St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-05-22 / 11. szám

1953 május 22. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL Az utolsó magyar betyár (Folytatás.) Megtettek mindent, hogy az eltűnt marslakó nyomára bukkanjanak, ez az igyekezetük azonban nem járt sikerrel. A marslakó eltűnése kezdetben ugyan kellemetlenül érin­tette a sárga ház vezetőségét, lassan-lassan azonban napirendre tértek felette. Kornády doktor, a főorvos különös figyelem­mel kisérte az egyik legkedvesebb betegét, Ladányi Gersonnét. Talán nem is azért, mert a legkedvesebb, hanem inkább, mert a legérdekesebb betege volt. A többi ápoltnál meglehetősen tisztán látta a helyzetet, Zsuzsika betegsége azonban, mint orvost, különösképen izgatta és érdekelte, mert nem látta a betegség okát. Attól kezdve, hogy eszméletlenül, szánalmas állapotban akad rá a szobájában, nem múlt el nap, hogy ne jelent volna meg kedvenc betegénél. Igyekezett a titok mélyére hatolni, az orvos felsőbbrendü eszközeivel próbálta a betegség titkát kikutatni. Kornády doktor nem hiába örvendett európai hirnévnek, valóban mestere volt az ideggyógvitásnak. Az emberi elme betegségei között nem volt egyetlenegy, ami -titkot jelentett volna számára ,ezer és ezer beteget gyógyitott már, de a sok ezer beteg között egyiknek sorsa sem érdekelte annyira, mint a Ladányi Gersonnéé. Ennél a viruló fiatal asszonynál nem talált semmi olyan jelenséget, ami indokolttá tette volna az elme súlyos megbete­gedését. És mégis: az első naptól kezdve, ahogy a pesti elme­kórházba került, a legéberebb megfigyelés ellenére sem tudta felfedezni azokat a jelenségeket, amelyek más elmebetegségek­nél mutatkoztak. Amikor utoljára volt Ladányi Gersonné szobájában és olyan szánandó helyzetben találta, kiadta a parancsot a kór­ház alkalmazottainak, hogy különösképen vigyázzanak a fiatal asszonyra. És Kornády doktor ettől kezdve mindennap meg­látogatta, ellátta gyógyszerekkel, gondosan ápolta és ennek a gondos ápolásnak csakhamar meg is mutatkoztak az előnyei. Zsuzsika állapota észrevehetően javult. A köd, ami előtte terjengett, lassan-lassan oszladozni kezdett. És elérkezett egy nap, amikor Zsuzsika már megismerte azt a jóságos arcot, amely minduntalan föléje hajolt: — Doktor ur! ,,, — Olyan jó, hogy itt van .. . — Itt is leszek mindig maga mellett... Nem kell félnie Semmitől, mert itt vagyok ... — Olyan nehéz a szivem, — panaszkodott a, fiatalasszony -— annyi minden összezsúfolódott bennem, szeretném, hogyha egyszer kiönthetném mindazt, ami a szivemen fekszik. Kornády főorvos gyengéden megsimogatta a kezét: — Csak nyugalom kedves, egyszer majd erre is sor kerül. Ezek a lágy szavak, ez a biztató megnyugtatás nagyon jót tett Zsuzsika megtépázott, meggyötört idegeinek. Most, hogy jó idő elmúltával ismét kezdett tisztán láni, lassan-lassan visszatértek az emlékezetébe olyan jelenségek, amelyekre az­előtt nem tudott emlékezni. És a Kornády főorvos szemeiből sugárzó jóság még nagyobb bizalommal töltötte el. Érezte, hogy ezekből a szemekből nemcsak a jóság, hanem a megértés és a melegség is feléje sugárzik. Pár nap múlva máé nagyon értelmesen el tudott beszél­getni a főorvossal. — Jobban érzi magát? — kérdezte Kornády főorvos. — Sokkal jobban! > — És nem érzi, hogy lenne valami mondanivalója? . — Nagyon sok mondanivalóm lesz ... — Mikor? — Majd ... Kornádi főorvos megelégedett ezzel a rövid válasszal. Tudta, hogy a beteget nem szabad erőltetni, hanem meg kell várni azt a pillanatot, amikor az egészsége veszélyeztetése nélkül szükségét érzi annak,, hogy megszólaljon. Türelemre volt tehát szükség és Kornády főorvos a szo­morú Sárga Ház szánandó betegei között megszokta a türel­met. Nem erőltette Zsizsikát egyetlen pillanatig sem, várta türelmesen az időt, amikor az asszony megszólal és elmond mindent, ami a szivét olyan súlyosan megfekszi. Egy nap erre is sor került. Kornády doktor szokásához hiven reggel beállított Zsuzsika szobájába: — No, hogy vagyunk kis betegem? — kérdezte azon sze­retetteljes hangon, amely a Sárga Ház főorvosát jellemezte. Zsuzsika csillogó szemekkel válaszolt: — Nagyon jól! — Ennek igazán örülök kedves kis betegem! Lám, nem hiába ígértem, hogy meggyógyítom, úgy látszik, hogy az ígé­retem most már eléérkezett a beteljesüléshez ... — Ön mindig olyan jó volt hozzám! — mondta Zsuzsika meghatott kedvességgel. — Jól van kis betegem! Most azonban arra kérem, ha nem esik nehezére, próbáljon visszaemlékezni a régi életére,, arra az időre,, amikor még nem volt közöttük, hanem a megszokott, régi mindennapi életét élte. — Emlékszem! — És van valami mondanivalója! Zsuzsika összerázkódott. Kornády főorvos mindjárt igyekezett megnyugtatni, amint az asszony összerázkódását észrevette: Csak azt mondja el, ami nem okoz semmi izgalmat. Nem akarom feleslegesen izgatni. Zsuzsika megsimogatta alabástrom homlokát: — ó, annyi mondanivalóm lenne... Csak olyan nehéz a fejem, olyan nehezen találom meg a szavakat. — Próbáljon csak nyugodtan gondolkozni... Azt vésse a fejébe, hogy nem érheti semmi veszedelem, itt vagyok, maga mellett, kis betegem és megvédem mindenkivel szemben . .. Zsuzsikából most kirobbant a vallomás: — Főorvos ur, attól kezdve vagyok beteg, amióta megtud­tam, hogy a férjem — gyilkolt... Ez a vallomás a meglepetéshez szokott főorvost is meg­döbbentette. — Mit mond? — Ne higyje, — folytatta az asszony lágyan, halk hangon, — hogy lázálmok beszélnek belőlem ... A valóságot idézem fel. Azt a valóságot, amely engem sajnos lelki beteggé tett... Mindent annak az éjszakának köszönhetek ... — Miféle éjszakának? — Annak az éjszakának, amikor megtudtam, hogy Katona Gábort férjem gyilkolta meg ... Kornády főorvosban fellángolt az öröm: Az orvos öröme afelett, hogy megtalálta egy betegség buzgón, elszántan, hosz­­szu időn át kutatott titkát. — Beszéljen tovább! — biztatta a betegét. Zsuzsika azonban nagyon fáradtnak és kimerültnek lát­szott. Az a pár szó, amit elmondott és az a visszaemlkezés, amelyet gondolatai megtettek, nagyon megerőltették, úgy, hogy maga Kornády főorvos látta helyesnek, ha megszakítja a beszélgetést. — Különben ne is beszéljen! — figyelmeztette. — Látom, hogy nagyon gyenge még és felesleges izgalmak csak ronta­nának az állapotán, talán károsan befolyásolnák a további gyógyulását. . . Mint jóbarátja, azt ajánlom, hogy most pi­henjen nyugodtan, szépen és holnap, feltéve, ha elég erősnek1 érzi magát, majd elmondja mindazt, amit elmondani kíván ... Jó lesz kis betegem? ' ✓ Zsuzsika hálás szemekkel nézett a főorvosra: — Jó lesz! — Kornády doktor nem is erőltette tovább. Még egyszer megsimogatta a beteg asszony homlokát, azután magára hagyta. A következő nap azonban, amikor a betegek látogatá­sára indult, az első útja Zsuzsika szobájába vezetett. Derülten, barátságosan kérdezte meg: — Nos, hogy érezzük magunkat? — Jól főorvos ur! — Hogyan töltötte az éjszakát? — Jobban már nem is lehet. — Akkor talán folytassuk a tegnapi beszélgetést. Emlék­szik még, hogy mit mondott nekem? Zsuzsika mosolyogva válaszolt rá: — Hogyne emlékeznék! — Akkor talán folytassa! Most elkomorodott Zsuzsika arca: — Olyan szomorú az, amiről beszélni szeretnék! — Mindegy, — biztatta a főorvos — csak mondjon el mindent! Legalább megkönnyebbül ezeknek a súlyos mon­danivalóknak a terhétől és akkor nyoigodtabb,- 'megpihentebb lesz, kedves kis betegem ... — Olyan szépen beszél főorvos ur... A szavai bátorságot öntenek belém és . csakugyan kikivánkozik belőlem minien, amit elmondani szeretnék ... — Beszéljen kedves! — Olyan roszul esik, olyan fájdalmas az emlékezés arra az éjszakára, amikor megtudtam, hogy Katona Gábort az én uram gyilkolta meg... És ma tisztán érzem, hogy a betegsé­gem onnan ered, hogy ezt a titkot magamba rejtettem... Lehet, hogy nem volt helyes, de még sem tudtam mást tenni... Szereti a férjét? Zsuzsika halkan válaszolt' — Nem! — Akkor miért titkolta el ilyen sokáig azt, amit tudott? — kérdezte a főorvos. — Miért?... Mégis csak a férjem volt, sőt ennél sokkal több: a gyermekem apja... Nem akartam az árulója lenni, nem épppen én akartam az lenni, aki a íomlásba dönti... — És most miért mondja el? — Mert olyan nagyon kikivánkozik belőlem! Kornády doktor szelíden megsimogatta betege fejét: — De most újra megkönnyebbült, hogy mindezeket el­mondta? — Nagyon! — felelt az asszony. — Jól is tette, hogy elmondta! — magyarázta az orvos. — Ezzel egy súlyos nyomás alól szabadult meg a lelki világa... Lehet, hogy egész betegségének ez a magába zárt titok volt legyik okozója. .. Meg is értem, hogy vívódott önmagával, hiszen tényleg a férjéről volt szó... Ha azonban elkövette a bűnt, akkor számolni kell a bünhődéssel is... Magának ked­ves kis betegem, most már ne legyenek lelkiismeretfurdalásai! Ne gondoljon arra, ami eddig megfeküdte a lelkét és főleg ne törődjék azzal, vájjon helyes volt-e vagy nem volt helyes, hogy a titkot elártilta .. . Egyáltalán netörődjék semmivel, felejtse el a múltat, hallgassa meg a tanácsaimat és akkor úgy lesz, ahogy mondtam: teljesen meg fog gyógyulni! Máris a leg­jobb utón halad a gyógyulás felé, azt hiszem, hogy nagyon rövid idő alatt teljesen rendbejön ... Az asszony boldog pillantásokat vetett a főorvosra: — Boldog, nagyon boldog vagyok, főorvos ur. .. És na­gyon köszönöm önnek mindazt, amit értem tett... — Csak kötelességemet teljesítettem, kis betegem, ezért nem illet semmiféle köszönet! Zuzsika ránézett nagy, gyönyörű szemeivel: — Akkor most én kérem még valamire! Valami olyasmire, amiért azután szeretnék önnek köszönetét mondani... — És mi legyen az, kis betegem? — Úgy szeretném látni a kislányomat! A kis Zsuzsikát! Nem is tudom, hetek, vagy hónapok múltak el, amióta ideke­rültem és azóta nem láttam a drágámat, akit a legjobbat sze­letek az egész világon ... ígérje meg, főorvos ur, hogy teljesiti a kérésemet. A főorvos szeretetteljesen megsimogatta Zsuzsika kezét: (Folytatjuk > meghívó A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 187-IK OSZTÁLYA, GRANITE CITY, ILL. junius 14-én, vasárnap reggel 10 órai kezdettel, nagyszabású Pikniket és Táncmulatságot tart a Magyar Ház udvarán (1801 Spruce Street, Granite City, 111.) Esős idő esetén nagy termek állanak a közönség befogadására Pompás ebéd és vacsora: csirkepaprikás, rántott­csirke, töltött káposzta, a szendvicsek és sütemé­nyek sokasága várják a vendégeket! Nagyszerű Bazár, Bingó, Táncmulatság, melyhez a zenét Frank Chilbec zenekara szolgáltatja BELÉPTI DÍJ, ADtWAL EGYÜTT CSAK 60 CENT Az igentisztelt magyarság szives megjelenését kérve és kitűnő mulat­ságot ígérve mindenkinek, tisztelettel a RENDEZŐSÉG EGY LÉPÉS ELŐRE A német parlament hatá­rozata jóváhagyta a szövetsé­gesek és Nyugat Németország közt az uj “szerződéses” állapo­tot, ami azt jelenti, hogy mi­kor ezt a német felső bíróság és a francia parlament jóvá­hagyja (a congresszus és az angol parlament ezt már meg­tették) a szövetséges haderők jelenléte Németországban nem jelent többé “megszállást”. Ami ennél is sokkal fontosabb, a német alsóház jóváhagyta az Európa védelmére felállítandó nemzetközi hadsereget és abban a németek részvételét 500,000 katonával. Igaz, hogy ebben a pillanat­ban nagyon kétséges, hogy lesz-e valami a nemzetközi hadseregből, mert a franciák — akiktől az ötlet származott — ma visszahúzódnak, s olyan újabb feltételeket akarnak a maguk számára kikötni, ami­be egyetlen más érdekelt nem­zet sem egyezhetik bele. S ennek dacára fontos lépés; volt előre, hogy a német alsó­ház megszavazta a németek részvételét a tervezett hadse­regben. Lehetséges, hogy amerikai és angol nyomásra a franciák makacssága engedni fog, s észszerűbb feltételek mellett is jóvá hagyják a szerződést, hogy azt végleg eldobják. Az e)ső esetben meg lesz a nemzetközi hadsereg, amely­ben a németek is részt vesz­nek egy félmillió emberrel, s ez azt jelentené, hogy Nyugat Európa biztonságát a katonai szakértők elégségesnek talál­ják. A második eset végre tisztáz­ni fogja a helyzetet, s az Egye­sült Államok népe és kormá­nya kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a franciákra nem lehet építeni, hogy nélkülük (kell a németekkel olyan egyez­séget keresni, amely mégis biz­tosítja Németország és Nyugat Európa védelmére a német katonaságot. Ez természetesen hosszú ha­lasztást jelent, esetleg a NATO (felborulását jelenti, esetleg az egész amerikai stratégia uj ki­alakulását jelenti, mert hiszen Afrikában §a francia gyarma­tok amerikai repülő terekkel vannak megrakva, de ha kény­telenek lennénk ezt az utati választani, jobb ha előbb tör­ténik, mint később. Nem titok sem Amerika, sem imás előtt, hogy egyes francia politikusok (nem felelős állás­ban lévő politikusok) titok­ban az oroszokkal tárgyaláso­kat folytatnak mert balga fej­jel jobban félnek a némettől, mint az orosztól. S nem gondolnak ezek az urak arra, hogy ha rákénysze­rítik őket, ezt az utat a néme­tek is választhatják, s az oro­szok sokkal szivesesbben egyez­nének meg Nyugat Európa és | Amerika rovására egy erős né­met nemzettel, mint egy erőt­len francia nemzettel. Az oroszok már tettek aján­latot a németek számára, még pedig pillanatnyilag nagyon csábitó ajánlatot, amely magá­ban foglalja a német nemzet ^egységének a visszaállítását, és (a Nyugat Németországban élő németek józanságára mutat, hogy az orosz ajánlatnak nem akarnak bedülni. Ha azonban a franciák a sa­ját eredeti terveiket eldobják, is ha esetleg Amerika szintén le akarna mondani a néme­tekkel való együttműködésről, (amire itt semmi hajlandóság nem látszik) akkor a németek nagyon előnyös (legalább pil­lanatnyilag nagyon előnyös) megegyezést tudnak kötni az oroszokkal. És egy ilyen megegyezés el­­íső és biztos áldozata Francia-EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Telefon: HU 5126), titkár: Mrs. George Gyorog, ST. LOUISI MAGYAR EGYLE­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­te 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár: Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; /titkár: Könnyű László, 3420 Magno­­llin Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAcIede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRAhíITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, d. u. 2 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: Tri City 6-9529. ország lenne, amit a francia politikusok nem akarnak meg­látni. Akármi történik tehát Páris­­ban, a német parlament hatá­rozata egy fontos lépés volt élő­ire Nyugat Európa védelmének megszilárdítása felé, s most a franciáknak kell szint vallani, is Washingtonon a sor, hogy ezt a színvallást sürgésé.--------------------------­A Terre Haute, Ind-i magyarság figyelmét külön felhívjuk, hogy a kitűnő nevű Smitty’s Texaco Service mindig a legjobb kiszolgálást adja az ottani magyarságnak. Sok pénzt spórol és értékes gyönyörű ajándé­kokat kaphat, ha spórolja vásárlásai után kapott S. & H. Green Stampe­­ket. Ha kocsijának valami baja van (carburator, ignition, brake stb.) azt is szakavatottan elkészítik. A cim: l?th & 8th Avenue. Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságíró­nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. Küldje gyermekeit hozzánk! Tanítunk bármily hangszeren! Johnson’s Music Shop 1922 EDISON AVENUE GRANITE CITY, ILL. A hires PANCORDION, CRUCI­­ANELLI, DALLAPE, SCANDAL­­LI accordion képviselete. Tel.: TR. 6-3080. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY^TM St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ........................................................................................ Cim ......................................................................................... Város...................................................................................... Ugyancsak kérem az 1953. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt.

Next

/
Thumbnails
Contents