Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1936
4 legi nagy világnézeti harcok idején irányt mutattak. Soproni ev. líceumunk is nem egyszer érezte atyai gondoskodását. Itt különösen két jelentőséges eseményt kell kiemelnünk intézetünk újabb történetéből. Az egyik 1921-ben történt. Sopron városát a trianoni szerződés Ausztriának adta, s a város az átadás előtt állt, a líceum sorsáról intézkedni kellett. D. Kapi Béla püspök úr vette kezébe az intézet sorsának irányítását. A minisztériumnál, a győri ev. gyülekezetnél ismételten, fáradhatlanul közbenjárt érdekében s amikor 1921. aug. 7-én úgy állt a helyzet, hogy líceumunk hontalanná válik, az ő bölcs előrelátása szerezte meg számára a győri szeretetház épületét ideiglenes otthonul. Amikor azután Sopron magyar maradt s a líceum örömmel költözik vissza az ősi falak közé, ekkor a minisztériumnál közbenjárva tekintélyes államsegélyt eszközölt püspök urunk a teljesen kopott líceumi épület helyreállítására. A másik esemény örvendetesebb időre esik. A Líceumi Diákotthon régi vágya volt intézetünknek, hiszen immár majdnem minden iskolának megvan a maga interná- tusa, gyűjtöttünk is erre a célra, de ha szépen folyt is az adakozás, előre volt látható, hogy ezekből a gyűjtésekből a diákotthon fel nem épül. Ekkor lépett közbe püspök urunk a kormánynál s hathatós közbenjárására a kormány 1927-től kezdődőleg 35 éven át évi 18.000 pengőt biztosított a diákotthon céljaira! Joggal mondhatjuk tehát, hogy Diákotthonunk létesítése teljesen D. Kapi Béla püspök úr nevéhez fűző dik s amikor 1934. szept. 21-én a Diákotthont felavatta, s így régi álmunk, vágyunk teljesedésbe ment, mindnyájan tudtuk, hogy az ő alkotása áll előttünk. Húsz évi püspöki munkájából sok intézményre, sok egyénre fakadt áldás. Ez az áldás szálljon vissza sok szorosan az ő személyére, a jó Isten megtartó ke gyelme, áldása kísérje további működését. Németh Sámuel.
