Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916
22 „Diákotthonit is majd úgy kell szervezni, hogy az már egész rendszerével is egyrészről az egyéniségre, sőt még határozottabban a személyiség kialakulására, önállóságra, igazi ethikai értelemben vett szabadságra, másrészről pedig testvéries szolgálatra készségre, egyrészről az önmagán való segíteni tudásra, másrészről pedig a másokon való segíteni akarásra neveljen. Ami az elsőt illeti, a tömegnevelés szokásos rendszere a maga tagadhatlanul nagy szociális jelentősége mellett az egyéniség, személyiség kiművelésének nem kedvez. E célból tehát a családias jellegű rendszert kellene a létesítendő „Diákotthoniban megvalósítanunk, amelynek megalapítóját a belmisszíó atyjában: Wiehern János Henrikben tiszteljük. Ennek mintájára körülbelül 5—5 tanuló alkotna egy-egy családot egy-egy felsőbb osztálybeli kifogástalan magaviseletü, kötelességtudó tanulónak közvetlen felügyelete mellett. Fölöttük állana az „Otthon“ vezetőjén kívül még legalább három nevelőtanár, kik közül mindegyik külön-külön vezetne több hozzá beosztott családot. A testvériesség ápolása, a másokon való segítésre nevelés céljából a „Diákotthon“ lakóinak valóságos bajtársi szövetséget kellene alkotni a megfelelő szervezettel, az ifjú lelki életének, életkedvének megfelelő munkakörrel. Az ifjúságnak ez a megfelelő vezetéssel létesítendő autonom szervezete ugyan teljesen megfelelne a modern pedagógiának, egyúttal azonban ha formáiban nem is egészen, de lényegében felujulása lenne a régi líceumi diákéletnek. Tudvalevő ugyanis, hogy „scool city“-ről, „Schulgemeinde“-ről még sehol e világon szó sem volt, midőn már a soproni evangélikus líceumban működött egy ilyen ma modernek nevezett ifjúsági intézmény, a „Deákkuti vármegye.'* Nem maradhatna el a „Diákotthoniból a slöjdhöz, fafaragáshoz, kézügyességi munkákhoz, kertészethez értő szakember vezetése mellett a megfelelően berendezett foglalkoztató, munka- s műhelyterem és a kert. A kézügyesség fejlesztésének, az életben való boldoguláshoz szükséges feltételek megadásának mindig jelentősége volt a nevelésben, de az említett berendezkedésnek a háború utáni pedagógiában még célirányosabb különleges hivatást kell nyernie. Az egyénben rejlő képességek öntudatra juttatásával s kiművelésével kapcsolatban szolgálnia kell az élet szép összhangjának, egyensúlyának és abban a
