Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1940
III. Az iskola szervezete és múltja. I. Az intézet kormányzása és felügyelete. A soproni evangélikus líceumon (gimnáziumon) a felügyeletet mint fenntartó hatóság a dunántúli evangélikus egyházkerület gyakorolja, mégpedig elnöksége: D. Kapi Béla püspök és dr. Mesterházy Ernő egvházker. felügyelő, továbbá az egyházkerületi iskolai nagy- és kis- bizottság és az iskolai felügyelő útján. Az iskolai felügyelő Németh Sámuel tanügyi főtanácsos*, ny. líc. igazgató. Az állam részéről az általános tanulmányi felügyeletet a szombathelyi tankerületi kir. főigazgató, dr. Simon László gyakorolja. II. Az intézet múltja.*) 1557-ben a Sopronban már teljesen megerősödött reformáció hatása alatt a polgárság, élén Hummel Kristóf polgármesterrel és a városi tanáccsal, az addigi kis városi iskola rozzant épületét lerombolva annak helyén — hozzávéve a polgármester kertjét is — a ,,Pflaster“-on egy nagyobbszerű, ifégy osztályt és minden osztályban két-két évfolyamot magában foglaló iskolát emelt, melyben az alsó osztályban az elemi ismeretekre, a felsőbbekben a latin és görög nyelvre, filozófiára, sőt a leendő teológusokat a héber nyelvre is tanították a jobbára külföldről behívott, vagy külföldet járt tanítók. így jött létre az első evangélikus gimnázium Sopronban. Fenntartója a városi tanács, illetőleg maga a város volt. Jó hírnevére mutat, bogy messze vidékről, sőt Bécsből is akadtak tanítványai. Első rektora Nusser Boldizsár (1557—61), kiválóbb tanárai Hartmann Ferenc és Zeítvogel Gáspár voltak. Szépen megindult fejlődését azonban megakasztotta a Rudolf uralkodása alatt kezdődő ellenreformáció, mely itt, a nyugati határon éreztette legkorábban erejét. Draskovich győri püspök, kancellár vádjára, mivel a városi tanács nem fogadta el a Gergely-féle naptárt s nem jelent meg a szombathelyi zsinaton, 1584- ben az egész tanácsot Bécsbe idézték, fogságba vetették s csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy papjaikat s tanítóikat elbocsátják. így 22 esztendeig üresen állott az iskola épülete, s a soproni fiúk a szomszédos Sopronkeresztúrra vagy Csepregre jártak tanulni. Csak a bécsi béke után, 1606-ban nyílhatott meg újra az intézet két osztállyal és két tanítóval. De 1633-ban már hatosztályú és oly szépen *) Payr Sándor: „Negyedszázados főiskola Sopronban“ című műve nyomán.
