St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-03-27 / 7. szám

4-IK OLDAL ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 1953. március 27. CALVIN F. FEUTZ TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK 4828 NATURAL BRIDGE AVENUE Telefonszáma: EVergreen 2787 Kellemes húsvéti, ünnepeket kivan: D. M A R K 0 V I T S a DEL MONTE MARKET tulajdonosa 1101 DESTREHAN STREET (7) MA 4)8!) Húsvéti üdvözletül: A. J. ALBACH & (10., REALTOR « * Házak vétele és eladása. Kölcsönök folyósítása. Mindenfajta biztosítás. 3607 MERAMEC STREET ST. LOUIS 16, MO. Telefonok: LOckhart 8060 KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN MAGYAR BARÁTAINAK Sears-Roebuck aad Co. 4 ÜZLET ST. LOU1SBAN ÉS KÖRNYÉKÉN Nálunk vásárolhat könnyű részletfizetésre Kellemes húsvéti ünnepeket kivan magyar barátainak: Régi füvesemberek és mai orvosok Számos feljegyzésből tudjuk,, hogy a középkorban meglehe­tősen gyenge lábon állott a közegészség és a köztisztaság ügye. Akinek ma kezébe kerül­nek ilyen régi Írások, megdöb­benve látja: mennyire hiány­zott az elmúlt századok embe­réből az érzék a tisztaság iránt. De nemcsak a középkorban volt ez igy, hanem még az új­kor első évszázadaiban is. Még a legfényesebb középkori vá­rosokban, császárok és királyok lakóhelyén is hiányzott a csa­tornás, szenny és piszok min­denfelé s az ezzel járó orrfa­­csaró szag ott terjengett állan­dóan a keskeny utcák felett. De az emberek nemcsak ut­cáik tisztántartásáról feledkez­tek meg, hanem elhanyagolták saját testük ápolását is. Amint az egykori feljegyzésekből ki­derül: királyi családok leányai, amikor férjhezmentek, csupán egy-két darab fehérneműt vit­tek magukkal az egyébként gazdag kelengye sok díszes ru­hája között. A mosakodást és fürdést is messze elkerülték. “A mosdás a test szépítésének előmozdítására szolgál, a szó­­pitgetés pedig bűnre csábítja a lelkeket” — ezt hirdették ab­ban az időben azok a könyvek, melyek az emberek erkölcsi ne velését tűzték ki feladatul. Természetes, hogy ilyen kö­rülmények között számos jár­ványos fertőző betegség ütötte fel itt is, ott is fejét s elkép­zelhetetlen pusztítást okozott szerte Európában. A 14. században az akkori Európa lakosságának negyed­része, mintegy huszonötmillió ember halt meg pestisben. Ko­lera, tífusz, himlő és sok ma már ismeretlen járvány válto­gatta egymást mindenfelé. A középkor embere rémülten látta a pusztító járványoknak egész városokat megsemmisítő erejét s ugyanakkor látta azt is, hogy phűden epifc^ri szem’ beszállás hiábavaló ezekkel a szörnyű ragályokkal. Másban mint csodában nem bizhatott, mert az akkori idők orvosainak tudománya tévhitekből és ba­bonákból táplálkozott csupán s az orvosok ép olyan tehetet­lenül álltak a rettenetes jár­ványokkal szemben, mint ma­guk a betegek. Hogy milyen elképesztő, mennyire hiányos volt a közép­kori orvosok tudománya, arra élénk fényt vet a következő eset. Egy osztrák herceg olyan szerencsétlenül eset le lováról, hogy eltörte lábát. Kétségbe­esetten fordult az orvosokhoz, de azok nem merték a kezelést, elvállalni s ahhoz sem volt bá­torságuk, hogy a már üszkö­­(jödni kezdő lábat levágják. Végre a szerencsétlen herceg hihetetlen lelkierővel saját ma­ga vágta le a lábát baltával. Természetesen igy sem tudta elkerülni a vérmérgezést s né­­nány nap múlva meghalt, ret­tenetes kínok között. Az elmebajosokat például egyáltalában nem tudták ke­zelni abban az időben s hogy ne kellemetlenkedjenek, bezár­ták s nem egyszer megláncol­­ták, vagy pedig veréssel pró­bálták őket “észretériteni.” Ilyen eszközökkel, dolgoztak az elmúlt századok orvosai, akik többnyire kuruzslással, vagy füvekkel gyógyítottak; ezért is nevezték őket “füves­­emberek”-nek. Ezek a füves­emberek féltékenyen őrizték és utókban tartották tudományu­kat s nehogy versenytársuk akadjon, fantasztikus meséket terjesztettek arról, hogy milyen óriási veszélyekkel jár a gyógy­növények gyűjtése. Bizonyos gyógyfüveket szerintük csak éjjel volt szabad gyűjteni, mert — amint mondták, — ha a harkály meglátja a gyűjtést, iazon nyomban kivájja a gyűjtő íszemét. A gyógyító növények alkal­mazásánál rendkívül fontos nzerepe volt a növények alak­jának és színének. A mandra­­góra gyökerét például, melyet boszorkánygyökérnek is nevez­tek, a füves emberek szerint csak akkor lehetett sikerrel alkalmazni, ha annak emberi alakja volt. Ha nem hasonlí­tott emberre, kezet, fejet és lá­bat faragtak neki. Évszázado­kon át nagy varázserőt tulaj­donítottak ennek a gyökérnek, olyan erőt, amely nemcsak be­tegséget, hanem mindenféle ve­szedelmet, mérget, vadállatot (legyőz s azt tartották, hogy azon. aki ezt a bűvös gyökeret nyakába akasztva láncon viseli nem fog semmiféle fegyver sem. Sárgaság ellen sárgaszinü le­velekből készített szereket hasz­náltak, vérzések és vérbaj ellen pirösszinü növények levét, ki­­gyómarás ellen kigyószerüen csavarodó gyökeret, máj baj el­len máj alakú leveleket. Szem­­betegségeket a szemviditófü ne­vű növénnyel gyógyítottak, ke­reszttáji nyilalásokat pedig ke­resztes virágú növényekkel. Az olasz diót, amelynek alak­ja a fej alakjához hasonlított ß bele is az emberi agy furcsa barázdáinak és tekervényeinek hasonmása volt, természetesen fejfájás ellen alkalmazták sj meg voltak győződve arról, hogy ha a friss diót szétdör­zsölik s annak nedvét valaki­nek fejére csepegtetik, akkor az illető szellemi képességei men­ten megjavulnak. Még a 18. század végén is találkozunk ilyen elképesztő és téves hitekkel. Ilyenekkel kel­lett megküzdenie Jenner Ed­várd angol orvosnak is, a him­lő elleni védőoltás zseniális megteremtőjének. Addig az ideig az emberek úgy védekez­tek a himlő ellen, hogy eny­hébb lefolyású himlőjárvány idején az egészségesek is bele­feküdtek a betegek ágyába, vagy pedig felvették magukra 1 betegek ingét, hogy igy, át­esve egy enyKeb természetű himlőn, meg legyenek védve egy esetleges későbbi súlyos járvány idején. Persze nagyon gyakran megtörtént, hogy nem úgy sikerült a dolog, mint aho­gyan előre gondolták s halotti ing lett a himlős ember átiz­zadt ingéből. Jenner 1796-ban tehénhim­lővel oltott be egy kis paraszt­­gyereket s miután ilyen módon immunizálta, védetté tette őt, néhány héttel később egy sú­lyos himlőben fekvő beteg him­­lőhólyagának tartalmát oltotta be a gyermekbe. A fiúcskának nem történt semmiféle baja, makkegészséges maradt s ezzel napnál fényesebben kiderült, milyen óriási jelentősége van Jenner felfedezésének. Hiába közölte azonban Jen­ner ezt a nagyjelentőségű fel­fedezést az angol tudományos akadémiával: vaskalapos, ta­­máskodó orvostársai kinevet­ték, sőt minden módon igye­keztek őt lehetetlenné tenni az emberek előtt. A parasztokat rávették, hogy ne oltassák be magukat tehénhimlővel, mert különben bojtos farkuk nő imajd s kérődzni és bőgni lesz­nek kénytelenek, akár csak a tehenek. Hasonló tévhitekkel és meg­­nemértéssel kellett megküzde­nie Pasteurnek, Kochnak, Beh­­ringnek, Rouxnak, Ehrlichnek s az orvostudomány sok más nagy úttörőjének is. S bár még ma, a felvilágosodott 20. szá zadban is vannak helyek, ahol: úgy védekeznek a járványok ellen, hogy járomba fognak özvegyasszonyokat és éj időtáj­ban barázdát huzatnak velük a város körül, vagy pedig tész­tával kenik be s forró kemencé­be dugják a köszvényes embe­reket: mégis elmondhatjuk, hogy a sötét babonáknak ideje .azért lassanként lajárt, Egyr'e jobban behatol a tudomány a természet titkaiba s egyre job­ban oszlik az a sürü köd, mely' FELTÁMADUNK! Esteledett. Nagyszombat es­téié alkanyodott az ég és már ímegkondult az első harangszó, amely a feltámadási körme­netet hirdeti. A férfi az asztalnál ült és olvasott. Tudományos szak­munka volt előtte és mohón falta a sorokat. Az asszony fé­lénken járt-kelt körülötte és (gyertyákat illesztgetett a rég­óta használatlan gyertyatar­tókba. Uj lakásba költöztek s ,ablakaik alatt vonul majd el a körmenet. — Mit csinál? — figyelt fel ia férje. —Erre megy el a körmenet. — válaszolt halkan a felesége. — Ilyenkor kivilágítják az ab­lakokat a feltámadás dicsősé ;gére. Elhallgatott és szivszorong­­va nézett férjére, mert előre isejtette, hogy a hitetlen férfi ellenkezni fog. Úgy is történt, A férj inge­rülten szólt Ugyan kérem, tudja, hogy (az ilyeneket nem szeretem. A mi ablakunkban nem lesz ki­világítás. Az asszony először hevesen akart válaszolni, de azután jnyelt egyet és hallgatott. Le­ült férje mellé és szeliden kér­dezte: — Mit olvas? — Tudományos munka, ma­gát nem érdekli. . . — Mégis, mi a cime? — Szakmunka. Tanulmány I h tervbevett rakétagépről. Az asszony fájdalmasan mo­­solyodott el: — A tökéletes repülőgépről, hmelyikről azt hiszik, hogy nyílvessző gyanánt repül a , csillagokig? És maga hisz eb­ben? A férfit meglepte, hogv az asszony az ablakok kivilágí­tásáról egészen megfeledkezik és a tudományos munka után érdeklődik. Becsukta könyvét, és megszelídülve beszélt mosti már ő is. — Lehetetlennek látszik. De ■viszont, ha az ember azt gon­dolja, hogy a mai tudomány mi mindent ért el, olyat is amit pár évtizedekkel ezelőtt képte­lenségnek gondoltunk, akkor azt mondom, hogy nincs ki­zárva. — Ugyebár most azt számit­­gatja, hogy milyen magasra juthat az ember, ha az elkép­zelés sikerül. — Valóban azt számolgat­tam. — Érdekes, én meg arra gondolok, hogy ha feltalálják (tényleg azt a veszedelmes gé­pet, hány és hány vakmerő fiatalember zuhan majd le róla- Mennyivel nagyobb lesz ismét A könnypatak, amelyet a gyermekeket vesztett édes­anyák sir'nak el értük! A mérnök arca egyszerre el­borult. Már sajnálta is, hogy beszélt a feleségével a repülő­gépről. Jól tudta, hogy most mi fog következni. S valóban az asszony szeme 'könnybelábadt és sírástól foj­tott hangon maga elé mereng­ve kezdte: — Néha úgy érzem, mintha (most is itt ülne az ölemben. Szőke fürtös fejét vállamra hajtja és a kis vonattal kezé­évszázadokon át ott lebegett a tudomány körül. Minden nap újabb és újabb felfedezésekről hallunk, ame­lyek előbbre viszik az emberi­ség ügyét; lombikok fölé hajló orvosokról és kutatókról olva­sunk, akik nem egyszer áldo­zatul esnek embertársaik ja­váért lankadatlanul folytatott kísérleteiknek; könyveket ka­punk, amelyekből (.megtanul­hatjuk, hogyan tudjuk életün­ket egészségesebbé s ami ezzel egyértelmű: hosszabbá, szebbé és boldogabbá tenni. ben alszik el. Már gyerekkorá­ban is mindig csak hajón, vo­naton és gépen járt az esze. Miért is engedtem! Ha más /iránt érdeklődik, talán nem lett volna pilóta és . .. A hangja elakadt. Vállai megrázkódtak a belső sírástól. A férfi lelke mélyén önmagát korholva, zavarodottan simo­gatta feleségének őszbeborult haját. — No ne sírjon már, hiszen hős volt a fiú. A világháború hősi halottja. Az asszony felemelte köny­­nyes arcát: — Nézze, — kezdte szagga­tottan — én szótfogadok ma­gának. Én nem világítom ki az (ablakokat és nem ünnepelem a feltámadást, pedig az volna íaz egyetlen, ami megvigasz­talna. Ha égő gyertyafények mögül nézném a feltámadási körmenetet, ükkor odagondol­nám a megdicsőült lelkek hosszú sorát is és látnám az én hős fiamat az égben, amint reánk vár. De ha nem szabad a feltámadásban hinnem, ó, akkor sötétben marad nem­csak az ablakom, de a szivem is! És akkor csak egyet kérek 'magától vigaszul. — ÉsJ mi legyen az • kedve­sem? — kérdezte a meghatott férj. — Mutasson nekem agy má­sik szakmunkát, egy másik! tudományos könyvet. Nem olyan gépről, amely halandó embereket visz a magasba, hogy azután a lezuhantakat íenki fel ne támassza többé. Adjon nekem egy tudományos, könyvet, amelyik csodaszerről ir; csodaszerről a halottak fel­támasztására: Csak egyetlen egy tudós szakmunkát adjon, amely megtanít arra, hogy feltámasszam és viszontlássam a fiamat ■. . Újra zokogni kezdett... A férfi hallgatott, hallgatott. Ő íls visszaemlékezett a szőke­fürtös kisfiúra és könnyes ar­cát kezeibe temetve, elgondol­kozott. Majd fölkelt, letörölte könnyeit és magához ölelve feleségét, halkan, ünnpélye­­isen szólott: — Kedvesem, nem tudok; lolyan tudományos könyvet adni, amilyent maga akar'. In­kább gyújtsa meg a gyertyáit és világítsa ki az ablakokat, ünnepelje a feltámadást és higyjen benne. Odakint három harang egy­szerre csendült meg, a körme­net elindult. Nemsokára már 'az ének is hangzott: “alleluja, alleluja! Az utmenti ablakok fényárban úsztak és ki voltak világítva a hitetlen mérnök ablakai is. A gyertyák homá­lyos fénye mögött ott állt az őszbeborult házaspár összesi­mulva, meghatottan és sze­mük messze elnézett a kör­menet fölött, ők nemcsak a földönjárókat látták, akik ün­nepük a feltámadást, hanem \a megdicsőült lelkeket is. És köztük egy szőkehaju, fiatal pilótatisztet, aki az örök feltá­madásban várja szüleit. Az ének zengett: all?,luja!” — és a kivilágított ablak mö­gött egymásra nézett a férj és feleség. — Feltámadunk! — suttog­ja az asszony és könnyein ke­resztül már mosolygott. A férfi pedig meghajtotta büszke fe­jét és utána mondta halkan, áhítattal — Feltámadunk! Í kellemes húsvéti ünnepekéi kinin: KUTIS I Temetkezési Intézete-------------Sc" -----------2906 GRAVOIS AVENUE Telefon: LAclede 3000

Next

/
Thumbnails
Contents