Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941

u

egyesületével a rendszeres testgyakorlásnak, a Deákkút és a hozzávezető erdei út gondozásával a ma virágzó Városszépítő Egyesületnek, szegény tanulók segélyezésével a Diáksegélyző Egyesületnek, a gyorsírás felkarolásával a máig is virágzó Gyorsíró Körnek lett úttörője. 1868-ban készült selyemzászlaját ma is kegyelettel őrzi és ünnepélyeken használja az intézet ifjúsága.

Az 1841-ben megállapított zay-ugróci tantervet 1842-ben léptette életbe az intézet. Ennek minden eddigivel szemben előnye volt, hogy a tanítás egységessé tétele által lehetővé vált az átlépés egyik intézetből a másikba, a reális tantárgyaknak is kellő teret engedett, meghonosította a szakrendszert és kötelezővé tette a magyar tanítási nyelvet. A teljes gimnázium e szerint 6 osztályú lett és hozzájárult a líceum 2 bölcsészeti, 2 teológiai és jogi évfolyama. A tantervkészítő bizottság jegyzője Király József Pál soproni líceumi tanár volt, aki 1853—61-ig igazgatója volt a líceumnak és még a 80-as évek legelején is tanított. Tanártársai közül különösen Müllner Mátyás (igazgató 1861—69-ig és 1877—89-ig), Tatay István, Petrik János Jakab (igazgató 1869—76-ig), Pálfy József, Domanovszky Endre, Lehr András tűntek ki.

A szabadságharc után bekövetkezett abszolutizmus a Thun-féle Organisationsentwurf-ot erőszakolta protestáns iskoláinkra is és a középiskolának 8 osztályúvá fejlesztését követelte 12 tanárral, megfelelő múzeumi és szertári felszereléssel. A gyülekezet az ezzel járó terheket nem bírta volna el, azért az 1851-ben kötött megegyezéssel az intézetet (épületet, könyvtárt, tanszereket, gyűjteményeket a tulajdonjog fenntartásával) átadta a dunántúli evangélikus egyházkerületnek. Míg azonban az egyházközség és egyházkerület megegyeztek egymással, letelt az új tanterv elfogadására kitűzött határidő és az abszolút kormány megvonta az iskolától a nyilvánossági jogot. Csak 1855-ben adta vissza, mikor kemény küzdelem után az egyház- kerületet rá tudta kényszeríteni annak a feltételnek elfogadására, hogy néhány tantárgyat németül fognak tanítani. Valójában azonban egyetlen tantárgy tanítása sem történt német nyelven, csak annyi, hogy iskolavizsgálat alkalmával a németül is tudó soproni fiúk feleltek.

1853-ban lépett életbe a megegyezés, így attól fogva a dunántúli evangélikus egyházkerület az iskolafenntartó. Az Organisationsentwurf csak 1861-ig maradt érvényben, a nyolc osztályt és érettségi vizsgálatot azonban továbbra is fenntartotta az egyházkerület. Viszont a Thun-féle tanterv által elválasztott teológiát újra szorosan egyesítette a gimnáziummal közös líceumi igazgatás alatt. Visszaállította az 1851 óta szünetelt jogi évfolyamokat is, de ezek 1864-ben megszűntek.

1864-ben alakult meg az Ifjúsági Magyar Gyorsírókor, mely csakhamar folyóiratot is adott ki litografálva Soproni Gyorsíró címen. Ugyanezen évben alakult meg a Diáknegélyző Egyesület, és ez idő óta működik az Ifjúsági Gyámintézet is. 1869-ben pedig a zene elméleti és gyakorlati művelésére az Ifjúsági Zenetársaság alakult meg, mely utóbbi a ma is működő Ének- és Zenekörré bővült. Ugyanezen időben a német nyelv művelésére Német Társaság is alakult az ifjúság köré-