Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1921
6 megható pompával történt a nyugatmagyarországi főkormánybiztosnak, a hatóságoknak s az összes iskoláknak s a város polgárságának részvételével. Nem ők voltak e harcoknak, melyek hazánk nyugati végein ez időtől fogva állandóan folytak, az utolsó áldozatai. Négy hét múlva Szárazvám közelében két budapesti egyetemi hallgató: Losonczy Antal és Vámosy Tibor pecsételte meg ifjú vére hullásával forró ház iszeretét, amely ide vezérelte őket határaink védelmére. — Mikor aztán Ausztria látta, hogy a neki Ítélt területet megszerezni teljesen képtelen s már-már hajlandó lett volna azt a cseheknek engedni át az általuk annyira óhajtott cseh-jugoszláv „korridor“ céljára, akkor olasz közvetítéssel indultak meg Velencében az előbb oly sokszor megszakadt, utoljára cseh közvetítéssel folytatott tárgyalások, amelyek végre az 1921. október 13-án megkötött velencei egyezményre vezettek. Ez az egyezmény ugyan „Nyugatmagyarország“ túlnyomó nagy részét Ausztriának engedte át, de Sopronnak és közvetlen környékének, nyolc községnek megnyitotta a szabadulás útját azáltal, hogy hovatartozásukat illetőleg népszavazást rendelt el. A tárgyalások megindultának hatása alatt püspök urunk szeptember 27-én a tanév megnyitásának bizonytalan időre való elhalasztását rendelte el. — Mikor pedig a velencei tárgyalásokról Sopronra nézve mind határozottabban kedvező hírek érkeztek, a tanári testület október 13-án memorandumban kérte az egyházi főhatóságot, hogy a tanévet ne Győrött, hanem Sopronban nyissuk meg s e célra a legszükségesebb berendezést azonnal szállítsuk vissza. Az e tárgyban október 15-én a püspök ur által Szombathelyen egybehívott értekezlet egyhangúlag a tanévnek Sopronban való megnyitása mellett döntött s ennek napjául október 23-át állapította meg. Tanárok, tanítványok, szülők a délivasuti állomáson összegyülekezve kitörő örömmel fogadták e döntést, mikor a Szombathelyről még aznap visszatért igazgató azt velük közölte. A nélkülözhetetlen felszereléssel közben újra berendezett régi épületünkben október 24-én csakugyan megkezdtük a rendes tanítást, miután az előző napon, ezt az 1921/22. oly emlékezetes tanévet maga a püspök ur nyitotta meg a soproni hatóságok képviselőinek s a templomot zsúfolásig megtöltő nagy közönségnek jelenlétében. — Mint a hajótörésből megmenekültek buzgó szívvel adtunk hálát a Mindenhatónak, ki visszahozta iskolánkat ősi hajlékába, bennünket visszavezérelt családunk körébe, megmentette városunkat az idegen elnyomástól. Pedig ekkor még korántsem múlt el minden izgalom. Október 21-ének eseményei, amely napon IV. Károly király a királynéval együtt váratlanul megjelent Sopronban, hogy innen induljon el oly gyászosan végződött útjára, még erősen hullámzásban tartották a kedélyeket Majd jött az osztrákoknak átengedett területnek — az „A“-zónának — lassú, óvatos osztrák megszállása s ezzel a velencei egyezmény által elrendelt népszavazás mind aktuálisabbá lett Végre Sopron városára nézve december 14-ét, a környékre nézve december 16-át állapította meg
