Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

II. Németh Sámuel. A múlt tanév végén megvált munkaterétől iskolánknak érdemek­ben gazdag igazgatója s szolgálati idejét kitöltve 1939. szeptember 1-én nyugalomba lépett. Németh Sámuel harminchat évet töltött a tanári pályán s ebből huszonnégyet igazgatói állásban. Már magában az a tény, hogy szol­gálati idejének kétharmad részében mint vezető állt előbb a felső­lövői főgimnázium, majd a mi iskolánk élén, bizonyítja azt, hogy bőségesen rászolgált arra a bizalomra, amellyel felettes hatósága már fiatal tanár korában megtisztelte. Előbb a felsőlövői evangélikus főgimnáziumnak, sőt egy ideig ugyanott a tanítóképzőnek is igazga­tója volt, majd mikor beteljesült rajta a trianoni sors s az elcsatolás következtében 1921-ben elvesztette állását, a mi iskolánkban nyert mint tanár alkalmazást. Hollós János halála után, 1931-ben az egy­házkerület bizalma mint igazgatót állította iskolánk élére s ebben a minőségben működött nyugalomba vonulásáig. 1936-ban a Kormányzó Úr a tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Az a harminchat esztendő, amit Németh Sámuel a tanári pályán töltött, felelősségérzettől sugallt s eredményekben gazdag munkában telt el. Már felsőlövői működésének is maradandó alkotások őrzik emlékét. Fáradhatatlan utánjárással sikerült ott elérnie, hogy az is­kola elavult, szűk épülete helyett az állam modern, új épületet emelt. A tanításban és nevelésben kifejtett buzgó munkásságával pedig elöl­járói megbecsülését, tanártársai tiszteletét s tanítványai háláját vívta ki magának. Sopronban, a líceumban kifejtett működését ugyanaz a munka- szeretet és kötelességtudás irányította, amivel Felsőlövőn olyan nagy érdemeket szerzett magának. Szelídség és atyai jóság tanítványai iránt s meleg ragaszkodás tanártársaihoz vezette minden lépését. Mint ősi Alma Materünk egykori tanítványa meleg szeretettel csüggött kedves iskoláján s féltő gonddal őrködött nemes és tisztes hagyomá­nyainak megőrzésén, régi szellemének ápolásán és erősítésén. Igye­kezett belevonni iskolánk életébe Alma Materünk leghívebb barátait, öregdiákjainkat, s hogy ezt milyen sikerrel tette, azt Líceumi Diák- szövetségünk látogatott közgyűlései és összejövetelei bizonyítják. Fő­kép az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy Diákszövetségünk nem­csak jelentős adományokkal támogatta szegénysorsú tanulóinkat, ha­nem hogy jótékony alapítványokat is létesített ifjúságunk javára, márványtáblával örökítette meg iskolánk homlokzatán két híressé vált

Next

/
Thumbnails
Contents