Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1926
26 igazgató, Gecsányi Gusztáv nyug. igazgató és Bothár Dániel nyug. tanárral együtt öt évfolyam nevében*) Berecz Ábel soproni ügyvéd, a találkozók legöregebbje üdvözölte. „Ma egy éve — úgymond — nyolc évfolyam hallgatói gyűltenek össze, ma öt évfolyamé s ez a csoportos felvonulás ékesen szóló bizonysága annak a hűséges ragaszkodásnak, amellyel ehhez az ősi iskolához az ő volt tanulói szüntelen vonzódnak. . , . Nagy hálával, meleg szeretettel köszöntik az ősi iskolát. Örömmel látják, hogy homlokán illetetlen fényben ragyog a félezer éves magyar kultúra dicsősége és hogy a virágzása teljes pompájában díszlik. . . Kérik a gondviselést, hogy áldja meg a tanárok munkáját dúsgazdag sikerrel, hogy az iskola virágzását sohase csípje meg a dér s hervadás ne bántsa. . . .“ Az üdvözlést az intézet és a tanári kar nevében az igazgató köszönte meg meleg érzéssel köszöntvén a megjelent volt tanítványokat, akik közé ez alkalommal a negyven éve érettségizettek csoportjába ő maga is beletartozik. Kérte mindnyájukat, hogy hálájukat s ragaszkodásukat az intézettel szemben őrizzék meg továbbra, amint viszont az intézet is híven őrzi azokat a tradíciókat, melyeket benne a régi tanítványok és tanárok teremtettek meg. A tornacsarnokból az összes jelenlevők az intézeti épület kapubejáratában elhelyezett „Hősök emléktáblájához" vonultak, ahol a 20 éves találkozók egyike Pötíschacher István soproni lelkész mondott beszédet és tett koszorút a hősök emléktáblájára, amelyre a többi csoportok nevében még két koszorút helyeztek el. A Himnusz eléneklése után a találkozók évfolyamonként szétoszoltak az osztálytermekbe és így évfolyamonként együttesen töltötték el a nap hátralévő részét is. A Líceumi Diákszövetség céljaira 2,515.000 K-t gyűjtöttek maguk között, illetőleg adományoztak, amiért e helyen is hálás köszönetét mondok. 15. A Diákotthon. Előző tanévi Értesítőnkben megemlékeztünk arról, hogy a Soproni Evang. Líceumi Diákszövetség egy a líceummal kapcsolatos Diákotthon létesítését határozta el, úgy, hogy azt, ha csak kicsi kezdettel is, 1927-ben megnyitja. Sajnos, a szép terv kivitele elé súlyos akadályok gördültek, melyek annak megvalósítását egyelőre alig engedik meg. Az egyik akadály Hetvényi Lajos kartársunk váratlan halála, mely azt a férfiút ragadta ki közülünk, aki ennek a kérdésnek évek óta mozgató lelke volt s annak minden szálát kezében tartotta. A másik akadály a Diákszövetség határozata s Értesítőnk megjelenése után kiadott új lakásrendelet, mely a lakások felszabadítását egy évvel hátrább tolta úgy, hogy a kicsiny kezdet, egy 4—5—6 szobás megfelelő lakásnak kibérelése úgyszólván lehetetlenné vált már csak a magas lelépési díjak miatt is. A harmadik akadály — és bizonyára ez a legnagyobb — az, hogy a Diákszövetségnek a m. kir. belügyminiszter és a vall. és közokt. *) Az 1896. évf. beliek július 4-én tartották találkozójukat.
