St. Louis és Vidéke, 1952 (40. évfolyam, 23-26. szám)

1952-11-07 / 23. szám

HUNGARIANS Are Not Communists John Flournoy Montgomery who for eight years served the American Govern men! in Hun­gary as our Envoy Extraordi­nary wrote a hook, entitled “HUNGARY. THE UNWIL­LING SATELLITE”. The title and contents of this book strongly and truly reflects the bitter struggle Hungarians are fighting against their own Go­vernment. The members of the Government are henchmen of Stalin. When World War II endd, Russian soldiers overran Hun­gary. With them came a few Moscow-trained Hungarians who occupied high positions in the newly formed Government. Gradually they ran their opponents out of the country or murdered them. — legally or by “disappearance”. In their place thev put tried “comrades”. In their path to <weep the country with their false soviet propaganda, stood such men as Cardinal Mind* szenty, Bishops Ordass and Ravasz and a great many cul­tural and spiritual leaders. Their fate is well known. Into the prisons they went. Some escaped, others were killed. The backbone of the country are the small farmers who strongly objected to the soviet plan of herding them into collective-farming. They too went to prisons hv the thous­ands... The free people of Hungary became a Slave Nation. Darkness engulfed their souls, their spirit was broken. Religious services were denied, church-goers were sneered at, in schools they are teaching the love of Stalin instead of the love of Jesus and it is compulsory to learn the Russian language. The Government abolished all civil rights, abolished all political parties, forbade meetings and gatherings.''They censor all newspapers. Today the land of St. Stephen and Kossuth is in the throes of the; Soviet. The Hungarian Government rules by military and police might. Russian soldiers are (ampir.g in large numbers within the country. The Hun­garian Government i:s drunk with power. 'Their arrogance created the Vogeler-affair and their crimes were topped by their gangsterism with which they forced our Government to pay ransom for the four Ame­rican flyers. The thousand­­year o’d “cavalier” Hungarian Nation was placed in the light of pirates and kidnapers. . Fortunately the Hungarian Nation is no part of these tactics. They are humiliated by the actions of their Govern­ment. Ten million Magyars are praying to liberate them of their soviet rulers. They are enslaved today and have no voice in their own fate ... * Naturally, Americans of Hungarian descent have no sympathies with the gangster­­government of their native land. We too, are praying and hoping that the day will soon come when the land of our forefathers will again be free of fóréig n-enslavements ... whether it is coming from the East or North. We protested against the barbarous acts of the Hungarian Government, which we despise as much as their own subjects do and, we hope that the land of Louis Kossuth will soon stand among the free Nations of the World! * Mutassa meg a fenti cikket amerikai barátainak, ismerőse­inek! Világosítsa fel őket Ma­gyarország sorsáról és a ma­gyar nép szomorú MlyzstérŐl!- ■ ............ .................... ..... mmmmmmmm Beolvadt lapok: “ST. LüUlSl HÍRLAP” és “ILLINOISI KÖZLÖNY’ m WEEKLY Consolidated with the ‘ST. LOUISI HÍRLAP” and “ILLINOISI KÖZLÖNY” XXXX. ÉVFOLYAM ST. LOUIS, MISSOURIT 1952 november 7. NUMBER 23. SZÁM. JOSEPH. M. DARST polgármester üdvözlete NEGYVEN ÉV ^ OFFICE OF THE MAYOR CITY OF SAINT LOUIS Missouri ■JOSEPH M. héííST Mayor October 24. 1952 Mr. ColorajHHUldor. Editor St Louis Esí vidéke 228.North T%.tor Avenue Saint L # :»iiii Dear Mr. KaMor: It is a'pleasure to take this means of extending my hearty congratulations to you, your staff and your readers on the occasion of the 40th anniversary of St. Louis Es Vidéké. ••qBjr PublicatfVy:; such as yours play an important and effective role in the affairs of our community by meeting the needs of a large segment of our population. I would like to take this'opportunity to express my gratitude for the constructive, cooperative attitude you have always shown. You have always presented the news to your readers in'em impartial, interesting manner, which is the real teij|.yof good journalism. It is my earnest hope that the next forty years will be as prodfbi*ve as the last forty have been and that St. Louis Es Vicieke will continue to prosper under your capable guidance. Cordially yours, Jos. M. Darst Mayor Irta: KÖNNYŰ LÁSZLÓ KALDOR KALMEN lao® és a jubiláns szerkesztő 1.» .;a * Ei» ,:5ITH t kormányzó üdvözlete Intézmények, alapítások sorsa legtöbbször összeforr egy­­egy kiváló egyéniséggel. így forrott össze a St. LOUIS ÉS VIDÉKE sorsa KÁLDOR KÁLMÁN alapitó szerkesztő-kiadó életével. Azt lehetne mondani, hogy az ő életének története a St. LOUIS ÉS VIDÉKE és fordítva: a St. LOUIS ÉS VIDÉKE maga KÁLDOR KÁLMÁN. Ahogy forgatom az elsárgult lapokat, régi kalendáriumo­kat, olvasom a hol vidám, hol szomorú híreket: az amerikai magyarság története pereg előttem, mely a Mississippi völ­gyében ép oly nehéz volt, mint bárhol nagy Amerikában. Száz esztendeje keresi, hajtja, űzi a boldogulás tündérmadarát a vándor magyarság. Száz év óta magyar karok hullnak kegyet­len gépek őrlésébe, bányák nyelnek el áldozatokat, a magyar velő bomlik hangtalanul, de a felszínen diadalmasan lüktet az üde, a látható magyar élet! Ennek az örökké mozgó körkép­nek volt négy évtizeden keresztül Káldor Kálmán hűséges krónikása. Magyar újságírónak lenni sosem volt valami könnyű dolog. De százszorosán nehéz egy olvadó tábor íródeákjának lenni ide­­gennyelvü országban, ahol a kis szigetet lassan, de biztosan önti el lépésről-lépésre az ár. Majdnem lehetetlenséggel határos, éppen ezért hősi küzdelem (és ma is az) 40 éven keresztül magyar hetilapot fenntartani. S ha a feladat nagyságát néz­zük, önkéntelenül kérdezzük: mi tette erre képessé Káldor Kálmánt? HA IGAZ AZ, hogy a háborúban eltöltött évek duplán! számítanak egv ember életében, akkor én már elértem a ma­tuzsálemi életkort és hosszú fehér szakállal járnék az életben. Magyarnyelvű újságot kiadni Amerikában, vagy bárhol is kül­földön, egyike a legnehezebb feladatoknak és ezt csak az nem tudja, aki nem próbálta meg. Mert amerikai magyar lapnál állandó a harc és nincs pihenés. A megmaradásért való küz­delem, a közéleti harcok, az olvasók véleményének összeegyez-! tetése és annak harmóniába való hozatala, — felőrlik az em­bert. Csak a közelmúltban volt rá példa, hogy egy csupasziv­­ember a vagyonát áldozta a magyar betűért. Nékünk vagyo­nunk nincs, soha nem is volt: azt adtuk a köznek, amire szüksége volt! Egyesítettük a szétszórt magyar erőket, íelráz-j tűk az öntudaton aluli szunnyadásból a lelkeket, alkotásra serkentettük a sokszor közönyös, majdan tunya nemtörődöm­séget! Egységet teremtettünk ott, ahol széthúzás volt! Nyil­vánosságot adtunk a bajoknak, hangot a panasznak és rikitva kiáltottuk a megértők fülébe a magyar nemzet gyászát és keservét! .. . Sok megértésre találtunk ebbeli munkánkban. Ezek az j áldottlelkü jómagyarok tették és teszik ma is lehetővé, hogy j 17, a kis újság megjelenhessen és nyilvánosságot adjon a ma­gyar kivánalmaknak! És nem órajtuk múlik, hogy ily árvaság­ra jutottunk! Mert — elmondhatjuk mi is a költővel: “ . . . nagy volt hajdan az újság . ..!” 1918-ban hatalmas könyvalakban je-; lent meg az 5 éves jubileumi szám. Akkoriban több lap szűnt I meg, mint amennyi megmaradt és egy-egy újság 5 éves évfor-1 dulója méltán volt ok a jubilálásra! Tiz év múlva kiadtuk a legnagyobb magyar hetilapot Amerikában: 56 oldalas újságot adtunk az olvasók kezébe. Az 56 oldal ma is tartja a “világ­rekordot”! A gyorsan ezután bekövetkezett gazdasági ^válság szárnyát szegte minden további törekvésnek és az évek során egyre árvább sorsra jutott a lap. Volt idő, amikor “becsületből” tartottuk fenn a lapot, mert úgy éreztük, hogy szolgálatot teszünk ezzel a köznek! Ma sincs máskép! Hivatásnak tekintettük takargatni a hibáinkat, nagyítani erényeinket. Nem akartunk vezetni vagy tanítani. De egy ilyen helyi lap és a magyar mozgalmak annyira össze vannak forrva a szerkesztő személyével, hogy — akarva, nem akarva, — sokszor kerültünk a mozgalmak élére. Ezekben a feladat-1 teljesítésekben kaptuk a legtöbb sebet. E sebek fájnak még ma is, de már nem véreznek. Irt ád rá az a sok jóakarat, ami­vel barátaink, érdemtelenül sokszor, de elhalmaznak bennünket. Ilyen jóakarat a mostani jubileum is. Akadt néhány' ked-j vés, önzetlen, magyar munkát értékelő jó magyar és csupa­­sziv ember, akik elhatározták, hogy nem engedik hang nélkül elmúlni a nevezetes évfordulót. E lapszám minden sora igazol­ja, hogy jóakaratuk nem volt hiábavaló! Fáradozásukat siker \ koronázta és itt akarom megköszönni nékik és azoknak, akik felhívásukra örömmel adtak kifejezést érzéseiknek — ezekben a sorokban akarom kifejezni egy szóval mindazt, ami kibugy­­gyan szivemből: köszönöm! ... És ezekben az ünnepi napokban a magam részére csak azt kérem a Gondviseléstől: jó Istenem, engedd, hogy népemet tovább is szolgálhassam! Nem leszek se jobb, se rosszabb, mint voltam 40 éven át; azt fogom ezután is tenni amit szivem és jóérzésem diktál és hinni szeretném, hogy a_ jóérzésü emberek megértenek. j .... I ;.....; ;___________________ Káldor Kálmán______ EXECUTIVE OFFICE STATE OF MISSOURI Jefferson City •ORREST SMITH Govtrnor October 28, 1952 Mr. Colomon Káldor, Editor St. Louis Es Vidéké 228 North Taylor St. Louis, Missouri Dear Mr. Kaldor: \ On the occasion of your fortieth anniversary as editor of the weekly St. Louis Es Vidéké and on the oc­casion of the 40th anniversary of the institution of your newspaper, I am happy to extend my hearty commenda­tion. Your long years of newspaper service has done much toward making Missouri the great state it is. You have my best wishes. I sincerely hope that you will have many more pro­ductive and happy years. Sincerely yours, Forrest Smith Governor FT. DeGYARMATHY JÁNOS plébános üdvözlete Elsősorban a hite. Hite az Istenben, az emberi jóságban, a szép és az igaz végső győzelmében. Csak ezzel az idealizmussal foghatott neki 40 év előtt és egészen biztos, hogy ezen ideák nélkül nem érhette volna meg a mai jubileumot. Másik nagy segítsége volt megnyerő, közvetlen egyénisége. Ahogy személyes barátságát mindig befektette összekötő hid- i nák a különböző magyar politikai csppbfio’k, reiekeAuek1, osz­­j tályok, nemzetiségek közé: az sokszor az egyetlen építő magyar elgondolás volt. Híd volt ő st. lousi magyarság és az amerikai ma- J gyarság között, a katolikusok és másvallásuak között, a nem­zetiségi és az angol sajtó között, az értelmiségi munkások és | fizikai munkások között, a régi amerikások és az ujamerikások I között. Ellentétes felfogások és ellentétes nemzedékek találkoz­­! tak rajta keresztül és tanultak türelmet tőle az igazi amerikai demokrácia szellemében. Együttérző ember volt. Bár örökös gondok környékezték, volt szive a szenvedőkön segíteni, közcélokra gyűjteni, vendé­gelni, állásokat szerezni ujjonan jött testvéreknek. Köszöne­tét nem várva, de ösztönösen tudva, hogy a legjobb politika az emberszeretet, mely egyedül képes megváltani a mai gyűlölet­től megtépett világot. A tiszta humanizmusnak ma is ő az egyik legkiválóbb mestere sorainkban. Nagy segítségére volt bölcs humora, mely néha fanyar, de lassan oly nemessé érik, mint a tőkén maradt késői szőlő­szem. Zamatja van a “Miegymásának, mint az óbornak és vigadnak is tőle, mint a szőlő levétől. Adja Isten, hogy bőség­szarujából, mellyel egyszer a jó Isten elindította, még sokáig ne fogyjon ki az idealizmus, a humor, a közvetlenség; a hit a jobb világban, az emberben, a magyarságban és Amerikában! Negyven év előtt egy lelkes ifjú ember magyar lapot in­dított a Mississippi völgyében. Azóta az évek behavazták fejéi, de ha visszanéz az emlékezés hegyormáról a nehézségek, a meredek kapaszkodók mellett mindenütt lát virágokat is: a magyar betűhöz való ragaszkodást, jubileumi állomásokat, igaz barátokat, közéleti tisztségeket, megbecsülést, emlékmű­veket, melyek a maradandóság felé sugározzák nevét. Káldor Kálmán urnák, A “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” szerkesztőjének St. Louis, Mo. Kedves Mr. Káldor: Lapjának, a mi kedves és nélkülözhetetlen lapunknak 40. éves jubileuma alkalmából engedje meg, hogy én is csatlakozzam az ünneplőkhöz és meleg jókivánságaimat tolmácsolhassam. 40 év! Majdnem egy emberöltő munkája, küzdelmei után, ön büszkén tekinthet vissza nagybecsű lapjának múltjára. 18 éve mindén egyes lapszámnak szorgalmas olvasója vagyok és ezalatt a nem rövid idő alatt minden­kor nagy lelki örömet okozott nekem ez a kitünően szer­kesztett, isteni és emberi igazságokért küzdő, múltat meg­becsülő, hazát szerető, minden emberi nyomorúságot meg­értő, minden sorsüldözöttnek segítségére kész, kis magyar újság. v Isten áldása kísérje kedves Főszerkesztő ur ezutáni munkáját is; adjon önnek jól megérdemelt boldog meg­elégedést érdemteljés múltja s Isten kegyelméből, amint hisszük és reméljük, tiszteletreméltó lapjának még igen hosszú siker dús jövőt. Úgy saját, mint Egyházam híveinek ragaszkodása tolmácsolásával, őszinte baráti nagyrabecsüléssel, tisztelő hive de Gyarmathy János a bi* íouisi Bzent István ií k. Egyházközség plébánosa EMELEM POHARAM .. . Kedves jó cimborám, KÁLDOR KÁLMÁN ünnepére EMELEM poharam erre az Őszre, mint deres Hegfjeink örvendő csősze; de Te öreg Pajtás, ugg ülsz a tűznél, mintha csak, mintha csak . . . csillagot űznél. Csillagot űznél a derengő múltba, mert a Te múltad is sok magyar múltja: küzdelmes napokkal, könnyes estékkel s lobogó, lobogó honvágy — zenékkel, Tarisznyás útjukra rajzott a nincsen, de jött az írás rá, hogy kincsei hintsen; jött rá az írás, a magyar Szent Lélek és ... lett belölök is negyvenes élet. Emelem poharam erre az Őszre, ami már, ami már . . . ü ne pék ősze, de Te öreg Pajtás, úgy ülsz a tűznél, mintha a telkeden sorsokat szűrnél. Sorsokat, amiknek . . . negyven az iiszke s miénk á fénye még, miénk a füstje, de másé, másé már hire, a hamva . . Emelem poharam Rúd, a magyarra! Tarnócy Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents