Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
33 utolsó hónapjaiban bizonyságot tettek arról, hogy a magyar nyelv iránt s általában a magyar nemzetiség ügye iránt való szeretetben összeforrott az egész nemzet s immár határozott reménységgel néz a jövőbe. Külsőségekben is magyar lesz a társadalom. A magyar ruha szinte kötelezővé válik, a „Szózat“ és „Hymnus“ éneklése ekkor kezdett hazafias szokássá lenni; mindenfelé, még külföldön is, divat lesz a csárdás, a körmagyar. A költők is új reménnyel s lelkesedéssel énekelnek: És zeng apáink drága nyelve, Ingó szellő, zúgó vihar. Zeng és mi élünk! annyi villám Nem sujthatá le a magyart. Velünk az ég kegyelme nyilván S őrlelkeink védkarja tart! Élünk, élünk s milliók remélnekZ63) Thaly ajakán is ekkor ze.ndül meg a „Kárpáti kürt": Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted! Az iskoláknak a magyar tannyelvért való küzdelme is mind erősebb lesz. Az általános felzúdulásnak volt is valami eredménye. 1859. aug. 8-án jelent meg egy miniszteri rendelet,''*) amely úgy intézkedett, hogy az 1854. decemberi, s az 1855. januári rendeleteket felfüggeszti azokra az iskolákra vonatkozólag, amelyek környékének lakossága nem németajkú, s ezekben az iskolákban a tannyelv megállapítását a fenntartókra bízza. Ellenben az érettségi vizsgálaton megköveteli a német nyelv korrekt használatát írásban és szóban minden tárgynál! Szilágyi Ferenc az 1859. dec. 10-i tanári kari értekezleten még igén keményen figyelmeztette a VIII. oszt. német nyelvtanárát, hogy a fenti rendelet értelmében a VIII. oszt, növendékeitől az érettségi vizsgálaton okvetlenül megkívánja, hogy „mind élő beszédben, mind írásbeli munkálataikban annyi jártasságot tanúsítsanak a német nyelvben, hogy képesek legyenek német egyetemi előadásokat sikerrel hallgatni; ellenkező esetben kénytelen őket visszautasítani.“ Szilágyi nem sejtette, hogy az ő hatalmának is, a németesítésnek is csak pár hónapja volt még hátra! A mindinkább erősbödő nemzeti visszahatással ismételten foglalkozott a minisztertanács is. Egy ilyen minisztertanácson Benedek — aki Albrecht főherceget követte a kormányzóságban — őszintén feltárta a helyzetet.155) Nagyon aggályosnak mondta a magyarországi állapotokat. A magyarok túlnyomó többségének kívánsága nemzetiségi különbség nélkül az alkotmány történeti alapjára való visszatérés. A magyar hivatalnokok is teljesen át vannak hatva a nemzeti eszmétől, a németek pedig félnek és nincsen semmi hatalmuk és befolyásuk. Ugyancsak az egyik minisztertanácsban szóba került a hivatalos nyelv ügye. Az igazságügyminiszter: Nádasdy gróf végcélnak a 63) Tompa Mihály: Kazinczy Ferenc emlékezetére. 61j Reichsgesetzblatt, 1859. 447. 1. 68) Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon III. 89.
