Evangélikus líceum, gimnázium, Sopron, 1942

31 A Líceumi Diákszövetség működése. 1918-ban hozta létre néhai Hecvényi Lajos vallástanár buzgólko- dása a Diákszövetséget. Most, 25 év elmúltával örömmel s az alapító iránti hálával és kegyelettel állapíthatjuk meg, hogy megvalósultak azok a célok, amelyek érdekében alapították Alma Materünk öreg­diákjai: egyesíti az ősi iskola iránt érzett ragaszkodásban az egykori tanulókat, létrehozta az iskolával kapcsolatos Diákotthont, s hatható­san támogatja szegénysorsú tanulóinkat. Az alkotásoknak egész sora őrzi huszonötéves működésének emlékeit, de époly értékes működé­sében az is, ami imponderabile: az öregdiákok hűsége, szeretete és ragaszkodása kedves iskolájukhoz. Ennek nemcsak szavak és nyilat­kozatok a bizonyságai, hanem azok a jelentős adományok is, amelyek­kel öregdiákjaink előmozdítják a Diákszövetség céljainak megvalósí­tását. A lefolyt tanévben hat szegény falusi jeles tanulónk számára tette lehetővé a Diákszövetség bőkezűsége, hogy iskolánkban nevel­kedjenek s így el ne kallódjanak a falusi szegénységben. A jövő tan­évben már tizenegy ilyen tanulóról kell gondoskodnia. Bízunk benne, hogy öregdiákjaink melegen érző szíve ezt is lehetővé fogja tenni. A tanév folyamán 2772 pengőt fordított a Diákszövetség szegény tanulóink támogatására. A háborús viszonyok miatt nem tarthattuk meg szokásos fehér asztal melletti összejöveteleinket, június 6-i közgyűlé­sünkön azonban közelről-távolról szép számmal sereglettek össze öregdiákjaink, főleg olyanok, akik ekkor tartották 10, 20, 25, 30, 35, 40 vagy 50 éves érettségi találkozójukat. Az összegyűlt öregdiákok ne­vében az 50 éve érettségizett Ziermann Lajos m. kir. kormányfőtaná­csos, soproni esperes üdvözölte az iskolát és tanári karát. Az üdvözlő szavakra az igazgató válaszolt. D. Dr. Prőhle Károly egyetemi tanár, a Líceumi Diákszövetség elnöke megnyitó beszédében felidézte hősi halált halt Kormányzóhelyettesünk emlékét s kegyeletes szavakkal áldozott a Diákszövetség alapítója. Hetvényí Lajos emlékének is, be­jelentve, hogy a Diákszövetség küldöttsége a közgyűlés reggelén meg koszorúzta sírját. Majd visszapillantást vetett a Diákszövetség huszon­ötéves működésére s azokra az eredményekre, amelyeket elért. Prőhle Jenő titkári és Leitner József pénztárosi jelentésének meghallgatása után a Himnusz hangjaival fejeződött be a közgyűlés. Ezután az egész közönség a hősök emléktáblája elé vonult s ott Bácsi Sándor pápai lelkész áldozott a hősi halált halt diáktársak emlékének, majd el­helyezte a táblán a Diákszövetség koszorúját. A beszéd elhangzása után a jelenlévők elénekelték a Szózatot, azután menetté alakult a megjelentek csapata. Elől a líceum régi zászlaját vitték, majd az öregdiákok sorakoztak, azután a tanulóifjúság következett. A menet a templomba vonult, s ott Smíd István rozsnyói esperes, líceumi öreg­diák hirdette az igét. IX.

Next

/
Thumbnails
Contents