Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1918-1919

dését Sopronban vártuk be, ahol legalább megvolt a lakásunk. Itt közben megkezdődött az általános költözködés. Hurcolkodtak az állami tanintézetek és intézmények — posta, pénzügyigazgatóság — s a vármegye is. A kedélyekre mindjobban ránehezedett a reményvesztettség. Csak augusztus 20-án lobbant fel megint a hazafias lelkesedés lángja, mint a látóhatár szélén lemenő nap vöröses tüzfénye, mikor a fellobogózott városban a tízt.-Mihály- ról nevezett kath. templomból istentisztelet végeztével kijövő közönség hatalmas menetté alakult s folyton szaporodva a Várkerületen át a Szechenyi-térre vonult s ott a Himnuszt elénekelve szétoszlott — 8 jött újra a még nagyobb levertség; a legnagyobb augusztus 27-cn, mikor a nemzeti hadsereg, a helyőrség is elhagyta a várost, tízem nem maradt szárazon, mikor a bucsuzásnál Fluck huszárezredes ráhuzatta a zászlóra a gyász- fágyolt azzal a fogadalommal, hogy azt onnan le nem veszik, mig Sopronba újra vissza nem jönnek. — Ettől fogva már csak azok bíztak — mert voltak még ilyenek is —, akik csodát vártak. Hiszen két nap múlva, augusztus 29-én délután 4 órakor kellett Seprőn és vele az u. n. Nyugatmagyarország hivatalos átadásának megtörténnie.

A város felett 27-ike óta a szövetségközi (olasz, francia, angol) tábornoki bizottság gyakorolta a hatalmat; a Lajtán innen pedig osztrák megszállócsapatok nyomultak előre s augusztus 28-án_ már a Soprontól csak 5 km.-nyíre levő Ágfal- váig jutottak. És ekkor a csoda megtörtént, az osztrák megszállás Ágfalván megállóit. Megállították azok a bátor és elhatározott férfiak, akik kezüket nem érezték megkötve a trianoni gyászos szerződéssel s tettekben is kifejezést mertek adni annak a mélységes felháborodásnak, melynek ki kellett törnie, mikor a volt szövetséges nyújtotta ki kapzsi kezét a megcsonkított Magyarország még eddig egyedül ép határa ellen. Csapatosan érkeztek a fölkclök az- ország minden vidékéről, sokan az Alföldről; hozzájuk csatlakozott Sopronban a volt selmeci bányászati és erdészeti főiskola derék ifjúsága, magának Sopronnak a világháborút végigküzdött számos ifja. Erre Sigray Antal gróf főkor mánybiztos a még ugyanaznap délben egész csendőrzászlóaljával a városba bevonult Ostenburg Gyula őrnagyot Sopron városparancsnokává nevezte ki s elrendelte, hogy a hazánk nyugati részét addig terv- és utasításszerüen kiürítő s az osztrák megszállásnak átengedő magyar csendőrcsapatok a 28-án délben elért vonalon álljanak meg. E vonal a következő községeken húzódott keresztül: Fertőmeggyes, Ágfalva, Doborján, Szabadbáránd, Felsőpulya, Geresdfalva, Goberling, Városszalónak, Vasjobbágyi, Gyépiifüzes, Pusztaszentmihály, Őszgödör és Rába- keresztur. Az e vonaltól nyugotra eső ré3z volt az „A®, a keletre eső a „B“-zóna. Midőn másnap, augusztus 29-én, az átadásra kitűzött napon délelőtt 9 órakor Ostenburg őrnagy csendőrzászlóaljával díszszemlére zeneszóval felvonult a tízéchenyi- térre, a páratlanul fegyelmezett csapatoknak, a tisztelgésre,