Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

II. Németh Sámuel.

A múlt tanév végén megvált munkaterétől iskolánknak érdemekben gazdag igazgatója s szolgálati idejét kitöltve 1939. szeptember 1-én nyugalomba lépett.

Németh Sámuel harminchat évet töltött a tanári pályán s ebből huszonnégyet igazgatói állásban. Már magában az a tény, hogy szolgálati idejének kétharmad részében mint vezető állt előbb a felsőlövői főgimnázium, majd a mi iskolánk élén, bizonyítja azt, hogy bőségesen rászolgált arra a bizalomra, amellyel felettes hatósága már fiatal tanár korában megtisztelte. Előbb a felsőlövői evangélikus főgimnáziumnak, sőt egy ideig ugyanott a tanítóképzőnek is igazgatója volt, majd mikor beteljesült rajta a trianoni sors s az elcsatolás következtében 1921-ben elvesztette állását, a mi iskolánkban nyert mint tanár alkalmazást. Hollós János halála után, 1931-ben az egyházkerület bizalma mint igazgatót állította iskolánk élére s ebben a minőségben működött nyugalomba vonulásáig. 1936-ban a Kormányzó Úr a tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki.

Az a harminchat esztendő, amit Németh Sámuel a tanári pályán töltött, felelősségérzettől sugallt s eredményekben gazdag munkában telt el. Már felsőlövői működésének is maradandó alkotások őrzik emlékét. Fáradhatatlan utánjárással sikerült ott elérnie, hogy az iskola elavult, szűk épülete helyett az állam modern, új épületet emelt. A tanításban és nevelésben kifejtett buzgó munkásságával pedig elöljárói megbecsülését, tanártársai tiszteletét s tanítványai háláját vívta ki magának.

Sopronban, a líceumban kifejtett működését ugyanaz a munka- szeretet és kötelességtudás irányította, amivel Felsőlövőn olyan nagy érdemeket szerzett magának. Szelídség és atyai jóság tanítványai iránt s meleg ragaszkodás tanártársaihoz vezette minden lépését. Mint ősi Alma Materünk egykori tanítványa meleg szeretettel csüggött kedves iskoláján s féltő gonddal őrködött nemes és tisztes hagyományainak megőrzésén, régi szellemének ápolásán és erősítésén. Igyekezett belevonni iskolánk életébe Alma Materünk leghívebb barátait, öregdiákjainkat, s hogy ezt milyen sikerrel tette, azt Líceumi Diák- szövetségünk látogatott közgyűlései és összejövetelei bizonyítják. Főkép az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy Diákszövetségünk nemcsak jelentős adományokkal támogatta szegénysorsú tanulóinkat, hanem hogy jótékony alapítványokat is létesített ifjúságunk javára, márványtáblával örökítette meg iskolánk homlokzatán két híressé vált