Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1938
11 tása szükséges. 2. A kon ven l a saját erejéből erre nem képes. 3. Bizalommjal és hálával fogadjuk el az államtól azt, amit gyermekeink magasabb nevelése érdekében ajánl s amit mi saját erőnkből tenni nem tudunk. Kifejezi a bizottság azt a reményét, hogy a magas kormány az iskola átalakításánál tekintettel lesz az ev. egyház alkotmányára s a konventnek, mint eddigi fenntartónak óhajtásait teljesíteni fogja. Az óhajtások közül csak egyet emel ki: hogy a 12 tanár közül 6-ol a íkonvent válasszon. A tannyelvről nem esik szó. A íkonvent a kiküldött bizottság jelentését magáévá tette s ilyen értelemben tett felterjesztést a minisztériumhoz. Az 1850 szept. 2-án leérkezett miniszteri rendelet16 különös megelégedéssel vette tudomásul, hogy a konvent a soproni líceumot a korszerű fejlődés elvei szerint akarja átalakítani s hogy bizalommal fogadja a kormány idevonatkozó törekvéseit. Megígéri az államsegélyt, közli a feltételeidet: 1. A konvent 6 tanár fizetéséről gondoskodik. A 6 tanárt a konvent választja olyan tanárok közül, akik állami bizottság előtt vizsgáztak. Az államnak jogában áll a konventtől választolt tanárokat is eltiltani a tanítástól, ha jellemük, érzelmük bizalmat nem érdemel. (... deren Charaktere oder Gesinnung kein Vertrauen verdient ...) 2. A másik 6 tanárt és az igazgatót az állam nevezi ki. 3. A tannyelv magyar és német, még pedig a német legalább is olyan mértékben, mint a magyar. A rendelet pontosan megállapítja, melyik osztályban, milyen tantárgyban lesz német a tannyelv. Ügy látszik a feltételek megdöbbentették a konventet, mert a válaszadásra kijelölt időpont kitolását kérte, amit meg is kapott.17 A kormánnyal folytatott tárgyalásokba mint valami bomba csapott be Kolbenheyer Mór, soproni lelkésznek a konventhez beadott előterjesztése. A!z 1850 szept. 29-iki konventgyűlésben adta elő Kolbenheyer tiltakozását az eddigi tárgyalásokkal szemben. A tiltakozó memorandum nemcsak líceumunk szempontjából, hanem egyetemes protestáns iskolatörténeti szempontból is érdekes okmány. Világosan, szabatosan jelöli meg elvi alapon, hogy a jelen helyzetben az intézel sorsáról ki hivatott dönteni. A gondolatmenete a nevezetes iratnak a következő:18 «Ezennel kinyilatkoztatom, hogy fa soproni ev. konvent nem illetékes a mi helybeli líceumunk újjászervezésének kérdésében önmaga dönteni. Sem az egyházkerület, sem az egyetemes egyház súlyos mulasztás nélkül nem mellőzhető. Az egyházkerület azért nem, mert egy tanári állást teljesen az egyházkerület lát el, a stipendiumok, a tápintézeti adományok az egész egyházkerületből folynak be s az adományozók adományaik kezelését bizonyára nem 1« Ko. Lt. 4734. II. 856. » Ko. Lt. 5231. II. 1010. B. d. 18 Ko. Lt. ad 245/850. 5321. II. 1010 p.
