Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

23

békés fejlődésnek ama alfáját és ómegáját, hogy az emberi társadalomban mindenki a maga helyén legyen s ott kötelességét hűséggel, hivatásszeretettel s örömmel betöltse. A munka szeretetére s az életkedvre irányuló nevelésnél nagy szerepe lesz a kertnek, egyáltalában a szabad természetben való tartózkodásnak, foglalkozásnak, mert a munka eredményének közvetlen látása s az abban való gyönyörködés legalkalmasabb eszközül szolgál a munkában való gyönyörűségnek, örömnek a felébresztésére, a lélek derűjének és tisztaságának a fenntartására. Az önművelésnek ebben a keretben való gyakorlása tulajdonképen szintén azon szellem fájának a hajtása lesz, amelynek egyik-másik ágába Kis János a ,.nagy alkotó diák" azt a nemes gályát oltotta, amelynek gyümülcse az első magyar nyelvművelő intézmény, az első hazai iskolai önképzőkör, a soproni líceumi „Magyar Társaság“ lett.

t A létesítendő „Diákotthon“ szervezetére vonatkozóan még csak azt jegyzem meg, hogy a kellő felügyelettel és segítéssel majd intézményszerüen kell gondoskodni a tanulmányi előmenetel biztosításáról, az instruálás szervezéséről, ami az említett bajtársi szövetség útján is megvalósítható.

Az elmondottakban a létesítendő „Diákotthon“ rendszerének, kereteinek lényegesebb részeiről volt szó, de ezekbe majd életet, lelket kell bevinni. Ez pedig a vezetőknek a személyiségétől függ. A megfelelő időben majd ilyen személyiségeknek kiválasztása és nevelése époly fontos feladat, mint az intézmény létesítéséhez szükséges anyagi eszközök előteremtése.

Tájékoztatásul még csak annyit, hogy tervünk keresztülvitelénél nem gondolunk mindjárt befejezett egészre, hanem a rendelkezésre álló eszközökhöz képest azt fokozatosan óhajtjuk megvalósítani. P. o. egy napközi Otthonnal már meg lehet kezdeni a dolgot s kisebb jellegű bentlakásos intézménnyel már folytatni s Isten segítségével majd idővel megvalósulhat az a teljesebb kép, ami lelkünk előtt lebeg.

Sorsdöntő óráit éli a magyar nemzet. Mintha a „Szózat“ költője által felvetett „élét vagy halál“ kérdése csakugyan most lebegne a magyar ég fölött. Abban a spontán lelkesedésben, mellyel kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok a líceumi Diák-otthon eszméjét — alig hogy kiejtettük a szót —