Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1940

5

tént meg. Az elsősorban szociális irányú teendők felismerésében Tes- sediknek társai és követői is akadtak, bár igen szórványosan.

A szociális és társadalmi irányzattal párhuzamosan, de sajnos, attól teljesen függetlenül, halad egy másik irányzat is, melynek fő képviselője az 1889-ben megalakult Néprajzi Társaság lett. Ennek célkitűzéseit az első elnök, Hunfalvy Pál a következőkben jelöli meg: „Célja a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása. Tárgyai: az ország mai és egykori népeinek eredete, fejlődése, állapota, ethnikai jelleme és anthropológiai mivolta; a néplélek és népélet nyilatkozatai, melyek nagyon számosak és különfélék ..."

Az ilyen irányú kutató munka semmi közösséget sem ismer a nép társadalmi és szociális kérdéseivel. Ez a kettősség — amint erre Ortutay Gyula találóan rámutatott, — (Magyar népismeret, Budapest, 1937.) mindmáig végighúzódik falukutató törekvéseinken.

E törekvések közül vizsgálódásunk körébe csak azok tartoznak, amelyek a legutóbbi idő, tehát a trianoni korszak falukutató mozgalmát jellemzik.

Az első jelentősebb falukutató törekvés a szegedi tanyai agrár settlement mozgalom (1928), mely későbben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma címen vált ismeretessé. A falu értékét és a falusi nép felkarolásának szükségességét felismerve, hamarosan több egyesület, közösség kőiében is alakulnak falukutató csoportok. Ezek közül nevezetesebbek a Sárospataki Ref. Teológiai Főiskola Faluszemináriuma, a Pro Christo Diákok Háza falukutató csoportja, az Orsz. Széchenyi Szövetség falukutató mozgalma s ide sorolható a Teleki Pál gróf kezdeményezésére alakult Szociográfiai Intézet is.

Az ugyancsak Teleki Pál hívására 193b-ban egybegyült falukutató kongresszuson kb. harminc, falukutatással foglalkozó egyesület vagy közösség képviseltette magát.

II. Mi ezeknek a falukutató alakulatoknak munkája és célja? Amilyen egyszerű és természetes a kérdés, époly nehéz rá a felelet. Nehéz pedig azért, mert a falukutatók legtöbbjében több a különlegesség keresésének vágya, mint a helyzet meglátására és a feladatok felismerésére való készség.

Aki a falukutató törekvéseket első megnyilvánulásai óta figyelemmel kíséri, az tudja, hogy még mai napig sem tisztázódott teljesen a falukutató munka lényege és célja. Legalább is azok, akik falukutató munkát végeznek, vagy akarnak végezni, inkább csak ösztönösen, mint tudatosan indulnak ki a faluba s még jó, ha nem divatból.

Éppen a divatozó, a konjunktúrás falukutatók legutóbbi időben észlelhető felburjánzása alaposan veszélyezteti a komoly falukutató munkát.

A falukutatási láz az első lelkesedés látszólagosan csalódott reményei után lelohadt s helyet adott a nem hangos, de csendben, eredményesen, felkészültség és előtanulmányok alapján működő nép- megismerési törekvéseknek. A legutóbbi időben azonban, mióta a népkutatás szükségességét hivatalos, sőt legilletékesebb tényezőink is