St. Louis és Vidéke, 1952 (40. évfolyam, 23-26. szám)

1952-11-07 / 23. szám

Miegymás MÉG A MÚLT században tör­tént. Akkoriban vette meg a “kis Holtonon” a clevelandi I esztendő múlva úgyis kicsi lesz ez a templom. Hagyjátok ezt meg a tótoknak, ti pedig épít­setek magatoknak egy nagyobb templomot, szebb helyen!” ben magyarázta meg a magya-1 roknak, hogy nekik kicsi lesz; a templom. “Oly sokan vagy­tok itt — mutatott rá az egy­­begyült vegyes vallásu magya-' rokra, — hogy tinéktek 1—2 A JUBILEUM VISSZHANGJA A SAJTÓBAN Magyar Házat Juhász János, aki Toledoból jött oda és a kör­nyéken lakó katolikus magya­rok elhatározták, hogy tem­plomot épitenek. Meg is egyez­­tek a szomszédos tótokkal, A meglepett magyarok szó hogy közösen épitik fel a tem-1 nélkül bámultak egymásra. Az­­plomot és egyik héten tót, a tán elhangzott egy “eljen”. Az­­másik héten pedig magyar tan egy taps' Pillanatok mu va nyelven fog prédikálni a pap. hatalmas éljenzes reszkettette Az első vasárnap tótul pré- i me£ a falakat • • • dikált a plébános. Ámde nagy volt a magyarság megrökö­nyödése amikor a második va­sárnap is tótul beszélt a plé­bános. A türelmetlen magya­rok a következő vasárnap szi­­ntiltig megtöltötték a templo­mot és várták a magyar Igét. Egyszerre csak a sok magyar, mintha fejbe vágták volna őket, felütötte a fejét. A pap újra tótul beszélt A karzatról felállt három magyar és kimentek a tem­plomból. Utánuk a többiek. A Holton Avenue akkor még nem volt kikövezve. Az utca porában téglák hevertek. Az egyik fel­dühödött hivő felkapott egy És a magyarság felépítette a Szent Erzsébet templomot a Buckeye Roadon ... NÉHAI GÁBOR ISTVÁN annak idején jellegzetes alak­ja volt az amerikai magyarság­nak. Keménykötésü abauji le­gény volt, amikor a multszá­­zad utolján kikerült Ameriká­ba és amilyen hévvel ütötte a pörölyt, ugyanoly elszántság­gal dolgozott mindenért, ami magyar volt! Lorainban állapo­dott meg és neve csakhamar közszájon fprgott. Kocsiscsák Istvánnal, Mitró Andrással, Komarek Józseffel megalakí­tották a Műkedvelő Kört, tégladarabot és hangos szitko- j majd belevetette magát az egy­­zódások között hajította a tem- j leti életbe. így került delegá­­plom felé. . . Repült a kő és bi- j tusnak a Verhovay konvenció­­zony az egyik disz-ablak sem j va és 1909-ben megválasztották állította meg a nagy erővel el- főtitkárnak. 1925-ben lemon­­dobott követ. Utat talált az a dott és Floridába költözködött, templomba és majdnerr^ kivág- ahol — akkoriban alapították ta a másik oldal egyik színes i meg Kossuthfalvát — tiz akert ablakát is. A követ követte vásárolt, szép házzal. Itt láto­­több is. A rossz példa követők-1 gattuk meg egy késő délután re talált... Pillanatok alatt elterjedt a magyarok “elárulásáról” szóló hir és szaladtak a magyarok a templom felé. A környékbeli zsidó vallásu üzletemberek egyi­ke — mit tudom én ki volt: ta­lán Soltész Samu vagy Prop­­per, vagy talán épen Marmor­stern —) nyomozza ezt ki az olyan történettudós, mint Vas­­váry Ödön) fokost ragadott hogy betörje a maga három diszablakát. “Én a magyarok­nak adtam az ablakot, nem a tótoknak” — kiabálta nagy mérgesen. Ekkorra már a kevésszámú tótság is kivonult a templom­ból. Két rendőr között ott volt a pap is. A lelkész láttára le­­csendesült a tömeg de az egyik asszony mérges felindultságá­­ban bizony eldobott egy követ ami a vállán találta a papot. Kitört a háború . .. A magyarok panasszal járul­tak a püspök elé, aki szombat­ra gyűlést hivott egybe a Wil­son Avenue-i “Nagy Csizma” melletti terembe. És beszéd közben értésére adta a magyar­ság szószólóinak, hogy azoké lesz a templom, akik többen lesznek. Mert az már világos volt, hogy a magyarok nem akartak közösködni a tót test­vérekkel. A gyűlés előtti napokon az­tán megindult a korteskedés. Járták a magyar házakat és alődést, átsétált: “Jó lenne a szombaton megtelt a terem, magyarokkal. A Perczel, Bloch, Kundtz családok mindenkit megmozgattak, a más vallásu magyarok is odahagyták üzle­teiket, hogy megjelenésükkel növeljék a magyarság számát. Amikor a püspöki titkár meg­érkezett, tömve volt a terem. És amikor az kérte, hogy állja­nak fel a magyarok: az egész teremben csak 1—2 tucat em­ber maradt ülve. A többi mind magyar volt, akik asszonyaik­kal, gyermekeikkel együtt há­romszázan is voltak. A püspöki titkár okos em­ber volt. Látta, hogy az önérze: tében megbántott magyarság nemcsak beszélni, de cselekedni és áldozni is akar. Szép beszéd-Zámborv Sándorral és Szaba­dos Zoltánnal. Zámborynak ak­kor előkelő szállodája, étterme volt, Szabadossal pedig ott vél­tük megkeresni az első milliót. Halpaprikásra hívtuk Pista bá­tyánkat, aki szívesen állott kö­télnek. Elindulás előtt, átsé­tált a szomszédban lakó, pátri­árka megjelenésű, Laux bácsi, aki, miután látta, hogy Gábor menni készül, felnézett az azur­­kék-szinü égre, és hófehér, hosszú szakállát simogatva, mondotta: “Nagy dér lesz az éjjel. Jó lenne betakarni a ba­bot.” Volt vagy kétaker beül­tetve babbal és egyincsnyire már ki is tört a homokból. Gá­bor is felnézett az egekre, és meggyőződéssel mondta: “Nem lesz itt dér, de még eső se! Gye­rünk fiuk!” Lehetett vagy két óra ami­kor hazaszállítottuk Gábort. Hidegnek, dérnek semmi elő­jelét nem éreztük. Vagy négy nap múlva elmentünk érte. Nagyon érezte a magányt, fel akartuk néhanapján vidítani. Már mesziről feketéllett a bab­tábla. Odaérve, megdöbbenve láttuk, hogy bizony “megkap­ta” a könnyű fagy azt mind és odalett kétaker termése. Megért akkoriban vagy két­ezer dollárt. Pár héttel ezután ismét el­vittük magunkkal “az öreget”. Mikor Laux bácsi látta a készü­dinnyevirágot megpermetezni, mert a féreg megeszi” — volt a köszöntésen. Talán még nem késő, de egy lumpolás után nem fog izleni a munka” — mondotta és ránkkacsintott. A mindenttudó Gábor rávágott: “Nem láttam én itt egy petét sem, nemhogy fereg lenne. Nem kell ezt permetezni.” Nekünk pedig odadörmögte: “Jó ember az öreg, de mindenbe beleüti az orrát! Majd én megtanítom ezeket a crackereket, farmer­­kodni.” Belénkkarolt és men­tünk az autóhoz. Meg is taníttatta. Vagy két hét múlva jártunk nála ismét. A dinnye indák épugy feketél­­lettek mint a bab. Tövében rágta el a féreg és odalett a Érdemlegesen soha meg nem hálálható, meg nem érdemelt megemlékezéseket közöltek lap­jaink a 40. éves ST LOUIS ÉS VIDÉKE jubileumával kapcso­latosan. Sok szivbéli jóságot pa­zaroltak reám a drága kollé­gák, a megbecsülésnek gyö­nyörűségesen szép szavakban adtak kifejezést, és bár az én érzéseim is mélyek és telitettek, viszonozni azt nem bírom. GOMBOS ZOLTÁN a Sza­badság és az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztője, több alkalommal emlékezett meg a jubileumról. Legutóbb ismét vezércikkekben méltatta a lap érdemeit. DR. FARKAS GÉZA félolda­­lon irt a jubileummal kapcso­latban személyemről olyan sze­retettel, ami csak testvérnek jár ki. És a többiek: KELEMEN JÁNOS a DAYTONI HIRADÓ- ban, SZABADOS ZOLTÁN és CSONGRÁDI KORNÉL a CA­­LIFORNIAI MAGYARSÁG-ban, 1ARNÓCY ÁRPÁD az AKRO­­NI HIRLAP-ban, PÁLOS ERNŐ a DETROITI MAGYARSÁG- ban, GÁSPÁR MIKLÓS az AMERIKAI MAGYAR NÉP­­SZAVÁ-ban, MUZSLAY JÓ­ZSEF A JÓ HÁSZTOR-ban, FODOR GYTJLÁNÉ és KOLOS BÉLA a DETROITI UJSÄG- ban és a MAGYAR BÁNYÁSZ­­LAP-ban, SZEGEDY LÁSZLÓ és KLEIN KÁROLY a WIS­CONSIN! MAGYARSÁG-ban, GÖNDÖR FERENC AZ EM­­BER-ben, SZEBEDINSZKY JE­NŐ a MAGYARSÁG-ban, PA­­TAKY JENŐ a VÁROSI ÉLET- ben, néhai BARTHA MIHÁLY - NÉ a LORAIN ÉS VIDÉKÉ- ben .. . oldalakat kitevő és sze­mélyemet méltató írásokat kö­zöltek a jubileummal kapcso­latban. És még egy helyről jött igazán nem várt és annál ér­­tékeltebb írás: Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapjában BORSHY KEREKES GYÖRGY tollából jelent meg egy magasztaló cikk. Barátok, testvérek, jó kollé­gák: hadd szorítsam meg itt a kezetek... és vall j am be őszin­tén, hogy valahová olyan jól eltettem irástokat, hogy most, lapzártakor, nem találom sehol. És csak “véletlenül” akad a ke­­zemügyébe a cikkek közül egy­néhány, amiből alább közlök szemelvényeket. Nem azért, hogy az olvasók lássák, milyen szépeket irtok rólam, de azért, hogy írásotokon keresztül a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE olvasói megismerjék mesteri toliatok. Technikai okokból csak 1—2 mondatot közölhetünk, de az mit sem von le az Írások nagy­szerűségéből. vetés ... Nem is maradt sokáig Floridában Pista bátyánk. Visszaköltözött Bethlehembe, majd halála napjáig a Verho­­vayak központi irodájában ta­lált nyugodt állást. Háborgó lelke azonban sose volt boldog. Mindig más után vágyott és, ha összetalálkoztunk elmesél­tük egymásnak élményeinket, sose mulasztotta el megemlí­teni a “floridai szép napokat.” TELEFONSZAMOK amikre szüksésr lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 8081 és FR 1923 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: Tri-City 6-9529 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 7388-A “TESTVÉRISÉG” Írja: “ .. . a jubiláló Káldor Kál­mán nevét mindenütt ismerik Magyar-Amerikánkban, hiszen többek között 15 évvel ezelőtt ő volt a kiadója és szerkesztő­je annak a hatalmas kiadvány­nak, mely írásban és képben ismertette magyar településein­ket és azoknak szereplő szemé- i lyiségeit. . . Lapját ma is gond­dal és szeretettel írja és vidé­kének érdekeit épen úgy, mint az egyetemes magyar ügyeket hűséggel szolgálja ... A mun­ka, amit 40 év alatt végzett, ér­tékes munka volt s ha anyagi­akban neki nem sokat hozott is, hozta a megértők értékelé­sét, melyhéz mi is szivünk sze­rint járulunk hozzá .. .” A DETROITI ÚJSÁG és testvér lapjai írták: “Káldor Kálmán kollegánkat mindig nagyrabecsültük, mert őszinte, igaz, jó magyar ember­nek ismertük meg, aki mindig először mások javára gondolt s csak azután és végül törődött a saját dolgaival. Mint újságíró országszerte ismert, Írásainak értéke van s ha lesz valamikor, aki megírja az amerikai magyar újságosok és újságírók történetét, Káldor Kálmánról meg fogja Írni, hogy szinig-vérig jó tollú, min­den nemesért lelkesülő és ön­zetlenül harcoló magyar újság­író volt. Példaképe az újság­írónak, akinek szavai, Írásai nem voltak a pusztában el­hangzó szavak, hanem mint a jó földbe elvetett magok, meg­­fogamzottak kora amerikai ma­gyarságának szivében s lelkűk­ben a magyáthwg' szeretetének, a nemes ügyek felkarolásának, a testvérsegités és testvéri egyetértés etényvirágai keltek ki. A negyvenéves évforduló al­kalmával kívánjuk, hogy talál­jon örömet abban, hogy vissza­tekinthet egy nehéz s a ma­gyarság közéért folytatott er­kölcsileg eredményes munkára és abban, hogy mi, akik köze­lebbről ismerjük tehetségét, ér­demeit, újságírói működését nagynak és kiválónak ismer­jük el.” Az “AZ EMBER” Írja: . . . “Káldor Kálmán jubileu­ma nemcsak az ő friss és ele­ven ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ün­nepé, de pirosbetüs napja az amerikai magyar sajtónak is. Negyven éven át becsülettel és hűséggel ápolni a magyar szót, szolgálni a közérdeket, védeni az igazságot, terjeszteni a kul­túrát: nagyszerű teljesítmény. Igaz szeretettel köszöntjük Kál­dor Kálmánt a szép jubileum alkalmával!” A “TOLEDO”-ban jelent meg az alábbi szöveg-részlet: “A mindennap megújuló, a szavakat és gondolatokat min­dig más és más formában ki­fejező betűk ólom-katonáinak hadserege is megteremti a ma­ga hőseit. . . Fegyverük a toll, hadszínterük az igazság meze­je s ugyanakkor legjobban aizt nélkülözik, ami elengedhetet­len a hadviseléshez: a pénzt!... Csoda-e, ha a legtöbbje hő­siesen elbukik? ... De még na­gyobb csoda, ha rendületlenül megy előre, a keresztes-vitézek megszállottságával a nemcsak gyakran töretlen és göröngyök­kel, de elnyelő árkokkal és mély örvényekkel teli utakon, mint a mi céhbeli elnökünk, a mi drága jó kollegánk és test­vérbarátunk, Káldor Kálmán, a 40 éves jubileumát ünneplő “St. Louis és Vidéke” szerkesz­tő-kiadója. Káldor Kálmán küzd s vívja harcát fogadott hazánk, ma­gyarságunk, a “Magyar Igaz­ság” érdekében. Győztesen még akkor is, ha az eredmények nem kézzelfoghatók s anyagi­akban ki nem fejezhetők ... De annál nagyobb az erkölcsi si­ker, melynek értéke sohasem lehet a valuták ingadozásának alávetve: a magyar betű, a ma­gyar szó fennmaradása, a magyar kultúra ápolása, ma­gyarságunkért az.örökös harc, az igazság felkarolása és a mai magyar rabszolgaság bá­tor belekiáltása a müveit vi­lág lelkiismeretébe. Megmutat­ni a meztelen, védtelen, kol­dus sorsra jutott Magyarország megcsonkított testét, mégha nem is szívesen nézik sokan a keresztre feszitett igazságot.. . Harcolni, küzdeni, sebeket kap­ni, de nem osztogatni, — letörölni a könnyeket, biz­tatást adni az elcsüggedt, vér­ző sziveknek s jóformán min­dig benyúlni a zsebbe, min­dig mélyebben, amit oly keve­sen értenek meg, s annak, aki mindig az igazságot hangoztat­ja. nem fizetés jár, de ostor . .., Jaj, de igenis kevesen vannak, akik az önfeláldozásban köve­tik akkor, amikor a saját zseb­be kell nyúlni... Igen, ez az amerikai magyar újságos sors ... a Tiéd is Kál­dor Kálmán! . .. Szeretnénk, ha megértenéd, Kálmán, mennyire szeretünk, becsülünk Téged s mily nagyra értékeljük nemcsak eddigi, de ezután is végzendő munkádat. S ha az Ég felé szálló fo­hász akkor talál meghallgatás­ra, ha őszinteségében buzgó és kérelmében a lélek igazságá­ból fakadó, akkor a miénk bi­zonyára viszonzásra talál, mert szivünknek minden szereteté­­vel. a kollegiális megértés ön­zetlenségével s úgy személyed­re, mint mukássáaodra büsz­ke újságírói együttérzéssel kí­vánjuk, hogy az elkövetkezen­dő évtizedekben is friss, töret­len akarat vezesse tolladat, — erő, egészség támassza alá te­vékenységedet s a magyar meg­értő és megtérő testvéri szere­tet koronázza eredményeidet magyarságunk, családod s a Téged annyira tisztelő és be­csülő kollegáid igaz örömére!.. GÁSPÁR GÉZA írja az AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVÁ-ban: “... Negyven esztendős ju­bileumot ünnepel a Káldor Kál­mán kitűnő kollégánk eleven és temperamentumos szerkesz­tésében megjelenő St. Louis és Vidéke c. újság..., mely már messze túlhaladta a vidéki új­ságok vicinális méreteit. Első­sorban azért, mert St. Louis igen fontos gócpontja az ame­rikai magyarságnak... ha ta­lán nem is számszerüség, de mindenesetre magyar lelkesség és művelődés tekintetében ... és a város fontossága mellett egyenrangú tényező a szerkesz­tő súlya és értéke is és Káldor szerkesztő esetében ez az érték valóban kimagasló. Káldor Kálmán veterán uj­­ságember. Azt mondhatnánk, hogy nesztora az ujságcsinálás­­nak is, ha nem tudnánk, hogy még mindig a legagilisabb, leg­élénkebb vidéki ujságember, aki mindenféle más társadalmi és üzleti tevékenysége mellett ifjúi romantikával őrizte meg olthatatlan szerelmét a ma­gyar sajtó és újságosok iránt. Egész nemzedék nőtt fel a keze alatt, munkájának tömege el­hamvasztana másokat és még­is benne van minden országos megmozdulásban, sőt belead­ta szivét a legnehezebb és leg­hálátlanabb feladatba, az uj­ságember ek segélyalapjának megteremtésébe is .. .” SZEGEDY LÁSZLÓ Írja a WISCONSIN! MAGYARSÁG-ban és több más lapban is: “ .. . Mostanában volt 40 esz­tendeje, hogy a St. Louis és Vidéke c. magyar újság meg­indult. És az első számát ugyanaz irta, aki a 41-ik év­folyamot szerkeszti: Káldor Kálmán. ... Ha az újság bár­mely számát kezünkbe vesszük, csodálkozva látjuk, hogy szel­lemileg sem az újság, sem a szerkesztője nem öregedtek meg. Az újság érdekesebb, tar­talmasabb, frissebb, jobb mint valaha volt! Káldor Kálmán írása legfeljebb megérett és szellemi látóköre kitágult, de a szinhagyó öregségnek még a nyoma sem érezhető rajta .. . Káldor Kálmán életének leg­nagyobb részét — kissé régie­sen szólva — “valóban a köz­nek oltárán áldozta fel!” A SZT. ISTVÁN r. k. magyar templom egye­sületei és hívei november 23-án, j vasárnap délután fél 3 órai kez­dettel rendezik szokásos szüreti mulatságukat, mely a templom helyiségeiben, 1041 Chouteau Ave. lesz megtartva, a szokásos külsőségek között. Lesz társas­játék, kitűnő műsor, este hat órakor nagyszerű vacsora, va­lamint. ebéd is a délben érke­zőknek. Ugyancsak este 6 óra­kor kezdődik a táncmulatság, melynek csak az éjfél bekövet­kezte vet véget. Vacsora, előtt, pontosan 5 órai kezdettel, a Szt István Műkedvelőkor tagjai műsorral kedveskednek a közönségnek. KATALIN BALT rendez a Hunyadi egylet szombaton, november 22-én a st. louisi Magyar Házban. Év­tizedek óta ez az utolsó mulat­ság az ünnepek előtt és ki is használják ezt a mulatnivá­­gyók. Jegyezze meg e napot már most! H írek Operaelőadásokat MÉSZÁROS VENDEL 9 heti kórházi kezelés után Alton, Ill.-i lakásán fekszik de még mindig orvosi kezelés alatt van.---------4-j -------­IFJ. PERSZKY ISTVÁNNÉ­­NAK kis leánya született okt. 25-én. Mrs. Wm. Honer a volt Perszky Istvánná a boldog nagymama. Mikor lesz újság? A ST. LOUIS ÉS VIDÉKE leg­közelebbi számai a következő sor­rendben jelennek meg: NOVEMBER 21-ÉN DECEMBER 5-ÉN DECEMBER 19 JANUÁR 2-ÁN Lapzárta a megjelenés előtt HÉTFŐN van. Minden kéziratot kérünk akkorra beküldeni. Magyarok találkozéfa f NOVEMBER 9-én, vasárnap, este 6 órakor, a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 40. éves Jubileumi Bankettje a Magyar Házban. NOVEMBER 22-én, a Hunyadi Segélyző Szövetség Katalin Bálja a Magyar Házban. NOVEMBER 23-án, a Szt. Ist­ván templom szüreti mulatsága.--------------------------­EPELLEY JÁNOS, szeren­csétlenül járt. Munkaközben fejére esett egy vasdarab és a fején súlyosan megsértette. Két hétig volt orvosi kezelés alatt. ----------------------­MRS. GEORGE SEPER-NEK, nov. 2-án született egy szén kis fiacskája. Seper Ferenczék a boldog nagyszülők. (Első unoka). rendez dr. Domokos Nándor Igazgatása alatt, a Midwest Opera Association. Az első elő­adás hétfőn, november 17-én lesz, hétfőn d.u. 3 órakor és a “Parasztbecsület” és a “Pag­­liacci” kerülnek szinre, mind­kettő angolul. Az előadásokat november 18-án és 21-én, este 8 órakor megismétlik. Az előadások a Kiel Auditóriumban lesznek megtartva. MRS. GEORGE KRIEG, szül. Seper Irmának szép egészséges kis fia született okt. 12-én, akit Dennis-George névre keresztel­tek meg. A boldog nagyszülők Seper Elek és neje és Krieg Valentine és neje. Lapunk legközelebbi száma pénteken, nov. 21-én jelenik meg, melyre kéziratokat legké­sőbb nov, JL7-ig fogadunk el. Két levélke . , , GONDOS SÁNDOR, a hires mesemondó írja: Minden olvasó közönség olyan újságot kap, aminőt meg­érdemel. Ezért kapja St, Louis és környéke negyven éve a leg­jobbat. DR. REMÉNYI JÓZSEF, a hires esztitikai iró és költő, a clevelandi Western Reserve University tudós tanára írja: Kedves Barátom: Fogadd jókívánságaimat la­pod alapításának negyvenedik évfordulója alkalmával. Adja az Ég, hogy a tempót még soká bírjad erőben, egészségben. AZ EGYESÜLT NEMZETEK NAGY GYŰLÉSE folyamatban van New York­ban, de eddig ott semmi ér­demleges nem történt. Achen­­son külügyminiszterünk el­mondta nagy beszédét arról, hogy a koreai és kínai megbí­zottak mint húzták és halasz­tották a fegyverszüneti tár­gyalásokat, miként akadtak el azok teljesen és újra felszólí­totta az ellenséget, kössék meg a fegyverszünetet az Egyesült Nemzetek megbizottainak ter­vezete alapján. Sajnos alig le­het remélni, hogy Achenson felszólítása majd meghallga­tásra találna és sajnos így a koreai hadjárat befejezése még továbbra is késni fog. Vishinsky szovjet külügymi­niszter felelt Achenson beszé­dére, újra felsorolva mindazt, amit annyiszor hallottak már tőle és más szovjet vezérférfi­aktól, hogy az Egyesült Álla­mok világhatalomra tör, hogy bacillusháborut is kezdtünk és az amerikai billiárdosok azért indttatták a koreai háborút, hogy uj ezermilliókat szerez-' zenek. A delegátusok unottan hall­gatták a már annyiszor' hallott szovjet propaganda beszédet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents