Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1940
14 meghonosította a szakrendszert és kötelezővé tette a magyar tanítási nyelvet. A teljes gimnázium e szerint 6 osztályú lett és hozzájárult a líceum 2 bölcsészeti, 2 teológiai és jogi évfolyama. A tantervkészítő bizottság jegyzője Király József Pál soproni líceumi tanár volt, aki 1853—61-ig igazgatója volt a líceumnak és még a 80-as évek legelején is tanított. Tanártársai közül különösen Müllner Mátyás (igazgató 1861—69-ig és 1877—89-ig), Tatay István, Petrik János Jakab (igazgató 1869—76-ig), Pálfy József, Domanovszky Endre, Lehr András tűntek ki. A szabadságharc után bekövetkezett abszolutizmus a Thun-féle Organisationsentwurf-ot erőszakolta protestáns iskoláinkra is és a középiskolának 8 osztályúvá fejlesztését követelte 12 tanárral, megfelelő múzeumi és szertári felszereléssel. A gyülekezet az ezzel járó terheket nem bírta volna el, azért az 1851-ben kötött megegyezéssel az intézetet (épületet, könyvtárt, tanszereket, gyűjteményeket a tulajdonjog fenntartásával) átadta a dunántúli evangélikus egyházkerületnek. Míg azonban egyházközség és egyházkerület megegyeztek egymással, letelt az új tanterv elfogadására kitűzött határidő és az abszolút kormány megvonta az iskolától a nyilvánossági jogot. Csak 1855-ben adta vissza, mikor kemény küzdelem után az egyházkerületet rá tudta kényszeríteni annak a feltételnek elfogadására, hogy néhány tantárgyat németül fognak tanítani. Valójában azonban egyetlen tantárgy tanítása sem történt német nyelven, csak annyi, hogy iskolavizsgálat alkalmával a németül is tudó soproni fiúk feleltek. 1853-ban lépett életbe a megegyezés, így attól fogva a dunántúli evang. egyházkerület az iskolafenntartó. Az Organisationsentwurf csak 1861-ig maradt érvényben, a nyolc osztályt és érettségi vizsgálatot azonban továbbra is fenntartotta az egyházkerület. Viszont a Thun-féle tanterv által elválasztott teológiát újra szorosan egyesítette a gimnáziummal közös líceumi igazgatás alatt. Visszaállította az 1851. óta szünetelt jogi évfolyamokat is, de ezek 1864-ben megszűntek. 1864-ben alakult meg az Ifjúsági Magyar Gyorsírókor, mely csakhamar jó folyóiratot is adott ki litografálva Soproni Gyorsíró címen. Ugyanezen évben alakult meg a Diáksegélyző Egyesület és ez idő óta működik az Ifjúsági Gyámintézet is. 1869-ben pedig a zene elméleti és gyakorlati művelésére az Ifjúsági Zenetársaság alakult meg, mély utóbbi a ma is működő Ének- és Zenekörré bővült. Ugyanezen időben a német nyelv művelésére Német Társaság is alakult az ifjúság körében. 1875-ben Karsay Sándor szuperintendens buzgólkodása megteremti a tanári nyugdíjintézetet. Az 1883. évi XXX. t.-c.-kel alkotott új középiskolai törvény lehetővé tette az államsegély igénybevételét, a fejlődés pedig rá- kényszerítette az intézetet annál inkább, mert az 1890. XXX. törvénycikkel szervezett görögpótló tanfolyam új terhet rótt a fenntartóra s új tantermeket tett szükségessé. Az 1825-ben épült iskolaépület nem felelhetett meg többé a fokozott követelményeknek. 1894-ben tehát átépítették, kétemeletes hosszú szárnyépülettel és külön tágas tornateremmel bővítették és szeptember 11-én a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavatták.
