St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-12-04 / 25. szám

1953 december 4. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL .4 x utolsó magyar betyár (Folytatás.) Gúnyos, elégedett mosoly villant meg Dengeleghv Zénó gróf arcán. — Ezzel a vétellel — állapította meg magában — igazán jó fogást csináltam! Még gondolni is kellemetlen, mi tör­ténik, ha ez a könyv történetesen másvalaki kezébe kerül... Megtalálja a papírlapot és ostobán rögtön a rendőrséghez szalad, amely megindítja az írásban lefektetett vallomás alap­ján a nyomozást és kideríti, hogy — Bonyhádi András tényleg ártatlan és azt a rápolti gyilkosságot valamilyen Ladányi Ger­eon nevű ember követte el... Drága unokaöcsémet, aki volt szives pillanatnyilag a Den­­geleghy vagyon tekintélyes értékét képviselő felétől megfosz­tani, egyedül azzal tarthattam sakkban, hogy gyilkosság ter­heli a lelkét még abból az időből, amikor Bonyhádi András néven élt a világban... Ez az irás azonban bebizonyítja az ár­tatlanságát, ha már most ez köztudomásra jutott volna, meg­tudta volna ő is és ennek csak én láttam volna a karát! Ha szeretett unokaöcsém kisiklott volna a kezeim közül, ennek a bizonyítéknak a segítségével, akkor — mérget merek rá venni, hogy nem elégszik meg a Dengeleghy-vagyon felével, hanem azt egészet követelte volna ... A sors különös rendeltetése követ­keztében azonban az én kezeim közé jutott ez az értékes bizo­nyíték ... . Nem tudom, ki az a Ladányi Gerson, de áldhat en­gem, hogy megszereztem a bizonyítékot, ami bajba hozhatta volna. . . Mert ez a bizonyíték ugyan sem a tiszavári bíróság, sem pedig másnak a kezébe nem kerül, hanem gondoskodom róla, hogy senki ne szerezzen róla tudomást... Ezzel fogta a levelet és a dolgozószobája könytárszekré­­nvéhez lépett. Néhány könyvet félretett és a mögötte támadt részen meg­nyomott egy gombot. Ez volt a titkos rekesze. Ide tette be a bibliában talált levelet és megelégedetten mosolygott'. — Itt ugyan nem talál rá senki! NYOLCVANKETTEDIK FEJEZET Munkában Zsuzsika, Bonyhádi András és Bagyó János már az uj helyen, a kisstáció-utcabeli házban töltötték az éjszakát. Mind a hárman régen aludtak olyan jól, mint ezen az éjszakán. Az a tudat, hogy Pestnek ezen a félreeső helyén levő házban minden bizonnyal elkerülték az utánuk kutatók figyelmét, mindhármuknak nyugodtságot kölcsönzött. * A következő reggelen frissen ébredtek. "^’"Jóízűen bereggeliz ti azután-a két férfi búcsút vett Zsu­zsikától. — Zsuzsika, — mondta Bonyhádi András — te csak maradj t itthon és pihend ki az izgalmakat... Számodra a leg­fontosabb most pihenni, minél többet. — És ti? — Mi folytatjuk a n unkát: kutatjuk Gersont! — Hát akkor miért nem fordultok hozzám! Én vagyok az egyetlen, aki ebben az ügyben is biztos és hasznos útbaigazí­tásokkal tudok szolgáim. — Az eredmény pillanatnyilag semmi, — adta meg a fel­világosítást András — ez azonban nem jelenti azt, hogy a legközelebbi időben sokkal nagyobb eredményt ne mutat­hassunk fel! Együtt töltötték az egész napot és az égsz idő alatt láza­san tervezgettek a jövőről. András pedig alig várta az estét, amikor a Kék Macska kapui megnyílnak, hogy ezen a helyen tovább kutathasson Ladányi Gerson után. És ahogy leszállt az este, elbúcsúzott, Zsuzsikától és Jánostól és útját a Kék Macska felé vette. Az volt az elhatározása, hogy a pénzzel nagyon csínján bánik, hogy minél hosszabb ideig megélhessenek — és ez a takarékosság most, hogy kettő helyett hárman voltak — még indokoltabbá vált, mégis, amikor a Kék Macska kapuján be­lépett, arra gondolt kerüljön bármennyibe ez az éjszaka, nem bánja, csak — Ladányi Gersonról kapjon valami olyan érte­sülést, amelyen elindulva nyakoncsipheti átkozott ellenfelét. A Kék Macskában, mint minden vendéget, akiben pénzt, sejtettek, nagyon udvariasan és kedvesen fogadtak. Leültették az egyik asztal mellé és András hosszú ideig elgyönyörködött a műsor változatos és érdekes szépségeiben. A gyönyörű, karcsulábu táncosnők egymást váltogatták Igazán nagyszerű látnivalók követték egymást. A Kék Macska, nyugodtan felvehette a versenyt, akármelyik nagy nyugati nagyváros szórakozóhelyével és — nem vollott volna szégyent. András egyedül ült az egyik asztal mellett és egy üveg bort fogyasztott. Eddig még csak egyszerű szemlélője volt annak a -sok látnivalónak, amivel a Kék Macska a vendégeinek kedveske­dett, most azonban már' érezte, hogy nem csupán szórakozni jött erre a helyre, hanem, hogy értesüléseket szerezzen Ladá­nyi Gersonról, aki pesti tartózkodása alatt állítólag minden­napos vendég volt ezen a mulatóhelyen. Magához intette az egyik pincért. — Mondja barátom, Ladányi ur nem járt az utóbbi idő­ben a Kék Macskában? Ismeri ugy-e, Ladányi urat? — Hogyne ismerném, szolgálatjára! Itt tölti mindig minden estéjét, amikor Pesten tartózkodik... És nagyon jó vendég, mindig csak pezsgőt iszik és nagyon szeretik a höl­gyek is... Különösen a szőke Mimi, az, aki most egy görög táncot fog ellejteni a színpadon. .. Méltóztassék csak meg­figyelni, milyen finom, érdekes szépség, milyen nagyszerű az alakja ... Ha Ladányi ur itt volt, szőke Mimi sohasem hiány­zott az asztala mellől. . A zenekar nyitánya jelezte, hogy uj szám következik. András most már a színpadra figyelt, ahol a szétlibbent függöny mögött tényleg figyelemreméltó szépségű fiatal tán­cosnő jelent meg. Könnyű görög tunika volt raljta, meztelen lábain finom ahuifszanuaL ^ --m —<*— A zene hangjaira táncolni kezdett és csodálatos hajlékony­sággal mozgott a teste. András nagy érdeklődéssel figylte. És már akkor felvil­lant a gondolatai között a terv, hogy jó lenne a közelébe fér­kőzni ennek a nőnek. Ha olyan sokat volt Ladányi Gerson közelében, akkor bizonyosan tud róla egyet-mást, ami között talán olyan is akad, ami hasznos útbaigazítás lesz számára. Még tartott a szőke Mimi száma, amikor' András megint magához intette a pincért. — Látod, — nevetett András — erre nem is gondoltunk... — Menjetek a Fehér Lóba! Ha Pesten van, mindig ott szokott megszállni... Ahogy homályosan emlékszem, akkor is ebben a fogadóban szálltunk meg, amikor engem felhoztak. András lelkesen fordult az asszonyhoz: — Zsuzsika nagyon köszönjük a szives útbaigazításodat! Most együtt távoztak el. És együtt is mentek a Fehér Lóba, amelynek portását András kérdezte meg: — Kérem szépen, Ladányi Gerson urat keressük! — Ladányi Gerson ur jelenleg nem lakik itt! — hangzott a felvilágosítás. — Szóval jelenleg nincs itt! — állapította meg Bagyó Já­nos. — De egyébként itt szokott megszállni... — Igen! Ha Pesten van, mindig itt száll meg! — És mióta nincs itt? — Jó pár nappal ezelőtt mondott búcsút nekünk! — Hm! Ez nagy baj! — vette át a szót ismét András. — Pedig mi fontos ügyben szerettünk volna vele beszélni... És mondja barátom, nem is tudja, hogy hol lehetne megtalálni... — Erre igazán nem tudok válaszolni, hacsak a Kék Macskában nem érdeklődik meg az urak... Ott mindennapos vendég szokott lenni... Azt mondják, Ijogy egy szőke nő, ha jól emlékszem, a szőke Mimi társaságában szokott mulatni... András megköszönte a felvilágosítást, egy forintot nyomott a portás kezébe, azután Jánossal együtt elhagya a Fehér Ló előcsarnokát. És ahogy kiértek az utcára és csak ketten vol­tak, elégedetten jegyezte meg: — Itt nem jártunk hiába! — Miért örülsz ennyire? — csodálkozott Bagyó János. — Hiszen, hogy nem találtuk itt, azt bizonyítja, hogy nincsen Pesten... — Lehetséges, hogy nincs itt, — válaszolt András — vi­szont megtudtunk egy címet, ahol további felvilágosítást kap­hatunk róla... Kedves János, készülj fel, a mai estét a Kék Macskában fogjuk tölteni... Bagyó János sok mindent halloltt erről a mulatóról,, mert mindjárt riadtan tiltakozott: — Csak egyes számban beszélj... Engem ugyan nem húz­nak be ilyen fertelmes helyre semmi pénzért.. . — Jól van pajtás, egyezett bele András. — Akkor elmegyek magam ... Engem ugyanis semmiféle fertelmes hely nem riaszt vissza, ha arról van szó, hogy az igazságom kiderítéséhez Szerezzek értékes adatokat... Vissatértek a Kisstáció utcába. — No mit végeztetek? — fogadta őket Zsuzsika. — Mondja csak barátom, — fordult hozzá — most ki ud­varol a szőke táncosnőnek? — Azt hiszem, senki! — El tudná intézni, hogy ide üljön az asztalomhoz? — Hogyne nagyságos uram! Nagyon szívesen, a leg­nagyobb örömmel... Amint vége lesz a szőke Mimi produk­ciójának, az estét ennél az asztalnál fogja tölteni... András megörült, hogy ilyen szépen sikerült elintézni a dolgot, hogy összekerüljön azzal, akitől értékes felvilágosítá­sokat várhat. Kissé félszegen várta a találkozást, mert nem volt nagy gyakorlata abban, hogyan kell beszélgetni a mulató­helybeli táncosnőkkel, de izgatott is volt, hiszen mindig arra gondolt, hogy milyen fontos ügy szólította ide. Nem sokáig töprenghetett azonban magában, mert a pin­cér jelentkezett ismét és mosolygó arccal jelentette, hogy a itáncosnő elfogadta a meghívást. András egy forintot nyomott a pincér kezébe. Ettől kezdve nem nagyon érdekelték a színpadon lejátszódó látványosságok, mindig csak a vörösbársony függönyre figyelt, mikor bukkan fel a szőke Mimi. Miközben a függöny felé figyelt, Mimi az ellenkező oldal­ról lépett a terembe és egészen észrevétlenül jutott el András asztaláig. A legény egyszerre csak kellemesen csengő hangot hallott maga mögött: — Jó estét! Mimi vagyok! És már nyújtotta a fehér kezét, amelyet András férfiasán megszorított. — Nagyon örülök, hogy eljött! — mondotta. — Először is engedje meg, hogy elismerésemet fejezzem ki a nagyszerű táncmutatványa felett... Nagyon lelkesen és őszintén tap­soltam! — Köszönöm a kedvességét! Örülök, hogy tetszett a pro­dukcióm! — Nagyon! Mondhatom, hogy az egész műsorból a maga produkcióját kisértem a legnagoybb érdeklődéssel... — Ez igazán hízelgő.. . Pedig azt mondják, a Kék Macs­kában mindig nagyszerű műsor gondoskodik arról, hogy a, vendégek jól érezzék magukat.. . így van? — Feltétlenül! — Maga hogy került ide? Csak úgy találomra látogatta meg a Kék Macskát, vagy pedig ajánlotta valaki... — őszintén megvallva vágytam egy kis szórakozásra, mert most egyideig Pesten leszek... Találgattam, hová me­hetnék, ahol egy kellemes és gondatlan estét tölthetnék sl akkor jutott eszembe, hogy egy barátom gyakran emlegette a Kék Macskát, mint olyan helyet, ahol mindig nagyszerűen érezte magát... (Folytatjuk! WINTERTHUR MUZEUM Az amerikainak sok helyen van alkalma bepillantást nyer­ni abba, hogyan éltek ősei, a honalapítók. Williamsburgot például, amely város Virginia államnak volt a székhelye a forradalom előtt, gondosan és pontosan visszaállították abba az állapotba, amelyben 18.-ik században volt. Az ország te­rületén számos történelmi ne­vezetességű épületet a szövet­séges kormány vagy magán­alapítványok tartanak fenn, hogy megőrizzék eredeti mi­voltukat. De akad egy külön muzeum is, amely a koloniális élet ereklyéit gyűjtötte össze és ez a Winterthur Muzeum, amelyet Henry F. DuPont tart fenn a saját alapítványával, Wilmington-ban Delaware ál­lamban. Több mint száz szoba, a leg­apróbb részletekig hűen mu­tatja be a tizenhetedik, tizen­nyolcadik és tizenkilencedik század Amerikáját, úgy hogy ez a kiállítás, bár kevesen is­merik, a legkimeritőbb forrása az amerikai telepesek történe­tének. házak teljes berendezését vá­sárolta fel a DuPont család, New Hampshireben és a Caro­­linákban. 1928 óta Winter­­thurt is kibővítették a muze­um céljaira. Végül 1951-ben megnyitották, mint nyilvános múzeumot az 1650—1840 évek képének a hü visszatükrözé­­sére. Az amerikai bevándorlók magukkal hozták kulturális hagyományaikat, akár Angli­ából, Hollandiából, Németor­szágból, Svédországból, vagy Magyarországról jöttek. De a kezdeti idők nehéz küzdelmei nem engedték meg, hogy azt a kényelmet meghonosítsák és azt az ízlést kifejtsék, amit az óhazában ismertek. Az első be­vándorlók csak igen kevés an­gol agyagárut, olasz ötvösmun­kát hoztak magukkal vagy ké­szítettek el itt. A tizenhetedik század vé-‘ gefelé azonban megváltozott a helyzet, amikor a 13 eredeti gyarmatban az élet kissé meg­állapodott. Ekkor már több­száz iparművész élt és dolgo­zott Amerikában. Hozzáfogtak, hogy az angol, olasz, hollandi mintákat bútorzatban és más berendezési tárgyakban az Uj Világ életrendjéhez idomítsák. Csakhamar sok amerikai ma­gánépület emlékeztetett kül­földi nemes példákra. Winter­­thurban legalább hatvan szo­ba van, amely a 18.-ik és a kői rai 19.-ik századbeli amerikai otthonok berendezését hűen tükrözteti vissza. Sok speciális gyüjtemélyben, népművészeti tárgyakban gyö­nyörködhetünk a DuPont mú­zeumban. Ilyen például a penn­sylvaniai holland hálószoba, fenyőfából faragott, óriási konyha, apró szobácska gyer­mekek játszóhelyéül, amerikai metszett üvegáruk, Kínából im­portált porcellánok gyűjtemé­nye. Az amerikai múzeumok leg­többjét közpénzekből tartják fenn. Winterthur azonban ki­vétel, mert ezt a felbecsülhetet­len értékű kincshalmazt egyet­len család áldozatkészségének és művészi érzékének köszön­hetjük. A muzeum épülete eredeti­leg a DuPont család lakóháza volt, annak a családnak, mely megalapította a világhírű ve­gyi, plasztik, nylon és robbanó­anyag gyárat. A ház 1839-ben épült és akkor Winterthurnak nevezték el a svájci városról, ahonnan a DuPont család szár­mazik. Henry F. DuPont sok esz­tendőn keresztül mindenféle korai amerikai bútorzatot, por­­cellánt, üvegárut, ezüstöt, tex­tilanyagot festményeket szer­zett be, hogy Winterthurban elhelyezze. Később aztán egész EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Oplt-zci yiclaíov.» SKJ &m'„ titkár: Mrs. George Gyorog, 2841 Dalton, St. Louis 9, Mo. Telefon: STerling 9557. ST. LOUISI MAGYAR EGYLE­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­te 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár-. Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAcIede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEC-ÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: Tri City 6-9529. A HAL MINT TÁPLÁLÉK Gyakran felmerül a kérdés, vájjon a halnak van-e annyi táplálóereje, mint a mezőgaz­daságban e célra tenyésztett háziállataink húsának. A hal tápláló értékét rendesen keve­sebbre becsülik, mint megér­demli. A valóság az, hogy a hal jó, ízletes, erőteljes táplálószer, mely hivatva van étkezésünket egészségünkre kedvezően vál­tozatossá tenni. Vizsgálatok mutatják, hogy egyes halfaj­ták húsának zsírtartalma na­gyon jelentékeny. így pl. az angolnáé 28%, a lazacé 11%, a heringé 7-8% stb. Háziálla­taink húsának zsirtartalma pe­dig: pl. a sovány marhahúsé 4% ,a borjúhúsé 3%, a disznó­­húsé .7' ' ellenben a kövér bu­sók zsirtartalma: a marhánál 25%- ,a borjúnál 11%’, a disznó­nál 34' -ra emelkedik. Ugyancsak vizsgálatok bizo­nyítják, hogy a hal húsa ha­sonlóan gazdag a szükséges kémiai táplálóértékekben, mint háziállatainké. Minden halnak — olcsónak, drágának — nagy a fehérjetartalma: folyami és tavi halainknak, pl. pisztráng­nak, csukának, pontynak, har­csának, stb., stb. éppen úgy, mint a tengeri halaknak, pl. .tőkehalnak, gadócának (Habel­­jau), heringféléknek, angolná­nak, szardíniának stb. jód-, foszfor-, mész-, vitamintartal­ma nemcsak felnőttek, hanem gyermekek számára is értékes (táplálékká teszi annál is in­kább, mert a hal húsa az ösz­­szes nagyértékü anyagokkal együtt könnyen emészthető. Honnan van mégis, hogy a halat hajlandók vagyunk keve­sebbre becsülni, kevésbbé ko­moly tápláléknak tartani, mint háziállataink húsát, hogy ren­desen kissé — fényűzésnek is tekintjük? Nézzük a háziasz­­szony szemével. Mire a sütés­főzésre kerül a sor, a hal után sokkal több a hulladék, amitl pedig szintén meg kell fizetni. A fődolog azonban, hogy a hal húsa lazább s nem lehet vele olyan könnyen és annyi időre (tartósan) jóllakni, mint a szóban forgó húsokkal. Ismere­tes dolog, u. i. hogy egyik táp­szer kevésbbé és rövidebb időre? elégít ki, mint a másik. Ez ugyan nem a táplálóértéktől függ, hanem azért a háziasz­­iszonynak mégis arra kell ügyelnie, hogy családja, gon­dozottjai ne éhezzenek meg időnek előtte (pl. munkájuk közben). A halnál az elkészítés módjával (olajjal, vajjal táp­láló tojásos-tejfölös mártások­kal stb.), mellékételekkel pó­tolja a hiányt, ami a halfogást (t. i. a hal-ételt) jelentékenyen megdrágíthatja esetleg, de há­ziasszonyaink ne feledjék, hogy a hal annyira értékes táplálék, szervezetünknek annyira szük­sége van a könnyen emészthető anyagokra, amit a halhús tar­talmaz, hogy megéri ezt az aránylag kis áldozatot. Sőt kí­vánatos volna, hogy a hal-fo­gásokat minél gyakrabban lát­hassuk asztalunkon. VISSZAVÁGÁS — Mondja csak barátom, hogy lehet egy embernek ilyen nagy füle? — Hát nem tagadhatom, — mondja a megszólított — hogy az én fülem nagy egy em­bernek, de viszont maga sem tagadhatja, hogy a maga füle kicsi egy szamárnak. a csodás hatású kenőcs FÁJÓ LÁBAKRA! Biztos hatású érzékeny, viszkető, égő lábakra, tyúkszemekre ús megkeményedett bőrre. Küldjön be 1 dollárt és postafordultával meg­­küldjük. BRIDGEFIELD DRUG CO. Dept. 54 461 Gregory St. Bridgeport, Conn. Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő' újságíró­nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. Vásárolja egy megbízható cégtől! FRED STEVENS PAINTING CO. 2213 Washington Avenue Granite City, 111. Tel: ILlinois 7144 “^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök...............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ................................................................................................ Cim ................................................................................................. Város............................................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt.

Next

/
Thumbnails
Contents