Sportkiadás, 1928

1928-12-22

/Dr, M ző olimpiai győztes munkája ismertetésének folytatása,/ Scrra veszi a szerző a birkózást, az ökölvívást, a kettőnek egy esitésáből keletkezett pankrationt, megismerkedünk mindezeknek kiválóbb képviselőivel, s külön-külön fejezet ismerteti Miiont, az ókor világhires birkózóját, akinek nevéhez ^ hat olimpiai győzelem fűződik. A pentatlon tárgyalásánál a szerző 7^gállapitja a számok /futás, távolugrás, diszkosz- és gerelyvetás, birkózás/ valószínű sorrendjét, és részletesen tárgyalja az ókori testedzés egyik legtöbbet vitatott kérdését, a tizenhat métert is meghaladó távolugróer ^dmenyeket, A kérdés megoldásara irányuló sokféle hipothézis ismertetése után közli a magáét is, amely szerint ez eredmények valószinüleg három ugrás összegét jel-nti^és e feltevését tetszetősen bizonyítja a többi ókori eredményinek a mai világrekordokkal való aránybaállitása által. Végezetül a kocsi

T és lóver*- senyék, az ókor legragyogóbb spor ágai kerülnek bemutatásra. A harmadik rész talán a legiobban érdekli a modern olvasót: itt tanuljuk meg, hogyan ünnepelték, nogyan halmozták el szeretetüknek, csodálatuknak ezerféle jelével a boldog olimpiai győztest, egyben a szobrok tárgyalása kapcsán egy kis müveszettötténetet is kap e részben az olvasó, itt tudjuk meg, milyenek voltak az ókor szellemi versenyei is. Utána a versenyek lefolyását, az úgynevezett tréninget tárgyal ja a szerző;meglep etessél látjuk, hogy az ókori olimpián rendszeres gyermekversenyek is voltak, s hogy a nők sem mint versenyzők, de még mint nézők sem jelenhettek meg az olimpián. Mindazonáltal számukra is Rendeztek versenyt, de ez csak egyetlen futószámból állt, és nem az olimpiai verseny ker síében került eldöntésre. Meggyőzően fejtegeti az V. rész a játékok elhanyatlásának az okát, a Következő azok teljes megszűnését és az olimpiai gondolatnak az újkorban való feltámadását. A VII. rész vázolja a játékok korszakait, mig az utolsó, az úgynevezett függelék, tanulságosan mutatja, hogy az^egyas játékok mikor kerültek eldöntésre, kik voltak azok nevesebb indulói és milyen említésre méltó események játszódtak le azokon. Két tárképmelléklete is van e gyönyörű könyvnek. Az első azt a t írül etet tünteti fel, amely fa az ókori olimpiász iránt főként érdeklődtek, a másikon pedig-az egyes városok alatt ott láthatni azok nevesebb győzteseinek a nevet is. Mindkét rajz egészen eredeti gondolat és méltó befejezője e szép munkának, amelyet 121 szebbnél-szebb tanulságos kép ékesít. Ha még megemlítjük, hogy a szerző előszavában meghatóan festi küzdelmeit, hogy ugyanott gyönyörű emléket állit az amsterdami olimoián dicsőségesen szereplő társainak, ha még reámutatunk a magyar jport es irodaimi élet kiválóbb alakjaitól /Berzeviczy Albert, Karafiáth Jmő, Kornis Gyula/ vett s kitűnően alkalmazott jelmondataira /mottóira/, azt hisszük, '.?..'» eléggé tájékoztattunk e gyönyörű köntösben megjel ent munkáról.