St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)
1955-10-07 / 20. szám
w 1955 október 7. "ST. LOÜIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL Ax utolsó magyar betyár 129 FOLTATÁS —Szép signorinák, signör — méltóztassanak ... gyönyörű az est, elragadó az éjszaka, van itt mellettem egy mandolinos is, aki olyan szép szerelmes dalokat tud énekelni, mint senki egész Velencében ... — És tudsz-e valami jó helyet ajánlani? — kérdezte Gerson. _ — A legjobbat! — Mi az? — A St. Nicolo szigeten van egy kis halászfalu, annak a korcsmájában mérik a világ legjobb borát... Ott termesztik a szigeten és valami egészen különleges módom szüretelik ... Ha abból nem ittak még a signorinák és a signor, akkor’ nem is tudják, hogy mi a jó bor ... Ez az ajánlás tetszett personnak. — Ha fele olyan jó bort mérnek, mint amilyet mondtál, akkor is meg leszek elégedve... Hát csak vigy oda bennünket ... A gondolás besegítette vendégeit, majd maga is beugrott a gondolába, ellökte a parttól és sebes csapásokkal elindította. Ugyanakkor suttogva leszólt a gondola hátterében elrejtőzött társának: — András, kezdheted az éneket! A következő pillanatban lágy mandolinpengés hangzott fel az éjszakában és Bonyhádi András dallamos, meleg hangján egy olasz dalt kezdett énekelni. Megvesztegetően szép, lenyűgözően gyönyörű volt a hangulat. — Nagyon jól választottunk! — mondotta Gerson elégedetten. — Jóhangu énekes, kitűnő evezős van a gondolán, no és, hogy a legfontosabbról beszéljek, két ilyen gyönyörű leány... — És ilyen előkelő gavallér! — toldotta meg a kis Lya. Rya hallgatott. Ez a furcsa, mai est járt az eszébenf hogy most együtt van ezzel a gróffal, akit el kell árulnia ... De mit törődik ezzel? Ha egyszer annak a másiknak van igaza, annak a másiknak, akit — egy kissé szeret is... Hát csak történjék úgy minden, ahogy kitervezték, pedig — akár milyen furcsán hangzik is: minden az ő akaratuk szerint, de a gróf kezdeményezésére történt. A gróf ajánlotta, hogy menjenek egy kis éjszakai gondolázásra, a gíóf választotta ki a zöld lámpással megjelölt gondolát, éppen azt a gondolát, amelyet — ki kellett választania, a gróf egyezett meg azzal a gondolással, hogy éppen a St. . Nicolo-szigetre viszi őket. önmaga szabta még az útját, amelyet korábban — mások jelöltek ki számára. Rya erre gondolt, erre a különös és furcsa helyzetre, amelynek most ő is a középpontjába került. Ki tudja, helyesen cselekedett, amikor erre a különös és veszedelmesnek is látszó kalandra vállakozott. Vájjon tényleg igaz az, amit kát cirkuszbeli társa mondott? Hátha csak eszközül akarták felhasználni őt is és kis húgát is ahhoz, hogy Dengeleghy grófot tcfbecsalják és — végezzenek vele. Ha igy lenne, mérhetetlen csalódást jelentene a számára. De nem, nem! Maga előtt látta András tiszta, becsületes szemét és érezte, akinek ilyen tiszták és őszinték a szemei, az nem hazudhat. Amit mondott, bizonyosan igaz és az ártatlanul üldözött csakugyan megérdemli, hogy ségitsenek rajta. És ahogy Rya a beszálláskor látta a két legényt, jóleső érzéssel állapította meg azt is, hogy úgy megváltoztak, hogy még a legközelebbi ismerősük sem ismerne rájuk. A cirkusz ruhatárából szerzték az olasz gondolás ruhákat és a cirkusz fodrásza munkálkodott rajtuk sokáig, amíg annyira megváltoztatta a külsejüket, hogy nyugodtan útnak engedhette őket. A gondola csendesen sikolt a Canale Grande vizén. Egyre távolabb kerültek Velence fényeitől és egyre közelebb a St. Nicolo-szigethez, amelynek körvonalai már felsötétlettek a messzeségben. Gerson szóval tartotta a két lányt, pengett a mandolin, .zengett'az énekszó, János pedig hallgatagon emelgette az evezőlapátot. A két legénynek pedig a sors különös akarata járt az eszükben. A sors akarta, hogy — Ladányi Gerson az utjukba kerüljön. Kette.n, egy akarattal vállalkoztak, hogy életük megrontóját felkutatják, hogy visszaszerezzék a becsületüket, — és most beteljesedett a vágyuk. Ladányi Gerson itt ül előttük. Amit elgondoltak, s aminek teljesítéséért világnak indultak, — a teljesedés küszöbén áll. Most már csak órákon múlik, hogy megkezdődjék közöttük a leszámolás. András, mialatt megpihent az énekben és csak a mandolinon játszott, boldogan és mélyen felsóhajtott: — Köszönöm neked, jóságos Istenem, hogy meghallgattad a kérésemet, köszönöm, hogy kegyes akaratod úgy irányította a földi dolgokat, ahogyan az igazság kiderülése érdekében szükséges. .. ó, Istenem, ha erről az útról úgy térek vissza, hogy kezeim között lesz az ártatlanságom, a becsületességem bizonyitéka, akkor — akkor nem lesz a földön boldogabb ember nálam. Gerson hangja hallatszott: — Miért nem énekel a gondoíás? — kérdezte megütközve. András szótfogadott. Uj dalba kezdett. * Öríilt is, hogy nem kellett a gondolataival foglalkozni. Ki tudja, tálán olyan izgalom vett volna rajta erőt, hogy Gerson még valami gyanút fogott volna. Dalolt hát tovább a velencei éjszakában, amely olyan szép, nyugalmas és csillagos volt, hogy nehéz elfelejteni ilyen szép éjszakát. János visszafordult. Velence fényei már messziről csillogtak, s csak nagyon apró pontoknak látszottak, az előttük ^feltűnő sötét körvonalú St. Nicolo-szigeten ellenben néhány erős fénypont tűnt a szemük elé. Aztán — nagyot koppant a gondola, parthoz érkeztek. 130 FOLYTATÁS Elsőnek János, a gondolás ugrott a partra-és sietett utasait is kisegíteni. És amikor egymásután kiszálltak, megindult eiőre, hogy vendégeit a beígért jó halászcsárdához vezesse. A szigetnek ezen az oldalán egy kis halászfalu feküdt, amelynek lakói mindennap kijártak a tengerre és mesterei voltak a halászásnak, mert mindig hatalmas zsákmánnyal tértek vissza, ügyességükben azonban tovább mentek! Nem elégedtek meg az egyszerű halászsikerekkel, hanem maguk gondoskodtak a roppant haltömegek értékesítéséről is. Annyi eredménye volt a halászásnak, hogy nyersen el se tudták volna helyezni, hogy meg ne romoljék tehát, kitalálták, hogy nyáron szárítják, télen pedig füstölik a halat. A kis halászfaluban egész nagy üzem alakult ki és lassanként egyre szélesebb kör-ben hire futott, hogy a St. Nicolo-szigetén fogott halak milyen ízesek. A szárított és füstölt halak iránt nagy érdeklődés és nagy kereslet nyilvánult meg, messze földről jöttek a rendelések és kisebb hajók vitték rendszeresen a szállítmányokat. De éppen ilyen hires volt az a bor is, amelyet a sziget déli részén emelkedő lankákon termett szőlőből sajtoltak. A sziget talaja egészen különleges összetételű földrétegekből állhatott, s talán ez volt a magyarázata annak, hogy egészen különös szinü és zamatu bor termett St. - Nicolo szigetén. Fekete bor volt a neve a st. nicolói nevezetes italnak és ebben az elnevezésben már benne volt a jellegzetessége: sürü, zamatos fekete ital volt, sötétebb még a hires dalmát boroknál is és erősebb a legtüzesebb spanyol bornál is. Csak kóstolgatni lehetett, nem inni, mert, aki nagyon űritgette a poharakat, hamarosan úgy érezte, hogy forog körülötte a világ. A st. nicolói hires fekete bor legnevezetesebb kiméréséhez vezette János a vendégeit: Jacopo apóhoz. A kis hálászvndéglő körül már csönd honolt a késő esti órában. János azonban, aki rövid velencei tartózkodása alatt megismerte az egész környéket, megismerte a szokásokat is. Tudta már azt is, ilyenkor mi a szokás. Megko.cogatatta a kis halászcsárda ablakát és bekiáltott: — Hé, öreg Jacopo, ébredj! Vendégeket hoztam! Bentről mindjárt kicsendült a válasz: —Ébren vagyok, jövök, Isten hozta kedves vendégeimet! Fel is gyulladt a fény az épületben, amelyről most látták csak, hogy milyen csinos és barátságos. S nem múlt el két perc sem, az őszhaju, őszszakállu Jacopo apó már előttük állott. Csupa barátságosság és szívélyesség volt: — Isten hozta kedves vendégeimet, 'fáradjanak beljebb ... Hangulatos, csinos, Ízlésesen berendeze^^szobába kerüllek, amelyben nyolc-tiz asztal volt székekkt^p János beszélt a korcsmárossal ■— Jacopo apó, vendégeket hoztam, hogy megizleljék a messze földön hires st. nicolói füstölt halat és a fekete bort. A korcsmáros szemügyre vette a gondolást: — Nem ismerlek, gondolás! Mi a neved? — Giovanni! A társam, a mandolinos pedig, aki ott várakozik az ajtó mellett, Beppo! Az öreg András felé is vetett egy pillantást. — őt sem láttam még soha! János nevetett: — Elhiszem! Mind a ketten újoncok vagyunk ebben a mesterségben ... A virágünnepély óta csaptunk fel gondolásoknak, mert mint hallottuk, Velence akkor szűkében van a vízi jármüveknek ... Ezentúl azonban megmaradunk emellett a foglalkozás mellett, mert szép, érdekes, változatos s még akkor sem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy jól jövedelmező. — Jól van, legény! Okosan tetted, hogy ide hoztad a vendégeidet és nem is bánod meg . .. Ezek után is, de a jövőben is, ahány vendéget áthozol St. Nicolóra. annyi lira üti a markodat ... És nem fizetsz a halért, meg a borért, amit elfogyasztasz ... — Köszönöm, Jacopo apó! De most láss a vendégeimhez, hogy megelégedettek legyenek ... Jacopo apó korát meghazudtoló fürgeséggel odasietett a vendégeihez, akik körül eddig egy fiatal lány, Elmira, Jacopo apó unokája sürgölődött-forgolódott. Ha vendég érkezett, Elmira is mindjárt talpon volt és napsugaras fiatalságával, fürgeségével elevenséget varázsolt a sziget hires csapszékébe. Most is, mindent elkövetett, hogy a vendégek: a két fiatal finom lány és az előkelő ur már az első pillanatban jó benyomást szerezzen. Ide-oda perdült és egy tányér sós pogácsát rakott az asztalra. Dallamos, meleg hangján kínálta: — Signorinák, signor, parancsoljanak, magam sütöttem! És St. Nicolo szigetén, de Velencében is tudják azt, hogy amit az öreg Jacopo Elmirája süt, az nagyon finom valami... Gerson a lányokat kínálta: —Rya, Lya, ezt csakugyan meg kell kóstolni, már csak azért is, hogy jobban essék az a hires bor. .. Ekkor már az öreg Jacopo is ott volt mellettük. — Ó, szép kisasszonyok, nagyon tisztelt uram, a bor előtt meg kell izilelniök a st. nicolói füstölt halat is, mert a bornak ez a legjobb csusztatója! Elmira, — a halból... Rya felnevetett: egy falatot sem tudok enni. — Én sem! — toldotta meg Lya. — Jaj! Hiszen éppen most jöttünk a nagy vacsoráról! És Az öreg Jacopo csak mosolyogva rájuk nézett és az asztalra tette a hallal teli tálat. És hogy a hal odakerült az asztalra, — egyszerre olyan különösen ingerlő illat terjdt köröttük. A st. nicolói halászok füstö’és előtt olajbogyókat spékeltek a halba, ami egész különleges aromát teremtett. Ez az aroma el kezdte csiklandozni az orrukat, az Ínyüket, a nyelvük hegyét, a szemük kezdte kívánni a halat s egyszer csak azt vették észre, hogy mind a hárman egyszerre nyúltak a hal után. ■Csodálatos és felejthetetlen eledelnek bizonyult. (Folytatjuk) Beszámoló a Verhovay konvencióról (Folytatás az első oldalról.) jutalmat, készpénzt kaptak, amit a konvenció- színe előtt osztott ki CHARLES ELEMÉR. A versenyben a következő delegátusok vettek részt: NÉ METHNÉ Helen, DUDASH Ferenc, RADVÁNY Ferenc, HEGEDŰS József, KOVÁCH Imre, SZALAY József, MATTO Dániel, ifj. SUTCH István, MOKRI A. János, TÓTH András, DÁVID Lajos, GROSS József, DANKO István, KONKOLY András, SZELES Márton, ifj. KONYHA Bálint, DRÓTOS József, KÉSZÉI Imre, MATÁNYI János, id. SIMON Ádám, ifj. MILLER József, EMŐDY Imre, NOEL Antal, SZEMES István, BÉKY János, ZAKOPCSÁN János CHOBODY Sándor, KARDOS József, KOSTYÓ János ifj. TOKÁR György, PÁLLÁ Miklós, BENZUR E. Victor, HORVÁTH József, id. NYERS István, PÉCSI János PÉCSI J. Mihály, BOKOR János, USZKO János, ROCZ Antal CSÖMÖR Mózes, S I M Ő Mihály, BOTOS István, BORSODY Antal, LÉNÁRT J. GYULA, KELEMEN P. János, BÁLLÁ P. János, CHUNKO Sándor, ifj. FABIANKOVITZ Sándor, KOLOZSVÁRY K á lm á n n é, HOUSER István, KNEFELY Antal, RAKACZKY Béla, ORRIS István, SAYTOS Ádámné, DOMOKOS Mózes, BOLDIZSÁR József, özv. GYIRÁSZIN Jánosné, id. MOLNÁR J. Ferenc, ifj. HALUSKA István, SZLADICS András, SZÉKELY István, BOROVICH István. A pontról-pontra tárgyalt egyesítési szerződés elfogadása szeptember 15-én, csütörtökön délután 4 óra 30 perckor történt, a William Penn Hotel Urban termében. A konvenció tagjai felállva, tapsokkal, örömtől kipirult arccal ünnepelték a nevezetes történelmi aktust és énekelték a szavazás után az amerikai és magyar nemzeti dalokat. Szombaton, a konvenció utolsó napján választották a központi tisztviselőket, igazgatóságot és a bizottságok tagjait. FALUSSY C. ALAJOS igazgató javaslatára egyhangúlag, nagy lelkesedéssel választották elnökké RÉVÉSZ KÁLMÁNT, központi számvevővé SZABÓ JÁNOST. Alelnökül KELEMEN P. JÁNOS MACKER GYULÁT ajánlotta, IBOS ALBERT FALUSSY ALAJOST. A szavazásnál 60-60 szavazatot kaptak. RADVÁNY FERENC elnök szavazatának döntése alapján MACKER GYULA lett az alenök. Az Igazgatóság igy alakult: (A zárjelben levő számok a szavazatok számát jelentik) FALUSSY ALAJOS (75), GYULAY SÁNDOR (63), LÉNÁRT GYULA (58), dr. KOVÁCS ANDOR (57), RADVÁNY FERENC (57), IBOS ALBERT (55), KŐRÖSY MIHÁLY (54), id. LÁNG ISTVÁN (52), VÍZI LAJOS (47), VASSY LAJOS (43), BÁLLÁ JÁNOS (42). Pótigazgatók lettek: Kolozsváry Kálmán (36), Taylor József (36), Tokár György (33), Kelemen P. János (33), Pócsik Jánosné (27), Gross Henry (26), Heck József (25), Dávid Lajos, Gary, W. Var (25), Vizzi János, Logan, W. Va. (20), Kostyó János (20), Puskás Mihály (18). A többi jelöltek a következő szavazatokat nyerték el: Balogh Ferenc (18), Szalay József (16), Bokor János (11), Houser István (11), Készéi Imre (11), Molnár Ferenc (11), Radi Imre (11), Csömör Mózes (10), Nyers István (10), Matányi János (4), Mokri János (3), Székely István (2). Az Ellenőrző Bizottság tagjaiul FAY-FISHER ANDOR indítványára, az elmúlt négy évben végzett kitűnő munkájuk elismeréséül, egyhangulag visszaválasztották Papp Gáspárt elnökül és Bandy Andrást és Kohut Bélát bizottsági tagokul. A Fegyelmi Bizottságba Zakopcsán Jánost és Drótos Józsefet választották. A Fellebbezési Tanácsba: Takács Bélát, aki elnöke a Tanácsnak, Emődy Imrét és Uszko Jánost. BENCZE JÁNOS központi elnök szép beszéd kíséretében eskette fel a tisztviselőket, igazgatókat és a bizottságok tagjait, RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár és SZABÓ JÁNOS központi számvevő pedig A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. Pénteken az alapszabályt I tárgyalták p o n t r ó 1-pontra, melyben egyik fontos változás lesz, hogy központi tisztviselővé ezután nem magyar származásúak is választhatók. E változásra azért van szükség, mert hiszen ma már a két testületben, melyből a William Penn Fraternális Egyesület keletkezik, nagyon sok nem magyar származású tag van — és nem lehet azoknak jogait csorbítani. A konvenció utolsó napjának legszebb jelenete volt, amikor a Rákóczi Segélyző Egyesület konvenciójának tagjai, központi tisztviselőik és igazgatóik vezetésével — miután ők már befejezték üléseiket — átvonultak a Verhovay Segély Egylet konvenciójának termébe és ott felsorakoztak a Verhovay delegátusok tapsai mellett. Ezúttal KOCSIS ALBERT, a Rákóczi Segélyző Egyesület elnöke köszöntötte elsőnek a Verhovay konvenciót. (KOCSIS ALBERT, amikor az ő konvenciójukon szavaztak a szerződésről, az első volt, aki igennel szavazott, úgyhogy a Rákóczi konvenció is egyhangú szavazatával pecsételte meg az egyesülési szerződést), aztán VASAS József nyug. titkár beszélt meginditóan, végtelen örömének adva kifejezést, hogy az amerikai magyarság több évtizedes vágya teljesedésbe mehetett s legalább a két legnagyobb magyar testvérsegitő testület egyesül. Verhovay részről BENCZE JÁNOS központi elnök szólt elsőnek a Rákóczi konvenció tagjaihoz, szintén örömének, b o 1 d o g s á gának adott kifejezést, hogy egyleti működését a két testület egybeforrasztásával fejezheti be, végül MACKER GYULA alelnök köszöntötte a RákóczlLakat azzal a kéréssel, hogy, vállvetett munkával igyekezzenek majd az uj testület fejlődését, gyarapodását előmozdítani. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. é meleg szavakkal köszönték meg a delegátusoknak a bizal-i mát, amivel megajándékozták és a felelősségteljes tisztségek betöltésére választották őket. A konvenció a következő négy évre a központi tisztviselők fizetését egyformán évi $12,000 dollárban szabta meg. Az igazgatók és ellenőrző bizottsági tagok tiszteletdija évi 600 dollár. Napidij 30 dollár. A főorvos és jogtanácsos évi fizetése egyformán $3,500.00. A központi tisztviselők és alkalmazottak nyugdíj-alapjára megszavazták a kívánt összegeket befizetni. Dr. KOVÁCS ANDOR igazgató ajánlatára az Elmhurst College magyar kultur-alapjára 500 dollárt szavaztak meg. Dr. KOVÁCS ANDOR javaslatára az Amerikai Magyar Szövetségnek az eddigi évi ezer dollárt szavazták meg, de SZABÓ JÁNOS központi számvevő módositásával, hogy ez csak addig marad érvényben, mig az Igazgatóság összeül és annak joga legyen az összeget emelni. Azt is- elfogadták, hogy a William Penn Fraternális Egyesületet az Amerikai Ma(Folytatás a 4. oldalon.) EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja s Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel; FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEC-ÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: • TRiangle 6-9529. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ^h=== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ....................................................................................... Cim ......................................................................................... Város.......................................................................................
