a nyugat-német állam fizet, amennyi­ben az államkasszából telik. A „dzsörmének” fizettek is, fő­ként azért, mert úgy látták, hogy az itteni USA hadosztályokra nem­csak Nyugat-Németországnak, ha­nem egész Európának, sőt magának Amerikának is szüksége van. Azonban éppen Erhard amerikai látogatása idején derült ki, hogy minden Ígérgetés ellenére az ame­rikaiak titokban vonják ki csapa­taikat Európából, anélkül, hogy „szövetségeseiket” erről csak a legkisebb mértékben is informál­nák. Maga az amerikai „Army Times” elárulta, hogy az amerikai­ak sokkal több csapatot vonnak ki Európából, mint amennyit bevalla­­nak. Az amerikai katonai kantinok szükséglete — amit a német piacon fedeztek — legalább 25-30 száza­lékkal süllyedt, ugyanekkor a ka­tonákat Frankfurt repülőteréről hazaszállító amerikai gépek szá­ma száz százalékkal emelkedett. Bonn kényszerítve van . . . Nyugat-Németország washingto­ni katonai attaséja Boje tábornok maga is kénytelen volt arra a vég­eredményre jutni egyik nyilatkoza­tában, hogy „Bonn kényszerítve (!) van sokféle katonai felszerelési tárgyat az Egyesült Államokban vásárolni. Ezek egyrészét egyálta­lán nem lehet használni, más részét egyéb országokban sokkal olcsób­ban lehetne megvásárolni. E ma­gas kiadások következtében a né­met állam megraboltatott attól a lehetőségétől, hogy saját kutatási eredményeit a német ipar kereté­ben használja fel.” Mindehhez jön még az is, hogy az USA találmányi szabadalmakért évente száz milliókat kell Nyugat- Németországnak és Európának fi­zetnie. Ezeket a szabadalmakat 1945 után Németországból vitt el, (ha a Szovjetről volna szó, fi­nom nyugati nyelven azt monda­nánk, hogy — rabolták el) az ame­rikaiak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Anglia milliárdokat követel a raj­nai angol hadsereg eltartására, hogy Franciaországban a NATO számára létesített milliárdos né­met beruházások, a francia politi­ka érthető sértődöttsége miatt, egyszerűen elvesztek a németek számára. Maga Joseph Strauss, a náciz­mussal egyáltalán nem megbélye­gezhető új pénzügyminiszter mon­dotta a bajor választások után: A NPD sikerét köszönjék maguknak azok, akik állandóan rágalmazták és sárba rángatták a nyugat-német demokráciát. Az új német kormány-koalíciót, a feketék és vörösek szövetségét sokan végzetesnek tartják a jövő szempontjából. A szélső baloldal és a világsajtó nem bízik Georg Kiesingerben, aki 1933-ig a NSDAP egyszerű párttagja volt. A keresz­tény demokraták pedig némi gya­nakvással tekintenek Willy Brandt új külügyminiszterre, aki a hitleri idők alatt a norvég hadsereg egyenruhájában harcolt Németor­szág ellen, s még több gyanakvás­sal Herbert Wehnerre az „össz­­német miniszterre”, akit 1942-ben, mint emigránst, a svéd királyi bí­róság a szovjet javára folytatott kémkedés miatt börtönre ítélt. Azonban az új német kormány arculatát nem szabad személyi szempontok szerint megítélni. Schröder volt külügyminiszter, az angol-amerikai politika legnagyobb barátja és előharcosa, aki most a honvédelmi minisztériumot vette át, mikor a külügyminisztériumától búcsúzott, rámutatott régi dolgozó székére, amelyet amerikai ajándék­ként kapott az USA-ból s azt mondotta: „Ezt a széket magam­mal viszem, mert ugyan ki akar ma egy amerikai széken ülni.” Az a tény, hogy Willy Brandt a szociáldemokrata külügyminiszter és vicekancellár, elsőnek a „fasisz­ta” De Gaullenál igyekezett láto­gatást tenni, világos figyelmeztetés az amerikaiak számára, hogy leg­főbb ideje Európában a gyarmato­sító politika helyett rátérni a szö­vetségi hűség és barátság őszinte és becsületes politikájára. A Washington Post és a londoni Times már nem is nagyon burkol­tan céloztak arra, hogy az új német kormánynak van egy „titkos fegy­vere”, amelyet egyszer már beve­tett a weimari demokrácia is. Mi­kor ugyanis a versaillesi szerződés hatalmai a jóvátételekkel túlzot­tan zsarolni kezdték Németorszá­got, és ezzel tulajdonképpen ők se­gítették később uralomra Hitlert, a németek megkötötték a híres ra­­pallói szerződést — a Szovjetúnió­­val. Az amerikaiak jobb belátásától függ, hogy meg tudják-e kímélni a világot ettől az új szerencsétlen­ségtől. Hungaricus. Anglia 1971-től vezeti fejje a decimális pénzrendszert Londonban kiadták az angol kor­mánynak a tizedes pénzrendszer­re való áttéréssel foglalkozó Fehér Könyvét. A döntés szerint 1971 februárjától kezdve fokozatosan térnek át az új rendszerre. Az ed­digi egy font sterling — 20 shilling — 240 penny helyett bevezetik az új fontot, amely 100 „új pennyböl”, illetve 200 „fél új pennyböl” fog állni. A bizottság úgy döntött, hogy a cent elnevezés helyett inkább meg­tartja a penny elnevezést. Az áttérés keretében körülbelül másfél millió pénztári gépet, szá­mológépet, utcai telefonkészüléket, automata parkoló pénzbeszedö-ké­­szüléket, taxiórát, cigaretta-, cso­koládé automatát kell átalakítani 1971-ig. Az új rendszer bevezetésé­nek összköltségét ezért legalább 120 millió font sterlingre becsülik. Hirdessen lapunkban! rf-tvankli+t Savintj.4. AND LOAN ASSOCIATION 3760 S. GRAND (at Chippewa) PR 1-6750 Pénze 15.000 dollárig biztosítva Osztalék 4V2% vagy 6 hónapos lekötésre 5% North St Louis Trust Company Grand at Florissant GA 1-4070 Olcsó autó kölcsön $4.00 egy évre minden 100 dollár után Safe Deposit Box Teljes bankszolgálat Member F. D. I. C. JEFFERS0N­­GRAV0IS BANK OF ST. LOUIS 2604 S. Jefferson PR 1-8833 FULL BANKING SERVICE MEMBER F. D. I. C. Az első étkezőkocsi a pesti Közlekedési Múzeumban Érdekes múzeumi tárggyal gaz­dagodott a Közlekedési Múzeum, és az a terve, hogy a friss szerze­ményt a közönség szolgálatába ál­lítja. Nemrég felhívták a múzeum figyelmét egy különös vasúti ko­csira, amely egy külső pályán a vasúti munkások szállásául szol­gált. Megtekintése után kiderült, hogy ez volt a Magyarországon közlekedő első étkezőkocsi, ame­lyet annak idején a Wagons Lits Társaság állított forgalomba. Az étkezökocsi kiszolgált, kiselejte­zésre került és berendezésének le­szerelése után így lett belőle szál­láskocsi. A Közlekedési Múzeum megsze­rezte ezt az ősi étkezövagont és elhatározta, hogy teljesen, esedeti állapotába újjáépítteti. A párizsi Wagons Lits Társaság megígérte, hogy a kocsi újbóli berendezésé­hez rendelkezésére bocsájtja az összes szerelési — és bűtoranya­­got és ennek felhasználásával az első magyarországi vasúti étkezö­kocsi újjászületik. A restaurált res­ti-vagont vágányra helyezve kiál­lítják a múzeum épülete előtt a Ligetben és étterem-eszpresszó­ként fog működni. Minden beren­dezési tárgy a régi eredeti lesz. Egy másik régi jármű is vissza­került a Közlekedési Múzeum lel­tárába. Az első számú budapesti földalatti vasúti kocsiról van szó, amelyen a vasút megnyitásakor; Ferenc József utazott. Ezt az ese ményt a kocsin egy kis emléktáb­la jelezte. A második világháború előtt kivonták a forgalomból és a Közlekedési Múzeumban állították ki. A világháború után a Múzeum visszadta a kocsit a villamosvasút­­nak, hogy segítse a tönkrement közlekedést. A kocsit — miután sok alkatrésze korszerűtlenné vált — átalakították és úgy helyezték újból forgalomba. Most visszaad­ták a múzeumnak. A múzeum azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a villamosvasút állítsa vissza régi állapotába ezt a vasúti kocsit, sze­relje újra fel az eltávolított régi al­katrészeket, mert csak úgy tekint­hető teljes értékű múzeumi tárgy­nak. g. J. A kínaiak távol-keleti magatar­tásának, Európában mutatkozott bizonyos eredménye is. A Német­ország keleti zónájában állomásozó 25 szovjet-hadosztály közül tizen­ötöt kivontak és — hírek szerint — ezeket a vörös kínai határra he­lyezték át. Az ideológiával álcázott cirkusz mögött, — úgy látszik — mégis komolyabb dolgok húzódnak meg. Vörös Kína visszaköveteli a cári imperializmus által elrabolt és a szovjet-kommunista imperializ­mus által „örökérvényűnek” nyil­vánított területfoglalásokat. SOUTH SIDE NATIONAL BANK IN ST. LOUIS • Drive-Up bankszolgálat. • Egy megállással minden banki dolgát elintézi. ’ • Keressen fel bennünket min­den banki ügyében. 3606 Gravois Ave. (Grand és Gravois sarkán) MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORP. Minden betét $15.000 erejéig államilag biztosítva van. A MEGENGEDETT LEGMAGASABB KAMATOT FIZETJÜK BETÉTJÉRE Hat hónaponként küldjük Önnek a kamat csekkeket 152 LEMAY FERRY ROAD (Mindenféle bankügyben) 9001 SO. BROADWAY (Walk-Up és Drive-Lip) MElrose 1-5500 Member F.D.I.C. ALAPÍTVA 1884-BAN BOHEMIAN Savings & Loan Association 5% on savings certificates with a $5.000 minimum deposit 4(4% on regular passbook savings Gravois és Morganford St. Louis 16, Mo. - VE 2-6300 Betétje $15,000-ig államilag biztosítva van. UNITED SAVINGS and Loan Association (ezelőtt SLOVAN SAVINGS) Betétje $15.000 erejéig államilag biztosítva OSZTALÉK 4*4 SZÁZALÉK 5% On Certificates of Deposit with Minimum of $5.000 Main Office: 470 N. Kirkwood Rd. YO 4-9044 Branch Office: 1809 Gravois Ave. PR 6-8041 On New 6-Month Savings Certificates ($1,000 Minimum Deposit) 5.25% Per Annum Missouri Savings Association Alapítva 1922-ben NOW WITH TWO CONVENIENT LOCATIONS TO SERVE YOU SOUTH AT 5006 Hampton Ave. VE. 2-6600 IN CLAYTON 10 No. Hanley Rd. VO. 2-3300 I

Next

/
Thumbnails
Contents