Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935

1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanító k[épzjést is Szabó József líceumi tanár vezetése mellett. 1836-ban pedig kétosztálvos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig fennállott, Ennek Lahne Frigyes és Ulber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a líceumban ez időszakban Raits Péter (1799—1824), Sevbold Pál és Hetyésy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója van, köztük 96 alumnista. Az alumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyházkerület gyülekezetei. Az 1825—28-iki országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a «Deákkűlivá r m e- gyé»-t, melyben az intézet ifjúsága az autonom prot. egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából s különösen évenként tartott majálisával tett igen nagy szolgálatot Sopron megmagyarosodása ügyének. Ezenkívül ifjúsági torn a egyesületével a rendszeres testgyakorlásnak, a Deákkúi és a hozzávezető erdei út gondozásával a ma virágzó Városszépítő Egyesületnek, szegény tanulók segélyezésével a ma is működő Diáksegélyző egyesületnek, agyorsírás felkarolásával a máig is virágzó gyorsíró körnek lett úttörője. 1868-ban készült selyemzászlaját ma is kegyelettel őrzi és ünnepélyeken használja az intézet ifjúsága.

Az 1841-ben megállapított zay-ugróci tan tervet, melynek minden eddigivel szemben előnye volt, hogy a tanítás egységessé tétele által lehetővé tette az átlépést egyik intézetből a másikba, a reális tantárgyaknak is kellő teret engedett, meghonosította a szakrendszert és kötelezővé tette a magyar nyelvet, — 1842-ben léptette életbe az intézet. A teljes gimnázium e szerint 6 osztályú lett s h o z z áj á r|u 11 a líceum 2 bölcsészeti, 2 theológiai és jogi évfolyama. A tantervkészítő bizottság jegyzője Király József Pál soproni líceumi tanár volt, aki 1853 61-ig igazgatója volt és még a 8Ö-as évek legelején is tanított. Tanártársai közül különösen Müllner Mátyás (igazgató 1861—69-ig és 1877—89-ig), Tatay István, Petrik Ján. Jak. (igazgató 1869- 76-ig), Pálfy József, Doma- novszky Endre, Lehr András tűntek ki.

A szabadságharc után bekövetkezett abszolutizmus a Thun-féle Organisationsentwurf-ot erőszakolta prot. iskoláinkra is és azzal a középiskolának 8 osztályúvá való fejlesztését követelte 12 tanárral, megfelelő múzeumi és szertári felszereléssel. A gyülekezet az ezzel járó terheket nem bírta volna el, azért az 1851-ben kötött megegyezéssel az intézetet (épületet, könyvtárt, tanszereket, gyűjteményeket a tulajdonjog fenntartásával) átadta a dunántúli ág. h. ev. egyház-