Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1938
6 beadott folyamodásában egy mondat így szól: «Felséges Or! A br. Haynau-féle rendeletre feljajdultunk, mert abban egyházunk temetési beszédét véltük olvasni . Valóban ennek a Haynau-féle rendeletnek említett pár rendelkezése a protestáns egyházi és iskolai autonómia halálos ítélete. Az autonómia megszűnéséi jelenti a független világi elem háttérbe szorítása, a gyűlések eltiltása. Illetőleg tanácskozni lehetett, de nem a törvényes kiküldötteknek, hanem meghívottaknak a császári biztos jelenlétében és csak szigorúan az előre bejelentett egyházi és iskolai ügyekről. S nem lehel többé autonómiáról szó ott, ahol a legF főbb kormányzó állásokra — ez esetben az administrators állásra — nem választás, hanem kinevezés útján jutnak az illetők. S kinevezi őket az ellenséges, elnyomó, germanizáló kormányhatalom, amelynek a kinevezettek természetes alárendeltjei, hűséges kiszolgálói. Az egyház pedig jogos bizalmatlansággal lekintelt rájuk. Hisz megtörtént az a szinte hihetetlen kuriózum, hogy a tiszai administrator halálakor a kormány katolikus püspököket szólított fel, hogy ajánljanak evangélikus administratorl. Ekkor irta az egyik ka- tholikus püspök, amit ő megbélyegzésnek, mi pedig evangélikus lelkész-karunk dicsőségének tartunk: «Jeder evangelischer Prediger als solcher huldigt dem revolutionae- ren Principe .6 Négy püspökünk, illetőleg superinlenden- sünk volt akkor is. Pákli Mihályt a kassai katonai bíróság halálra ítélte, ezt az ítéletet azután várfogságra enyhítették; Haubner Máté Kufsteinben raboskodott; a 71 éves S zeb érién yi Jánost a pozsonyi börtönbe hurcolták; Sztromszky l, a dunáninneni superintendenst hivatalától megfosztották. A reformátusok jobb helyzetben voltak. Náluk mind a négy püspök állásában maradhatott s nem volt szükség administratorokra. Az evangélikusok megrendülve álltak az egyházi önkormányzat végső veszedelme előtt. Az egész országban a legelső összejövetel a dunántúli evangélikusok tanácskozása Sopronban volt 1850 május 27-én.7 A tanácskozás ered*- ménye: felterjesztést lesznek az autonómia visszaállítása érdekében.8 Ugyanezt teszik a meginduló többi tanácskozá6 Bauhofer György: A magyar protestantizmus az abszolutizmus idején. 42. lap. (Kézirat.) 7 Ko. Lt. 4724. VI. 363. Ko. Lt. => A soproni ev. Konvent levéltára. 8 Az 1850. május 27-én Sopronban tartott gyűlést a jegyzőkönyv sem nevezi egyházkerületi közgyűlésnek, hanem csak «tanács- kozmány»-nak; helyesen, mert nem kiküldöttek voltak a résztvevők, hanem «meghívott bizalmi férfiak». Az elnök Wohlmuth Lipól administrator volt, a kormánytól kiküldött «királyi biztos» Palló Sándor. Résztvettek ebben a fontos tanácskozmányban: Perlaky Dávid, Borbély József, Laipczig János, Pongrátz Ferenc. Kutasi György, Tárnok Dávid, Hammerschmidt János, Illés Pál, Gánts János. Dregáíy Dániel, Michaelis Frigyes, Marton György, Káldy József Horváth István, Patthy István, Mezriczky Péter, Berzsenyi László. Kérelmüket így fogalmazták:
