Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1930

7

De nemcsak tanította, — nevelte is tanítvánjmit. Nevelte példájával, buzgóságával, lelkiismeretes kötelesség- íudásával. Aztán felhasználta és gyümölcsöztette mindazt az értékes pedagógiai tőkét is, amelyet lelkészi és tanári készültsége, meg szaktárgyai kínáltak oda. Egyéb rátermettsége mellett fiatalabb korában szépen csengő hangja is a magyar költői remekek kiváló interpretatorává avatta. Már tanuló korában a Líceumi Magyar Társaságnak, fiatalabb tanáréveiben pedig a Soproni Irodalmi Körnek tán máig meg nem haladott jeles szavalója volt. Szép előadásával, kialakult egyéniségének szuggeráló erejével a katedrán is buzgón plántálgatta tanítványaiba Kölcsey imádságos lelkét, Petőfi hívő és cselekvő hazafiságát, Arany lelkiismeretes kötelességtudását, Madáchnak küzdelmet és bizodalmát parancsoló hitvallását. Szívének szeretetét nem foglalta le teljesen az ő szükebb körű családja; jutott belőle a nagyobbiknak is: tanítványainak és kartársainak. És szeretete mindig és mindenütt viszonzásra talált. A gondjaira bízott ifjúság nem csak tisztelte, hanem ragaszkodott is hozzá. Kartársaiból is mindenkor ki tudta váltani az őszinte barátság és kartársi szeretet meleg érzelmeit.

De miközben a fáklya évtizedeken keresztül égett, világított és melegített, egyszeresük kezdett fogyni, először évről-évre, majd végül szinte napról-napra. Egykor szépen csengő hangját fátyollal vonta be, légzőszerveit gyökerök- ben támadta meg a veszedelmes kór. Két ízben nyert szabadsága után fel-felfrissült munkaerővel s a régi buz- gósággal dolgozott tovább. Harmincnegyedik munkaévét végigszolgálta anélkül, hogy egyetlen órát mulasztott volna. De egyre gyengülő szervezete ebben az évben teljesen kimerült, a nagy vakáció pedig nem felüdítő pihenést tartogatott számára, hanem súlyos betegséget. Az őszi hónapok egyre sorvasztották, a tél végleg kimerítette életerejét. Kemény tusa után húnyta le örök álomra fáradt szempilláit. Koporsóját mélyen sújtott családján kívül bánatos kartársai, ragaszkodó tanítványai, nagyszámú barátai és tisztelői kisérték örök nyugvóhelyére. Emlékét kegyeletes szívek őrzik és aki a szívekben él, a fölött nincsen hatalma halálnak és koporsónak.

Életrajzi adatai: Rosta Ferenc 1866-ban született Pálién (Vas megye), középiskolai tanulmányait a soproni ev. főgimnáziumban, bölcsészet-theológiai tanulmányait a soproni theologiai akadémián, a tübingeni, hallej, budapesti egyetemeken végezte. A magyar és latin nyelvből nyert középiskolai tanári oklevelet, intézetünkben 1896 szept. 1-től haláláig 1931 január 16-ig működött.

Hollósy Kálmán.