Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1936
33 A megkoszorúzás után az ifjú és öreg diákok serege az intézeti zászló alatt a temploinbla vonult, ahol D. Kapi, Béla püspök tartott alkalmi istentiszteletet. A tíz éves találkozón resztvettek: Barálh Pál, Tóth Béla, Schmideliusz Dezső, dr. Sarlai István, Döbrentey Sándor, Nyoszoli Imre, dr. Gosztola Béla, dr. Molnár Béla, Prőhle Jenő. A húsz évesek közül megjelentek: Horváth Antal „Balogh Lajos, Szalay József, PalLliy István, dr. Zer- gényi Pál, Szilvássy Dénes. Szigethy Béla, dr. vitéz Nagy Jenő Miklós. A harminc évese k közül csak Teke László jelent meg. A harmincöt évesek közül a találkozón rész Ivettek: Darvas Aladár, Haniffel Sándor, Lágler Aladár, dr. Lukácsy Jenő, Schmidt Ferenc, Rupprecht Imre. A negyven évesek közül: Kapi B é 1 a p ü s p ö k, Bárdosi Gyula, Doctorics Benő, dr. Heimler Károly, Horváth Sándor, dr. Kovácsics Sándor, Miklós István, Németh Sámuel, Schreiner Kálmán, Wallner Emil, Zügn Nándor, Huber Aladár, Alapi Gy. A 45 éves találkozón résztvettek: Dukavits Vilmos, Fehér Géza, dr. Kalolay Viktor, Kenedi Sándor, Kovács János, Szabó István, dr. Petőcz Károly, Rolh Gyula, Schrődl M. Az 50 éves érettségi találkozó június 15-én, az évzáró napján volt. A találkozóra heten jelentek meg: Kánya Kálmán külügyminiszter, Blickle Gusztáv jegyző, Bordács István orvos, Forbáth Mór orvos. Kasper József nyug. esperes, Mesterházy István tábornok orvos, Patthy László nyug. járásb. elnök. Alkalomszerű volt, bogy ez a találkozó éppen az évzáró ünnepély napjára esett. A találkozók résztvettek az ünnepélyen, s itt D. Kapi Béla püspök üdvözölte az 50 éves találkozókat, köztük líceumunk nagy öreg diákját: Kánya Kálmánt. Kánya Kálmán meleg szavakkal emlékezelt meg az alma materről: «Az alma mater iráni vannak kötelességeink, amelyeket le akarunk róni, mielőtt örökre elnémulnak ajkaink. Eljöttem, hogy lerójam hálámat iskolámmal szemben. Szent örökséget kaptam az iskolától, amelyet megőriztem egy hosszú életen át». Ezekhez a szavakhoz a «Álagyar Hírlap»-ban Relle Pál a következő igaz és szép szavakat fűzte: «Egy ország és ötven esztendő a tanúja, hogy Kánya Kálmán nyugodt lelkiismerettel mondhatta el ezeket a szavakat. Ezen az éreLtségi találkozón hét öreg diák becsülettel nézhetett vén 'tanítómestere szemébe. De hány ilyen találkozót ren dezhetnénk ma, tíz, húsz vágj7 harminc évesei, akár Magyarországon, akár a határokon túl, amelyen a hangforrásnak ilyen tisztaságán üdülhetnénk — és vigasztalódhatnánk?... Csodálatos és tragikus, korunknak külön tragédiája, hogy az önzés, a gyűlölet, az akarnokság matu- ránsai rövid idő alatt is milyen messzire kerülnek az Alma Mater életre indító hagyományaitól, az iskola szent örökségétől. Ifjabb és vénebb iskolakerülőktől hemzseg ez a világ. — jobb nem találkozni velük. ,Ép ezért kivétel ez1 a
