Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1921

soproni kaszinó nagytermében tartott hangverseny keretében, melyen intézeteink Sopronban maradhatása felett érzett nagy örömünknek maga püspök urunk adott beszédében megfelelő hangot. Az ő bölcsességének és elhatározottságának igen nagy része volt abban, hogy ezt a tanévet nem kellett bujdosásban végigszenvednünk és abban is, hogy visszatért intézetünk nemcsak maradandó veszteség és károsodás nélkül élhette át e válságos időket, hanem kivül-belül megújult otthonban folytathatja áldásos munkáját. — Hálás köszönetét mondunk ezért neki s vele együtt egyházkerületünk vezetőinek s mindazoknak, kik intézetünket ez időkben oly sok értékes anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették.

Ugyancsak a megmenekülésünk felett való hálás örvendezés jegyében folyt le 1921. december 18-án a Líceumi Ifjúsági Diák- szövetség által tartott vallásos estélyünk is. De a sok örömre való emlékezés közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, ami örömpoharunkba az ürömnek cseppjét csepegtette, arról, hogy 12.327 hűséges hazafi mellett 4 620 hazaáruló is találkozott Sopron városában és hogy Sopronnak környékén e hazaárulók voltak többségben. „Memento“-ként álljanak előttünk mindenkor e számok, hogy vigyázzanak a vigyázok, mert a mentés munkája még koránt sincs befejezve, sőt fokozott erőfeszítést, kitartást követel. Sopron magyarságának nem szabad többé a kockára jutnia. Ezen kell munkálkodnunk mindnyájunknak; rövid buj- dosásából visszatért intézetünknek, mint a múltban, úgy a jövőben is, ez lesz egyik legszentebb feladata.

Iskolai munkánk a tanév megnyitásától kezdve zavartalanul folyt. Rendkívüli szüneteket nem kellett tartanunk, sőt a lehetőséghez képest a rendtartásszerüeket is vagy megrövidítettük, vagy egészen mellőztük. Tanulóink száma Sopronban jelentékenyen megszaporodott. A közben más iskolákban elhelyezkedettek is egy-kettő kivételével mind visszatértek hozzánk. Felszerelésünk nagyobb részét csak a f. évi január hó utolsó hetében szállítottuk vissza.

2. A tanári testület. Bothár Dániel kartársunk 40 évi buzgó, soha meg nem lankadó tanári működése után 1922. évi január hó 1-én nyugalomba lépett. Felettes hatóságának elismerése, kartársainak és nagyszámú tanítványainak legjobb kivánatai kisérték jól megérdemelt nyugalmába. Üresen maradt tanszékére, valamint a másik, már három év óta üresedésben levő classica- philologiai tanszékre a fennálló szerződés értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a folyó évi március 28-án tartott főiskolai nagy bizottsági ülés egyhangú ajánlatára, előzetesen kihirdetett pályázat után Németh Sámuel volt felsőlövői evang. főgimnáziumi igazgatót és Kovács Jenő volt felsőlövői evang. főgimnáziumi tanárt nevezte ki, kiket az osztrák iskolai hatóság eddigi működésük helyéről kiutasított. Állásukat folyó évi április hó 1-én foglalták el. A Kerber János lemondásával még a múlt iskolai évben megüresedett matematika-fizikai tanszékre az