Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941
6 tett mintát. Ez a figyelem kikapcsolja őt a világból, elvonja figyelmét más, esetleg haszontalan vagy káros dologról, és az alkotnivágyás remegted meg lelkét. Arányok, vonalak, tömegek termékenyülnek meg lelkében, és a kezdetben bátortalanul húzott vázlatos vonalak mindinkább megtelnek élettel, elevenséggel. Majd a színek harmóniája, elosztása és csillogása köti le figyelmét és mindjobban belemelegszik a munka gyönyörűségébe, lelke megtelik a természet csodás szépségeivel és törvényszerűségével, és az alkotás heve lázrózsákat fest arcára. Végül csillogó szemmel, kielégülve teszi le ecsetjét, hogy most már a józan ész kritikájára hallgatva ítélkezzék munkája eredményességén. Az, ami itt lelkében végbement, egy isteni szikra lángralobbanása volt. Bármilyen primitív is munkája, de alkotás ez is, mely felemelte lelkét egy tisztultabb világba. Természetesen nem mindenki juthat el ehhez a magasztos érzéshez, csak aki szívvel-lélekkel, ereje minden megfeszítésével elmélyed munkájában és akinek a jó Isten tehetséget is adott hozzá. A tanulók nagy százaléka nem rendelkezik ilyen istenáldott tehetséggel, és ezek. ha eredményt akarnak elérni, még nagyobb erőfeszítéssel kell, hogy dolgozzanak. Nagyobb figyelem, nagyobb észbeli munka, és hogy gyakorlatiasan fejezzem ki magam, több radír szükséges munkájuk eredményességéhez. De aki komoly elmélyedéssel dolgozik, annak meglesz a munka utáni édes öröme, mely nagyobb jutalom kell, hogy legyen, mint a jeles vagy jó osztályzat. Csak a rendetlen, hanyag gyerek az, aki mit sem törődve magyarázattal, figyelmeztetéssel, egykedvűen és űnottan kezdi és végzi munkáját, kinek nagyobb ambiciói a kegyelem-elégségesnél nincsenek. Az ilyen tanuló rendszerint elhanyagolja egyéb kötelességeit is, másban is rendetlen, felületes. A rajzórán tanúsított magatartásból könnyen meg lehetne alkotni a gyermek jellemrajzát. Ez azonban semmiképpen sem függne össze a rajzban elért eredménnyel. Kaphat valaki becsületesen megérdemelt jó vagy elégséges osztályzatot, de a róla alkotott kép a legkiválóbb lehet. Á középiskolai rajzoktatás nem jeles rajzosokat, nem művészeket akar kitermelni, hanem becsületesen dolgozó embereket. Ezért sokkal többre becsüljük azt a tanulót, aki becsületes, komoly munkával kevesebb eredményt tud felmutatni a rajzban, mint azt, akiben megvan a technikai készség, azonban hányaveti módon készült, felületes, de kétségtelen mutatós rajzokkal igyekszik eleget tenni az iskolai követelményeknek. Vagy más szóval éppúgy jelest kaphat az a kevésbbé tehetséges tanuló, ki egyszerűbb feladatot becsületes munkával megold, mint az, aki tehetséggel megáldva a művészeti problémák kapuit döngeti. Viszont nem kárhoztatható eléggé, ha tehetséges gyerek semmit sem törődik adottságával és művészi vénája csak rendetlenségben és nemtörődömségben mutatkozik. így van az, hogy (a szülők felháborodására) a rajztehetséggel megáldott tanuló sokszor rosszabb osztályzatot kap, mint az, aki közepes fel- készültséggel, de lelkiismeretes kötelességtudással igyekszik a legjobban elvégezni munkáját. Ilyenkor ne felejtsük el, hogy a középiskolai rajzoktatásnak nem művészek nevelése a célja, hanem komolyan dolgozni tudó embereké. A rajzoktatás meg akarja kóstol
