Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1938
18 tés előteremthetése tekintetéből egy részvénytársulat ala- kíttassék, melynek feladata legyen bizonyos évekre kötelezett részvények útján alapot gyűjteni a szentlőrinci iskola isméti él etbeléptetésére».35 Semmi nyomát sem találtam1, hogy ez a részvénytársaság megalakult volna, úgy látszik, még megalakulása előtt csődbe került. A Gusztáv Adolf Egyesülettől is jelentékeny támogatást kapott egyik-másik intézet. P. o. az ötvenes évek folyamán Selmecbánya 9325, Eperjes 8800 forintot kapott. íme mennyi különböző módon igyekeznek a fenntartók a szükséges összeget előteremteni! Előkelő megajánlás, sorsjátékkal egybekötött táncmulatság, garasos adó, egyházkerületi kivetés, gyűjtés, részvénytársulat. Gusztáv Adolf Egylet segítsége.. Mindezek mögött meg kell látnunk a fenntartó ev. egyháznak, a tanároknak gondterhes tekintetét, gyötrődését. Könnyen megválthatták volna magukat ettől, ha az iskoláikat az államnak átadják, de ragaszkodtak hozzá, inert jól tudták azt, amit a dunántúli egyház- kerület egyik felterjesztésében így fejez ki: «Az egyház iskoláinak rendezésétől és kormányzásától megfosztva életétől, életszervétől fosztatott meg s hasonló a fához, mely táplá- latot nélkülözve szárad el, ha elvágtuk gyökereit. Azért tartotta az evangélikus egyház iskoláit a reformátio ólta mindég legdrágább kincseinek s azért mondja már Melanchton az iskolákat az egyház részének». Az egyházkerületek, az iskolafenntartók e korbeli gondjait különösen szemléletes módon juttatja kifejezésre Placskó Istvánnak, a lelkes szarvasi esperesnek 1854 aug. 1-én kelt, a bányai egyházkerület iskolai választmányához intézett felterjesztése, amelyből a következő jellemző részletet közlöm:36 «Egyházkerületünk tudományos intézeteinek száma 11-re megy fel. Valóban egyházkerületünk sok gyermekkel megáldott anya. Innen tán magyarázható az a körülmény, hogy a legnagyobb 'kerület sok magzatjai mellett egyet sem nevelt fiel annyira, hogy az annyi tanfolyammal dicsekedhetett volna, mint Pozsony, Eperjes, Sopron. De mindeddig szülöttjeinek ápolására nem is költött, kivéve Seb rneoet, ahová 900 .és Szarvast, ahová szorgalomdíjul 100 pengő forintot évenként megküldeni szokott. Ámde közbe jött a fordulati időpont, amely a tudományos intézeteket a tökély oly magas fokára juttatni szándékozik, am inon még sohasem voltak. E kényes helyzetekben a magasra felemelt célt saját erejükkel el nem érhetvén, a kerülethez, mint édes anyjukhoz folyamodnak. Már most kérdés támad, valjoln képes-e az egyházkerület valamennyit az enyészettől megmenteni? Váljon bizton várhat-e az egyházaktól áldozatot, hogy főiskoláink kettejét a nagy, és kilen- « 35 Az 1857. júl. 1-én Sopronban tartolt egyhk. közgyűlés jegyzőkönyve. 42. p. 36 Líceumi levéltár. 1854. cs. ,
