Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941
7 tatni a növendékekkel a komoly munka örömét és fel akarja emelni az ifjakat egy olyan világba, melyben mindenkor gazdag táplálékot találnak lelkűknek. Bárcsak a szülők is belátnák, hogy a rajzoktatásnak nem pusztán kézügyességre, rendre és tisztaságra nevelés a célja, hanem jellemformáló és nemes örömet keltő tulajdonságánál fogva nagy nevelő értéke is van! A rajzoktatásnak azonban nemcsak a rajz gyakorlati elsajátítása és ennek kapcsán a komoly munkára szoktatás a célja, hanem a művészi ízlés nevelése is. Az új tanterv előírja néhány órában a műalkotások ismertetését. A kevés óraszám nem engedi, hogy e téren bővebb ismereteket szerezzenek a tanulók, hiszen az alsó osztályokban a rajzórákból kell elvenni erre a célra néhány órát. A cél itt inkább az, hogy felkeltsük a gyermek érdeklődését a művészeti megnyilvánulások iránt és néhány kiváló mű elemzésével utat és irányt szabjunk a műalkotások helyes élvezéséhez. Nagy az az érték, melynek ilyenformán birtokába jut a fogékony lelkű ifjú. A lelkében derengő homályos sejtések a műalkotásoknak az évek folyamán megismétlődő ismertetésén tisztultabbá válnak, s mire elhagyja a középiskolát, annyi szépnek és helyes ítéletnek jut birtokába, hogy maga is önálló véleményt alkotó egyénné formálódik. Tehát nem a tárgyi tudás elsajátítása, nem a múlt művészeinek életadatai, munkáik keletkezésének évszáma, nem lexikális adathalmazgyűjtés a műalkotások ismertetésének a célja, hanem a helyes ítéletalkotás és a szépben való alázatos gyönyörködés elsajátítása. Hogy az ifjúságban megvan a vágy a művészet szépségeibe való bepillantásra, azt az is bizonyítja, hogy minden tanuló örül az olyan órának, melyen műalkotásokkal foglalkozunk. Merem hinni, hogy nem azért, mert ezen az órán nem kell rajzolni, hanem mert az ő lelkűket is felvillanyozza egy-egy remekmű szemlélete és szépségeinek boncolgatása. Sokszor a legrosszabb rajzos az, aki a legnagyobb áhítattal szívja magába a szavakat és lélekben átéli a mű minden szépségét. Az ilyen tanuló ha tehetetlenül vergődik is a rajzfeladatok megoldásában, mégis megkapja a rajzórákon azt a lelki kincset, mely egész életén át gazdag értékként kíséri. A gimnáziumi tanterv ha mostohán bánt s a felsőosztályosok rajzoktatásával, legalább lehetőséget nyújtott a műalkotások bővebb ismertetésére, amennyiben a VII. és VIII. osztályban heti 1—1 órában ezt előírja. A VII. osztályban a külföldi, a Vili. osztályban a magyar műalkotások tanulmányozása a tananyag. A műalkotások ismertetése kapcsán nyert ízlés és helyes ítéletalkotás oly lelki kincsekkel gazdagítja az ifjút, hogy annak birtokában mindenkor élvezheti a művészetben való feloldódás felemelő érzését. Természetesen aki maga is megkisérel alkotni valamit, az közelebb férkőzhetik a műalkotások megértéséhez, annak nagyobb élvezet, több tiszta öröm jut osztályrészül. Ezért igyekezünk a tanuló rajzkészségét, önállóságát, alkotó kedvét a legmagasabb fokra emelni, mert azt akarjuk, hogy a kezünk alól kikerülő gyermek minél több szépséget találjon az életben és minél több kielégülést a léleküdítő művészetekben. Az egyszerű ábrákból kiindulva a tanmenet változatos feladat
