Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1933
9 igazgatóság alatt. Visszaállította az 1851 óta szünetelt jogi évfolyamokat is, de ezek 1864-ben már megszűntek. 1864-ben alakult meg az Ifjúsági magyar gyorsírókor, mely csakhamar jó folyóiratot is adott ki litografálva Soproni Gyorsíró címen. Ugyanezen évben alakult meg a Diáksegélyző egyesület és ez idő óta működik Ifjúsági gyámintézet is. 1869-ben pedig a zene elméleti és gyakorlati művelésére az Ifjúsági zenetársaság alakult meg, mely utóbb a ma is működő Ének- és zenekör-ré bővült. Ugyanezen időben a német nyelv művelésére Német társaság is alakult az ifjúság körében. 1875-ben Karsay Sándor superintendens buzgólkodása a tanári nyugdíjintézetet teremti meg. Az 1883. évi XXX. t.-c.-kel alkotott új középiskolai törvény lehetővé tette, a fejlődés pedig rákényszerítette az intézetet az államsegély igénybevételére annál inkább, mert az 1890. XXX. t.-c.-kei szervezett görögpótló tanfolyamok bevezetése új terhet rótt a fenntartóra s új tantermeket tett szükségessé. Az 1825-ben épült iskolaépület nem felelhetett meg többé a fokozott követelménynek, 1894-ben tehát átépítették, kétemeletes hosszú szárnyépülettel és külön tágas tornateremmel kibővítették és szeptember 11.-én a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavatták. Ebben az alakjában áll ma is. Ugyanezen idő óta élvez az intézet fenntartási államsegélyt is az állammal kötött s 1908-ban megújított szerződés alapján, mellyel az 1894/95. tanévvel az állami tanterv is életbe lépett. Kormányképviselőt 1884 óta küld a kormány az érettségi vizsgálatokhoz s ugyanazon év óta gyakorolják az állami felügyeletet a tanker, kir. főigazgatók. Ebben az átmeneti időben Poszvék Sándor (Müllner Mátyás utódja az igazgatóságban 1889—92-ig, azután theol. akad. igazgató 1908-ig) és Gombocz Miklós igazgató (1892—1904-ig) vezették az intézetet s mellettük mint tanárok Malatides Sándor, Thiering Károly, Scheffer Károly, Fehér Sámuel, Veres József, G bi Imre, Haniffel Sándor, Renner János, Fehér Lajos, Marusák Pál, Gecsányi Gusztáv, Király Béla és Vojtkó Pál működtek az ifjúság nevelése és oktatása terén nagy sikerrel. Ugyanezen időben 1892-ben, válik el egymástól és nyer külön igazgatást a theologia és gimnázium. A tanítóképző már 1857-ben, az intézet háromszázados fennállásának megünneplésével kapcsolatban nyert külön hajlékot s lett önállóvá. Ugyancsak 1892-ben történt az iskolaorvosi állás vele az egészségtan tanításának rendszeresítése is. A két, illetőleg három intézet között vannak azonban még továbbra is bizonyos ügyek (tápintézet, ösztöndíjak stb.); van ez ügyek intézésére egy ideig közös líceum igazgató sőt a theol. akadémia és főgimnázium 1908/09-ig mindig közös évi Értesítőt is adott ki. Amit negyedfélszáz év küzdelme és szenvedése összekovácsolt, nem lehetett azt olyan könnyen szétválasztani. A teljes gazdasági különválás csak 1908-ban történt meg úgy, hogy a „líceum“ nevet, tekintettel annak történeti múltjára,
