Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
14 nagy ür tátonghat, s a gyakorlatban egészen másképpen festhet, mint a papiroson. így történt itt is! Alig jelent meg az ,,Entwurf“-ot hazánkra is kiterjesztő rendelet, Thun máris bizalmas levelet intézett Geringerhez, a magyarországi kormányzás polgári vezetőjéhez, s ebben felkéri: hasson oda, hogy mielőbb keletkezzenek „magyar nyelv- kényszer‘‘-től ment gimnáziumok. Felügyelőkül olyan emberek alkalmazandók, akik meggyőződésből készek küzdeni a „magyarizmus“ ellen.15) Hlaváts János, sárosi főispánhelyettes követelte a magyar szolgálati nyelv rögtöni megszüntetését, s helyébe a tótnak behozatalát. Szerinte a rebelliseket ki kell irtani s a magyarságnak semmiféle privilégiumot sem szabad többé adni... A kormány csak legyen erőskezű, a magyarnak ez kell! Jobb volna, ha csak birodalmi gyűlés volna, de ha már kell magyar országgyűlésnek lenni, annak nyelve legyen latin, nem a magyar.lr') Haas Mihály, a budai iskolakerület iskolatanácsosa egyike volt a leghevesebb németesítőknek. Amikor szatmári püspökké nevezték ki és iskolatanácsosi állását otthagyta, így búcsúzott: „Wenn ich noch drei Jahre Schulrath bin, so werden die Hirten auf der Puszta deutsche Lieder singen !“18a) Ezek a bizalmas levelek, nyilatkozatok, a végrehajtó közegek lelkülete mutatja a törvény igazi szellemét. Valósággal gúnynak érezhető a „Gleichberechtigung der Nationalitäten“ szólama! Megérezték ezt csakhamar nemcsak a magyarok, hanem a nemzetiségek is. Amíg a magyarok ellen fel lehetett őket használni, addig fűt-fát ígért nekik a kormányzat; amikor azután a szabadságharcot leverte s helyzete szilárdnak látszott, megfeledkezett ígéreteiről s a nemzetiségek éppen úgy érzik a németesítést, mint a magyarok. „Német iskola, német hivatalnokok! — így sóhajtottak fel, — egész életünket felfalja a németség; ilyen hálában részesülünk mi szlávok."17) Széchenyi a „Gleichberechtigung“-gal űzött szemfényvesztést, képmutatást epébe mártott gúnnyal bélyegzi meg:18) „Excellenciád (Bach!) a nemzetiségek egyenjogúságának csalogató sípját mindenfelé megzendítette, amely valóban Pánnak, a pásztorok istenének sípjára emlékeztet. A mythos szerint ezzel a síppal Pán az alá ja rendelt ,négylábúakat‘ megszelídítette, sőt ügyesen magához láncolta. Higgadtan gondolkozó emberek erről a síphangról, amelyet Excellenciád fújt, kétségtelen logikával így gondolkoznak: e mögött a ,fogás“ mögött nem rejlik semmi más, mint vagy öncsalás vagy mások megcsalása; vagyis kendőzetlen szavakkal szólva vagy igazi, tőről metszett butaság, mert olyasmit ígér, amit megtartani nem tud, vagy pedig igazi, tőről metszett macchíavelisztíkus képmutatás, amellyel a népek többségét, azaz az agynélküliek légióját, — s rendesen ez a nagyobb szám — legalább pillanatnyilag megnyerheti, hálóba kerítheti." Jól látja Széchenyi az általános felháborodást a németesítés ellen:19) „Az 15) Berzevíczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon. I. k. 120 1. 16) Berzevíczy: i. m. I. k. 126. 16a) Kornis: i. m. 140 1. 17) Berzevíczy: i. m. I. 70. 1S) Ein Blick auf den anonymen Rückblick. Von einem Ungarn. London, 1859. 98—99 1. •9) Blick. 203 1.